KyongHa szemszög
HyeRim bezárkózott a szobánkba és nem enged be. Most komolyan! Ez nem csak az ő szobája! Örüljön neki, hogy KeKe-t beengedem. Éppen megint „kopogni” akartam, amikor valaki hozzá ért a vállam hoz. Megfordultam és láttam, hogy JungSoo áll mögöttem a Maid ruhában, amit az előbb adtam rá.
- Na, végre föl ébredtél. – jegyeztem meg.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte és olyan fejet vágott, mint egy elveszet kiskutya – Nem szeretsz?
Lefelé görbítette a száját és én komolyan azt hittem, hogy sírva fakad, amikor támadt egy ötletem.
- De, én nagyon szeretlek.
- Tényleg? – csillant föl JungSoo szeme – Akkor lesz esküvő is? Tudom, hogy akarsz.
- Nem.
- Miért?
- Mert most haragszom rád. –mondtam fölhúztam az orromat és hátat fordítottam neki.
- Mi? Miért? – kérdezte kétségbe esetten miközben próbált maga felé fordítani.
- Néz körbe. – mondtam – Ilyen rendetlenségre jövök haza és még azt mondod, szeretsz? Cö…
Éreztem, hogy JungSoo elmegy mögülem. Egy kis idő múlva megfordultam és láttam, hogy elkezdett rendet rakni.
- Te meg mit csinálsz? – kérdeztem „meglepődve”.
- Kitakarítok a kedvedért, ha akkor elhiszed, hogy szeretlek. – nézett rám komolyan. Én meg éppen a nevetésemet fojtottam vissza, ebben a ruhában elégé mókás volt nézni.
- Amúgy ezt nem vehetném le? – kérdezte a Maid ruhára mutatva.
- Nem. – válaszoltam – Jól áll.
JungSoo kicsit gondolkodott majd megkérdezte.
- Neked tetszik?
- Yep.
- Akkor nem veszem le. – mondta és folytatta a rendrakást.
Hallottam, ahogy mögöttem kattant a zár és mi ellőt HyeRim kinyithatta volna az ajtót én megtettem helyette.
- Mi a fenét művelsz te eddig?! – kérdeztem barátnőmet, majd a tekinttettem lecsúszott a kezében tartott matokira.
- ... Te most komolyan beöltöztetted a babaruháimba?! – néztem le a rózsaszín csipkés-fodros báli ruhába beöltöztettet matokira. Közben megjöttek a többiek is és mind KeKe-n röhögtek.
*Hehe, jól nézel ki KeKe.*
*Kuss, legyen…*
* Úgy nézel, ki mint egy hercegnő.*
- Te is beöltözteted JungSoo-t én legalább lányt öltöztettem be lánynak. –mondta HyeRim.
- Jól van, na. – morogtam – Amúgy van egy teás készletem is a szekrény alján teázhatnánk velük.
Váratlanul az összes marokinak elszállt a nevethetnékje.
- Oké. – egyezett bele HyeRim. Én bementem és előszedtem a kis asztalt meg a teáskészletet. Közben HyeRim sorban elkapta a nyuszikat és behozta őket.
- JungSoo ha végeztél gyere majd te is. – szóltam ki pakolászó takarítónknak.
- És mind lányok legyen? – kérdezte HyeRim.
* Nem!*
*Én tuti nem leszek lány!*
*Én sem!*
*Hol van itt lány?*
- Van fiú ruhám is. – mosolyogtam – És most öltözés.
Kisebb harc után Tats és DaDa is kapott egy szép habos-babos báli ruhát. ShiShi-re sikerült adnom egy nyakkendőt, Jokon meg egy világoskék öltönyféleség volt. Elég bénán nézett ki. ToTonak sajnos nem találtam semmit, úgyhogy neki egy karácsonyi masnit kötöttem a fülére, hogy ne maradjon ki. Hátraléptem és megszemléltem őket.
- Még valami hiányzik. –morogtam. Odamentem az asztalomhoz és előszedtem belőle egy nagy adag sminket.
- Te meg mire készülsz? – nézet rám meglepődve HyeRim.
- Minek néz ki? Kifestem őket. Nyugi téged nem. –néztem rá ShiShi-re. Egy kissebb „harc” után a három „lányunk” már fehér pofival virított. Tettem rájuk mű szempillákat és kaptak egy-egy piros foltot a pofijaikra. Tats-nak nagyon nem tetszet és nem akarta magán hagyni, KeKe szerintem kezdte megszokni, DaDat pedig nem hiszem, hogy érdekelte.
*Szedjétek ezt le rólam!*
*Nyugi Tats.*
*Ugye milyen rossz?*
*Ne szórakozz…*
- Nyugi Tats, jól áll neked. Különben nem rád adtam volna. – próbáltam nyugtatni a kedélyeket – Nézd meg a tükörben tök jól áll.
A kezébe nyomtam az egyik kézitükröt had nézegesse magát.
*Talán nem is olyan rossz…*
*Nem rossz, csak hagyd abba.*
- Na, oké mondom a fölosztást. – mondtam – ShiShi te gyere Tats mellé, ToTo te menj KeKe mellé…
- Kek az enyém. – szólt közbe HyeRim.
- Ne szólj bele Hye. Szóval ToTo megy KeKe mellé… KeKe ne most egyél, vagy ha eszel adj nekem is. Joko te menj DaDa mellé és léci érd el, hogy legalább egy kicsit legyen itt lélekben.
*Az nem lesz egyszerű…*
*Tedd le azt a tükröt…*
*De tényleg jól áll?*
*Igen, csak tedd le.*
- KeKe nem tudom honnan szedted, de adjál nekem is olyat. – mondtam KeKenek.
HyeRim bezárkózott a szobánkba és nem enged be. Most komolyan! Ez nem csak az ő szobája! Örüljön neki, hogy KeKe-t beengedem. Éppen megint „kopogni” akartam, amikor valaki hozzá ért a vállam hoz. Megfordultam és láttam, hogy JungSoo áll mögöttem a Maid ruhában, amit az előbb adtam rá.
- Na, végre föl ébredtél. – jegyeztem meg.
- Miért csináltad ezt? – kérdezte és olyan fejet vágott, mint egy elveszet kiskutya – Nem szeretsz?
Lefelé görbítette a száját és én komolyan azt hittem, hogy sírva fakad, amikor támadt egy ötletem.
- De, én nagyon szeretlek.
- Tényleg? – csillant föl JungSoo szeme – Akkor lesz esküvő is? Tudom, hogy akarsz.
- Nem.
- Miért?
- Mert most haragszom rád. –mondtam fölhúztam az orromat és hátat fordítottam neki.
- Mi? Miért? – kérdezte kétségbe esetten miközben próbált maga felé fordítani.
- Néz körbe. – mondtam – Ilyen rendetlenségre jövök haza és még azt mondod, szeretsz? Cö…
Éreztem, hogy JungSoo elmegy mögülem. Egy kis idő múlva megfordultam és láttam, hogy elkezdett rendet rakni.
- Te meg mit csinálsz? – kérdeztem „meglepődve”.
- Kitakarítok a kedvedért, ha akkor elhiszed, hogy szeretlek. – nézett rám komolyan. Én meg éppen a nevetésemet fojtottam vissza, ebben a ruhában elégé mókás volt nézni.
- Amúgy ezt nem vehetném le? – kérdezte a Maid ruhára mutatva.
- Nem. – válaszoltam – Jól áll.
JungSoo kicsit gondolkodott majd megkérdezte.
- Neked tetszik?
- Yep.
- Akkor nem veszem le. – mondta és folytatta a rendrakást.
Hallottam, ahogy mögöttem kattant a zár és mi ellőt HyeRim kinyithatta volna az ajtót én megtettem helyette.
- Mi a fenét művelsz te eddig?! – kérdeztem barátnőmet, majd a tekinttettem lecsúszott a kezében tartott matokira.
- ... Te most komolyan beöltöztetted a babaruháimba?! – néztem le a rózsaszín csipkés-fodros báli ruhába beöltöztettet matokira. Közben megjöttek a többiek is és mind KeKe-n röhögtek.
*Hehe, jól nézel ki KeKe.*
*Kuss, legyen…*
* Úgy nézel, ki mint egy hercegnő.*
- Te is beöltözteted JungSoo-t én legalább lányt öltöztettem be lánynak. –mondta HyeRim.
- Jól van, na. – morogtam – Amúgy van egy teás készletem is a szekrény alján teázhatnánk velük.
Váratlanul az összes marokinak elszállt a nevethetnékje.
- Oké. – egyezett bele HyeRim. Én bementem és előszedtem a kis asztalt meg a teáskészletet. Közben HyeRim sorban elkapta a nyuszikat és behozta őket.
- JungSoo ha végeztél gyere majd te is. – szóltam ki pakolászó takarítónknak.
- És mind lányok legyen? – kérdezte HyeRim.
* Nem!*
*Én tuti nem leszek lány!*
*Én sem!*
*Hol van itt lány?*
- Van fiú ruhám is. – mosolyogtam – És most öltözés.
Kisebb harc után Tats és DaDa is kapott egy szép habos-babos báli ruhát. ShiShi-re sikerült adnom egy nyakkendőt, Jokon meg egy világoskék öltönyféleség volt. Elég bénán nézett ki. ToTonak sajnos nem találtam semmit, úgyhogy neki egy karácsonyi masnit kötöttem a fülére, hogy ne maradjon ki. Hátraléptem és megszemléltem őket.
- Még valami hiányzik. –morogtam. Odamentem az asztalomhoz és előszedtem belőle egy nagy adag sminket.
- Te meg mire készülsz? – nézet rám meglepődve HyeRim.
- Minek néz ki? Kifestem őket. Nyugi téged nem. –néztem rá ShiShi-re. Egy kissebb „harc” után a három „lányunk” már fehér pofival virított. Tettem rájuk mű szempillákat és kaptak egy-egy piros foltot a pofijaikra. Tats-nak nagyon nem tetszet és nem akarta magán hagyni, KeKe szerintem kezdte megszokni, DaDat pedig nem hiszem, hogy érdekelte.
*Szedjétek ezt le rólam!*
*Nyugi Tats.*
*Ugye milyen rossz?*
*Ne szórakozz…*
- Nyugi Tats, jól áll neked. Különben nem rád adtam volna. – próbáltam nyugtatni a kedélyeket – Nézd meg a tükörben tök jól áll.
A kezébe nyomtam az egyik kézitükröt had nézegesse magát.
*Talán nem is olyan rossz…*
*Nem rossz, csak hagyd abba.*
- Na, oké mondom a fölosztást. – mondtam – ShiShi te gyere Tats mellé, ToTo te menj KeKe mellé…
- Kek az enyém. – szólt közbe HyeRim.
- Ne szólj bele Hye. Szóval ToTo megy KeKe mellé… KeKe ne most egyél, vagy ha eszel adj nekem is. Joko te menj DaDa mellé és léci érd el, hogy legalább egy kicsit legyen itt lélekben.
*Az nem lesz egyszerű…*
*Tedd le azt a tükröt…*
*De tényleg jól áll?*
*Igen, csak tedd le.*
- KeKe nem tudom honnan szedted, de adjál nekem is olyat. – mondtam KeKenek.
*Tessék amúgy ez barack.*
- Te KyongHa… - motyogta HyeRim.
- Hmm? – néztem rá teli szájjal.
- Az nem a szomszéd barackja? – mutatott a kezemben lévő gyümölcsre.
- A Barackfa Suttogóé? Nem tudom, lehet. – mondtam és megvontam a vállam.
- Mert akkor… - kezdte volna HyeRim amikor valaki dörömbölt a bejárati ajtón.
- NYISSÁTOK KI!! TUDOM, HOGY ITT VAGYTOK!! – hallottuk kintről.
- Nem értem miért nem használja senki a csengőt. – morogtam.
- Most mit csináljunk? – kérdezte ijedten HyeRim.
- Hogy hogy mit? Ez egyértelmű. – mondtam és kimentem a szobából a többiek utánam.
- JungSoo. – hívtam takarítónkat, amikor megtorpantam az ajtóban és mindenki szépen nekem jött.
- Mi az KyongHa? – kérdezte HyeRim.
- Ezt nem hiszem el… - motyogtam.
- KyongHa…
- Kitakarított mindent! – mondtam. Széttártam a karjaimat és körbejártam a szobát.
- Nézd. - mutattam rá fikuszunkra (nem biztos, hogy az csak én így nevezem) – Még Stephano is új cserepet kapott.
- Kerestél? – jött oda hozzám JungSoo teljesen ártatlanul.
- Még mielőtt akármit is mondanál. Van valaki az ajtó előtt és nem kéne tudnia, hogy én és HyeRim itt vagyunk. Elküldenéd? – mondtam neki.
- Miért én?
- Miért feleselsz állandóan? Mész és kész! – mondtam. Odarángattam az ajtóhoz kinyitottam, kilöktem JungSoot és becsaptam az ajtót.
- Ez mire volt jó? – kérdezte HyeRim.
- Pszt! Mi nem vagyunk itt! – mondtam és mindketten hallgatózni kezdtünk az ajtónál.
- Te is itt laksz?
- Én nem, de a feleségem igen.
- Kinyírom. – csikorgattam a fogaim.
- A felséged?
- Igen, nemsokára lesz esküvőnk és gyerekeink is.
- Gyerekek?
- Igen, sokat akar…
Itt HyeRim elkezdett kuncogni.
- Csöndesebben. – szóltam rá halkan.
- Már egyszer egy taxiban is el akarta kezdeni… - folytatta JungSoo mire HyeRim hangosan fölnevetett.
- Azt mondtam csöndesebben!! – szóltam rá hangosan és tovább hallgatóztunk. Kint egy kis ideig csönd volt.
- Megmondanád nekik, hogy tartsák féken a nyulaikat, mert megeszik a kertem. Ja és ha gyerekek lesznek, itt ők sem ehetnek a fámról. A viszont látásra.
- Pááá!
- Dögölj meg JungSoo. – mondtam miközben feltéptem az ajtót és visszarángattam JungSoo-t.
- Végül is elküldte. – mondta HyeRim.
- Végül is. – vontam meg a vállam. HyeRim rám nézett én meg nagyot sóhajtottam.
- Leveheted. - fordultam JungSoo-hoz – Már rendet raktál.
- Oké.
- De ne itt! – szóltam rá – HyeRim még nem öltöztetett át téged.
- Oh, oké. – mondta JungSoo és elindult a szobája felé. Váratlanul megállt és megfordult.
- Te öltöztettél át? – nézett rám nagy szemekkel.
- Hát…
- Akkor már együtt is aludhatnánk.
- Nem! Neked is van szobád meg nekem is hagyjál békén.
- Na, léci.
- Hajlandó lennél a kedvemért a helyeden aludni vagy nem?
- Persze. – mondta JungSoo. - De majd egyszer úgyis együtt alszunk. – morogta.
- Na, jó ez kész.
*Éhes vagyok.*
*Én is.*
*Van valami kaja?*
*Már megettünk mindent.*
*Te jó ég, nincs kaja?! HyeRim vészhelyzet van!*
- Ebbe meg mi ütött? – néztem KeKere aki elkezdett ugrálni HyeRim körül.
- Nem tudom. – emelte föl HyeRim - Lehet, nem tetszik neki a ruha.
*KAJA! Te jó ég! KAJA!*
*Nyugi KeKe…*
- Te jó ég, csak most esett le hogy nincs kajánk! – csaptam a homlokomra.
- De most mit csináljunk velük? – nézet rá HyeRim a matokikra.
- Hogy- hogy mit itthon maradnak mi meg bevásárolunk. – mondtam – Ha jönnének, csak nehezebb lenne.
- Igaz. – bólintott HyeRim.
A matokikat rábíztuk JungSoora, összeszedtük magunkat és elindultunk bevásárolni. De előtte még a lelkükre kötöttem, hogy nem csinálnak, rendetlenséget, mert megjárják. Kb. 20 perc múlva értünk vissza hatalmas szatyrokkal a kezünkben. Nagy nehezen bevittük őket a lakásba és letettük őket a konyha asztalra.
- Végre itthon. - dőltem le a kanapéra – HyeRim csinálj kaját!
- Legalább segíthetnél! - jött a válasz a konyhából.
- Nem, mert lusta vagyok! – kiabáltam vissza. Amikor lenéztem láttam, hogy ToTo ott üldögél a kanapé lábánál.
- Szia ToTo. – mosolyogtam rá – Hogy vagy?
- ToTo. –nézett föl rám.
- Kár hogy csak ennyit tudsz mondani. – sóhajtottam – Jó neked ott lent?
- ToTo.
- Unatkozol, mi?
- ToTo.
- Na, várjál, lehet, van neked játékom. – mondtam, fölálltam a kanapéról és elindultam a szobánkba megkeresni az unokaöcsém régi játékait. Nem tudom minek voltak nálunk. Nem sokára találtam is néhány kocsit, egy vonatot és építő kockákat.
- Tessék, nézd meg őket. – mondtam és ToTo elé toltam a játékokat.
- ToTo…
- KyongHa kész van a kaja! – kiabálta HyeRim a konyhából.
- Oké! – kiabáltam vissza.
– Te nem jössz? – néztem rá ToTo-ra aki közben elkezdett játszani a kocsikkal. Éreztem, hogy valaki megrángatja a pólómat, oda néztem és láttam, hogy Tats az Dada-val.
- Na, mi az annyira tetszel magadnak, így hogy már le se veszed? – mosolyogtam Tats-ra aki még mindig a ruhában volt és ki volt festve.
*Annyira nem is vészes.*
*ToTo mivel játszik?*
*Egyébként játszik?*
- Gyertek enni ti is kész a kaja. – mondtam nekik miközben fölálltam.
- ToTo te nem jössz? – nézem le a kis matokira.
- ToTo. – mondta a kocsikat tologatva.
DaDa megrángatta a ruhámat és megrázta a fejét.
- Hát jól van… - motyogtam majd elindultam a két matokival a konyha felé…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése