14. Fejezet

HyeRim szemszöge:

Természetesen kaja után mindenki elment fürdeni (azaz KyongHa és én+ Keke. Igen vittem magammal. Ja és persze JungSoo is.) Ezek után befeküdtünk az ágyunkba és vártuk, hogy elaludjunk. Már majdnem elaludtam mikor kaparásokat hallottam az ajtón.

- Te KyongHa… Ez mi ez? – kérdeztem halkan miközben KeK-et magamhoz szorítottam
*Megfojtasz! Ismét…*

- Anyád, megint a tehén! – pattant ki az ágyából és elkezdett az ajtó felé futni – Na, azt már nem! Nem eszed meg a kajámat még egyszer te hülye tehén!
*Még mindig a tehén?!*

- Háhá, most meg vagy! –csapta ki az ajtót.

De a várva várt ’tehén’ helyett most csak pár ijedt szemű nyúllal találta szembe magát. Kicsit hátrébb araszoltak az ajtótól majd egyesével sorba álltak KyongHa előtt.

- Ja, csak ti vagytok? – vonta fel az egyik szemöldökét. - A fenébe azt hittem végre nyakon csíphetem azt a tehenet… Egyébként mit akartok?

* Földi nő, elfelejtettél puszit adni!*

*Bizony, bizony kérjük a puszinkat!*

* Essünk túl rajta és had aludjak…*

* Szeretem, azt mikor puszit kapok*

*….*

- Komolyan nem tudom mi kéne ezeknek!- sóhajtott Kyonggie

- Én sem tudom. – rántottam meg a vállamat, majd KeKe felé fordultam- Te tudod?

* Persze, puszit akarnak… * - bólogatott miközben az arcára mutogatott

- Nem értem mit akarsz mondani. –sóhajtottam lemondóan

- Na, most mit kezdjek ezekkel? – kérdezte barátosném felháborodva- Ezek el nem mozdulnak az ajtóból.

- Akkor nyitott ajtónál aluszunk. –rántottam meg a vállamat.

- Hülye vagy? Bejön a tehén! – akadt ki.

- Jó… akkor mit csináljunk? – tettem fel költőien a kérdést.

- Nem tudom… - rázta a fejét.

*Nem igaz… nem fogunk kapni puszit!*

* Én akarok puszit…*
* KeKe mutasd meg a földi nődnek, hogy mit szeretnénk, csak had menjek már aludni!*

* M-Mi? Ő nem a nőm! És különben is nem fogom megtenni!*

* De igen! *

* De nem! *

* De igen!*

* De nem!*

* De igen! *

* De nem! *

* De igen!*

* De nem! Nincs az, az isten!*

* Kapsz sajttortát… *

* Akkor van! * - majd óvatosan feltápászkodott, és egy puszit nyomott az arcomra

- Kyaa, de cuki vagy ezt miért kaptam? – öleltem magamhoz

* A sajttorta miatt…*

- Áh megvan!- kiáltott fel KyongHa - Puszit akarnak! Ezért nem mentek eddig aludni!

* Na végre!*

KyongHa mindenkinek adott egy puszit, majd ő is visszapattant az ágyikójába, és már rögtön be is vágtuk a szunyát.

Reggel felkeltünk, majd a matokik és JungSoo lelkére kötöttük, hogy ne verjék szét a házat, míg mi elmegyünk a suliba a bizonyítványosztásra. Az osztás hamar megvolt, viszont végig kellett hallgatni az igazgató 2 órás szentbeszédét… azt hittem ott fogok meghalni…

Mikor hazaértünk a ház belülről… szinte romokban hevert.

- Itt megint mi a szardíniás szendvics történt?!- kiáltott fel KyongHa, majd kiszúrta célpontjának JungSoo-t és felkapta az első dolgot, ami a kezében akadt (jelen esetben Stephano) és elhajította felé, csak sajna a féleszűnk gyorsabb volt és még időben kitért, így Stephano egyenesen kizuhant az erkélyen.

- Stephano!- kiáltottuk lakótársammal és már rohantunk is utána.

Viszont egy elég kellemetlen szomszédunkon végezte.

- Megint ti vagytok azok huligánok?! –kiabálta a barackfasuttogó bácsika. Ajaj.

- Bukj le!- húzott le KyongHa

- Hé, lányok mit csináltok idekint? … Óh, csókolóóóm!- integetett JungSoo a bácsinak. Ezt a marhát!

- Már megint te vagy az, szektatag? – mérgelődött, majd JungSoo fejéhez vágta Stephano-t. – Vidd innen a barátaidat! Az a virág hülyének nevezet!

- Igeeniis!- énekelt majd betáncolt a nappaliba

- Ezt megúsztuk! – sóhajtottam

- Ha megint valami hülyeséget csinál, esküszöm, hogy kinyírom! –ropogtatta az ujjait

- Nyugi! –tettem a vállára a kezemet. –Nem lesz több gond, hiszen nyári szünet van és így mi is itthon lehetünk!

- Igazad van… majd én megnevelem ezt a féleszűt! –mosolygott büszkén majd egy ásóval a kezében elindult utána hogy elkezdje a „nevelést”.

- Hé, azt honnan…? – kezdtem, de félbehagytam. –Nem érdekes…

Narrátor szemszög:

Már egy hét telt el azóta, hogy a lányoknak megkezdődött a nyári szünet. A matokik szépen lassan, de hozzászoktak a környezetükhöz.Meg a lányok is a matokikhoz. Ilyen például, hogy a saját szobájukban kell aludniuk a nyusziknak, KyongHa-nak minden este puszikat kell osztogatnia, vagy, hogy KeKe-nek HyeRim-mel kell aludnia és fürödnie. Ő már automatikusan megy a lányok szobájába, és HyeRim-et követi a fürdőbe. És az is kiderült, hogy JungSoo tényleg beteg volt, és itt nem az agyi betegségre gondoltunk, bár az egyértelmű hogy ott sem stimmel valami.

Egy hét elteltével, JungSoo szinte teljesen kikúráltan, lépkedett a házban, jobb volt, mint újszülött korában. Egyik este azonban KyongHa és HyeRim félrehívta JungSoo-t az ebédlőbe, hogy tényleg megbizonyosodjanak arról, hogy felépült.

HyeRim szemszöge:

- Mit szeretnétek? - érdeklődött

- Hát azt szeretném megtudni, hogy… - kezdte KyongHa

- Hogy?

- Hogy még mindig feleségül akarsz e venni.

- H-Hogy MI VAN?! –kiáltotta el magát az említett - F- Feleségül, ÉN?!

- Szerintem meggyógyult. –bólogattam akár egy orvos

- Szerintem is. –pacsiztunk le- Akkor ez le van tudva!

- M-Mi? Nincs letudva!- állított meg minket JungSoo- Tudni akarom, hogy mi volt ez!

- Ja, csak beteg voltál és annyira zizi lettél, hogy el akartál venni.

- Ezt nem hiszem el…  

- Pedig elhiheted! –feleltem – Én sem hittem el hogy ennél is tudsz hülyébb lenni, de felülmúltad önmagadat!

- Nem én azt nem értettem, hogy feleségül akartam venni.

- Ez a legnagyobb problémád? –vonta fel a szemöldökét KyongHa - Hisz totál bezizültél!  

- Mi? Ja, nem… - legyeskedte a kezeit. – Ha beteg vagyok, akkor jön ez az átváltozás… és tisztára más emberi én jön elő.

- Áh, így már értem az egészet. –motyogtam

- Wow, durva. Nehéz elhinni. –mondta Kyonggie

- De ez az igazság higgyetek nekem!

- Oké, oké csak nyugodj meg. –mondtuk egyszerre

„ …jön ez az átváltozás… és tisztára más emberi én jön elő…”

„Áh, így már értem az egészet.”

„Wow, durva. Nehéz elhinni.”

„De ez az igazság higgyetek nekem!”

„Oké, oké csak nyugodj meg.”

* Ti is… ti is hallottátok?*

* Nem hiszem el!*

* Az, az idióta ember kikotyogta a titkunkat!*

* Akkor most mi tévők legyünk?*

* Szerintem…*

- Jól van, fekvés, alvás, mindenki megkapta a pusziját, szal’ jó éjt!- köszöntünk el KyongHa-val, majd bevonultunk a szobánkban, ahol KeK már édesdeden aludt az ágyamban.

- Aj, de kis cuki!- mosolyogtam - Már teljesen ideszokott…

- Örülj, hogy beengedtem!- ugrott be az ágyába lakópartnerem- Ha fiú lenne, akkor tuti nem lenne itt!

- Jól vanna’! –motyogtam majd bemásztam a takaróm alá, és magamhoz szorítottam KeKe-t. Olyan puha, bolyhos, és eper illatú… – Jó éjt KyongHa, KeKe!

Amint ezeket kimondtam szinte el is nyomott az álom.

Reggel, hangos csörömpölésre és kiabálásra keltem fel. Nyöszörögtem közben beleszippantottam a levegőbe… ahol az eper helyett inkább erős mézédes illat csapta meg az orromat. Ez olyan… férfias illat. Elkezdtem tapogatózni a tapsihapsi után, de a szokásos bolyhok helyett, emberi bőrrel (és kockákkal) találtam szembe magamat. A szemeim villámcsapásként pattantak ki, és máris rátapasztottam őket a… mellettem szuszogó fiúra.

- He…? – kerekedtek ki a szemeim, majd jobban szemügyre vettem az alvó partneremet.

Hosszabb fülét eltakaró, barna színű haj, kicsi pisze orr, és dús, telt ajkak. Kicsit lentebb vándorolt a tekintetem, és ahogy már tapasztaltam pár másodperccel ezelőtt, a „barátom” póló nélkül, egy szál csöves gatyában és egy tornacipőben fekszik mellettem. Finom arcvonásai váratlanul eltorzultak, majd mellkasa is egyenlőtlen mozgásba kezdett. A pillái hirtelen rebegni kezdtek, majd kinyíltak. Kíváncsian nézett rám hatalmas barna szemeivel. Egy ideig csak szemeztünk. Úgy tűnik ő teljesen nyugodt és higgadt volt. Kicsit szétnyitotta az ajkait, mintha mondani akarna valamit, de helyette inkább beleharapott az alsó párnájába. Nem tagadom iszonyat jól nézett ki. Viszont azzal a tudattal, hogy egy idegen srác fekszik mellettem, elég nehéz tisztán gondolkodni. Vártam pár másodpercet, majd ezt a helyzetet úgy reagáltam le, mint minden átlagos nő…

- Anyádat összelapítod a nyulamat!- kiáltottam, majd átmásztam rajta és a párnámmal kezdtem ütögetni.

- Au! Hé! Na! Ez fáj! – próbálta kivédeni az ütéseimet

- Nem hatsz meg az über- sexy reggeli hangoddal, kisapám!- mondtam majd a párnámat a fejébe nyomtam, és barátosném felé fordultam - KyongHa!

  

KyongHa is eléggé elfoglalt volt ugyanis… Ő egy asztali lámpával püfölt egy barna hajú srácot, míg egy szőke próbálta leszedni róla. Az ablaknak támaszkodva volt egy szintén barna, elől fekete melirozott hajú srác, aki nagyokat sóhajtozott, és néha elmormolt egy „Idióták…”, „Idiótákkal vagyok körülvéve”, „ Hogy került oda Z.3.L.0?” Mondatott. A szekrény tetején is ült egy srác, bár inkább egy marionett figurához tudnám hasonlítani… A szekrénnyel szemben is álldogált egy srác, szerintem azt se tudta, hogy mi folyik körülötte.

Ebben a pillanatban JungSoo nyitott be, de azzal a lendülettel be is csukta az ajtót. KyongHa-val egymásra néztünk, majd ordítva üldözőbe vettük.

- JUNGSOO!