8. Fejezet - HyeRim szemszöge

HyeRim szemszöge:

Fogtam KeKe-t és elindultam a fürdő irányába. Becsuktam magunk után az ajtót, leraktam KeKe-t a pultra, majd elővettem a pizsimet, türcsimet, és a neszesszeremet. Megengedtem a kádban a meleg vizet, majd ledobtam a ruháimat. Már szálltam volna be, de eszembe jutott a kedves tapsifülesem.

- Jaj, majdnem elfelejtkeztem rólad. –kaptam le a pultról a nyuszit, aki éppen a füleivel takarta el a szemét. – Ugyan, ne légy már ilyen szégyenlős. Te is lány vagy csak te nyuszi.

*Nem… Én PASI vagyok…*

- Na, gyere!- beleültem a habbal teli kádba majd lassan KeKe-t is beültettem magam mellé. – Ugye milyen jó? Én imádok fürdeni.

*NEM, EZ ITT EGY KÍNZÁS! *

- Mi az? – magam felé fordítottam a nyulat, majd nagy nehezen, de elvettem a szeme elől a fülét. Olyan volt mintha a rózsaszín bundája átváltozott volna pirossá, a szemei meg vagy 3x akkorák lettek. – Mit bambulsz te? Ne nézd a melleimet, neked úgyse lesznek ekkorák! Sőt, ha jobban belegondolok nem is lesz neked. – nevettem a saját viccemen.  
*OMG…*

Megmosakodtam, majd KeKe-t is át suvickoltam, végül kiszálltam és felvettem a pizsimet, ami egy hosszú pólóból, és egy rövidnaciból állt. Végül kivettem a nyulamat is és belecsavartam egy türcsibe. Miután elvégeztem mindent kimentem a nyuszival a karjaimban.

- KyongHa mehetsz!- kiáltottam, majd leraktam KeKe-t a többiekhez.

*Na, milyen volt?*
*….*
*Mit láttál? *
*Mindent…* - motyogta majd elvörösödött
*Háhá, KeKe elpirult!*

*N…ne már!*
*Miről van szó? *
*Na akadjunk le szegényről! Még fel kell dolgoznia*
*Ezen nincs mit feldolgozni… Bezzeg, ha én lettem volna a helyében…*

- Woow, nézd KyongHa!- mutattam a tapsi hapsimra. –Szinváltós!

- Anyád Rubik kocka! – nevetett KyongHa

- Nem éppen. –nevettem

- Szerinted, ha megcsavarom más színe lesz? – kérdezte majd a nőstény felé sétált.  

*Menj innen!* - majd elfutott

*Menekülj KeKe! *
*Mondom, hogy mind itt halunk…*
- Neem próbálod ki!- kaptam el a karját

- Ah…- duzzogott, majd bement a fürdőbe.

Elindultam a konyha felé, majd kinyitottam a hűtőt és nekiálltam rántott sajtot készíteni, rizzsel és sült krumplival. Gyorsan megcsináltam majd megterítettem.

Nem sokkal később pedig egy, immár pizsamás KyongHa csatlakozott hozzám.

- Te… a nyulaknak nem kéne kaját adni? - kérdezte

- Lehet. – mondtam majd a hűtő elé érve kivettem egy csokor répát- Szerinted ez elég?

- Honnan van nekünk ennyi répánk?! – kérdezte felvont szemöldökkel – És egyáltalán minek?

- Fogalmam sincs. –feleltem majd leraktam a matyók elé- Egyetek!

 Először a répát nézték aztán meg engem. Úgy láttam mintha a zöld megindult volna a répa felé, de valójában csak dülöngélt.

- Hallod, ezek nem esznek. – motyogtam

- Na, add csak ide! – nyúlt a répáért, majd a piros maszkos elé dugta.- Egyél!

* Hagyjál már az istenverte répáddal! Én normális kaját akarok!*

* Éhen fogunk dögleni… Én MONDTAM, hogy mind itt halunk…*

* Éhes vagyok… *

* Mi az, az éhség?*

- Egyél!- kiáltott rá a barátnőm, mire ShiShi kirúgta a kezéből – Az anyádat!

* Ne szidd a mamit!*

- Amúgy… nem kéne róluk levenni azt a maszkot? – kérdeztem mindentudóan. –Nem hiszem, hogy maszkban tudnának enni… 

- HyeRim te egy zseni vagy! – mondta majd elindult a matokik felé, akik futásnak eredtek – Hé gyertek vissza!

És igen, nekiálltunk nyulakat kergetni este fél 10-kor a lakásban. Úgy félóra kergetőzés után, feladtuk és fáradtan huppantunk le az étkezőasztalunkhoz.

- Jól van… - liheget lakópartnerem- Fogjuk rá, hogy nem éhesek. 

- Benne vagyok. – mutattam fel a hüvelykujjam. –De azért kint hagyom nekik a répát.

- Menjünk aludni!- felelte, majd ordított egyet – Hé, nyulak pizsiidő!

A Matokikat (kivéve KeKe-t) szépen bevittük az egyik vendégszobába.

- Na jó éjt!- köszöntünk egyszerre nekik, válaszképp meg csak halk „nyusszogásokat” kaptunk

- Gyere KeK, te velem alszol! –öleltem szorosan magamhoz a matokit

- Még jó, hogy nálunk alszik! Mondtam, hogy nem akarok több nyulat!- húzogatta meg enyhén KeKe füleit - Na bye!

*Srácok segitsetek!*

* Azt a mázlista fajtádat… *

* Én vagyok a vezér ez IS nekem kéne, hogy kijárjon, szal’ pofa be KeKe és élvezd! *

* A halált élvezem… *

* Hm?*

* Igenis… Jó éjt…*

* Neked is… *

* Mennyi az idő?*

* Álmodj szépeket! Bár… azt hiszem ez nem lesz nehéz*

* Aztán ne rosszalkodj! *

* Jó-éjt*

Becsuktuk az ajtót majd a saját szobánk felé vettük az irányt. 

KyongHa szabadesést ugrott az ágyába, és magára rántotta takaróját, majd dünnyögött egy „Joccakát” és már aludt is.

Én KeK-kel együtt befeküdtem az ágyamba és magunkra rántottam a takarót, végül pedig szorosan magamhoz öleltem bundás barátomat.

- Jó éjt KyongHa!- ásítottam, majd becsuktam a szemeimet- Jó éjt KeK!

* Neked is… *

Éreztem, hogy a rózsaszín pajtásom kicsit fészkelődik a karomban. Egy rövid idő után abba maradt a mocorgása, majd pár perc elteltével már nyugton pihent a karjaim között.

Már majdnem elaludtam, mikor lefutott a szemem előtt a mai nap eseményei. Olyan gyorsan eltelt az idő amióta JungSoo ránk rontott… JungSoo… JUNGSOO!

Olyan gyorsan ültem fel az ágyamban, hogy szegény KeKe megint leesett a földre és ismét a popsijára érkezet.

*Bazd… neked ez a hobbid? *

- Bocsi KeKe!- mondtam, majd egy párnát vágtam KyongHa-hoz aki rögtön felkelt. –KyongHa!

- Igen, tessék, öhh… mi történt? – ült fel rögtön az ágyában

- Nem felejtettünk el valakit? – kérdeztem

- Nem… kit? – nézett rám bambám, majd mintha megvilágosodd volna hirtelen felkiáltott – Basszus!

- JungSoo !- kiáltottuk és rohantunk egyenesen a teraszra…