7. Fejezet - KyongHa szemszög

7. fejezet :

KyongHa:

HyeRim fölszedte az ismét a fenekét fájlaló rózsaszín nyulunkat/matokinkat vagy anyám tudja micsodánkat! Hallottam, hogy a rózsaszín maszkos és a sárga maszkos nyusszancs még mindig nevet. Vagyis valami olyasmit csinálhat, mert fura hangokat adtak ki. Úgy döntöttem kiderítem, mit mond a másik három delikvens. Először a piros maszkosat néztem ki magamnak. Éppen akkor jött be HyeRim amikor elkezdtem bökdösni egy bottal a piros maszkosat.

- Honnan a francból szerezted azt!? – csattant föl HyeRim amikor látta mit csinálok. Még mi előtt bármit is mondhattam volna a piros maszkos hangosan ellenkezni kezdett.
- Shi Shi!
- Nya te is megvagy. – mondtam elégedetten és abba hagytam a bökdösését. Most a kék maszkoshoz fordultam. Egyre erősebben bökdöstem, de nem adott ki semmi hangot.
- Mi a fene? Miért nem működik ez? – kérdeztem miközben a botot vizsgálgattam.
- A botnak semmi baja. – mondta HyeRim – De hogy a fejedben van valami gond az biztos.

Vágtam felé egy fintort. Majd úgy döntöttem másképp veszem rá a beszédre a kis nyuszimat. Meg próbáltam ellökni, de csak annyi történt, hogy kb 45 fokban eldől majd ugyanazzal a lendülettel vissza is állt a helyére és csak annyit mondott.

-ToTo.

Először föl se fogtam, hogy egyáltalán mondott valamit csak néztem ki a fejemből. Amikor végre leset, hogy mi is történt megráztam a fejem.
- Oké. Szerintem ezt hanyagoljuk. – motyogtam és elindultam utolsó áldozatom felé. Reméltem, hogy vele több sikerem lesz, de sajnos nem így volt. Egy párszor megbökdöstem, de nem adott ki hangot. Őt is megpróbáltam ellökni és legnagyobb meglepetésemre el is dőlt. Sőt! Nem is kelt föl. Egy pár pillanatig néztem majd fölemeltem a lábánál fogva magam elé.
- Te HyeRim sztem ez meghalt. – mondtam bizonytalanul – Bár fogalmam sincs hogyan mitől és mikor deeee egye fenyő. – vontam meg a vállam.
- Lehet túl erősen bökdösted. – találgatott HyeRim és közelebb jött.
- Olyan nincs. – mondtam és tovább vizsgálgattam a kezemben lévő nyulat. Amikor az hirtelen fölemelte a fejét, rám nézet és kijelentette.
- DaDa…
- Basszus ez él!! – kiáltottam és elhajítottam kedves matokinkat.
*Mind itt halunk…*
*Ne legyél ilyen pesszimista. Mi nem max Dada.*
*Milyen kedves vagy…*

HyeRim a repülő matoki után vettette magát, de nem sikerült elkapnia és tetszhalott barátom egyenesen a falnak csapódott. A földet érés után nagy nehezen feltápászkodott és visszabattyogott a többiekhez.
- Na, jó akkor meg is volnánk. – jelentettem ki diadalmasan.
- Éppen azt akartam kérdezni, hogy ez az egész mire volt jó? – zsörtölődött HyeRim valószínűleg a matoki dobálós akcióim miatt.
- Hát hogy el tudjuk, nevezne őket. – mondtam mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
- Jaaa értem. Szóval az lesz a nevük, amit mondanak? – kérdezte HyeRim.
- Pontosan. – válaszoltam.
- … DE MIÉRT KELLET ŐKET DOBÁLNI??
- Ez nem volt része a tervnek. Így jött ki. – mondtam nyugodtan unott fejel.
- De hát az elsőnél még nem is tudtad, hogy beszélnek. Akkor őt miért dobtad el? – vágott vissza HyeRim.
- Ja tényleg az vicces volt. – mondtam.
*Egyetértek!*
*Én is!*
*Én nem...*

- Na, jó most már vannak, neveik most már csak egy helyet kell találnunk nekik akik, alszanak.
- A lány velem alszik! – szorította magához KeKe-t HyeRim.
*Nem!*
*Mázlista…*
*Egyen meg a fene…*
* Én miért nem?*
* Mi történt?*
*Velem nem akar senki se aludni?*
*???...*

Láttam, hogy HyeRim egy pillanatra elgondolkozik  majd komolyan meg kérdezi.
- Nyuszival lehet fürdeni?
Alig fejezte be a mondatott a kezében KeKe eszeveszett kapálódzásba kezdett.
*SZÓ SEM LEHET RÓLA!*
*Ekkora mázlistát…*
*Ezt nem hiszem el…*
*Én vagyok, a vezér ez engem illetne meg…*
*Szoktunk mi fürdeni?*
*csend*

- Szerintem igen. – mondtam nyugodtan.
- Oké akkor én megyek is fürdeni. Vagyis mi megyünk fürdeni. Gyere KeKe. – mondta HyeRim és szó szerint húzta befelé a matokit a fürdőbe.
*NEM! NEM! NEM!*
*Ne ellenkezz. Gondolj valaki másra, mondjuk rám.*

*…*

Amikor HyeRim becsukta az ajtót odafordultam a többi matokihoz.
- Na, akkor. – kezdtem – nézzük, hol tudnátok aludni…