6. Fejezet - HyeRim szemszöge

Hyerim szemszöge:

Éppen egy nagyon jó álomban voltam, mikor hangos dörömbölésre lettem figyelmes.

- KyongHa… - nyöszörögtem. – Egyél valamit, mert nagyon hangos a gyomrod!

- Ez nem az én bendőm! – csapkodta a hasát- Az enyémnek cuki hangja van!

- Várj akkor ez mi? – hajoltam ki az ágyamból

- Passz.. –motyogta, majd elindult a bejárati ajtó felé, én pedig követtem a példáját. - Né’ má’! Valaki kopog…

- Há’ nem mondod?- kérdeztem – Te, szerinted miért nem használja a csengőt?

- Hmm.. lehet hogy elromlott? – nézett rám kérdőn

- Lehet. –bólogattam

- Oké akkor még ma kihívjuk a szerelőt!- csapta össze a tenyerét. - Egyébként nem kéne ajtót nyitni?

- Kéne. – nevettem majd kinyitottam az ajtót.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy JungSoo áll az ajtóban. Fehér, hentes ruhát viselt, a haja össze vissza volt kócolva. Eléggé szétszórtnak látszott. Ez csak egyet jelenthet…

- Úristen itt a Halloween!- ugráltunk és tapsikoltunk KyongHa-val

- M-mi? Nem…- motyogta JungSoo, majd bentebb tolt minket, a lakásba.

- Valami gond van? – kérdezte KyongHa miközben levetette magát a kanapéra- Eléggé feszültnek tűnsz…

- Én… - kezdte, de elnémult

- Én? –kérdeztük

- Én ezt már nem bírom!- fakadt ki- Egész nap csak dolgozok, vagy ha nem akkor meg tanulok! És mikor hazamegyek, ott vannak a matokik és ők mindent felbolygatnak, és nem hajlandók összepakolni, és nem is hallgatnák rám! Én nem birok utánuk is takarítani, ShiShi állandóan terrorizál, ToTo ki akar nyírni, Joko minden randomsággal tömi a fejemet, Tats-tól nem tudok bemenni a fürdőbe, mert állandóan a tükör előtt bambul, KeKe kiesz a vagyonomból, és DaDa… hát… ő meg DaDa!

- Ácsi, ácsi, ácsi!- nyugtatta KyongHa – Mi a francról beszélsz?! A tököm az a Matoki?

- Hát a nyulak! – nézett ránk. –Ők valójában egy Mato planet nevezetű bolygóról jöttek, csak valamiért nem tudnak visszamenni, és most itt ragadtak! És ők valójában ilyen harci nyulak, és emberré is át tudnak alakulni, és…  

És csak mondta, és mondta, és mondta… KyongHa-val tátott szájjal figyeltük azt, amit mond. Milyen harci matyók? Mi a halálról beszél ez itt nekünk?! 

- Oké… - motyogta KyongHa, majd a fülembe suttogott- Hívd a dili dokit ennek elmentek otthonról! Mondtam én hogy kattant a srác!

- Mi most hívunk neked kedves fehérköpenyes bácsikat!- jó lassan szótagolva ejtettem ki a szavakat, majd megindultam a konyha felé.

Elkezdtem keresni a telefonszámát a dili doki ismerősünknek. Hogy honnan van ilyen ismerősünk? Hát úgy, hogy múltkor kihívtuk a „Barackfa Suttogó” bácsikához is. Eléggé fura fazonokat ismerünk.

Úgy 5 perc után feladtam a keresést, mert, nem találtam sehol se a számot. Kifordultam a konyhából és a nappali felé vettem az irányt hogy megkérdjem KyongHa-t.

- Kyong…Ha…- mondtam lassan mivel eléggé érdekes látvány tárult elém. Barátosném egy bottal bökdöste, az ájult „idiótánk” fejét. – Ismétlem… Azt meg honnan szedted?! És mi történt vele?

- Fogta magát és egyszer csak beájult. –mondta majd rám nézett- Tegyük a teraszra!

KyongHa megfogta a két lábát, én pedig a két karját. Szegény JungSoo-t nem egyszer elejtettük, míg kiértünk a teraszig. Mondjuk szerintem ez már nem árthatott neki túl sokat… Leraktuk az egyik kerti puff-ra majd visszamentünk a házba.

- Te… szerintem hozzuk el a nyulait!- vetette fel az ötletet lakótársam

- Mi? – néztem rá nagy szemekkel- Minek hozzuk el őket?

- Hát láttad, hogy, hogy kivan szegény! –mutatott az offon lévő haverunkra. - Segítsünk neki annyival, hogy vigyázunk rájuk. Csak nem dől össze az életünk, ha vigyázunk pár nyuszira…

- Rendben van. –sóhajtottam. – De… A rózsaszín bundás az enyééém!
- Oké, oké. - emelte fel védekezően a kezeit. – Öltözzünk át és induljunk.

Felvettük a ruhánkat, majd elvettük JungSoo lakáskulcsát és megindultunk a háza felé.

Lassan battyogtuk végig az utat ugyanis nagyon álmosak voltunk. Komolyan ha JungSoo felébred, akkor biztos, hogy kinyírjuk, amiért hajnal 11-kor ránk ront és felzaklat minket, majd a gyilkos matyóiról, meg a dadusáról kezd el nekünk hablatyolni… 

Mikor megérkeztünk KyongHa kinyitotta az ajtót, majd a nappali felé vettük az irányt. 6 nyuszi aludt a kanapé egyéb tájain.

- Ó nézd milyen cukik. –szólaltam meg mire a piros maszkos nyitogatni kezdte a szemeit. – Hé, ez felébredt!

- Jó reggelt nyusszancsok! – ordította el magát barátném, aminek a következmény az lett, hogy az összes nyúl felriadt. –Na szóval, a gazdátok fullra K.O ezért most mi vigyázunk rátok!

Amint befejezte a mondatát, mintha puskából lőtték volna ki a nyulakat, olyan gyorsan kezdtek el szaladni. A nyulak mióta tudnak szaladni?

Végül fél óra kergetőzés után összeszedtük az összeset, majd KyongHa összekötözte őket egy kötéllel, kivéve a rózsaszín bundást, aki a karomban ücsörgött. Egyébként fogalmam sincs, hogy honnan szedte azt a kötelet…

- Na, ez kész!- mosolygott elégedetten, majd belerakta a nyulakat egy gördeszkára erősített sporttáskába- Így biztos, hogy nem fognak elmenekülni! 

- Arra mérget vehetsz!- mosolyogtam, majd a rózsaszín tapsi hapsival a karjaim közt elindultam a hazafelé vezető úton, partnerem meg utánam a nyulakkal.

Mikor hazaértünk lecsekkoltuk a vendégünket, aki még mindig az igazak álmát aludta.

- Haj, most mit csináljunk vele? – sóhajtottam majd leraktam a rózsaszín nyuszit a földre, ő meg rögtön arrébb araszolt, még a zsákban lévő többiekhez. –Várjuk, meg míg felébred? Lehet, hogy csak túl sokat dolgozott és azért hordott össze ennyi mindent… 

- Nem tudom, majd kitalálunk valamit. –válaszolt, miközben kiengedte a többi tapsifülest. –Szerintem is az lesz a legjobb, ha megvárjuk, míg felkel.

Csendben figyeltük újdonsült lakóinkat amint felfedezik az új terepet. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy összegyűlnek egy kis kupacban, mintha kupaktanács lenne. Mosolyogva figyeltem ezt az aranyos jelenséget, míg KyongHa el nem mozdult mellőlem.

Odalépet az egyetlen nőstény nyuszinkhoz, majd kiemelte a többiek közül, és mély levegőt vett.

- Nem érdekel, hogy most menstruálsz, akkor sem akarok több nyulat!- mondta komoly tekintettel

Szó szerint sírva fetrengtem a földön, de nem csak én. A nyulaink is valami nevetésszerű hangot adtak ki kivéve a piros, a kék és a zöld maszkosat. Meg persze drága rózsaszín bolyhos barátunkat…

- KeKe… KeKe… -motyogta amitől tátva maradt a szánk

- Te… ez beszél!- dobta el KyongHa az említette.

- Kyaaa! Mit csinálsz? – futottam az elrepített nyuszi után.