5.Fejezet - KyongHa szemszög

KyongHa szemszög

- Végre itthon. – sóhajtottam miközben a hátammal becsuktam a bejárati ajtót és ott helybe le is ültem.

HyeRim közben elindult a konyha felé, zacskókkal a kezében, ugyanis elugrottunk bevásárolni. Nem is lett volna feltétlenül szükséges, csakhogy jön át erre a hétvégére a húgom, YunHee, és mindhárman elég nagy evők vagyunk, szóval szépen bevásároltunk.

- KyongHa hozd be azokat is! – kiabált ki a konyhából HyeRim – Kipakolás után, még rendet kell raknunk.

Nagyot sóhajtottam és föltámaszkodtam. Összeszedtem a zacskókat és bevonszoltam őket a konyhába. Miközben lettem őket az asztalra láttam, hogy HyeRim már a hűtő előtt áll és nagyban pakol befelé. Lassan elkezdtem én is kipakolni, de a munka nagy részét HyeRimre hagytam. Csak ezért nem szolt rám a pakolásnál, mert vettem neki CheeseCake-et.  Amikor végeztünk bementem a szobába és kicsit rendet tetem az íróasztalomon, majd kimentem megnézni HyeRim mit csinál. Éppen a porszívót próbálta beüzemelni. Én szépen fogtam, ledobtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. HyeRim még egy kicsit szenvedett a porszívóval, amikor megunta fölállt beállt a képernyő elé és karba tette a kezét. Kíváncsi tekintettel fölnéztem rá.

- Mi baj Hye? – kérdeztem ártatlanul és kicsit oldalra döntöttem a fejemet.
- Már megbocsáss, de jön a húgod.
- És? –„értetlenkedtem”.
- Tán ki kéne takarítani mire ideér. - próbálkozott tovább HyeRim.
- Minek? – vontam meg a vállam. – Ha úgy érzi piszkos a ház, majd ő kitakarítja.

HyeRim döbbenten nézet rám, majd pár pillanat múlva megszólalt.

- Igazad van. – és leült mellém.
- Ugye? – mondtam büszkén.
- Na, mi megy tévében?
- Semmi érdekes. – mondtam és vágtam egy fintort – Ilyenkor már csak unalmas műsorok mennek.
- Akkor mit csináljunk.

- Van valami rágcsa? – érdeklődtem miközben fölálltam. Alig hogy befejeztem a mondatott HyeRim fölugrott és elkapta a kezemet.
- Na, mi van? Akkor is enni fogok valami rágcsát. Nem állíthatsz meg!
- Nem az. – rázta a fejét HyeRim – Nem vettünk hagymás chipset!
- Te jó ég! – sápadtam el. – HyeRim, hozd a pénzt én nyitom az ajtót!

Amint befejeztem rohantam az ajtóhoz és felvettem a cipőmet. Még éppen kötöttem mikor HyeRim odaért a pénztárcájával a kezében.

- Miért én hozzam a pénzt? – kérdezte miközben elkezdte venni a cipőjét.
- Mert nekem egy év mire fölveszem a cipőmet. – mondtam most már a a másik cipőmmel szenvedve.
- Nézd meg, még így is hamarabb fölöltöztél, mint én. – motyogtam miközben az ajtón ki fele menet majdnem elestem a cipőfűzőmben.
- Ez igaz. – helyeselt HyeRim miközben becsukta az ajtót és utánam sietett.

Kb. két perc alatt megjártuk a boltot és éppen fölfelé mentünk miközben ettük a chipset. Váratlanul egy ismerős alakot pillantottam meg az ajtónkban állva.
- UuunHeee. – kiabáltam tele szájjal. – Mar is et vgy? – HyeRim közben fuldoklott a nevetéstől.

- Igen nővérkém minden szavadat értem. – mondta a húgom miközben elindult felém.
- Bén ist törülök nyeked. - mondtam miközben megöleltem.
- Ne álljunk már itt mennyünk inkább be. – indítványozta HyeRim.

Szépen becipeltük YunHee bőröndjeit, majd én meg HyeRim leültünk a kanapéra. YunHee megállt a kanapé előtt mi pedig még néhány pillanatig nem szóltunk semmit.

- Tessék. – mondtam egy kis idő után.
YunHee értetlenül nézet rám.
- Mit?
- Takaríts. – mondtam és hátra dőltem.
- Hála Istenek. – mondta megkönnyebbülve YunHee. – Már azt hittem elraboltak az űrlények és kiszívták az agyadat.
- Miért gondoltad ezt? – érdeklődött HyeRim.
- Mert egy pillanatra azt hittem lesz egy normális megszólalásod.

HyeRim dőltünk a nevetéstől. Egész éjszaka nasiztunk és dumáltunk. A végén már sírtunk a nevetéstől. YunHeeval másnap reggel már nem találkoztunk, mert csak egy éjszakát maradt, ment tovább a nagyszüleinkhez látogatóba csak mivel útba estünk meglátogatott. Valamikor hajnalban aludhatunk el. Arra ébredtünk, hogy valaki dörömböl az ajtón.