12. fejezet

HyeRim szemszöge

Magamhoz öleltem KeK-ket, és vártam, hogy elaludjak, de nem igazán jött össze. Kintről egy hatalmas mennydörgés KeKe összerezzent a karjaim között, és egyre jobban bújt hozzám. De édes!

*Fé-félek!*

- Nyugi KeKe, nem kell tőle félni… Nem tud bejönni! – simogattam meg a fejét. – Vigyázok rád!

A matoki csak még közelebb bújt hozzám, és mintha kezdene megnyugodni. Tovább simogattam, majd egyszer csak a szuszogására lettem figyelmes.

Miután KeKe-t sikeresen elaltattam, én is hamar bevágtam a szunyát.

’01:37’

Hangos csörömpölésre lettem figyelmes. A szemeim kipattantak és villámgyorsan felültem, majd megdobtam KyongHa-t a pandámmal.

- KyongHa kellj fel! – kiáltottam

- Köszönöm, jég nélkül lesz… - ült fel hirtelen az ágyában, majd riadtan körülnézett, és a tekintete megállapodott rajtam- Mi van?

- Te nem hallod? – kérdeztem miközben még jobban magamhoz szorítottam a takarót. Megint csörömpölés hallatszódott.

- Anyád! – suttogott hangosan KyongHa - Ez mi ez?

- Talán egy egér… - motyogtam

- Dehogy is! Ez egy vadállat… ez egy TEHÉN! – Kiáltotta el magát mire, a hangok hirtelen megszűntek, és mintha menekülőre fogta volna – Elmegy ..

- Hé! –néztem ijedten körbe. –Hol van KeKe?

- Basszus megeszi a Tehén! – kiáltotta el magát KyongHa majd az ajtó felé lökött.

- Most mit csináljunk? – kérdeztem kétségbeesetten

- Megmentjük a nyulat! – nézett rám komolyan KyongHa, miközben egy hólapátot szorongatott.

- Azt… azt… AZT MEG HONNAN SZEDTED?! – Kérdeztem nem kicsit hangosan, közben az említett tárgyra mutogattam.

- Menjünk! – hagyta figyelmen a kérdésemet, mint általában, majd lenyomta a kilincset.

Kibattyogtunk halkan és óvatosan, majd a konyha felé vettük az irányt. KyongHa ment elől én meg mögötte. Egy pillanatra intett nekem hogy várjak itt, míg ő óvatosan beles. Megálltam majd vártam. Lakópartnerem, óvatosan kikukucskált, majd hirtelen felegyenesedett, és elkiáltotta magát.

- Ezt nem hiszem el! – lépkedett sietősen a konyha belsejébe.

- Mi van? – álltam fel én is de rögtön megtaláltam a felháborodásának az okát.

Az egész konyhánk fel volt dúlva. A jó pár tányér összetörve hevert a padlón, az evőeszközök és a lábosok pedig szétdobálva terültek szét mindenhol. A hűtőnk tárva nyitva volt, és természetesen full üres volt.

- A fene vigye el ezt a tehenet! – mérgelődött Barátosném

- Te, szerintem ez nem egy tehén volt. – motyogtam miközben kikerültem egy nagy kupac szilánkot.

- Akkor meg ki? – kérdezte

- Lehet, hogy JungSoo. – mondtam –Végül is ma elég fura volt…

- …Szerintem inkább a tehén, de egye fenyő legyen igazad. – bólintott- Egyébként a nyulak merre?

- Biztos a szobájukban. –feleltem, majd benyitottam hozzájuk.

Egy darab nyúl se volt a helyén. Ijedten vizsgáltuk át az egész szobát, viszont sehol nem voltak. Pár perc elteltével az is tudatosult bennem, hogy KeKe sincs meg.

- KeK sincs meg…- motyogtam halkan. 

- Nyugi, meglesznek! – ölelt át

- De… de… - motyogtam, bár már a sírás kerülgetett.

- Nyugi! – motyogta, bár neki sem volt a legmagabiztosabb a hangja

- Hogy hagyhattuk el őket?! Hogy hagyhattam el KeKe-t? Hisz ott aludt mellettem. Egy nagy béna vagyok… - nyöszörögtem.

- Jaj, higgadj le! –rázott meg a vállaimnál. –Ma már késő van. Majd holnap reggel még suli előtt megkeressük őket. Így jó?

- Igen. –szipogtam
- Nya, akkor alvás. –tolt a szobánk felé.

Elmormoltunk egy-egy jóéjszakát, majd KyongHa hamar elaludt, én viszont, még jó ideig forgolódtam és őrlődtem magamban. Hogy lehetek ennyire béna?! Még jó pár ilyen gondolat után elnyomott az álom…

Reggel arra keltem fel, hogy valami birizgálja az arcomat.

- KyongHa, please hagyd abba. –nyöszörögtem

- Ez nem én vagyok, kérem, szépen én itt fekszek!- mondta hangosan

A szemeim rögtön kipattantak és szinte azonnal felébredtem. A rózsaszín matokim simogatta az arcomat és nézett velem farkasszemet. Hiper- mega- giga- über sebességgel felültem és szorítottam magamhoz a kis matokit.        

*Megfojtasz… *

- Jaj, KeKe hol a pokolban voltál? – kérdeztem- Halálra aggódtam miattatok magamat… Egyébként a többiek is megvannak?

* Haj, ha tudnád…* - hevesen bólogatott

- Remek. – majd KyongHa felé fordultam. – Ébredj, elkésünk!!

- Nem köszönöm, szerintem a Bacon kapcsán nem egyre gondolunk…- ült fel az ágyában az említett

Összekapartuk magunkat, majd miután leellenőriztük, hogy tényleg megvan e az összes matoki, elindultunk a suliba.

Az óráink lassan és unalmasan teltek. Végül is utolsó két nap ilyenkor nem csinálunk, semmit se csak bambulunk. Ebédnél KyongHa megette a kajánk. Igen a kajánkat, ugyanis éhes volt én meg elvagyok egész nap egy zacsi banános csokival.

Miután a suliban végeztünk hazafele vettük az irányt. Szerencsére közel laktunk a sulinkhoz, ezért nem kellett sokat mennünk.

Kyonggie kinyitotta az ajtót, majd mikor beléptünk az állunk a padlót verte.

Minden szét volt dobálva és mindenhol kupi volt.

- Azt az albínó jegesmedvéjét!- tátotta el a száját barátosném- Mi ez a nagy kupi?

- Olyan mintha bomba robbant volna… - vettem fel a törött cserepes virágot a földről. –Nézd! Stephano lesett!

- Ez bűntény!- csapott bele a tenyerébe. – Hol vannak a nyulak?

ShiShi éppen ToTo-t bütykölte (?) a szobájukban. Oké… nem nagyon értem, hogy mit csinál vele, de szerintem nem is akarom tudni…

Tats a fürdőben találtuk meg, aki éppenséggel magát bámulta a tükörben… Érdekes egy nyúl az fix…

KeKe a szobánkban ücsörgött és éppen egy barackot evett. Jaj, éhes a kis drágám! De hogy talált itthon kaját…? Remélem, nem a szomszéd fáját eszi…

DaDa a nappali közepén állt és nézte a Duck TV-t. Szerintem neki ez tökéletes műsor…

JoKo a kiskönyvtárban a könyveket bújta. Ah, nem csinál semmi rosszat csak olvas… OLVAS?

- KyongHa… ez olvas… - mutattam az említett bunny-ra.  

- Hmm… - hümmögött, majd kivette Joko kezéből a könyvet, a nyuszi meg elkezdett érte ugrálni.

* Hé, ez nem vicces éppen izgalmas résznél jártam…*

- Nya, lássuk csak milyen könyvet olvasol…- fújta le a port a boritóról. –HyeRim! Nagy baj van…

- Mi az? – mentem közelebb hozzá

- Ez… ez… - motyogta majd hirtelen az egekbe emelte a könyvet mintha valami szent dolog lenne. – Megtalálta a rég elveszett egyéni dedikált kedvenc Yaoi mangámat!

- Te jó ég… - csináltam egy facepalm-ot – Most komolyan? Várj akkor ez a nyúl yaoi-t olvasott?

*Ha már más könyvet nem tartotok…* - és egy olyan vállrántás szerűség         

- … Legalább nem mozdul rá KeKe-re. – Legyintett mire JoKo idegesen elkezdett pattogni.

*Nem vagyok buzi!! *

- Ennek meg mi baja? – kérdezetem

- Nem tom. –mondta Kyonggie, majd kimentünk a konyhába. –Na jó… szal ezt a kupit nem a matokik tették… akkor már csak egy ember van…

- JUNGSOO!- ordítottunk.

- He…? – vánszorgott ki a konyhába

- Most nézd meg mit csináltál!- mutogatott KyongHa

- Takarítsd fel!- adtam a kezébe egy seprűt

- Hm… még hiányzik vmi… - szaladt el KyongHa majd pár perc múlva megjelent egy Maid ruhával a kezében. – Ezt vedd fel.

- N.. Nem…- dadogott félénken JungSoo, majd elkezdett menekülni

- Nem érdekelsz, akkor is felveszed!- mondta barátosném majd leütött az idiótánkat, egy pizza sütő lapáttal.

- AZT MEG HONNAN SZEDTED? Ismét… - Kérdeztem fennhangon

* HONNAN? * - mutogatott JoKo és az immár kijött KeKe is.

- Na, én elviszem és átöltöztetem ezttet itt. –húzta végig a padlón JungSoo fejét.

- Haj… - sóhajtottam, majd ránéztem KeK-re. Eszembe jutott egy briliáns ötlet - Hé, KyongHa!

- Mondjad! – hallatszódott a fürdőből- A fene vigye el ezt a hülye cipzárt!

- Megvannak még a cuki babaruháid? – kérdeztem, miközben egyre jobban bámultam a nyulamat

- Jaja, ott vannak a szekrény tetején. – kiabálta. – Reméltem is hogy van rajtad alsógatya, mert ha nem lett volna, esküszöm, hogy kilógattalak volna a Barackfa Suttogó bácsi barackfájára!

 - Köszi. – majd KeK felé fordultam, aki ijedten hátrálni kezdett. – KeKe…

* Mi…Mit akarsz?! *

- Hopp!- kaptam fel a matokit majd a szobánk felé vettem az irányt

* JoKo, segíts! *     

* Bocsi, de folytatom ezt a felettébb érdekes könyvet…HeHe*

* Ó, hogy szakadna rád a tető!*

Becsuktam magunk után az ajtót, majd nekikezdtem KeK átalakításának… 

Boldog Karácsonyt!:3

Boldog Karácsonyt kívánunk minden kedves (ès nem kedves xD) olvasónknak!  :3

11. fejezet

KyongHa szemszög

Az eladó bolondnak nézhetett minket, hogy hat nyúllal besétálunk az üzletbe. Ahogy ott nézelődtünk egy részt találtam egy nagyon cuki kis fürdőruhát másrészt támadt egy ötletem, amit úgy döntöttem majd később osztok meg HyeRim-el. Lekaptam a fürdőruhát és odavittem HyeRim-hez.
- Nézd. – toltam elé. Egy rózsaszín. apró fehér pöttyös fürdőruhát adtam át neki. Ráadásul még csillogott is.
- Kösz KyongHa de ez nem az én méretem. – vizsgálgatta HyeRim a darabot.
- Nem is neked gondoltam. – mondtam és ránéztem az ölében lévő Keke-re aki már most ellenkezett, pedig a ruha még rajta sem volt.
- Szerintem próbáltasd vele föl. – ajánlottam.
- Jó ölet.  Bár szemmértékre szerintem jó lesz. – mosolygott HyeRim és elindult fülke felé majd váratlanul megállt.
- Nem is kéne feltétlenül bemennünk.
- Dehogynem! – szóltam rá mire HyeRim furcsán nézet rám.
- Miért is? – kérdezte.
- Valószínűleg ellenkezni fog. – magyaráztam – Mindenki előtt akarsz vele harcolni, hogy fölvegye a ruhát?
- Igazad van. –gondolkozott el HyeRim majd bement a fülkébe.

Természetes KeKe hevesen ellenkezett. Amint elhúzta a függönyt én elmentem a bolt férfi osztályára és ott nézelődtem tovább. Közben előkaptam a telefonom és tárcsáztam az otthoni telefonunkat.
A telefon kicsöngése után egy fáradt hang szólt a telefonba.
- Halló?
- Szia JungSoo! Nincs kedved velünk jönni? – tértem a lényegre miközben a fürdőgatyák között nézelődtem ToTo-val a kezemben.
- Hát, ami azt illeti, nem érzem valami jól magam… - próbált válaszolni JungSoo.
- Van fürdőgatyád nálunk? – kérdeztem.
- Nem tudom…
- Akkor szerzek neked egyet te meg készülődj. – mondat búcsúzóul és letettem a telefont.
A többi matoki felé fordultam és mindegyikőjük kezébe nyomtam egy kis fürdő gatyát, ami megegyezett a maszkjuk színével csak, hogy tudjuk melyik melyiküké. Értetlenül pislogtak rám.
- Vegyétek föl, hogy lássam, hogy áll nektek. – utasítottam őket.
Mindegyikőjük szépen fölvette a sajátját. Kivéve DaDa-t akit nekem kellet a sajátjába belerángatnom, és ToTo-t aki beájult. Végig néztem rajtuk.
- Hm.. Valami még kell. – gondolkodtam és körbe néztem. Odaugrottam az egyik pulthoz lekaptam róla, ami nekem kellet majd ráhúztam DaDa-ra. Bánatára vagy örömére, meg találtam, amit kerestem, egy sárga kacsás úszógumit, ami ráadásul még szólt is, ha megnyomtam a fejét. Valószínűleg eredetileg kissebb gyerekeknek szánták nem nyulaknak.
- Na meg is volnánk. – mondtam és végig néztem rajtuk - Nézzük meg a többiek hogy állnak.
Elindultam visszafelé a matokik meg libasorban jöttek utánam.
*Már alig várom!*
*Erre kíváncsi leszek*
*Ez a nő nagyon jó ruhát talált KeKe-nek.*
*Az biztos.*
*Csak tenné már le ToTo-t.*
*Valamikor csak le teszi.*
*Hova megyünk?*

Amikor vissza értünk HyeRim pont háttal állt nekem és valószínűleg KeKe-vel bajlódott.
- Na hogy állsz? – kérdeztem éreztem, hogy a többi matoki mögém gyűlik, és onnan kukucskál ki. HyeRim megfordult és a kezében ott csücsült KeKe az általam választott fürdőruhájában. A többi matiko a földön fetrengett a nevetéstől.
*Meghalok…*

- Szerinted mi bajuk? – kérdezte HyeRim mire megvontam a vállam.
- Látom találtál nekik gatyát. – mondta HyeRim majd észrevette a kacsámat – Miért van DaDa-n egy olyan izé?
- Nem tudom jól állt neki. – vontam meg a vállam.
- Jó akkor menyünk fizetni…
- Várj! – vágtam HyeRim szavába majd elszaladtam és visszatértem egy aranyos rózsaszín fehér pettyes sapkával, ami illet a kis fürdőruhához. KeKe fejébe húztam, majd megszemléltem művemet.
- Oké, most már mehetünk. – mondtam és elindultunk fizetni.
A boltos kicsit furcsán nézet ránk, de mivel szépen kifizetünk mindent nem szólt semmit.
- Miért veszel egy pluszfürdő gatyát, ami ráadásul nem is jó a nyuszikra? – kérdezte HyRim.
- JungSoo-nak. – mondtam.
- Csak nem azt akarod, hogy ő is jöjjön? – hüledezett HyeRim.
- Egyedül meg nem hagyom, otthon ki tudja, amit csinálna a házzal. Majd elzavarjuk a gyógyvizes részbe, és ha valamit csinál, letagadjuk nem nagy cucc.
 - Rendben. – adta meg magát HyeRim.
Visszamentünk a házba gyorsan összeszedtük magunkat és JungSoo-t. Rendeltünk egy taxi-t és elmentünk a kedvenc fürdőnkbe.  A taxi-s kicsit meglepődőt, amikor beszálltunk a nyulakkal ráadásul fürdőgatyás és ruhás nyulakkal, de azért elvitt minket. Amikor kiszálltunk megadta a számát és azt mondta, hogy nem kell kifizetnünk a haza utat ha, fölhívjuk, hogy ő vigyen haza minket.
-  A nyuszik miatt? – kérdeztem.
- Ami azt illeti, van egy olyan érzésem, hogy a hazafele útjuk nagyon szórakoztató lesz, számomra. – mondta majd elhajtott, mert újabb hívást kapott.
Mi pedig szépen megvettük a jegyeket és bementünk. Bent nem voltak sokan, aminek örültem, mert nem szeretem a tömeget. Lepakoltunk és JungSoo-nak megmutattam a gyógyvizes részt és a lelkére kötöttem, hogy maradjon, ott akármi is történik. Majd elindultunk a nyuszikkal a vízbe. Mi HyeRim-el már otthon át öltöztünk csak a kis ruhánkat kellet lekapnunk magunkról. a kedvenc lila kétrészesembe voltam HyeRim pedig egy nagyon szép aranyszínű csillogó bikinit vett fel. ToTo még mindig a kezemben volt és ShiShi valamiért állandóan el akarta venni tőlem. A taxi-ban még aránylag nyugodtnak volt mondható a mostani viselkedéséhez képest. Állandóan elém állt megpróbálta kiverni a kezemből rugdosott, és amit a leginkább nem bírtam föl akart mászni a lábamon! Állandóan ellökdöstem magamtól, de mindig újra próbálkozott. Amikor bár bokáig bent álltam a vízben, mint az örült nekem szaladt és próbálta ToTo-t kiszedni a kezemből.
- ShiShi nyugodt meg vagy kizavarlak! – szóltam rá ami nem igazán használt ezért bemenekültem előle a vízbe.
*Az istenért!*
*Látod? Csak bekergeted!*
*Ez így nem lesz jó…*
Láttam, hogy ToTo még mindig ki van, ütve ezért úgy döntöttem nem mártogatom vízbe. Egyelőre. Közben a többi mato is beúszott. Láthatóan élvezték ezt az egészet.
*Viiiiiii~ ez nagyon jó~.*
*Többször is jöhetnénk ide földi nő.*
*Remélem, nem teszi bele vízbe…*
*Csak nem lesz baja. Most nincs bekapcsolva úgyse.*
* Én miért nem kaptam olyan kacsát ami DaDa-nak van?*
*Rajtam van kacsa?*
* Hol van KeKe?*

Láttam, hogy a matoki meg állnak és elkezdenek nézelődni.
- Nyugi. – mondtam – Ha KeKe-t keresitek, mind gyárt, jönnek.
Nem sokára fel is tűnt HyeRim egy KeKe-vel a kezében.
- Csak megnéztük mi a helyzet a többi medencében. – mondta – Ti hogy szórakoztok?
- Jól… - már meséltem is volna, hogy menyire tetszett nekik a víz, amikor váratlanul DaDa nekem jött, nekem meg kiesett ToTo a kezemből.
*TE JÓ ÉG!*

Gyorsan kihalásztam, de szegénykém így is nagyon elázott. Ráadásul még erre sem kelt fel. Ez fura… ShiShi odajött és elkezdte kicibálni a kezemből ToTo-t.

- Nyugi már! – szóltam rá – Ki viszem és megtörlöm.
Sikeresen visszaszereztem ToTo-t és elindultam vele kifelé miközben ShiShi a nyomomban úszott. Amint kiértem belecsavartam a törölközőmbe. Nem értem még mindig nem kelt föl ez nem jelenthet jót. Közben ShiShi is utolért. Láthatta az arcomon, hogy aggódom ugyanis nem próbálta meg többet ki rángatni a kezemből. Közben HyeRim is utánam jött.
- KyongHa nem csinálunk egy képet? – kérdezte.
- Miért? – néztem rá miközben ToTo-t babusgattam.
- Ezt a pillanatot meg kell örökíteni. – mondta.
*Az biztos.*
*Főleg téged…*
*Ne szólj hozzám.*

- Oké. – mondtam – De akkor keressük meg JungSoo-t is.

*Hol van DaDa?*
*Te jó ég a vízben maradt!*
 Váratlanul csak annyit láttunk, hogy Joko és Tats a vízbe rohan. Akkor vettem észre, hogy DaDa még bent volt mikor kihúzták elkószált társukat elindultunk megkeresni JungSoo-t.
Szerencsére tényleg nem mozdult ki a gyógyvizes medencéből.  Megálltam a medence szélén.
- JungSoo gyere ki. – mondtam – HyeRim szeretne csinálni egy képet.
JungSoo egy pár pillanatig csak bámult rám, mint aki próbálja fölfogni azt, amit mondtam aztán váratlanul meg rázta a fejét.
- Nem.
Mindannyin megdöbbenve néztünk rá.
- Ajaj.. – motyogta HyeRim.
- Ezt hogy értsem? –kérdeztem.
- Nem akarok ki menni! – felelte JungSoo.
- Dehogynem. Most azonnal gyere ide!
- Nem!
- Ne feleselj velem!
- Nem akarok kimenni! Ez olyan jó!
- Ne mondjam még egyszer…
- Akkor vigyél ki!
- Jaj, ne. – sóhajtotta HyeRim.
- Rendben. Fogd meg HyeRim. – mondtam és a bebugyolált ToTo-t HyeRim felé toltam. Majd elindultam a vízbe JungSoo ért, aki valószínűleg nem gondolta, hogy tényleg bemegyek ugyanis menekülni kezdett előlem.  Amikor égre sikeresen beértem elkezdtem lenyomni a víz alá.
* Te jó ég ez kinyírja…*
*Félek...*
*Nekünk annyi.*
*Kit akar megölni?*

Éppen a „nevelés” kelős közepén voltam, amikor a nevemet hallottam.
- KyongHa?
A hang felé fordultam miközben JungSoo fejét a hónom alá csaptam, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni.
- Ji Woo? – mondtam meglepve – Te meg hogy kerülsz ide?
- Éppen nyaralunk. – mondta mosolyogva majd ránézett JungSoo-ra.
- Csak nem éppen a fiúdat neveled? – kérdezte viccelődve.
- MIII!? – leeset az alám, JungSoo.. mint a pasim? Na, ne már!
 - Nem kérem szépen, itt tévedés van! – mondtam hevesen rázva a fejem – Ő nem a pasim!
- Mi? Miért nem? – kérdezte JungSoo. Mindenki döbbenten nézet rá én meg először nem tudtam mit szólni inkább megfojtottam volna ott helyben. De lehet, hogy válaszolnom kellet volna valamit, mert folytatta.
- Na, léci. Naaaaaa.
- Mi, na? – kérdeztem (nem kicsit) meglepetten.
- Had legyek a pasid.
Közben a medence szélén mindenki az állát kereste a földön.
- Mi?... Nem!  - válaszoltam gyorsan – Semmi kép sem!
De Jung Soo valószínűleg nem halhatta, mert láttam, hogy egy hatalmasat vigyorog azon mit mondtam majd megfordul a többiek felé. Azt reméltem ki megy, de sajnos nem.
- Figyeljetek ide! Kim KyongHa a barátnőm!
Na, jó már nem bírtam ezt a hülyét. Megfogtam és fej bevágtam egy serpenyővel.
- HONNAN SZEDTED AZT?! – kiabálta nekem egyszerre HyeRim és JiWoo
*HONNAN SZEDTED AZT?!*
Kihúztam a fejét fájlaló JungSoo-t a vízből és HyeRim addig könyörgött, amíg beleegyeztem, hogy csinálhatunk egy képet. Közben visszavettem a még mindig ájult ToTo-t ShiShi-től és megnyugtattam, hogy nem csinálok vele semmit. De azért ott maradt a közelemben. Megkértünk JiWoo-t hogy csináljon egy képet, amit készségesen meg is tett. Nem volt a legjobb kép de HyeRim nek megfelelt, úgyhogy elköszöntünk JiWoo-tól és összeszedtük a halmijainkat majd elindultunk kifelé.
- Te szerinted föl hívjam a taxi-t? –kérdezte tőlem HyeRim.
- Felőlem hívd, legfeljebb fizetünk. – mondtam.
- Akkor a barátnőm vagy? – kérdezte JungSoo kifele jövet vagy harmadjára.
- Nem, nem vagyok, az hányszor mondjam még!
- De miért? – nyafogott JungSoo. – Én, szeretlek!
JungSoo széttárta a karját és elindult felém, hogy megöleljen.
- Serpenyő van nálam és nem félek használni! – emeltem fel az egyik kezemet, amiben a serpenyő volt, a másikban ugyanos még mindig egy bebugyolált ToTo foglalt helyet.
- Szerintem nem kell majd fizetnünk. – mosolygott HyeRim.
Nem sokára meg is jött a taxi. HyeRim gonoszul ellőre ült engem meg hátul hagyott JungSoo-val és a matokikkal. Az út elején (kb. 5 perc) még nem történt semmi, mert meg kértem JungSoo-t hogy ne beszéljen, de csak nem bírta ki.
- Akkor, ha a barátnőm vagy akár össze is házasodhatnánk.
- Dehogy is! Nem is vagyok a barátnőd és nem fogok veled összeházasodni! – ellenkeztem.
- Nagy esküvőt akarsz? – kérdezte – Mert azt hívsz, meg akit akarsz, ja és nagy tortát szeretnél?
- Nem akarok esküvőt! Legalábbis veled nem!
- Oké akkor a részletek majd megbeszéljük, ja, amúgy akármilyen drága ruhát választhatsz.
- Ne szórakozz…
- Hány gyereket akarsz?
Na, ere már tényleg nem tudtam mit szólni és hallottam, ahogy mindenkinek koppan az álla a földön, a sofőrünk annyira figyelte a beszélgetésünket, hogy majdnem áthajtott a piroson az, előbb, de ennél a mondatnál mintha meggondolta volna, hogy egy kicsit befékezzen.
- Mert felőlem lehet akármennyi.  Akár esküvő előtt is.
- De én sok gyereket akarok.
- Akkor felőlem elkelhetjük most is.
Ennél a pontnál fékezett be a sofőr, de mire hátrafordul én már JungSoon ültem és ütöttem egy asztali lámpával.
- AZT MEG HONNAN SZEREZTED?! – szólalt meg egyszerre HyeRim és a sofőr.
*Nem értem ezeket honnan szedi elő…*
- Nem kezdünk el semmilyen gyereke csinálni, érteve?! 
- Felőlem elkezdhetjük otthon is. – válaszolta JungSoo nyugodtan.
- Az anyád…
- KyongHa még a végén kinyírod! – szólt rám HyeRim.
- Szerintem cseréljenek helyet… - nézett HyeRim-re a taxi-s.
Nem sokkal később mér az anyós ülésen ültem, de ez csak annyit segített, hogy nem értem el JungSoo-t. de ettől még a veszekedés ugyan úgy ment. Amikor kuszáltunk azt hittem majd duplaárat kér a taxi-s ezért a fuvarért.
- Én mondtam, hogy ingyen lesz az út. – válaszolta amikor HyeRim megkérdezte mennyi lesz.
- De hát borzalmas viselkedtek. – döbbent meg HyeRim.
- Hé…
- Megcsókolhatlak? – állt mögém váratlanul JungSoo.
- NEM! - mondtam és fejbe vágtam kivételesen a táskámmal.
- Ugyan kérem egy ilyen show ért megéri az ingyen fuvar. – mosolygott a sofőr.
- Öhm.. Köszönjük. – motyogta HyeRim
- Egyébként, ha történne még valami hasonló, akkor nyugodtan hívjanak engem. – mondta és elhajtott.
 Fölmentünk a házba. HyeRim letette KeKe-t és elment vacsorát csinálni.
Én közben még mindig JungSoo-t próbáltam leütni amikor ShiShi odajött és megrángatta a ruhámat. Lenéztem rá ő pedig kinyújtotta felém mindkét kezét. Szépen kicsomagoltam ToTo- a törölközőmből és odaadtam neki.
- Aztán vigyáz rá. – mondtam. ShiShi bólintott és elvitte a kis matokit.
 Közben rávettem JungSoo-t hogy átöltözzön. Szerencsére bement a szobájába át öltözni. közben a többiek és leszedték magukról a fürdő nadrágjaikat és én szépen összeszedtem majd én is át öltöztem, amíg HyeRim átöltözött és megterítettem kivételesen a matokikna is.
* Nagyon jól állt rajtad az a ruha KeKe.*
*Pofa lapos!*
* Na, most miért vagy ilyen mérges? Csak nem megjött?*
*Hogy az a…*
* KeKe te miért voltál lány fürdőruhában?*
*Most megdöglötök…*
A kis kupak tanácst én zavartam meg, azzal hogy kész a vacsora. Először nem nagyon akartak jönni, aztán amikor látták, hogy nekik is megterítettem szépen mindegyikőjük oda ült az asztalhoz. Megjött HyeRim és JungSoo is, aki azonnal leült mellém. Már csak ShiShi és ToTo hiányoztak.
- Hol lehetnek?
- Hozzám jössz?
- Hányszor mondjam, még hogy nem!
Közben megjött ShiShi is de ToTo-t még mindig nem láttam. Ránéztem és ő intett, hogy minden rendben. Miután megvacsoráztunk nagy nehezen rávettem JungSoo-t hogy a saját ágyában aludjon majd elküldtem aludni.  Utána mentem segíteni HyeRimnek lefektetni a matokikat. Ahogy mentem a folyóson, egy mennydörgés szakította meg a csendet, ahogy kinéztem az ablakon láttam, hogy elered az eső. Jó kis nyári zápor annyi szent. Bementem a matokik szobájába. Amikor beléptem láttam, hogy HyeRim az ágy alól próbálja kihúzni őket. Csak ToTo ült még az ágyban.

- Itt meg mi történ? – kérdeztem.
- Meg ijedtek a villámlástól. – válaszolt HyeRim.
 Segítettem neki kiszedni a matokikat és betenni őket az ágyba, de sehogy se akartak ott maradni.
- Na, jó. – mondtam – Mindenki kap tőlem egy jó éjt, puszit, ha a helyén marad.
Tetszhetett nekik az ötlet, mert nem mocorogtak tovább, én meg szép sorban adtam mindegyik homlokára egy-egy puszit.
- Jó éjszakát! - köszöntem vissza az ajtóból. Mire mindenki mondta a saját nevét, egyszerre, én pedig szépen becsuktam az ajtót és mentem lefeküdni.
* Kedves földi nő. Adott puszit!*
*Legközelebb szóljunk neki, hogy adjon kettőt!*
*Én is akarok még ilyet.*
*Ugye kapunk még ilyet?*
*Persze hogy kapunk, és most alvás!*

*Igenis*

- Na meg vannak. - mondtam HyeRimnek aki akkor jött ki a fürdőszobából.
- Hogy tudtad őket lenyomni? – kérdezte.
- Adtam nekik jó éjt, puszit.
- Nem gondolod, hogy innentől kezdve mindig kérni fognak?

Megvontam a vállam és elmentem fürdeni. Amikor visszaértem ledőltem az ágyba elmorogtam egy jó éjszakát KeKe-nek és HyeRim nek aki lekapcsolta villanyokat és én már aludtam is.

10. Fejezet - HyeRim szemszög

HyeRim szemszöge:

Miután lerendeztük JungSoo-t visszamentünk a szobánk. Befeküdtem az ágyamba, KeK-ket magamhoz öleltem, és magunkra rántottam a takarót. Bolyhos pajtásom még fészkelődött egy majd egy olyan öt perc múlva már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Elaludt. Nem telt bele sok időbe mire én is elaludtam.

11:23

Lassan nyitogattam a pilláimat, ugyanis eléggé belevilágított a nap a szemembe. Franc, este elfelejtettük behúzni a függönyt… Kicsit körülnéztem és meglepve tárult elém a tény, hogy KeKe nincs sehol. Oldalra néztem és KyongHa még bőven húzta a lóbőrt szóval nem ő lehetett, aki kivitte.

Kibattyogtam a konyhába ahol ismét váratlan dolog tárult elém. A Matokik szépen falatoztak az ASZTALNÁL. Mindegyikük egy párnán üldögélt, hogy magasabb legyen, és a tegnap esti maradékunkat ették. Hogy jöttek ki a szobából? Hogy nyitották ki a hűtőt? Hogy üzemelték be a mikrót? És hogy a francba lehetnek ennyire okosak?

* Nézzétek, felébred!*

* KeKe csinálj valamit, téged szeret!*

* Szerintem bajban vagyunk…* 

- KyongHa!- ordítottam barátosnémnak, aki pár másodperc múlva meg is jelent mögöttem.

- Mi a francért kell hajnal délben ordítozni? – kérdezte miközben a hasát vakargatta, majd a matokikra nézett és szó szerint vagy 3x akkorák lettek a szemei. – Te… ezek meg mi a lórészfánfütyülőjét csinálnak?

- Ne engem kérdezz ezek már így voltak itt mikor én ide jöttem. –mutogattam össze vissza  

- Oké…- motyogta lassan majd egymásra néztünk.

- JungSoo!- kiáltottuk, de semmi.

Így elindultunk felkeresni az illetőt. Bementünk az ideiglenes szobájába, majd KyongHa megnyomott egy dudát. Amit ismét fogalmam sincs, hogy honnan szedett…

- Támad Észak-Korea?! – Kiáltotta JungSoo miközben a takaróval a fején kiugrott az ágyból

- Igen… és most éppen egy kihallgatáson vagy arról, hogy a gyilkos nyulaid miért esznek az asztalnál, és miért viselkednek, úgy mintha emberek lennének. – sóhajtott KyongHa

- Mi… micsoda?- nézett ki a takaró mögül

- A nyulak. Esznek. Az asztalnál. – szótagoltam lassan a szavakat

- Ja, csak ennyi? – fújta ki a levegőt – Már azt hittem nagyobb a gond.

- Nagyobb a gond? – néztem rá – Mégis miért esznek az asztalnál?

- Hát mert ott esik nekik jól. – rántotta meg a vállát JungSoo – Mindig ezt csinálják. Először én is meglepődtem, de egy idő után hozzászoktam.

- Aha… mindent értek… - bólogatott KyongHa –De mitől ilyen okosak?

- Hát mert ők földönki…- magyarázott, de lakópartnerem félbeszakította

- Ha megint azzal jössz, hogy nem „idevalósiak” eskü,, hogy kihívok neked egy dilidokit!- fenyegette miközben az ujját mozgatta jobbra, balra.

- Akkor…- gondolkozott az idiótánk, majd végül ismét egy vállrántást kaptunk. – Passz.

- Nya, ez már normális válasz. –mosolygott elégedetten barátném

- Most komolyan? Ennyi? – tártam szét a karjaimat.

- Igen. – felelték egyszerre.

Épp indultunk a konyha felé, mikor az ajtóban leskelődő nyulakra lehettünk figyelmesek.

* Ezek szerint megúsztuk?*

* Szerintem, ja.*

* Miért, történt valami?*

* Hagyjuk…*

’Biiip, Biiip’  

* Mester, me-rü-lök! *

* Aj, miért pont most? *

- Hé, né’ már! – mutogatott KyongHa, majd felkapta a kék maszkosat. Azt hiszem ToTo a neve. – Ez csipog!

- Látom, de miért? – kezdtem el vizsgálni, majd „új” lakópartnerünk felé fordultam- Ötlet?

- Fogalmam sincs eddig még nem adott ki sohasem ilyen hangot. –felelte JungSoo.

- Lehet, hogy éhes. –forgatta KyongHa, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a piros maszkos elkezdi ütögetni a lábát. – Na neked meg mi bajod?     

- ShiShi!   * Tedd már le te földi nőszemély! Le fog merülni!*

- Na és te mit akarsz? – néztem rá

- Valami merülésről beszél. –motyogta JungSoo –Az elejét nem igazán értettem…

- Hm… lehet, hogy úszni akar? – döntötte oldalra a fejét KyongHa

* Micsoda?! NE!* - majd az összes nyúl odaugrált hozzánk

- Ti is úszni akartok?- guggoltam le KeK –hez majd megfogtam a kezét.

*Nem!*

- Valahogy most nem értem őket…- rázta a fejét JungSoo – Ah, nagyon fáj a fejem! Szerintem tegnap megfázhattam…

- Na, akkor visszük őket fürdeni? – nézett rám KyongHa.

- Igen! – ugráltam örömömben majd felkaptam Keke-t és megpördültem vele. –De neki vegyünk valami cuki fürdőrucit!

* Istenem… *

* Háh, na ezt megnézem! *

* Cuki leszel KeKe!*

* Hova megyünk? *

* Te miért maradsz le mindig mindenről DaDa? *

* Sajnálom… *

* Jobban is figyelhetnél! *

* Na, ne veszekedjetek! JoKo te meg hagyd DaDa-t neki ő ilyen. *

* Bocsi…*

* Semmi, gond*

* Nektek legalább nem kell lányruhát hordanotok…*

* Ez még jól is jöhet ki! *

* KeKe lány ruhában? *

* Nem! Hanem hogy míg ti fürdőztök, én addig megcsinálom ToTo-t. Átalakítom az akumlátorát, hogy magát töltse mindig. *

* Értettük!*

- Né’ már megint kupaktanácsot tartanak. –mutattam a nyulakra

- Miért érzek kis nyuszi szagot? – kérdezte KyongHa

* Azt neked kis nyuszi…*

* Hát KeK… szólít a kötelesség… *

* Anyádat kötelesség! És ne szólíts így! * - majd belerúgott a rózsaszín maszkosba, és felugrott HyeRim karjai közé

- Jé, olyan, mint én! – jelentette ki büszkén KyongHa - Megvédi magát!

- Jaja, de nem kéne szedelőzködni? – kérdeztem 

- Haljátok, én nem érzem valami jól magamat, szóval szerintem én maradnék. –vakargatta a tarkóját az idiótánk.

- Rendicsek akkor mi szedelőzködünk. – mondtam, majd összeszedtük a szükséges holmikat, és elindultunk a legközelebbi fürdőrucis bolt felé.

- Te ha már ott vagyunk akkor nem veszünk magunknak is valamit? – Kérdezte Barátném, miközben ToTo a karjaiban fogta ugyanis időközben az beájult? – Itt vagytok még?

- Már hogyne lennénk? –nevettem fel majd én is hátranéztem

- ShiShi! * Már hol lennék? *

- Tats! * Engem ebből nem hagytok ki*

- JoKo! * Ki nem hagynám KeKe-t női fürdőruhában…*

- KeKe…- motyogta a karomban * Na kösz!*

- DaDa * Jelen*

- Oké mind megvan!- mondtam majd bementünk a boltba. –Te nem fognak minket hülyének nézni?

- Ugyan már!- legyintett- Ha kutyát lehet öltöztetni akkor nyulat miért nem?

- Jogos! - bólintottam majd nézelődni kezdtünk… 

9. Fejezet - KyongHa szemszög

Szeretnénk bocsánatot kérni amiért későn van rész, csak elfelejtkeztünk róla XD Ez a rész kicsit rövid, szal' lehet hogy pénteken is lesz rész :3 (Bááár nagy valószínűséggel nem X3)

KyongHa szemszög:

Amint leeset, hogy elfeledkeztünk JungSoo-ról villám sebesével rohantam a terasz felé. Én értem oda elsőnek és láttam, hogy buggyant barátunk az ajtóban áll és elégé elázottnak tűnik. Akkor jöttem rá, hogy valószínűleg kizártam szegényt, amikor elmentünk és így még bejönni sem tudott. De miért vizes? Gyorsan kinyitottam az ajtót JungSoo meg szépen beeset rajta. Látszott rajta hogy megviselte a teraszi élet.
 

- JungSoo jól vagy? – Kérdezte HyeRim látva hogy milyen ramaty állapotban vagy.
- P-persze… - motyogta JungSoo miközben igyekezet felállni.
- Ezerezerbocsezerbocs. – hadartam JungSoo felé fordulva. - Valószínűleg én zártalak ki. – mondtam és beleharaptam a számba.
- N-Nem gáz.. tényleg… - próbált nyugtatgatni. – Semmi bajom…
- Csak vizes vagy. – jegyezte meg HyeRim valószínűleg nekem szemrehányás képen.
- Álljon meg az a hóbelevancos nászmenet! – JungSoo értetlenül rám nézet majd HyeRim-re aki csak megvonta a vállát ő már megszokta, hogy néha furcsákat káromkodok.
- Hogy lettél te vizes? – kérdeztem – Ma nem is eset. Ugye? – néztem kérdően HyeRim –re
- Nem valóban nem. – bólintott HyeRim.
- Magyarázatott követelek! – mondtam és próbáltam nagyon mérgesen nézni JungSoo-ra.
- Hát.. izé… - dadogta miközben elpirult. – Olyan ciki…
- Miért mit csináltál? – érdeklődtem.
- Hát lelocsolt a szomszéd… nem tudom miért. Valami olyas mit mondot hogy: „Milyen alakokat hoznak föl ezek a lányok. Tuti valami szekta tagja és full be van drogozva.” meg ilyeneket. Nem igazán tudom, mit akar ez jelenteni, de valószínűleg nem sok jót…
- Most komolyan szektatagnak néztek?  - kérdezte HyeRim mivel én képtelen voltam tovább kommunikálni ugyanis gurultam földön a nevetéstől. Egy olyan béna srácot, mint JungSooo szektatagnak néznek, ezért lelocsolják!  Jó fej szomszédjaink vannak az biztos!
- KyongHa hagyd már abba!!- szólt rám HyeRim.
- Nem tudom, meghalok. – préseltem ki magamból két nevetés között.
 

Nagy nehezen megnyugodtam és könnyezve felálltam.
 

- Bocs. – mondtam a szememet törölgetve. – Rég nevetem ilyen jót.
- Akkor miért sírsz? – kérdezte bizonytalanul JungSoo.
- Ritkán nevetek annyira hogy sírjak tőle, de olyankor nevetek a legjobban. – mosolyogtam.
- Akkor nem vagy szomorú?...  

- Nem egyáltalán nem. – válaszoltam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
 

Láttam, hogy JungSoo nyugodtabb lesz. Amikor az elégé durcásnak tűnő KeKe jött oda hozzánk mérgelődve.
 

- Ő.. meg hogy kerül ide? – nézet ránk hatalmas szemekkel JungSoo.
- Jaj, teljesen ki is ment fejünkből. – kaptam a fejemhez. – Tudod, amíg ki voltál ütve áthoztuk őket.
- Bizony. – helyeselt HyeRim miközben fölvette KeKe-t.
- Mindenkit?
- Mindenkit nyugi. – nyugtattam JungSoo-t – A másik szobában alszanak.
 

JungSoo rámézet KeKe-re.
 

- És ő miért nem? – kérdezte meglepetten.
- Ő velem alszik. – válaszolta HyeRim. JungSoo döbbenten nézet rá már éppen akart mondani valamit, amikor eszembe jutott valami és közbe szóltam.
- Amúgy miért vagy ilyen ruhában? – kérdeztem miközben végig néztem rajta.
- Hát.. öhm.. izé… a munkahelyemen ebbe kell, lenne..
- Te jó ég neked van munkád! – szóltam közbe – Még nekem sincs! Mondjuk, én nem is keresek.
- És mit dolgozol? – kérdezte HyeRim.
-  Hát öhm.. ilyen hentesboltféleségben dolgozom..
- Reméltem is hogy nem hullaház. – morogtam. – És mit csinálsz ott?
- Hát segítek kicsontozni a húst meg ilyenek. – válaszolta JungSoo.
- Egyébként nem akarsz átöltözni? - kérdezte HyeRim KeKe-vel a karjában. Én és JungSoo furcsán nézhetünk, rá mert gyorsan elkezdett magyarázkodni.

- Mármint, tiszta víz vagy nem maradhatsz így.
- Igaza van. – vágtam rá. –De nekünk csak csaj ruháink vannak. Végre beöltöztethetek egy srácot csaj ruhába!
JungSoo elég kétségbe eseten fejel nézet HyeRim-re.
- Nem öltöztetjük be csajnak. – mondta.
- De akkor mit vegyen föl? – vágtam vissza.
- Hozzuk át néhány cuccát. – mondta HyeRim.
- Jó. – morogtam.
 
 HyeRim már ment is volna átöltözni, amikor eszembe jutott valami.
 
- Hye várj! – szóltam utána - Ez így nem jó.
- Hogy hogy? - kérdezte.
- Megint az lenne a vége, hogy JungSoo átjön kiborulni, mi kirakjuk a teraszra és lelocsolja a szomszéd. - mondtam – maradjanak inkább itt.
- Mi? – kerekedett ki HyeRim szeme.
- Mármint a nyulak. – tettem hozzá.
- Én is maradnék. – szólt közbe JungSoo - Szeretnék segíteni.
- De kiborítottak. – mondta HyeRim.
- Tudom, de azért mégis csak régóta vannak nálam, ráadásul szerintem ti nem értitek, mit mondanak…
 - Mi ezek beszélnek? – értetlenkedtem.
- Szerintem azokra a fura hangokra gondol, amiket kiadnak. – mondta HyeRim.
- Hát…
- Na, jó. – szóltam közbe – JungSoo te menj haza és öltözz át, ha akarsz, felőlem itt aludhatsz én meg várlak beengedni, ha ez a lusta nőszemély nem akar. De kérlek, beszéljük meg, holnap mert hulla fáradt vagyok.
JungSoo végül is úgy döntött nálunk alszik. HYeRim-mel megvártuk és kineveztük neki az egyik szobát majd mi is elmentünk aludni. Istenem, ennél furább napom még nem volt…

8. Fejezet - HyeRim szemszöge

HyeRim szemszöge:

Fogtam KeKe-t és elindultam a fürdő irányába. Becsuktam magunk után az ajtót, leraktam KeKe-t a pultra, majd elővettem a pizsimet, türcsimet, és a neszesszeremet. Megengedtem a kádban a meleg vizet, majd ledobtam a ruháimat. Már szálltam volna be, de eszembe jutott a kedves tapsifülesem.

- Jaj, majdnem elfelejtkeztem rólad. –kaptam le a pultról a nyuszit, aki éppen a füleivel takarta el a szemét. – Ugyan, ne légy már ilyen szégyenlős. Te is lány vagy csak te nyuszi.

*Nem… Én PASI vagyok…*

- Na, gyere!- beleültem a habbal teli kádba majd lassan KeKe-t is beültettem magam mellé. – Ugye milyen jó? Én imádok fürdeni.

*NEM, EZ ITT EGY KÍNZÁS! *

- Mi az? – magam felé fordítottam a nyulat, majd nagy nehezen, de elvettem a szeme elől a fülét. Olyan volt mintha a rózsaszín bundája átváltozott volna pirossá, a szemei meg vagy 3x akkorák lettek. – Mit bambulsz te? Ne nézd a melleimet, neked úgyse lesznek ekkorák! Sőt, ha jobban belegondolok nem is lesz neked. – nevettem a saját viccemen.  
*OMG…*

Megmosakodtam, majd KeKe-t is át suvickoltam, végül kiszálltam és felvettem a pizsimet, ami egy hosszú pólóból, és egy rövidnaciból állt. Végül kivettem a nyulamat is és belecsavartam egy türcsibe. Miután elvégeztem mindent kimentem a nyuszival a karjaimban.

- KyongHa mehetsz!- kiáltottam, majd leraktam KeKe-t a többiekhez.

*Na, milyen volt?*
*….*
*Mit láttál? *
*Mindent…* - motyogta majd elvörösödött
*Háhá, KeKe elpirult!*

*N…ne már!*
*Miről van szó? *
*Na akadjunk le szegényről! Még fel kell dolgoznia*
*Ezen nincs mit feldolgozni… Bezzeg, ha én lettem volna a helyében…*

- Woow, nézd KyongHa!- mutattam a tapsi hapsimra. –Szinváltós!

- Anyád Rubik kocka! – nevetett KyongHa

- Nem éppen. –nevettem

- Szerinted, ha megcsavarom más színe lesz? – kérdezte majd a nőstény felé sétált.  

*Menj innen!* - majd elfutott

*Menekülj KeKe! *
*Mondom, hogy mind itt halunk…*
- Neem próbálod ki!- kaptam el a karját

- Ah…- duzzogott, majd bement a fürdőbe.

Elindultam a konyha felé, majd kinyitottam a hűtőt és nekiálltam rántott sajtot készíteni, rizzsel és sült krumplival. Gyorsan megcsináltam majd megterítettem.

Nem sokkal később pedig egy, immár pizsamás KyongHa csatlakozott hozzám.

- Te… a nyulaknak nem kéne kaját adni? - kérdezte

- Lehet. – mondtam majd a hűtő elé érve kivettem egy csokor répát- Szerinted ez elég?

- Honnan van nekünk ennyi répánk?! – kérdezte felvont szemöldökkel – És egyáltalán minek?

- Fogalmam sincs. –feleltem majd leraktam a matyók elé- Egyetek!

 Először a répát nézték aztán meg engem. Úgy láttam mintha a zöld megindult volna a répa felé, de valójában csak dülöngélt.

- Hallod, ezek nem esznek. – motyogtam

- Na, add csak ide! – nyúlt a répáért, majd a piros maszkos elé dugta.- Egyél!

* Hagyjál már az istenverte répáddal! Én normális kaját akarok!*

* Éhen fogunk dögleni… Én MONDTAM, hogy mind itt halunk…*

* Éhes vagyok… *

* Mi az, az éhség?*

- Egyél!- kiáltott rá a barátnőm, mire ShiShi kirúgta a kezéből – Az anyádat!

* Ne szidd a mamit!*

- Amúgy… nem kéne róluk levenni azt a maszkot? – kérdeztem mindentudóan. –Nem hiszem, hogy maszkban tudnának enni… 

- HyeRim te egy zseni vagy! – mondta majd elindult a matokik felé, akik futásnak eredtek – Hé gyertek vissza!

És igen, nekiálltunk nyulakat kergetni este fél 10-kor a lakásban. Úgy félóra kergetőzés után, feladtuk és fáradtan huppantunk le az étkezőasztalunkhoz.

- Jól van… - liheget lakópartnerem- Fogjuk rá, hogy nem éhesek. 

- Benne vagyok. – mutattam fel a hüvelykujjam. –De azért kint hagyom nekik a répát.

- Menjünk aludni!- felelte, majd ordított egyet – Hé, nyulak pizsiidő!

A Matokikat (kivéve KeKe-t) szépen bevittük az egyik vendégszobába.

- Na jó éjt!- köszöntünk egyszerre nekik, válaszképp meg csak halk „nyusszogásokat” kaptunk

- Gyere KeK, te velem alszol! –öleltem szorosan magamhoz a matokit

- Még jó, hogy nálunk alszik! Mondtam, hogy nem akarok több nyulat!- húzogatta meg enyhén KeKe füleit - Na bye!

*Srácok segitsetek!*

* Azt a mázlista fajtádat… *

* Én vagyok a vezér ez IS nekem kéne, hogy kijárjon, szal’ pofa be KeKe és élvezd! *

* A halált élvezem… *

* Hm?*

* Igenis… Jó éjt…*

* Neked is… *

* Mennyi az idő?*

* Álmodj szépeket! Bár… azt hiszem ez nem lesz nehéz*

* Aztán ne rosszalkodj! *

* Jó-éjt*

Becsuktuk az ajtót majd a saját szobánk felé vettük az irányt. 

KyongHa szabadesést ugrott az ágyába, és magára rántotta takaróját, majd dünnyögött egy „Joccakát” és már aludt is.

Én KeK-kel együtt befeküdtem az ágyamba és magunkra rántottam a takarót, végül pedig szorosan magamhoz öleltem bundás barátomat.

- Jó éjt KyongHa!- ásítottam, majd becsuktam a szemeimet- Jó éjt KeK!

* Neked is… *

Éreztem, hogy a rózsaszín pajtásom kicsit fészkelődik a karomban. Egy rövid idő után abba maradt a mocorgása, majd pár perc elteltével már nyugton pihent a karjaim között.

Már majdnem elaludtam, mikor lefutott a szemem előtt a mai nap eseményei. Olyan gyorsan eltelt az idő amióta JungSoo ránk rontott… JungSoo… JUNGSOO!

Olyan gyorsan ültem fel az ágyamban, hogy szegény KeKe megint leesett a földre és ismét a popsijára érkezet.

*Bazd… neked ez a hobbid? *

- Bocsi KeKe!- mondtam, majd egy párnát vágtam KyongHa-hoz aki rögtön felkelt. –KyongHa!

- Igen, tessék, öhh… mi történt? – ült fel rögtön az ágyában

- Nem felejtettünk el valakit? – kérdeztem

- Nem… kit? – nézett rám bambám, majd mintha megvilágosodd volna hirtelen felkiáltott – Basszus!

- JungSoo !- kiáltottuk és rohantunk egyenesen a teraszra…