10. Fejezet - HyeRim szemszög

HyeRim szemszöge:

Miután lerendeztük JungSoo-t visszamentünk a szobánk. Befeküdtem az ágyamba, KeK-ket magamhoz öleltem, és magunkra rántottam a takarót. Bolyhos pajtásom még fészkelődött egy majd egy olyan öt perc múlva már csak az egyenletes szuszogását lehetett hallani. Elaludt. Nem telt bele sok időbe mire én is elaludtam.

11:23

Lassan nyitogattam a pilláimat, ugyanis eléggé belevilágított a nap a szemembe. Franc, este elfelejtettük behúzni a függönyt… Kicsit körülnéztem és meglepve tárult elém a tény, hogy KeKe nincs sehol. Oldalra néztem és KyongHa még bőven húzta a lóbőrt szóval nem ő lehetett, aki kivitte.

Kibattyogtam a konyhába ahol ismét váratlan dolog tárult elém. A Matokik szépen falatoztak az ASZTALNÁL. Mindegyikük egy párnán üldögélt, hogy magasabb legyen, és a tegnap esti maradékunkat ették. Hogy jöttek ki a szobából? Hogy nyitották ki a hűtőt? Hogy üzemelték be a mikrót? És hogy a francba lehetnek ennyire okosak?

* Nézzétek, felébred!*

* KeKe csinálj valamit, téged szeret!*

* Szerintem bajban vagyunk…* 

- KyongHa!- ordítottam barátosnémnak, aki pár másodperc múlva meg is jelent mögöttem.

- Mi a francért kell hajnal délben ordítozni? – kérdezte miközben a hasát vakargatta, majd a matokikra nézett és szó szerint vagy 3x akkorák lettek a szemei. – Te… ezek meg mi a lórészfánfütyülőjét csinálnak?

- Ne engem kérdezz ezek már így voltak itt mikor én ide jöttem. –mutogattam össze vissza  

- Oké…- motyogta lassan majd egymásra néztünk.

- JungSoo!- kiáltottuk, de semmi.

Így elindultunk felkeresni az illetőt. Bementünk az ideiglenes szobájába, majd KyongHa megnyomott egy dudát. Amit ismét fogalmam sincs, hogy honnan szedett…

- Támad Észak-Korea?! – Kiáltotta JungSoo miközben a takaróval a fején kiugrott az ágyból

- Igen… és most éppen egy kihallgatáson vagy arról, hogy a gyilkos nyulaid miért esznek az asztalnál, és miért viselkednek, úgy mintha emberek lennének. – sóhajtott KyongHa

- Mi… micsoda?- nézett ki a takaró mögül

- A nyulak. Esznek. Az asztalnál. – szótagoltam lassan a szavakat

- Ja, csak ennyi? – fújta ki a levegőt – Már azt hittem nagyobb a gond.

- Nagyobb a gond? – néztem rá – Mégis miért esznek az asztalnál?

- Hát mert ott esik nekik jól. – rántotta meg a vállát JungSoo – Mindig ezt csinálják. Először én is meglepődtem, de egy idő után hozzászoktam.

- Aha… mindent értek… - bólogatott KyongHa –De mitől ilyen okosak?

- Hát mert ők földönki…- magyarázott, de lakópartnerem félbeszakította

- Ha megint azzal jössz, hogy nem „idevalósiak” eskü,, hogy kihívok neked egy dilidokit!- fenyegette miközben az ujját mozgatta jobbra, balra.

- Akkor…- gondolkozott az idiótánk, majd végül ismét egy vállrántást kaptunk. – Passz.

- Nya, ez már normális válasz. –mosolygott elégedetten barátném

- Most komolyan? Ennyi? – tártam szét a karjaimat.

- Igen. – felelték egyszerre.

Épp indultunk a konyha felé, mikor az ajtóban leskelődő nyulakra lehettünk figyelmesek.

* Ezek szerint megúsztuk?*

* Szerintem, ja.*

* Miért, történt valami?*

* Hagyjuk…*

’Biiip, Biiip’  

* Mester, me-rü-lök! *

* Aj, miért pont most? *

- Hé, né’ már! – mutogatott KyongHa, majd felkapta a kék maszkosat. Azt hiszem ToTo a neve. – Ez csipog!

- Látom, de miért? – kezdtem el vizsgálni, majd „új” lakópartnerünk felé fordultam- Ötlet?

- Fogalmam sincs eddig még nem adott ki sohasem ilyen hangot. –felelte JungSoo.

- Lehet, hogy éhes. –forgatta KyongHa, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a piros maszkos elkezdi ütögetni a lábát. – Na neked meg mi bajod?     

- ShiShi!   * Tedd már le te földi nőszemély! Le fog merülni!*

- Na és te mit akarsz? – néztem rá

- Valami merülésről beszél. –motyogta JungSoo –Az elejét nem igazán értettem…

- Hm… lehet, hogy úszni akar? – döntötte oldalra a fejét KyongHa

* Micsoda?! NE!* - majd az összes nyúl odaugrált hozzánk

- Ti is úszni akartok?- guggoltam le KeK –hez majd megfogtam a kezét.

*Nem!*

- Valahogy most nem értem őket…- rázta a fejét JungSoo – Ah, nagyon fáj a fejem! Szerintem tegnap megfázhattam…

- Na, akkor visszük őket fürdeni? – nézett rám KyongHa.

- Igen! – ugráltam örömömben majd felkaptam Keke-t és megpördültem vele. –De neki vegyünk valami cuki fürdőrucit!

* Istenem… *

* Háh, na ezt megnézem! *

* Cuki leszel KeKe!*

* Hova megyünk? *

* Te miért maradsz le mindig mindenről DaDa? *

* Sajnálom… *

* Jobban is figyelhetnél! *

* Na, ne veszekedjetek! JoKo te meg hagyd DaDa-t neki ő ilyen. *

* Bocsi…*

* Semmi, gond*

* Nektek legalább nem kell lányruhát hordanotok…*

* Ez még jól is jöhet ki! *

* KeKe lány ruhában? *

* Nem! Hanem hogy míg ti fürdőztök, én addig megcsinálom ToTo-t. Átalakítom az akumlátorát, hogy magát töltse mindig. *

* Értettük!*

- Né’ már megint kupaktanácsot tartanak. –mutattam a nyulakra

- Miért érzek kis nyuszi szagot? – kérdezte KyongHa

* Azt neked kis nyuszi…*

* Hát KeK… szólít a kötelesség… *

* Anyádat kötelesség! És ne szólíts így! * - majd belerúgott a rózsaszín maszkosba, és felugrott HyeRim karjai közé

- Jé, olyan, mint én! – jelentette ki büszkén KyongHa - Megvédi magát!

- Jaja, de nem kéne szedelőzködni? – kérdeztem 

- Haljátok, én nem érzem valami jól magamat, szóval szerintem én maradnék. –vakargatta a tarkóját az idiótánk.

- Rendicsek akkor mi szedelőzködünk. – mondtam, majd összeszedtük a szükséges holmikat, és elindultunk a legközelebbi fürdőrucis bolt felé.

- Te ha már ott vagyunk akkor nem veszünk magunknak is valamit? – Kérdezte Barátném, miközben ToTo a karjaiban fogta ugyanis időközben az beájult? – Itt vagytok még?

- Már hogyne lennénk? –nevettem fel majd én is hátranéztem

- ShiShi! * Már hol lennék? *

- Tats! * Engem ebből nem hagytok ki*

- JoKo! * Ki nem hagynám KeKe-t női fürdőruhában…*

- KeKe…- motyogta a karomban * Na kösz!*

- DaDa * Jelen*

- Oké mind megvan!- mondtam majd bementünk a boltba. –Te nem fognak minket hülyének nézni?

- Ugyan már!- legyintett- Ha kutyát lehet öltöztetni akkor nyulat miért nem?

- Jogos! - bólintottam majd nézelődni kezdtünk…