Ès most jöjjön egy kis off:
Nos, mint tudjátok-vagy sem-, de szombaton Mondocon ès hát mi Nimmel "visszajáró vendègek" vagyunk. Szóval ha netán akadna olyan bátor szemèly aki kíváncsi lenne ránk az nyugodtan felkereshet minket!:3
Èn(Hee), One Piece a kèt èvvel kèsőbbi Nami jelmezben leszek:3 könnyű lesz felismerni mert egy kèk bottal fogok mindenhova mászkálni amin van három nagy golyó XD
Nim nem lesz beöltözve, de lesz nála egy(?) Hápi:3 (De olyan infót is kaptam tőle hogy sok Hápi xD )
Amúgy meg arról is fel lehet minket ismerni, ha randomul hallotok "Yehet" vagy akár "Ohorat" című felkiáltásokat xD
Jelszó: Bumb!
Ha meg minvagyunk akkor a válasz rá:Yep, Szerkesztősèg:3
YongGuk
szemszög:
- Most mit
csináljunk vele? – kérdezte HimChan, miközben a gyerek értetlenül bámult a
lányok után.
- Nézzük
meg, mit írt KyongHa. – ajánlotta YoungJae és elment a papírért.
-
Haboooooooooot. – mondta a gyerek, miközben belekapaszkodott a nadrágomba.
- Tessék?
– néztem le rá – Mit akarsz, milyen habot?
-
Haboooooooot!
- Hmm…
Csak nem azt akarod, hogy kiképezzelek egy hatalmas harcossá!?
- …
Haboooot!
- De igen,
te azt akarod.
- Nem
képezzünk ki 2 éves gyerekeket! – háborgott HimChan.
- Ő, akarja. – vontam meg a vállam.
- Tudtátok,
hogy a Ferde Torony Svájcban van, amit Eiffel tervezett arra, hogy az aktuális
hónapot mutassa?
- Mi van,
hogyha éhes? Etessük meg.
-
Szerintem, játszani akar. – mondta Zelo.
- Te, még
csak a közelébe se gyere. – szóltam rá.
- Ajj…
- Hápi meg
akar vele ismerkedni.
- HABOOOT!
- YoungJae, nézd már meg azt a papírt! – néztem az említettre.
-
Próbálom, de nem látod, hogy milyen hosszú?! – emelte föl a kezében tartott
listát, aminek valahol a konyhában lehetett a vége. Vagyis reméltem, hogy a
konyhában van a vége.
- Ez ilyen
hosszú? Egyébként, mi is ez? – kérdezte HimChan, miközben, megfogta valahol
középen a papírt, és olvasni kezdte.
- KyongHa
leírt minden szót, amiből szerinte nem tudunk rájönni, hogy Bumbi mit akar. – morogta
YoungJae, miközben visszaszerezte HimChantől a lista többi részét.
- És az,
hogy mikor mit kell vele csinálni? –kérdezte DaeHyun.
- Az egy
másik papíron van…
-
Haboooooooooooooooooooot. Habot. Habot. Habot!
- Jól van,
jól van, mindjárt kiképezlek.
- Megvan!
– kiáltott fel YoungJae – Tejszínhabot kér!
- … Mi az
a tejszínhab? – nézett rá JongUp.
- Fogalmam
sincs.
-
Valószínűleg, a konyhában lesz. - indult meg Daehyun.
- Én kérek
habot. – mondta Bumbi és elindult utána, mi pedig követtük.
- Biztos
rá van írva a dobozára, vagy amiben van. – nézett körbe JongUp.
- Egy
ilyen henger alakú fémdobozt keressetek. – mondta Zelo.
- Te tudod
mi az? … Ja, mondjuk persze. – morogta YoungJae.
-
Nézzétek, erre az van írva, hogy tejszín. – emelt föl egy dobozt Daehyun.
- De az
is, hogy főzni kell. – lépett mögé HimChan.
- Habot
kérek!
- Lehet,
hogy föl kell verni, hogy habos legyen. – elmélkedett YoungJae.
- Lehet,
mert ez egyáltalán nem habos… - állapítottam meg.
- Hab ott
fönn. Ott! – mutogatott Bumb az egyik polc tetejére.
- Tessék.
– nyújtotta oda neki Zelo azt, amire mutogatott.
- Hé!
- Most mi
van? Úgyse tudok ettől semmit se csinálni! – emelte föl a kezét.
- Ez igaz.
– bólogatott HimChan.
- És ezt
most, hogy eszi meg? – néztem YoungJaera.
- Egy kis
tálba kell neki tenni, és kiskanállal megeszi. – mondta, miközben a lapot,
vizsgálgatta – Hogy az istenbe van ez?!
- Oké, és
hol van tányér? – kérdeztem.
- Mit
tudjam én… Te jó ég, még itt is van?!
-
Szerintem, inkább te maradj annál a papír kígyónál, mi addig megkeressük a
tányérokat. – mondta HimChan és elkezdte kinyitogatni a fölső szekrényeket.
- Egyetértek. – motyogta YoungJae miközben próbálta összeszedni a körülötte lévő
listát.
-
Nézzétek, ez nem az? – kérdezte JongUp a kezében egy szép porcelán tányérral.
- Ez is jó
lesz. – legyintettem – Még kanál kell neki… JungSoo, te meg mi az istent
művelsz?!
- KyongHa
kérte. – vonta meg a vállát – Ne is foglalkozzatok velem, csak tegyétek, amit
jónak láttok.
- Hol
vannak a kanalak!? – kezdett nézelődni HimChan.
- Mi az a
kanál?
-
Tudtátok, hogy a történelem legrövidebb háborúja Anglia és Zanzibár között
dúlt, 1896-ban? Zanzibár letette a fegyvert 38 perc után.
- Hyung, nem hiszem, hogy a vegyszerek között kéne keresni…
- Igazad
lehet, Zelo. – mondta Daehyun és elindult a hűtő felé.
- Hyung, ott se lesz…
- Le kell ellenőrizni!
- Megvan!
– emelte a magasba HimChan a keresett tárgyat.
-
Nagyszerű, akkor etessük meg végre.
- Én, majd
én megetettem. – vette ki HimChan JongUp kezéből a tálat és Bumbika kezéből,
pedig a tejszínhabot.
- Vedd le
a tetejét, és utána nyomd meg hyung. – magyarázta Zelo.
- Hyung!?
Én az anyád vagyok!- háborgott HimChan.
- Nem… -
motyogta JunHong – Csak…nem…
- Ne
kezdjük megint jó? Csak etesd meg végre. –morogtam.
- Ajj…
- Oké apa.
- Mit
mondtam az előbb?!
-
Tudtátok, hogy D.Oval el lehet tüntetni a karcolásokat a fa asztalról?
- Nem
dióval? – kérdezte JongUp.
- Azt
mondtam.
- De nem
azt írták.
- Ma is
meg vannak hülyülve a szerkesztők…
- Térjünk
vissza ránk. – szóltam rájuk.
-
Egyetértek. – bólogatott HimChan, miközben nyomott egy kis habot a tányérba és
a körülötte ugráló kisgyerek kezébe adta.
- Hab! –
mondta elégedetten és elkezdte kanalazni a finomságot.
-
Szerintem, ízlik neki. – vigyorgott Zelo.
- Te is
egyél. – nyújtotta felé a kanalat.
- De édes!
Meg akarja etetni. – ugrált HimChan.
- Abból
nem eszik. – morogtam.
- Te is. –
nyújtotta felém a kanalat.
- Nem
kérek…
-
Köszönöm.
- …
YoungJae, ezt miért mondta!?
- Keresem!
- Addig
meg edd meg, és ne adj Z.3.L.0nak! – fordultam vissza a gyerekhez.
- Azért
mondta, mert keveri, a tessékel! – hadarta gyorsan a kérdezett.
- Hogy
lehet a köszönömöt és a tesséket keverni? – értetlenkedett Daehyun, miközben
egy almát evett.
- Nem
tudom, de KyongHa ezt írta. – mutatott a lapra YoungJae
-Tudtátok,
hogy az emberi szív a vér pumpálása közben olyan nyomással dolgozik, amely a vért
akár 10 méter távolságra is képes kilőni?
- Mék
habot! – nyújtotta oda Bumbika az üres tálat HimChannek.
- Mék?
- Mék
habot akarok!
- Jaj, de
édes vagy. Persze, hogy kapsz. – gügyögött neki HimChan és elvette a tálat.
- Várj,
erről olvastam valamit! – szólt közbe YoungJae, miközben a listával babrált –
Ööö… itt van! Meg kell neki mondani, hogy csak akkor kap, ha azt mondja, hogy
kérek nem, pedig azt, hogy akarok!
- Minek? –
morogtam.
- Jó
modorra kell tanítani. – magyarázta HimChan, majd visszafordult a gyerekhez –
Mond azt, hogy: kérek.
- Azt!
- Okos
kölyök. Mondom, hogy ki kell képezni.
- Ha
KyongHa rokona, nem biztos, hogy szüksége van rá. – morogta Daehyun, miközben
már barackot evett.
- Csönd! Tanítom
a gyereket! – szólt ránk HimChan – Mond, hogy: kérek.
- Kérek
szépen.
- Úristen,
de édes!
- Kérek!
- Ja, igen, persze. – vigyorgott HimChan és átadta a már újra habbal teli tálat a
gyereknek.
- Hab.
Hehehehe.
- De
édesen nevet!
- Tudtátok,
hogy ha a keselyűk veszélyben érzik magukat hánynak?
- Most már
játszhatnál is. – guggolt le Bumbihoz JongUp – Mondjuk Hápival.
- Háp!
- Háp!
Hehehehehehe.
- Kedvelik
egymást. – bólogatott elégedetten JongUp.
- Vannak
játékai? – kérdezte HimChan.
- Vannak.
Szerintem, a nappaliban hagyta KyongHa. – mondta YoungJae és visszaindult a
nappaliba, mi pedig követtük.
- Nèzd, itt
egy piros doboz. – mondta JongUp – És rá van írva, hogy „TaeBum játékai”.
-
Nagyszerű. Akkor nézzük milyen játékaid, vannak TaeBummie. – mosolygott és
kinyitotta a dobozt – Ezek mik?
- Ezek
dinoszauruszok. 65,5 millió éve haltak ki erről a bolygóról. Ez például egy
Spinosaurus. – mondta YoungJae és az egyik műanyag dinóra mutatott.
- Nem
hyung. – mondta JunHong – Az egy Baryonyx, ennek kisebb a taraja és van egy
hosszú görbe karma, valamint kisebb is a Spinosaurusnál. Az ott egy
Tyrannosaurus a késő-kréta csúcsragadozója. Mamenchisaurus egy hosszúnyakú
dinoszaurusz, növényevő, tömege 20-25 tonna lehetett. Az egy Camptosaurus,
szintén növényevő, veszélytelen. Az ott egy Velociraptor, ragadózó, maximum
sebessége 36 km/h, vagyis nekünk annyi, pláne, hogy csoportosan vadásznak és
annak ellenére, hogy csak 46-70 cm magas rendkívül veszélyes…
- Öhmmm…
Zelo, hagyd abba… - szóltam rá meglepetten, még nem szoktam hozzá, hogy magától
beszél, ráadásul ennyit.
- Höh…
dinó?... – motyogta a gyerek kicsit lefagyva.
- Látod?
Lefagyasztottad a gyerek agyát!
- Bocsánat
apa. – hajtotta le a fejét JunHong.
- Na. –
mondtam, amikor észrevettem, hogy mindenki engem bámul – Mi az?
- Öhmm…
Zelo? – nézett rám HimChan.
- … Ne
kérdőjelezd meg, hogy hogyan hívom a robotom!
- De én
meg az anyja vagyok!
- Nem!
Nekem csak egy szülőegységem van!
-
Tudtátok, hogy Nim egy nem írás alatt ötször is elmenti a ficit? És lehet, hogy
ezt most félreértettétek, de meg fogjátok érteni Tha Producer szerint?
- Csak játssz velük, ahogy akarsz. Nézzük, mi van még itt… - nézett bele a dobozba HimChan – Teás készlet?... Azokkal nem a lányok szoktak játszani?
- Nézd. Ott a pohár és hozok bele vizet. – magyarázta a gyerek miközben visszament a konyhába a teás kancsóval és megpróbálta betenni a csap alá.
- Csak játssz velük, ahogy akarsz. Nézzük, mi van még itt… - nézett bele a dobozba HimChan – Teás készlet?... Azokkal nem a lányok szoktak játszani?
- Nézd. Ott a pohár és hozok bele vizet. – magyarázta a gyerek miközben visszament a konyhába a teás kancsóval és megpróbálta betenni a csap alá.
-
Nem is érsz föl odáig. – álltam meg mögötte.
-
Valaki segítsen! Nem érem el! Valaki!
-
Na jól van, gyere. – mondtam és fölemeletem a csaphoz, ahol megtöltötte a
kancsóját. Amikor végzett letettem és ő, pedig visszakacsázott a nappaliba.
Láttam, hogy HimChan vigyorogva áll a konyhaajtóban és csak bámul rám.
- Mi az már megint? – kérdeztem kissé ingerülten, mire csak kuncogott egyet és legyintett.
- Mi az már megint? – kérdeztem kissé ingerülten, mire csak kuncogott egyet és legyintett.
-
Semmi. – mondta, majd visszaindult a nappaliba én, pedig követtem.
-
Nézd, öntök neked. – mondta Bumb, miközben minden pohárba töltött egy kis vizet
– Idd meg!
-
Nem kérek. – morogta Daehyun.
-
Idd meg, ha a gyerek adja! – szólt rá HimChan.
-
Tudtátok, hogy az imádkozó sáska hímje nem tud közösülni, amíg a feje a teste részét
képezi, a nőstény azzal indítja meg a párzási aktust, hogy letépi a hím fejét?
-
Te is idd meg! – nyújtott felém egy poharat, amit átvettem tőle.
-
Tudtátok, hogy felvették többször újra egyszer?
-
Baba is iszik. – mondta miközben az egyik babája szájához emelte az egyik
poharat – Nézd, iszik.
-
Nagyon ügyesen meg itattad Bumbi. – mosolygott HimChan.
-
Egyébként, nem kéne neki elmondanunk a nevünket? Csak, mert szerintem, nem
tudja, hogy hívjon minket.
-
Jó ötlet. – ragyogott fel HimChan szeme – Nos Bumbika hívj…
-
„HimChan nem mondjuk a gyereknek, hogy hívjon anyának...”
-
… Ez nem lehet igaz!
-
„…YongGukot pedig apának!” – olvasta föl YoungJae a papírról.
-
Ez már mindennek a teteje!
-
KyongHa írta.
-
KongHáá
-
De édes! Próbálja kimondani a nevét. Most mond az enyémet! HimChan. Mond
szépen: HimChan.
-
… HimChan.
-
De édes! Igen, igen ügyes vagy. Az én vagyok.
-
Tudtátok, hogy az elefántok nem tudnak ugrani?
-
Tudjátok, hogy az elefánytok nyem tudnak ugálni? – mondta YoungJae után büszkén
Bumbika.
-
Ez nem a nevem!
-
Ez nem a nevem! Háháháháháháhá.
-
… Gonosz ez a gyerek.
-
Gonosz vagyok. Hahahahahaha.
-
Visszatérhetnénk a nevekhez? – kérdezetem.
-
Jó ötlet. Ő YongGuk. – mutatott rám HimChan.
-
YongGuk. – nézett rám vigyorogva Bumbi – Idd meg!
-
Jó, jó megiszom. – mondtam és miközben a számhoz emeltem a poharat oda szóltam
HimChannek –Tereld már el rólam a figyelmét!
-
Eszemben sincs. – vigyorgott.
-
De nekem még nem is mondta a nevem. – nyafogott YoungJae.
-
Etemben szincs! Hihihihihihi.
-
Most mond az én nevem. Mond, hogy: JongUp.
-
JongUp. Hihihihi.
-
Ez a gyerek egyre aranyosabb lesz. – mosolygott HimChan.
-
Most én! Mond, hogy: YoungJae.
-
Nem. Hehehehehe.
-
…
-
Nyugi YoungJae, egyszer biztos mondja majd. – mondta Daehyun miközben egy
tortaszeletet evett.
-
Ő ki? – mutatott rá Bumb.
-
Ő Daehyun. – világosította föl HimChan.
-
Daehyun.
-
Mond, hogy: YoungJae.
-
… Nem!
-
Hogy az a…!
-
Apa, melyik nevemet mondjam meg neki? – kérdezte tőlem Zelo.
-
Amelyiket akarod. De szerintem az egyszerűbbet.
-
Rendben. Az én nevem Zelo. – fordult a gyerek felé.
-
…Zelo.
-
Sikerült neki. – tapsolt JunHong.
-
YoungJae!
-
…Nem! Hehehehehehe.
-
Te kis…!
-
Szerintem, még éhes. – szólt közbe Daehyun, föl állt és elindult a konyha felé.
-
Éhes? – nézett utána a gyerek –Nem kérek.
-
Mi az, hogy nem? – fordult vissza Daehyun.
-
Várj! Követnünk kéne azt, amit KyongHa írt! – állt föl YoungJae.
-
Miért?
-
Mert szanaszét ver minket azért! – háborgott.
-
Ez igaz. – bólogatott JungSoo.
-
Nem beszél, kameráz! – szóltam rá.
-
Itt se vagyok.
-
Akkor mit ír az a lap? – morogta Daehyun.
-
Evett, akkor… játszani kell vele.
-
De már játszottunk vele.
-
De ebédig kell vele foglalkozni és kell majd neki tízórait, ha kér, de nem
közvetlenül ebéd előtt.
-
Ennyit kell vele játszani?
-
Még csak gyerek! – mondta JungSoo - Nem tud vigyázni magára. Simán leeshet akár
honnan, vagy meg ehet valamit, ami meg akad a torkán, vagy valami vegyszerbe
beleihat… Nagyon oda kell figyelni egy ilyen kis gyerekre.
-
… Nem akarok gyereket. – morogta Daehyun.
-
Pedig, majdnem lett. – mondta JongUp.
-
Hé!
-
Héj! Hihihi.
-
Akkor keressünk neki még játékot. – húzta maga elé HimChan a dobozt – Pónik?
-
Unikornisz!
-
… és ez? Építőkockák, na játszunk ezzel.
-
Kocka. Vidd oda. – mondta Bumbi és a szőnyegre mutatott, HimChan pedig oda
vitte neki és letette elé.
-
Játssz szépen.
-
Öhmm… fiúk. – motyogta YoungJae.
-
Mi az már? – kérdeztem, miközben letettem a még mindig kezemben levő poharat az
asztalra.
-
Most vettem csak észre, hogy KyongHa azt is írta, hogy rendet kell raknunk, hogy
Bumbinak ne essen baja… meg takarítani…
-
Akkor hajrá. – veregettem meg YoungJae vállát.
-
T-tessék?
-
Én nem fogok rendet rakni vagy takarítani.
-
Én se. – morogta Daehyun.
-
Ó, dehogy is nem. – bólogattam – Szépen elrendezitek magatok között, hogy ki mit
tesz, én meg vigyázok a gyerekre.
-
De…
-
Jung DaeHyun ez parancs! – emeltem föl a hangom – Mindenkinek!
-
Igenis! – mondták egyszerre és duzzogva elvonultak.
-
JungSoo, figyelj rájuk egy kicsit, hogy dolgoznak-e.
-
Oké. – mondta és elindult a többiek után. Én, pedig lenéztem a gyerekre.
-
Segíts! – nyújtotta felém az egyik kockát.
-
Ne már kölyök, játssz szépen egyedül.
-
Valaki! Segítség! Nem tudom összerakni!
-
Jó, jó, jó. Csak ne kiabálj már. – guggoltam le mellé és közben elvettem a
felém nyújtott kockát.
-
Mit építsek neked?
-
Azzal, építs!
-
Rendben… - ültem le mellé – Akkor
nézzük, mit tudunk ebből kihozni.
JungSoo szemszög:( csak, hogy emlékezzünk rá, hogy ő is létezik:3 XD-Lö írói megjegyzès xD)
Az
addig oké, hogy KyongHa megkért, hogy vegyem fel, amit ezek csinálnak, mert
azért rájuk bízni egy gyereket vagy eszetlen baromság vagy azt jelenti, hogy
szerinte tudnak rá vigyázni. Véleményem szerint a gyerek az ebédet nem éli meg,
de ez egy abszolút szubjektív dolog.
De,
hogy még szakadjak 6 felé is! Persze, majd mindjárt az lesz, hogy takarítsak
is, ki miközben veszem őket meg a gyereket!
-
JungSoo, te mit csinálsz? – nézett rám JongUp.
-
Csak egy kicsit veszlek titeket, aztán megyek vissza. Ne foglalkozzatok velem.
– legyintettem.
-
Ja, jó. – bólintott.
-
Na akkor… HimChan hyung, szerintem te tegyél rendet a konyhában meg aaa…
spájzban és a könyvtárban meg a szobánkban… Daehyun tiéd a felmosás mindjárt
mondom, hogy mit és hol. JongUp szerintem te takarítsd ki a fürdőszobákat,
egyébként a tetőtérben is van egy, azt se felejtsd ki… Akkor én ablakot meg
tükröket pucolok.
-
És én? – kérdezte Zelo.
-
TE SZENTSÉGES ATYAÚRISTEN! – ugrott Daehyun ölébe YoungJae – Te meg, hogy
kerülsz ide?!
-
Apa azt mondta, hogy mindenkire vonatkozik.
-
Jaj, drágaságom, milyen ügyes vagy! – mondta HimChan és elindult Zelo felé,
hogy megölelje.
-
Te jó ég… APU!
-
Mindenki, nyugodjon le a picsába és csináljuk már! – szólt közbe Daehyun,
miközben ledobta YoungJaet.
-
Áu! Öhmm… jó akkor te segíts Daehyunnak.
-
Rendben.
-
… Nem csinálnád meg az egészet?
-
Hyung, robot vagyok nem hülye!
-
Ilyet se hallottam még tőled.
-
Mielőtt kiszedtünk titeket a börtönből, hallottál tőlem az Igenis-en és a
Rendben-en kívül akármi mást is? – nézett rá kérdően JunHong.
-
Teljesen igaza van. – bólogatott JongUp.
-
Jó, akkor szerintem kezdjük el, mert soha nem végzünk. – morogta HimChan – Az,
az idióta meg ott maradt azzal a cuki babával!
-
Kezdjük el hyung…
-
Még mindig…
-
Nem!
-
Legalább végig mondhatom?
-
… Nem.
-
Dolgozzatok is, ne csak álldogáljatok! – hallottuk YongGuk hangját a
nappaliból.
-
Igenis! – mondták egyszerre, majd mindenki elindult a maga dolgára.
Most
nem bánnám, ha több felé tudnék szakadni… Először HimChan után indultam
remélve, hogy elég annyi, hogy megnézem, mit csinálnak és mehetek vissza a
gyerekhez, KyongHa pedig minél hamarabb, hazajön!
-
Először utánam jössz? – nézett hátra HimChan.
-
Csak gyorsan leellenőrzöm, hogy mit csinálsz és megyek is tovább.
-
Jaj, nem kell, szeretem a kamerákat. Egyébként jó így a hajam? Hol egy tükör? –
nézett körbe HimChan, majd a tekintette megállapodott a kamera lencséjén – Ez
is jó lesz.
-
HimChan… Te most komolyan a kamerában nézed magad?
-
Minden lehetséges felületet ki kell használni!
-
… Értem.
-
Na akkor most már rendet rakhatunk. – húzta ki magát elégedetten és a pultok
felé fordult, ahol sorakoztak a különböző élelmiszerek – Hmm… ha nem fér be a
hűtőbe, tegyük be az összeset a spájzba… Hol van a spájz?
-
Nem tudom. - vontam meg a vállam – Legutoljára valahol a konyha és a szobák
között láttam ezen a szinten.
-
Van másik szint is?
-
Igen van egy lépcső is, meg néha lépcsőház is.
-
Miket meg nem tud az ember. – motyogta HimChan és elkezdte szemügyre venni,
hogy mit kell elpakolnia. A folyosó felöli részről belépett Daehyun és JunHong
egy-egy nagy vödörrel, egy felmosóval és egy súrolókefével.
-
Hyung, mi is itt kezdenénk, ha nem baj.
-
Miért nem hívsz anyának? – temette HimChan az arcát a kezeibe.
-
Szerintem kezdjünk. – morogta Daehyun.
-
Rendben hyung, tessék. – nyomta a kezébe Zelo a súrolókefét.
-
De én nem ezt akarom.
-
Nem baj az, majd elmúlik, hyung, majd elmúlik.
-
Szerintem én megyek, megnézem a többieket. – léptem le gyorsan a konyhából,
mielőtt vér folyt volna. Ahogy a folyosóra értem össze futottam YoungJaeel aki,
elveszett tekintettel bámulta egy vödröt és a mellette levő tisztító szereket.
-
JungSoo! – ragyogott föl a szeme, ahogy meglátott.
-
Kamerázok!
-
Jó, de azt tudod, hogy melyiket kell nekem használnom? – mutatott a
vegyszerekre – Meg… hogy hogyan.
-
Öhmm… jó elmagyarázom, de aztán én megyek tovább…
-
Addig én tartom a kamerát.
-
Nem kell!- húztam el a kezem – Így is tudok magyarázni. Na szóval… neked az a
kék fújó fejes kell. Csak ráfújod az üvegre és letörlöd róla. Nem nehéz.
-
Ahaaaa, és nem mutatnád, meg amíg tartom a kamerát neked? Na?
-
… Nem.
-
Fenébe… - morogta – Akkor inkább neki állok.
-
Sok szerencsét. – intettem neki és elindultam megkeresni JongUpot.
Mivel
ő a fürdőszobákat kapta úgy döntöttem átvágok a nappalin és a nagyobb lenti
fürdőben, keresem először, mert az még soha nem tűnt el… Ahogy a folyosóról
beléptem a nappaliba YongGuk és a kicsi pont háttal voltak nekem, észrevétlenül
át akartam kerülni a túloldalra, félúton jártam, amikor meghallottam a gyerek
hangját.
-
Te!
Nagyot
sóhajtottam és megfordultam, mivel azt hittem nekem szólt.
-
Te! Tedd azt oda. – adott YongGuk kezébe egy kockát és egy magas torony
tetejére mutatott.
-
Még magasabbra akarod? – kérdezte mosolyogva.
-
Igen!
-
Akkor kérd szépen.
-
… az. Oda fel. – mutatott újra fel. Legnagyobb meglepetésemre YongGuk elnevette
magát és össze is borzolta a gyerek haját.
-
Jaj, de édes vagy te! Na jó, most az egyszer fölteszem, de ezt ne mondd el
KyongHának. – tette a mutató ujját a szája elé YongGuk.
-
Jó.
Megdöbbenve
álltam a kamerával a kezemben még egy jó két percig, mire rájöttem, hogy nekem
nagyon gyorsan le kéne onnan lépnem. Közben Bumbinak valami robotot is épített
YongGuk, amit szerintem ennyiben is hagyok. Gyorsan elindultam eredeti célom
felé, amikor be akartam nyitni meglepődve tapasztaltam, hogy az ajtó zárva van,
ezért bekopogtam.
-Ki
az? – szólt ki JongUp.
-
Én vagyok az JungSoo. Mit csinálsz te odabent?
-
Takarítok, csak itt van Hápi is, és nem akarom, hogy elkallódjon, mert a végén
még HimChan hyung őt is elspájzolja.
-
Hm. Teljesen jogos. – bólogattam – Akkor én hagylak is takarítani.
-
Oké.
Visszasiettem
a konyhába megnézni, hogy Daehyun és JunHong, hogyan haladnak a felmosással.
Amikor beléptem, Daehyun éppen a padlót súrolta az egyik sarokban Zelo pedig a
másik sarokban takarított a fölmosóval. Kérdően néztem HimChanre, aki csak
legyintett. Éppen azon gondolkoztam, hogy mennyire öl meg YongGuk, ha
visszamegyek, amikor a gyerekkel együtt belépet a konyhaajtón.
-
Te kis cuki, hozzám jöttél? – guggolt le hozzá HimChan.
-
Neeem. – bújt oda YongGuk lábához a gyerek.
-
Ijesztő vagy HimChan.
-
Nem is igaz! Mit csináltál vele?
-
Semmit, ide akart jönni. – tárta szét a karját YongGuk.
-
Kérek szívószálasat!
-
… YOUNGJAE!
-
MI VAN MÁR?! … Ja… vagyis… öhmm… igen főnők? – jött be az
említett
a konyhába.
-
A gyerek valami szívószálat akar.
-
Azonnal keresem. – vette elő YoungJae a lapot.
-
Ti meg addig folytassátok. – nézett rá YongGuk a többiekre, akik morgolódva
fordultak vissza a takarításhoz.
-
Szívószálas dobozos üdítőt akar. Ööö… hol is van? Hűtőben van.
-
Nagyszerű. Nyomás vissza dolgozni.
-
Igenis. …öhmm. – fordult vissza az ajtóból YoungJae.
-
Mi az?
-
Lehet lassan pelenkát, kellene neki cserélni…
-
Ezt KyongHa írta?
-
Igen. – bólogatott a kérdezett – Azt írta, hogy általában szól, de nem mindig.
-
… Tessék HimChan úgyis a gyerekkel akarsz lenni. – nyomta YongGuk az említett
kezébe a gyereket.
-
De nem tudom, hogy kell pelenkát cserélni! – háborgott.
-
Szerintem senki se tud… Zelo? – nézett föl YongGuk.
- …
Muszáj? – görbítette le a száját.
- Igen.
- De
cserébe kaphatok kaját?
- … Nem.
- Ajj…
- Olyan
gonosz vagy vele. – fintorgott HimChan, miközben Zelo átvette tőle a gyereket –
Én is megyek megnézni, hogyan kell. Legközelebb már én csinálom.
- Én is
had menjek. – jött YoungJae.
- Engem
annyira nem érdekel… - morogta Daehyun.
- Te addig
rakj rendet, hogy tudjunk enni, most hagyd a takarítást. – mondta neki YongGuk,
Daehyun pedig föl állt és elindult rendet rakni.
- Hol
vannak a pelusok? – kérdezte Zelo szemrebbenés nélkül, miközben a gyerek
belecsimpaszkodott a hajába és cibálta.
- Valahol
a cuccai között lesz, hozom. – mondta YoungJae és egy kicsivel később meg is
érkezett velük.
Bementünk
a mato szobába, ahol JunHong lefektette a gyereket az ágyra és elkezdte a
levenni a szandálját.
- Ne vedd
le! – ült föl Bumbi.
- De le
kell vennem, mert ki kell cserélnem a pelusod mindjárt vissza, vesszük. –
nyugtatgatta.
- De
neeeeeeeeeeeee.
- Tényleg
csak egy perc. Csak kicserélem a pelusod.
- De ne. –
biggyesztette le a szája sarkát, de már nem ellenkezett.
- Úr
isten, de édes! – ugrált HimChan.
Ezek után
már egy szó nélkül tűrte, hogy JunHong kicserélje a pelusát, majd amikor
letette a földre Bumbi gondolkodás nélkül a konyha felé, vette az irányt.
-
Szívószálasat!
- Kapsz,
csak ne szaladj. – szólt rá YongGuk.
Miután Bumbi
megkapta az üdítőjét YongGukkal visszamentek játszani a többiek, pedig tovább
takarítottak. Már egy jó ideje takaríthattak, amikor YoungJae levettette magát
a kanapéra.
- Én ezt
nem bírom. – sóhajtotta – Annyi ablak van ezen a házon! Pedig csak négy oldala
van , de én már találtam egy hatodikat is!
- Lassan
éhes is lesz a kicsi. – motyogta YongGuk – YoungJae szólj HimChannek, hogy
főzzön valamit. Te tudod, mit adhatunk a gyereknek.
- Rendben.
– állt föl YoungJae és kiment a konyhába. Váratlanul valaki kopogott az ajtón.
-
Megnézem. – álltam föl a kanapéról és elindultam ajtót nyitni.
(Ma csak ilyen „ritkán-olvasom-a-szemszögedet-mert-eddig-abban-sem-voltam-biztos-hogy-lesz” feelingű emberkékhez van kedvem:3 remélem, nem bánjátok:3- Nim jókedvèben van... XD)
Miután a
taxis megjött körülbelül 10 perccel később már mind ott ültünk az asztalnál és
javában falatoztunk.
- Az mi?
- Az vajas
kenyér Bumbika, mindjárt kapsz. – mondtam, miközben egy újabb szelet kenyeret,
kentem meg neki.
- Ahogy
látom, nagyon szeret téged Zelo. – fordult felém mosolyogva a taxis.
- Mond,
hogy: YoungJae.
- Kenyér,
hahahahaha.
- … Tudtátok,
hogy Dancsó Péter fulmkritikusnak született XD WARNING XD?
- HimChan
ideadnád a sót?
- Milyen
nap van ma?
- Nem
tudom, tegnap asszem szerda volt.
- Kinél
van a rizs?
- Hol van
HÁPI!?
- Kaphatok
dinnyét?
- Kérek
még tojást.
- Tessék
itt van.
- Forró a
krumpli, vigyázzatok.
- Oh meg
van.
- Az itt
van.
- Most
kinél van a só?
-
Köszönöm.
- Az mi?
- Tojás
Bumbika, kérsz?
- Ez mi?
- Rizs te
hülye!
- Jól van,
na nem láttam.
- Kérek
olyat.
- Kérsz,
párizsit?
- Igen.
- Olyat én
is.
- Van
hozzá uborka is meg koktél paradicsom.
-
Tudtátok, hogy én Youtbobos vagyok?
- Az
milyen?
- Olyan,
mint a paradicsom csak kisebb.
- Van
valahol bors?
- Ugye nem
eszünk kacsát is?
- Azt is.
-
Tudtátok, hogy van egy alternatív világ, ahol Sas Tamás kritizál Dancsó Péter
filmeket?
- Kérsz
koktél paradicsomot Bumbi?
- Igen.
-
Tudtátok, hogy évente 3 millió embert zaklatnak és a kétharmaduk nem éli túl?
Tudtátok, hogy ezt csak kitaláltam?
- Tessék.
– toltam elé a tányért.
-
Köszönöm. – mondta, amin én csak mosolyogtam, olyan kis aranyos. Egy darabig
csak néztem, ahogy eszik, majd óvatosan ránéztem apára, aki éppen azzal volt
elfoglalva, hogy YoungJaenek befogja a száját egy zsömlével, miközben HimChan hyung
sikítozott, hogy meg fog fulladni. Visszafordultam a gyerek felé, aki
mosolyogva felém nyújtott egy koktél paradicsomot és megkérdezte.
- Kérsz?
-
Köszönöm. - vettem át tőle az apró paradicsomot és újra apa felé néztem. Morgolódott
magában és közben szedett még magának egy kis rizst, HimChan hyung pedig YoungJae
hyungnak veregette a hátát és sopánkodott, hogy majdnem megfulladt. Óvatosan
elkezdtem a számhoz emelni, amit Bumbitól kaptam már majdnem sikerült betennem
a számba, amikor valaki megfogtak a csuklóm. Hallottam, hogy apa megköszörüli a
torkát, óvatosan oldalra, néztem és lassan letettem a koktél paradicsomot.
- Jaj, már
most mi baja lehet attól, hogy eszik valamit?!
- Nem tudom,
éppen ezért nem adok neki!
-
Valószínűleg nem lesz baja tőle, hiszen ROBOT! – emelte föl a hangját HimChan
hyung.
- De az is
valószínű, hogy „baja” lesz tőle, mivel ROBOT! – válaszolta ingerülten Apa.
- Nem adsz
neki enni, mert robot, de nem tudod, hogy lesz-e tőle baja, mert nem egy „sima”
robot, de olyan nagy baja nem lehet tőle, hogy ne tudnád megjavítani, akkor MEG,
NEM ÉRTEM A PROBLÉMÁD!
- Már meg
bocsáss, de Z.3.L.0 az ÉN robotom és ÉN mondom meg neki, HOGY MIT CSINÁLJON NEM
PEDIG TE!
- ÉS HA
NEM TETSZIK NEKI?!
- KIT
ÉRDEKEL?! EGY ROBOT!
- DE TE IS
LÁTOD, HOGY MIKET MŰVEL MOSTANÁBAN!
- ETTŐL
MÉG ROBOT! CSAK AZÉRT, MERT UTÁNOZZA AZ ÉRZÉSEINKET, MÉG NEM LESZNEK ÉRZÉSEI! –
ordította magából kikelve Apa.
- HONNAN
VESZED, HOGY UTÁNOZZA?! – vágott vissza HimChan hyung nem is foglalkozva azzal,
hogy a gyerek sírógörcsöt kapott az ordibálástól.
- ONNAN,
HOGY EGY ROBOT! – ordította teli tüdőből Apa.
Föl
pattantam a helyemről mindenkit eltolva magam elől kirohantam a konyhából föl a
lépcsőn és ki az erkélyre, aminek úgy becsaptam az ajtaját, hogy a keretben
lévő üveg kitört és szilánkokban szétszóródott. Remegve elindultam az erkély
másik felében lévő babzsák fotelok felé és leültem az egyikre. Csak bámultam
magam elé, miközben egyre csak az előbbiek jártak a fejemben. Nem tudom, meddig
ültem, így amikor kitört belőlem a sírás. Fölhúztam a mellkasomhoz a lábamat, a
kezeimmel átkaroltam, a fejemet, pedig ráhajtottam a térdeimre és csak
zokogtam. Fájtak apa szavai, hogy neki „csak egy robot” vagyok semmi több. Mondjuk
ezzel valamilyen szinten tisztában voltam, de reméltem, hogy mostanra már nem
„csak egy robotnak” vesz, arra nem számítottam, hogy rögtön elfogad így ezért
is nem beszéltem magamtól, bár már régóta a magam ura voltam, ha fogalmazhatok
így. De legalább már nem „csak az ő robotja” lennék, nem csak a tulajdona
lennék, hanem mondjuk a csapat része, vagy legalább valami hasonló, ha nem is
csapat tag. De most már biztos vagyok benne, hogy neki még mindig egy robot vagyok,
aki neki ugrál úgy, ahogy ő akarja akkor,
amikor ő akarja, és ahogyan ő akarja… És ez rosszul esik… nagyon rosszul… Fájt,
hogy még mindig így gondol rám. Nem tudom még meddig sírtam, amikor valaki
megszólított.
- Hé
kölyök.
Fölnéztem
és láttam a Barackfasuttogó bácsit, ahogy az erkélyén áll és onnan slaggal
locsolja a kertjét. Szipogtam egyet, és illedelmesen köszöntem, kicsit vékony
hangon a sírástól.
- Jó
napot!
- Neked
is. Miért itatod úgy az egereket? – kérdezte – Megbántottak?
- Igen. –
szipogtam.
- Ki? –
kérdezte teljesen komoly arccal, lehajtottam a fejemet és elkezdtem
fészkelődni. Most elmondjam neki? … Vagy inkább ne?
- Az… Az
apám… - emeltem föl végül a fejem.
- Hmm…
Igen, ha a családban történnek ilyenek az bizony nehéz ügy. – bólogatott –
Engem is sokszor megbántottak a testvéreim, meg néha a szüleim is, és az apukád
tudja, hogy megbántott vagy csak elrohantál?
- Csak…
elrohantam…
- És mondott
vagy tett valamit? Úgy értem, hogy például tönkretett valamit, ami neked fontos
és úgy tesz, mintha semmiség lenne vagy valaki vagy, valami számodra fontosat
kritizált ilyesmi.
- Mondott…
- motyogtam, fogalmam sincs, hogy hallotta, meg amit mondok, mert már én is
alig hallottam a saját hangom.
- És azt
elmondod, hogy mit vagy kit, vagy nem tartozik rám?
- …
E-engem. – dadogtam – Olyan rosszul eset a-amit mondott. Nem úgy áll hozzám,
ahogy én szeretném, amit még talán meg is értek, mert tudom, hogy milyen, de…
de még csak… csak…
-
Emberszámba se vesz?
- …
M-mondhatjuk így is.
-
Szerintem, ha megnyugodtál, menj vissza, mosd meg kicsit az arcod és kérd meg,
hogy üljetek le beszélgetni. Az rendben van, hogy elmondod nekem, hogy mi a
problémád, de én sajnos nem tudok segíteni, meg nem is akarok belefolyni ilyen
családi ügyekbe, és gondolom nem is tudja, hogy
mi a problémád, ha csak úgy elszaladtál. Ha most megbocsátasz, le kell
mennem, leszidni az egyik tuját, mert megint belebeszélt abba, amit mondtam! –
mondta és bement a házába.
Egy
darabig még ültem ott, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megköszöni a
tanácsait. Azon gondolkoztam, hogy lemenjek-e megköszönni neki, amikor
hallottam, ahogy valaki az üvegszilánkokon keresztül sétálva kilép az erkélyre.
Odakaptam a fejem és láttam, hogy Apa az, végig nézett a kitört erkély ajtón,
egy nagyot sóhajtott, majd rám fordította a tekintetét. Én gyorsan elkaptam a
fejem, és a térdeimet kezdtem el bámulni. Lassan oda sétált és leült a
mellettem lévő babzsák fotelra. Legszívesebben meg mondanám neki a magamét, de
mégse hordhatom le őt, hiszen az apám! Aish, ez olyan bonyolult…
- JunHong.
– szólított meg halkan, görcsbe rándult a gyomrom, még soha nem hívott ezen a
nevemen.
- Igen? –
próbáltam úgy mondani ezt az egy szót, hogy ne remegjen a hangom, de nem
sikerült.
- Izé…
Minden rendben? … Vagy mi… - motyogta.
- Úgy
nézek ki? – szipogtam egyet rá se nézve.
- Figyelj,
ha…
- Miért
vagyok még mindig csak a te robotod apa? – vágtam közbe, miközben fölkaptam a
fejem és ránéztem – Neked tényleg csak egy robot vagyok?...
- Ez egy
kicsit bonyolult…
- Egy igen
is elég lett volna. – mondtam és ráhajoltam a térdeimre elfordulva felőle és a
szemembe lógó tincseimmel, kezdtem babrálni, közben úgy éreztem megint a sírás,
kerülget.
- …
Egyébként miért hívsz állandóan apának? – kérdezte, miközben átült mellém.
- Mert úgy
érzem, hogy az vagy... Mármint szerintem olyan vagy amilyennek, az apámnak
lennie kéne. Tudom, hogy… nincs, de én úgy érzem, hogy mégis úgymond „van”...
Te… - néztem föl rá.
- Értem. –
mondta elgondolkozva, majd rám nézett – Meddig akarsz itt sírni?
- Nem
tudom. – vontam meg a vállam – És nem.
- Mi nem?
- Nem tesz
tönkre bennem semmit, ha erre akartál kilyukadni. Nem azon volt a hangsúly,
hogy ’meddig’ hanem azon, hogy ’sírni’. – tettem vissza a fejem a térdeimre.
- Igen,
mert nem szeretném, ha sírnál. – mondta halkan és megsimogatta a fejem – Tudom,
hogy… eltúloztam a dolgokat, amikor HimChannel veszekedtünk… de még valahogy
nem szoktam hozzá, hogy „életre keltél”. Tisztában vagyok vele, hogy rohadtul, megbántottalak,
és nagyon sajnálom, csak még meg kell szoknom… hogy van egy fiam.
-
A-akkor… - ültem föl egy kis csend után szipogva és éreztem, hogy remegek is –
Akkor… csak meg kell szoknod? – néztem rá könnyes szemmel, ő csak bólintott,
mire kitört belőlem a sírás. Óvatosan magához ölelt és elkezdte simogatni a
hátam én, pedig belefúrtam arcom a nyakába és úgy szorítottam magamhoz.
-
JunHong… lehetne, hogy kicsit nem fojtasz meg? – kérdezte óvatosan és kissé
elfúló hangon.
-
B-bocsánat! – engedtem el a nyakát, a könnyeimet törölgetve.
-
Na, jó… legközelebb óvatosabban, mert a szereteteddel kinyomod belőlem a
lelkemet is. – mondta, miközben a nyakát dörzsölgette.
-
Csak nagyon örültem. – motyogtam.
-
Tudom JunHong, semmi baj. – borzolta össze a hajam és egy kicsit mosolygott is.
-
Visszamegyünk, vagy még maradunk? – kérdeztem remélve, hogy még tudunk egy
kicsit kettesben beszélgetni.
-
Oh majd elfelejtettem, ezt Bumbi küldi. – nyújtotta ki maga elé a kezét és a
tenyerébe egy kissé megviselt koktél paradicsom volt. (Csak ezért is megetetem
vele már azt a nyomorult koktél parit! :D- írói megjegyzès Nim)
-
N-nekem? – néztem rá meglepetten, mire mosolyogva bólintott – És nem baj?
-
Gyorsan, amíg nem látom.
-
Köszönöm apa! – ugrottam a nyakába, megint, közben be is nyomtam a koktél parit,
és elégedetten csámcsogtam rajta.
-
Na, hogy ízlik? – kérdezte, miközben az ölébe ültetett.
-
Finom.
-
Nem beszélünk teli szájjal.
-
Nem a macskás öreg nénik szoktak többes számba beszélni?
-
De szemtelen lettél. Egyébként nem. A gyerekes szülők is.
-
Ezt most úgy érted, hogy gyerekes, mint gyereke van, vagy úgy, mint gyerekes,
vagyis még nem nőt be a feje lágya?
-
JunHong…
-
Bocsánat…
-
Aish… ha ezt tudom először csecsemőnek, építelek meg.
-
Miért? Így nem vagyok jó? – biggyesztettem le a szám sarkát – Nagy gyerekes
szülő vagy, örülj neki, hogy nem kell pelenkáznod.
-
Meggyőztél. Lassan, azért menjünk vissza.
-
Rendben. … Apa.
-
Igen?
-
Ezt… leszeded? – tartottam elé a kezem, amin a piros karkötőt volt.
-
Persze, de előtte ígérd meg, hogy jól fogsz viselkedni.
-
Megígérem!
-
Ez a beszéd. – mondta mosolyogva és leszedte rólam – Na, de most már menjünk
vissza, mert Daehyun nem hagy nekünk semmit.
-
Rendben. – mosolyogtam boldogan, Apa, pedig megfogta a kezem és a törött erkély
ajtón keresztül, visszahúzott a lakásba és elindultunk az ebédlő felé…
(
A Barackfasuttogó bácsi, alias robotpszichológus LOL)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése