29.Fejezet

29. Fejezet

Ezzel is szeretnék nagyon sok boldog szülinapot kívánni az én legeslegjobb barátnőmnek! (Igen, neked Nim xD) - Hee voltam :3


HyeRim szemszöge:

Reggel mikor felkeltem, Dae már nem volt mellettem. Sóhajtottam egy nagyot, majd ránéztem a szomszédomra, aki békésen szunyált.
KyongHa még mindig alszik… remélem még jó sokáig.

Kimásztam az ágyamból, és Dae keresésere indultam. Bejártam az egész házunkat, végül a tetőn találtam meg. Kint ücsörgött az ereszcsatorna szélén. Megpróbáltam halkan melléosonni, de nem nagyon jött össze.

- Tudom, hogy ott vagy, HyeRim. – szólalt meg, mire a hangjától egy kicsit összerezzentem. Olyan, más volt a hagja. Kemény és hideg.
- Bocsi, csak nem akartalak megijeszteni. – motyogtam – Féltem, hogy leesnél.
- Nem kell emiatt aggódnod. – sóhajtotta – Mit szeretnél?
- Csak érdeklődnék, hogy jól vagy e. – másztam mellé – Ami tegnap este történt…
- Felejtsd el. – jelentette ki.
- Mi? – néztem rá meghökkenve – Ugye, ezt te sem gondoltad komolyan?
- De, teljességgel komoly voltam. Csak… felejtsd el, oké?
- Istenemre, te egy olyan makacs és kibírhatatlan személyiségű vagy – csóváltam a fejemet, majd mikor megláttam, hogy mire készül utána akartam nyúlni, de ő már elrugaszkodott – Héj!

DaeHyun egy könnyed mozdulattal, leugrott az ereszről. Szép, kecses mozdulattal ért földet, mintha évezredek óta-bár kitudja-, csinálná ezt. Tátott szájjal néztem utána, ő meg egy félmosoly kíséretében fürkészte az arcomat.

- Nem jössz? – kérdezte
- Persze, majd leugrok három emelet magasról! – közöltem cinikusan
- Elkaplak. – rántotta meg a vállát.
- Ja, hogy aztán meghaljak és KyongHa eltemessen sóderral, a taxis meg leönthessen pálinkával… inkább kihagyom! – bólogattam.
- Jaj, gyere már! – forgatta meg a szemeit – Ennyire bízhatnál bennem.
- Te sem bízol annyira bennem, hogy elmond mi történt éjjel, akkor nekem miért kéne? – tettem fel költőien a kérdést.  

DaeHyun beharapta az alsó ajkát. Tudta, hogy nekem van igazam, viszont én azt tudtam, hogy ő ezt nem fogja elismerni. És láss csodát, fogta magát, végül egy kézfeltartás kíséretében elsétált.
Istenem, hogy veled is mennyi baj van.

Lementem, majd a konyha felé vettem az irányt, ahol sikeresen előszedtem a hűtőből a kedvenc matokimat, majd azt az utasítást adtam neki, hogy hívjon össze mindenkit a nappaliba. Én közben előszedtem a padlásról YunHee-t. Egyénként nem is tudtam, hogy a padlás ilyen szépen be van rendezve. Kész rejtély ez a ház! Mikor leértünk, már mindenki-kivéve KyongHát- ott volt.

- HyeRim… mégis miért kellett hajnalok-hajnalán felkelteni minket?! – kérdezte YongGuk.
- Ez nagyon egyszerű! – bólogattam – Ma július harmincadika van!
- És? – nézett mindenki rám.
- Ja, leesett! – csapott a homlokára YunHee – Ma van Ha szülinapja!
- Pontosan! – pacsiztam le vele – És az a harci feladat áll előttünk, hogy szervezzünk neki egy hatalmas bulit!
- Igen? – kérdezte HimChan egy ásítás közben.
- Még szép! – helyeseltem. Teljesen fel voltam tüzelve. – Szóval, valakinek le kell foglalnia a kakukk madarunkat, hogy mi itthon tudjunk készülődni. Én Zelora gondoltam.
- Miért pont én? – kérdezte az említet.
- Mert téged úgysem tud kinyírni, és neked van a legjobb póker arcod.
- És hova vigyem?
- Robot vagy, találd fel magadat! – tártam szét a kezeimet.
- Igenis uram, vagyis asszonyom!
- Arra gondoltam, hogy Dae és Channie vennék meg az ajándékokat. – vettem célba a következő áldozataimat.
- De én díszíteni akarok! – nyavalygott Miss HerChan
- Felejtsd el! – zártam le ennyivel a beszélgetést. – YunHee benned megbízok. Te csinálod a díszítést, és vidd magaddal Gukkie-t is.
- Ő minek? – kérdezte a hugica.
- Tényleg, én minek? – érdeklődött a beszélgetés tárgya.
- Csak, hogy ne unatkozz, egyébként YongGuk törődj ebbe bele, vagy ha nem hagymát fogsz pucolni.
- Ez nem KyongHa reszortja?
- Mindegy az.
- És én mit csinálja? – kérdezte YoungJae
- Ja, igen te is vagy. – néztem rá – Te takarítsd ki a házat Uppie kíséretében, és ha ezzel megvagytok, akkor vigyétek vissza a rózsaszín nyulat az állatkereskedésbe.
- Igenis!
- JungSoo, te menj és vásárolj be, a hűtőn van egy lista. Egyébként hol van Bumb?
- Tegnap míg DaeHyunnel sziesztáztatok, addig érte jött a nővérünk. – felelte YunHee.
- Éééértem. – nyújtottam el a szót. – Én, majd felhívom a taxist és ketten összeütünk valami tortaféleséget. Tényleg JungSoo, ha végeztél a bevásárlással, akkor menj el és szerezd be a titkos meglepetést. Az a másik lista a hűtőn.
- Rendben. – felelte az említet.
- Príma! – csaptam össze a tenyeremet. – Akkor én most összeütök valami reggelit, senki se csináljon semmi gyanúsat, majd Zelo, te vidd innen jó messzire. Olyan fél nyolc körül hozd vissza.
- Oké. – formált egy „o” betűt az ujjaival.
- Rim, én felkeltem Ha-t. – szólalt meg Yun.
- Oké. – motyogtam, és nekiálltam a nutellás, banános pirítóst készíteni.
- Zelo, nem kell megolajozni?
- Nem apu, rendbe vagyok.
- Tudtátok, hogy Hee-nek van egy N.A.P-ja? - Hápit meg kéne fürdetni.
- Háp!
- HyeeeRiiim! Mikor lesz már kész? Éhes vagyok!
- Valaki látta a kézi tükrömet?
- Idióta bagázs! –nyögött fel JungSoo.
- Itt vagyunk! – jött be YunHee mögötte az ünnepelttel, mire mindenki haptákba vágta magát.
- Mi folyik itt? – kérdezte Kyonggie, miközben a rózsaszín flamingós köntösét igazgatta. – Gyanúsak vagytok ti nekem! Ugye nem ettétek meg az összes kaját?!
- Persze, hogy nem! Az te vagy! – rázta meg a fejét Gukkie
- Milyen igaz is! – elmélkedett KyongHa, majd leült az asztalhoz. – HyeRim, mikor…
- Már kész! – tettem le az asztalra a nagy adag ételt. – Mindenki egyen sokat, mert sok energia kell a mai naphoz.
- Miért is?
- Mert… mert ma elemükben vannak a matokik! – vágta rá YunHee – Miss HerChan már hajnalban elemében volt, szóval a mai nap lehet, hogy káosz lesz!
- Ja, igy már értem. – bólintott, majd folytatta az evést.
- Zelo. – suttogtam, majd a kakukk felé kezdtem el mutogatni.
- Tényleg, elfelejtettem! – kiáltott fel hangosan. Basszus…
- Elfelejteni mit…?
- Nálunk van az univerzum egyetlen szenilis robotja. – csapta fejen magát YoungJae.
- Ilyen programot meg nem is tettem bele. – csóválta a fejét YongGuk.
- Miért az beletetted, hogy éljen? – kérdezte HimChan.
- Persze, hogy nem!
- Na, látod. Ez egy csoda gyerek. A gyerekünk…
- Nincs gyerekünk HimChan…
- Megint kezdik… - sóhajtott JungSoo.
- Na szóval! – kezdett bele Zelo, majd elővette a cuki nézését. Ilyet is tud? – KyongHa Noona! Eljössz ma velem valahova?
- Hova? – kérdezett vissza a szülinapos.
- Hát oda.
- Oké, de az hol van?
- Hát ott.
- Merre?
- Közel is, meg távolis.
- Pontosabban? – tudakolta Kyonggie. Ash, csak nem fogja annyiban hagyni!
- …egy étterem mellett.
- Hozom a táskám, és mehetünk!- ált fel, majd pár másodperc múlva vissza is tért – Induljunk!
- De KyongHa! – próbált szólni a hugica, de a nővére beléfojtotta a szót.
- Semmi, de! – tiltakozott, majd Zelot karon ragadva elindultak oda. – Pá!
- Flamingós köntösben és pizsamában ment el. – nézett utána JungSoo.
- Szerintem, hagyjuk majd rájön. – legyintettem – Nos, emberek akkor munkára! Én elmentem itthonról a taxis kifőzdéjében leszek, majd a tortával meg a kajákkal jövünk, ne csináljatok nagy kárt!


Narrátor szemszög:

- Szerinted itt találunk valamit? – kérdezte a mato Leader, amikor felértek a padlásra.
- Biztos vagyok benne, én tegnap találtam egy múmiát! – bólogatott YunHee.
- És az most merre van?
- Nem tudom, mondott valamit, de nem értettem, majd elsétált. – vont vállat.
- Várjunk csak! JongUp tegnap valami beszélő wc papirról mesélt nekem…
- Nézd, mit találtam! – mutatott fel egy cowboy kalapot.
- Ezzel én most mit kezdjek?
- Hát használhatnánk ezeket! Legyen western stílusú a buli! – bólogatott nagy bőszen, miközben irt egy SMS-t. – Írtam Channie-nak hogy hozzanak ilyen cuccokat. Így, oké?
- Felőlem. – motyogta Gukkie majd megfogta a dobozokat, amiket a lány pakolt a kezébe. – Ezek mind kellenek?
- Nem hiszem, de a western filmekben mindig van tűz, gyújtósnak jó lesz!
- De ezek HyeRim gyerekkori albumjai… - forgatta a piros matoki a kezében az említet tárgyat.
- Mondom, hogy gyújtósnak jó lesz!
- Le se tagadhatnátok, hogy rokonok vagytok…


       
- Kaptam egy SMS-t Yuntól, hogy vegyünk ilyeneket. – mutatta fel a telefonját.
- Ez minek? – hunyorított Daehyun miközben a képernyőt nézte – A mi feladatunk csak az ajándék beszerzés volt, akkor minek vegyünk ilyeneket.
- De YunHee írta, hogy kell, szóval biztos, hogy fontos! – bólogatott HimChan
- Nem hiszem, hogy HyeRimnek ez tetszene… - húzta el a száját Dae.
- Oh, a makacs, mindig a saját feje után menő Jung DaeHyunnak megálljt parancsolt egy földi nő, és ő ezt hagyja is?
- Nem parancsolt nekem semmit se! – háborgott Dae – Ide azzal a mobillal, mit kell venni?!
- Na, ez a beszéd! – lássuk csak. – Azt írta, hogy western stílusú legyen… de az unalmas!
- Akkor mi legyen?
- Legyen Szafari! – csillant fel HimChan szeme – Az izgalmak tetőfoka! Gyerünk irány a dekorációs üzlet!
- Hogy én mit fogok kapni HyeRimtől… - sóhajtott DaeHyun, majd követte barátját.



- Oké a nyulat visszavittük, de… - ráncolta a szemöldökét YoungJae – MINEK VETTÜK MEG EZEKET A PAPAGÁJOKAT?!
 - Hápi nevét mondogatták! – szólalt fel JongUp – Azt hittem, hogy a rokonai…
- Csak azért mondták a nevét, mert te mondogattad, és ezek a primitív földi állatok mindent leutánoznak! – akadt ki YoungJae – Ash, mit fogunk HyeRimnek mondani?!
- Ráfogjuk JungSoo-ra.
- Látom, te is okosodsz valamit…

A két jómadár, plusz a tizenkét papagáj és a kacsa, bementek a házba. A srácok elrejtették a nem kívánatos háziállatokat a fürdőszobába, majd nekiálltak takarítani.
JungUp elővette a porszívót bár nem igazán jött rá a használatára.

- Hyung, ez, hogy működik? – kérdezte
- Megnyomod a gombot és felszívod vele a fölösleges port. – magyarázta YoungJae, aki valamilyen fekete sűrű folyadékot öntött a vödörbe és azzal kezdte lemosni az ablakokat.

JongUp, hyungra tanácsára elkezdte felszívni az ablakokon meglévő pókhálókat, igen ám, de a függönyöket is megtépázta egy kicsit. Ez még nem is lett volna nagy akkora probléma, ha a pókhálókat is felszívta volna.
A másik gond a sárga matokinál jelentkezek, aki időközben rájött, hogy a fekete folyadék nem ablakpucoló, hanem festék, és most az összes ablak feketén „ragyogott”

- Fogjuk JungSoo-ra. – mondták egyszerre majd elhagyták a helyszint


- Mi az hogy nincs mályva cukor?! – akadt ki JungSoo
- Sajnáljuk, de az összes elfogyott. – mondta az árus.
- Akkor mit vigyek?!
- Akciós a makrélánk…
- … adja ide az összeset.

HyeRim a taxissal sokáig ügyködött a kajákon, de végül tökéletesen összehozták azt amit akartak. Elégedetten pakolták be a kocsiba-ami most kivételesen a taxis igazi kocsija volt- és indultak útnak haza. Amint a kocsi leparkolt HyeRim előre sietett, hogy kinyissa az ajtót a cipekedő Taxisnak, ám a látvány „enyhén” lesokkolta őket.

Az egész ház belseje úgy nézett ki mint egy dzsungel. Mindenhol lombos fák és indák lógtak, szinte közlekedni alig lehetett. A „buli szervező csapat” western cowboy ruhában ültek egy hatalmas tábortűzkörül, miközben makrélát sütögettek. Az ablakok full feketén díszelegtek, rajtuk megtépázott függönyök és pókhálók lógtak. Elszórtan papagájok repkedtek, és valami furcsa oknál fogva tevék és sivatagi rókák mászkáltak, a nappali közepén lévő hatalmas akváriumról ne is beszéljünk, amiben mindenféle tengeri állat úszkált.

- Ez… EZ MEG MI A FENE?! – kelt ki magából a házigazda.
- Nézzétek, megjött HyeRim és a taxis! – mutatott rájuk YoungJae – Éppen időben, öltözzetek be ti is!
- Ez mi?! – kiabált továbbra is HyeRim – Miért vagytok cowboynak öltözve?!
- Mert ez egy western stílusú buli! – kiáltotta YunHee.
- De akkor miért vagyunk egy esőerdőben?!
- Mert túl unalmasnak találtam, és gondoltam a Szafari az érdekesebb! – lelkendezett HimChan.
- De mióta élnek tevék, sivatagi rókák, és tengeri halak a szafariban?!
- Hát, igen történt egy kis keveredés…
- És miért eszünk makrélát a mályvacukor helyett?! – nézett JungSoo-ra
- Hát mert elfogyott és csak ezt találtam! – tárta szét a kezeit.
- És a papagájok?!
- Hápi rokonai! – bólogatott JongUp.
- A függönyt és az ablakot már meg sem kérdem… - temette az arcát a kezeibe.
- De legalább a kaja jó lesz! – próbált javítani a feszültségen a taxis.
- Igen... az olasz kaja tökéletesen bele illik a környezetbe… várjunk ti is hallottátok ezt?!

- ITTHON VAGYOK! – hallatszódott KyongHa hangja
- Basszus! – kiáltott fel HyeRim
- Megjöt… mi a?!
- MEGLEPETÉS! – kiáltotta mindenki.