HyeRim
szemszöge:
Nagy
nehezen hazabaktattunk. Komolyan, kész vagyok! Nem igaz, hogy nem lehet egy
gyros-t, normális körülmények között elfogyasztani! Szerencsére, amikor Zelo
felvetette azt az ötletet, hogy menjünk haza, mindenki egy emberként értett
vele egyet.
-
Valami baj van? – jött mellém DaeHyun.
-
Áh, semmi csak a szokásos. – mormogtam. – Amúgy, merre jártál? Nem láttalak az
előbb.
-
Ja, csak beszéltem KyongHával.
-
Jézus, ma mindenki ellenem van? – néztem fel az égre.
-
Ezt nem értem. – csóválta a fejét. – Egyébként, ki ez a Jézus ember? Állandóan
az ő nevét mondogatjátok, meg minden.
-
Hát, ő egy vallásalapító. – feleletem – Ő alapította a keresztény vallást.
-
Vallásalapító? – nézett rám felvont szemöldökkel – Mi az a vallás?
-
Az amikor… hm, hogy is mondjam, hogy megértsd? – gondolkoztam – Ah, meg van!
Jézust, Isten fiának tekintették, és isten volt az, aki megteremtette a földet,
a Biblia szerint. A biblia a keresztény vallás, és a zsidók könyve, nem fogom
részletezni. Szóval, aki keresztény vallású az Istenhez imádkozik, hisz benne,
hisz abban hogy ő majd megsegíti, meg ilyenek.
-
Ez mind, szép és jó, de én csak arra voltam kíváncsi, hogy miért mondjátok
folyton az ő nevét…
-
Ja, hát fogalmam sincs, mert így van, passz. – rántottam egyet a vállamon.
-
Tudtátok, hogy minden ember, aki vallást alapított, hangokat hallott?-
elmélkedett YoungJae- Buddha például, egy lámával beszélgetett.
-
Tudja, valaki merre kell hazamenni? – kérdezte YunHee
-
Ne kezdjük megint… - temette az arcát YongGuk, a tenyerébe.
Mikor
sikeresen hazakallódtunk, mindenki elvonult intézni a maga kis tennivalóját. Én
éppen a konyhában ücsörögtem, és nézegettem recepteket a tabomon, mikor
meghallottam, hogy valaki dörömböl az ajtón.
- Kyongha!
– kiáltottam
-
Hallottam! – mondta és elindult az ajtó felé.
Remélem, nem a postás.
Múltkor
szegényt, KyongHa megkergette, hogy miért nem használja a csengőt. Ez még nem
is volt olyan nagy probléma. A probléma az volt, hogy nem vette el tőle a
csekkeket, és nekem kellett elmenni érte a postára. Felháborító!
Lépteket
hallottam, így automatikusan felnéztem az elfoglaltságomból. KyongHa állt a
konyha küszöbén, kezében pedig…
- TaeBum?
– néztem rá nagy szemekkel – Mit keres itt?
- A
nővérem bepasszolta hozzánk, hogy vigyázzak rá egy kicsit. – emelte meg a
kezében az alig két éves unokaöccsét.
- Tető! –
mutatott KyongHára Bumb
- Nem,
Bumbika, én KyongHa vagyok.
- Tető!
- Úgy van
Bumbika! – simogattam meg a fejét – Mond utánam. Alacsony Tető!
- Menj a
pecsába! – mormogta KyongHa.
- Amúgy,
mit kezdjünk vele?
- Hát, ő
most egy teher a hátunkon, mert YunHee-t el kell vinnünk fogászatra.
- De hova?
– kérdeztem, miközben átbattyogtunk a nappaliba.
- Valahová
a vasútállomáshoz. – mormogta, majd letette a kicsit a földre.
- Ja, oda
tudom az utat. – rántottam meg a vállamat. – De mit csináljunk vele?
- Hmm… -
gondolkodott – FIÚK!
- Ne,
KyongHa… ezt még te sem gondolhattad komolyan…
- Mi van?
– jöttek be egyesével a helyiségbe.
- Hát
annyi lenne, hogy nekünk el kell vinnünk Yun-t a fogászatra, így nektek kell
vigyázni az unokaöcsémre. – magyarázta KyongHa
- Jaj,
nézd milyen édes! – ragyogott HimChan szeme.
- Azt
hallottam, hogy a földi babák, nagyon kényesek. – mondta YoungJae
- Olyan
kis vézna… lehet, hogy éhes! – bólogatott Daehyun
-
Összeírtam, hogy mikre van szüksége és mikor. – mondta a barétnőm. - Kirakom a
hűtőre.
-
Meglesztek? – kérdeztem
- Egy
egész bolygó hadvezére vagyok. Szerinted egy földi babával nem birok el? –
nézett rám Gukkie
- Oké,
bocs, hogy létezem, de tényleg. – emeltem fel a kezeimet.
-
Induljunk. YUNHEE! – kiáltott a Kakukk – Stephano te vagy a főnök! Ja, és
JungSoo.
- Igen? –
jött elő az említett
- Vedd fel
hogy mit csinálnak, ezek az idióták. – nyomott a kezébe egy kamerát.
- Ezt
honnan szedted?
- Na mi
elmentünk. – tette csípőre a kezét. – Pápá! Szia Bumbika. Ha valami baja lesz,
mindenkit kinyírok, ezzel a mágneses szúnyoghálóval!
Szépen
lassan ballagtunk le az utcán egyenesen a metrómegállóig. Mikor lementünk
felmutattuk a bérletünket és megkerestük a hármas metrót. Beszálltunk majd
helyet kerestünk, és elfoglaltuk azokat, mielőtt az öreg fehérbotos nénik
betámadtak volna minket, és mi átadtuk volna a helyünket, de csak utána jöttünk
volna rá, hogy azok a fehér botok valójában, 100 forintos felmosó nyelek! Oké,
lehet ezt egy kicsit túlkomplikáltam.
- Meddig
megyünk, Rim? – szólt YunHee
-
Végállomás.
- Az jó,
mert mindjárt itt van. – szólt KyongHa – Két megálló.
Szépen
csendben várakoztunk, mikor elérkeztük az utolsó előtti megállóhoz. Ott azt
vettük észre, hogy mindenkit elkezdenek leszállítani a metróról. Mi a..?
„Tisztelt utasaink! Elnézésüket kérjük, de a mai
napon, a metró nem közlekedik a végállomás fele. Ha, a vasútállomásra akarnak
jutni, menjenek a hatos vágányhoz, és szálljanak át a vonatra! Megértésüket
köszönjük!”
- Hát, ezt
nem hiszem el! – mondtam hangosan
- Most
akkor merre? – kérdezte a hugica
- Kövessük
a tömeget! – mondta KyongHa
-
Szerintem, keressünk másik utat. – motyogtam magam elé, és a kijárat felé
vettük az iránt.
Mikor
felértünk a felszínre, körbenéztünk a villamosok, és a buszok között, de egyik
se volt jó nekünk így újra lefele vettük az irányt. Éppen az ellenőrökön
akartunk átmenni, mikor odajött hozzánk három srác, akik éppen pizzát ettek.
- Hé,
bocsi! – jött oda a legidősebbnek kinéző
- Igen? –
kérdeztem
- Ne
haragudj, de megtudnád mondani, merre van a Határ út?
- Ez a
Határ út.
- Akkor
eltévedtünk. – nézett maga elé
- Mi is. –
felelte KyongHa
- Az
király. – nevetett, mire odajött a másik kettő.
- Na mi a
helyezet? – kérdezte a fekete hajú.
- Ők is
eltévedtek. – válaszolt az emberünk. – Ti merre is akartok menni?
- Mi a
vasútállomásra.
- Mi nem
tudjuk. – rántotta meg a vállát a barna hajú – Pizzát?
- Én
kérek! – ment oda KyongHa de vissza fogtam.
- Nem
esszük meg mások ennivalóját. – mormogtam – Hát, jó volt srácok de mi most
megyünk.
- Hova? –
néztek nagyokat
- Nem
tudom, majd elválik. – feleltem majd visszaindultam a metróba.
- Kedves
emberek voltak. – bólogatott YunHee.
Én közben
bekapcsoltam a telómon a navigációt, és sikeresen megfejtettem, hogy nekünk, egy
148-as nevezetű busz kell.
- Na,
szóval, ezt kell megkeresni. – mutattam eléjük a szerkezetet.
- Aha,
akkor most mehetünk megint fel. – morgolódott KyongHa
Ismét
felbaktattunk és elindultunk, ám ismerős arcokba botlottunk.
-
Nézzétek! – szólt YunHee- Ott vannak a pizzás srácok!
- Jé,
tényleg. – helyeselte a nővére
- Ooooh! –
szólalt fel az idősebbik – Itt a három grácia!
- Merre
mentek? – kérdezte a fekete hajú
- Valami
buszt keresünk. – feleltem
- Ja, hát,
az van itt sok!
- Tudom,
de nekünk egy kell. – felelte Kyonggie
- Lehet, hogy
nem is jár itt… - gondolkozott YunHee
- Én akkor
is megtalálom! – kiáltottam fel majd elindultam egy zebra fele. –Pásztok
pizzások!
- Bye-bye!
– köszöntek kórusban
Nos, mint
gondolhatja mindenki… nem találtuk meg a buszt. Így hát mit kell ilyenkor
tenni? Hát telefonos segítséget kérni!
- Szia,
anya! – szóltam bele a telefonba – Peniel ott van? És tudod adni? Oké. Szia
Peniel!
- Csá, mond mi van.
- Hát az
lenne, hogy nem jár a 3-mas és nekünk a vonatállomásra kéne jutni.
- Akkor, várjál.
- Mire? –
kérdeztem döbbenten
- Gondolkozok.
- Ja, oké.
– nevettem
- Na, szóval.
- Igen?
- Menjetek el az üllői útig. Ott kanyarodjatok
le balra, és ott keressetek egy buszt, ami
odavisz. – mondta – Kb, egy kilométer, és még húsz perc.
- Oké
kösz, pá! – tettem le, majd a két jómadár felé fordultam – Valami üllői út.
- Na, hát
ezzel sokra mentünk. – Mondta KyongHa
Szerintem
nem kell részleteznem, hogy ismét sikertelen volt a próbálkozásunk, és még
mindig a határúton voltunk…
- Jó akkor
most én jövök. – mondta KyongHa – Szia anya! Hol vagyok?
- Ez jól
kezdődik. – mondtam röhögve.
Megvártuk,
míg a kakukk madár befejezi a trécselést, és elindultunk a megadott helyre.
Felszálltunk az 52-es villamosra, ami elvitt minket a főtérig, és ott volt a mi
148-as buszunk. Mondtam én hogy létezik, csak nem jó helyen!
Amint
megpillantottuk a buszt rögtön fel is szálltunk rá. Hátul kényelmesen helyet
foglaltunk, és vártunk.
„Pannónia utca következik”
- Mennyit
kell mennünk? – kérdezte YunHee
- Tizenegy
megállót, de elméletileg a végállomás. – feleltem – Nézd KyongHa! Ez nekem
ismerős!
- Tényleg!
– mondta – Régen erre mentünk oviba! Ez a négyszög alakú körforgalom!
- Oké. –
nevettünk egyszerre a hugicával.
Egy ideje
már mentünk, beszélgettünk számoltuk a megállókat, de valami kezdett gyanús
lenni nekünk.
- Te, ez
már a tizenkettedik megálló lesz, nem? – kérdezte KyongHa
- De az
előző, az nem a vonatállomás volt. – rázta a fejét Yun
- Mi
következik? – kérdeztem – Mert nekem nem voltak ismerősek az utca nevek.
- Nem
tudom, mindjárt bemondja.
„Ady Endre utca következik”
- He ez
vicces. – néztem a telefonomat. – Ady endre útnak kellene lennie, és az kb a 4.
megálló volt.
- Akkor? –
kérdezte Yun
-
Leszállni! – szólt a nővér
Amint leszálltunk
rögtön megnéztük a kijelzőt.
- Ezt nem
hiszem el! – kiáltottam – A másik buszra szálltunk. Mármint jóra csak a
mentirány rossz!
- De
hülyék vagyunk! – nevetett KyongHa
- Csak
jussunk már oda!
KyongHa
szemszög:
Miután
felszálltunk a buszra – ami a jó irányba ment – és nagyobb gondok nélkül
megtaláltuk a rendelőt. Miután a kis hugim kijött mentünk is vissza és -
feltehetőleg – a jó irányba tartó buszra szálltunk fel.
- Né, itt
le kellet volna szállnunk! – mutatott ki Hye az ablakon.
-
Leszállunk és visszasétáljuk azt az egy megállót. – mondtam – Nem akarok
sétálni! Adj a jégkásádból!
- Nem!
- Ne
veszekedjetek! Egyébként is miért vettél neki jégkását fogászat után?
- Mert
előtte nem lehetett.
- …
-
Szállunk. – vezényelt YunHee.
Visszasétáltunk
a villamoshoz és miután elérkeztünk vele a végállomására úgy döntöttünk
elmegyünk a közeli parkba kacsákat etetni.
- Né, már
itt egy futó verseny van! – nézett körbe Yun a jégkásáját iszogatva – Tele van
minden bójákkal meg futó emberekkel.
- Nem
mondod!? Azt hittem, hogy a futó versenyeken úszni szoktak!
- Át kéne
mennünk a másik oldalra. – mondta Hye.
- Vágjunk
át most, úgyse jön senki. – indultam el az úttesten. Átgyalogoltunk a másik
oldalra, amikor föl akartunk menni a járdára váratlanul egy nagydarab férfi
fordult ki elénk és néhány barátja elkezdett neki szurkolni.
- Hajrá
Attila! Hajrá Attila!
- Hajrá
Attila! – fordultam felé vigyorogva, amikor elment mellettünk.
- Ez most
mire volt jó?
-
Biztattam.
- Inkább
menjünk a kacsákhoz. – morogta Yun.
’a
kacsáknál’
- Te, amúgy
nem is biztos, hogy az a pasi volt Attila. – mondta Hye miközben dobálta a
vízbe a morzsákat.
- Nem baj,
nekem ő Attila marad.
- Ha,
kaphatok még egy jégkását?
- Már vagy
hármat megittál!
- Vagy
jégkása, vagy BubbleTea.
- … Nagyon
jó lesz neked még egy pohár jégkása.
- Miért
nem veszel neki BubbleTea-t?
- Mert,
akkor csak azt inna, és soha nem jönnénk el onnan. Tessék, vegyél magadnak. –
adtam Yun kezébe egy kis pénzt. - Ki iszol a vagyonomból.
- Ha
megvette, szerintem menjünk haza. – morogta Hye.
- Rendben.
Miután Yun
visszajött elindultunk haza.
-
Megjöttünk! – léptem be az ajtón.
- Hol
voltatok? – jött oda köszönni YoungJae.
- Nem
tudjuk. Csak kellet egy átvezető rész, amiben kiírjuk magunkat, hogy a
gyerekkel lehessetek.
- Tessék?
- Na
aggódj, a kövi rész csak rólatok fog szólni. – veregettem meg a vállát. –
JungSoo, HOL VAGY!?
- Úgy,
ahogy mondja. – bólogatott Hye és bement a konyhába nyomában YunHeeval.
- Legalább,
kaptam egy csomó jégkását.
- Nem
értem a Földi nőket…
Szia! Tegnap találtam rá a blogodra és nagyon tetszik ahogy írsz, mert sokat lehet nevetni rajta és így vidámabbá teszed a napomat. Várom a kövit!
VálaszTörlésU.i: Kérlek, hagyd, hogy HyongHa és Zelo baby közelebb kerülhessenek egymáshoz, és Dae-ék is.
Hello kedves olvasó!:3
VálaszTörlésNagyon köszönjük a kommentet (Hee vagyok Hyerim szemszögènek az írója:3)mindig örülünk a vèlemènyeknek!
Mindig örülünk, ha megtudunk valakit nevettetni, ès hogy őszinte legyek mi is szoktunk nevetni a random ságainkon XD Pèldául a mostani rèsz 90% ban igaz törtènet XD
A következő rèsz már háromnegyed rèszben kèsz, Nim (KyongHa szemszögènek írója) már az utolsó simításokat vègzi :3
Hát, hogy mit hoz a jövő azt mèg mi magunk sr tudjuk:3 (MUHAHAHA, dehogy nem tudjuk csak gonoszak vagyunk :3)
Mègegyszer köszönjük a kommentet!:3
By: Hee ès Nim