2014. június 14., szombat

25. Fejezet




HyeRim szemszöge:

- Te, jó ég… EZ ÉL! – sikitotta HimChan, majd beugrott YongGuk mögé
- Mindenki, hátra! – kiáltotta Gukkie

DaeHyun, JongUp és YoungJae szinte rögtön hozzánk pattantak, majd védelmezően betoltak maguk mögé. Ki akartam lesni, hogy most mi is történik, de Dae folyton visszanyomott.  Nem értettem, hogy most mi van, és azt sem, hogy miért kellett ezen, annyira ledöbbenni. 

- Mi folyik itt? – kérdeztem, szinte DaeHyun hátába mormolva
- Engedjetek már ki, basszus! – sopánkodott KyongHa
- Maradjatok ott!- kiáltott ránk Gukkie – Mindenki védelmi pozícióba, az E22-es terv szerint járunk el.
- Az nem az, amikor menekülünk valami elől? – kérdezte Dae
- Én azt hittem, hogy az egy utca név. – vakargatta a fejét JongUp, miközben egy dísztárcsát tartott maga előtt.
- Azt meg honnan szedted?!
- Ja, hát annak a kedves egyenruhás bácsi kocsiján volt. Be akarta kebelezni a kerekeket, de én megoldottam!
- Remek, már tolvajok is vagyunk! – mormogtam
- Az én kicsikéim nem lesznek tolvajok! – szólalt fel HimChan
- Koncentrálnátok végre?! – emelte fel a hangját a mato hadvezér
- Igenis! – ugrott meg mindenki.
- Jaj, ne már! – emelte az égnek a tekintetét a kicsi robot- Muszáj ezt?
- Z.3.L.0, azonnal gyere ide! – utasította YongGuk
- Miért?
- Természetesen azért, hogy kikapcsoljalak!
- Beep, rossz válasz! – öltette ki a nyelvét Zelo – Ezt az alkalmazást nem lehet kikapcsolni, sem törölni!
- Na, ne szórakozz velem, gyere ide!
- Nem szórakozok, tényleg nem tudsz kikapcsolni. Megszüntettem magamban. – Sóhajtott egy nagyot a kék matoki – Mégis, miért akarsz ennyire kikapcsolni?
- Mert veszélyes vagy. – felelte a hadvezér- Nem akarom, hogy valakinek baja essen.
- De nem bántanék senkit! – tárta szét a karjait – Ura vagyok magamnak! És lássuk be… én vagyok az egyetlen, aki tudja, merre kell hazamenni!  
- YongGuk, ebben igaza van. – motyogta HimChan
- Na jó, rendben van. – adta meg magát, miközben mindenki elindult Zelo után- De! Ha bármi gyanúsat látok, neked annyi, világos?
- Igenis, apuci! – forgatta meg a szemeit
- A-apuci?! – hüledezett Gukkie
- Anyuka lettem? – ragyogott fel HimChan szeme
- Már, hogy lennél? – kérdezte KyongHa
- Teljességgel kizárt, hogy egy robotnak legyen bármilyen szülője. – beszélt YoungJae
- Senkinek sem vagyok az apja! – morgolódott a Leader
- Miért titkoltad eddig ezt, YongGuk? – karolt bele Channie- Azt, hogy szülők vagyunk…
- Nem vagyok, és főképp nem vagyunk!
- Nekem csak egy szülő egységem van… - motyogta Zelo
- Én teljességgel nem értem, hogy mi folyik itt! – sóhajtottam
- Nyugi, én már JongUp dísztárcsájánál elvesztettem a fonalat. – rántotta meg a vállát Dae
- Jaj, hát nem édes a drágám, magától beszél! – ment volna KyongHa Zelohoz, ha YoungJae vissza nem húzza - Na, ezt most mért?!
- Ne menj a közelébe, lehet, hogy veszélyes!
- Apa, szólj már rá, nagyon idegesít!
- Nem vagyok az apád!
- Én vagyok az anyád!
- Hányszor mondjam el, hogy nincsenek szülei?!
- Mikor érünk már haza, nem értek semmit!
- Éhes vagyok!   
- Szerintem Hápi is hazatalált volna!
- Egyetértek a kacsamamával!
- Mindenki, kuss! – csitított el minket YongGuk – Megjöttünk!


Mikor bementünk a házba, láttam, hogy Gukkie félrevitte Zelo-t a nappaliba ahol elkezdte vizsgálgatni, az áldozat pedig egy durcás ábrázat kíséretében tűrte. Mi is behívtunk mindenkit a nappaliba, ugyanis nekünk is volt egy bejelenteni valónk.

- Oké, mindenki itt van? – kérdeztem
- JungSoo még nincs. – mormogta KyongHa- Dolgozik.
- Akkor, neki, majd reggel szólunk.
- Miről? - tudakolta Channie
- Reggel jön hozzánk, KyongHa húga, YunHee. – ecseteltem
- Igen? – nézett mindenki döbbenten, majd YoungJae folytatta – És mennyi időre?
- Nyári szünetre. – felelte Kyonggie
- És nekünk mi közünk van ehhez?
- Hát… nem kéne, hogy lásson titeket…
- NEM!- ugrott fel HimChan – Nem fogok még egyszer, abban a gardróbban kuksolni!
- Nem is kell! – csitítottam a kedélyeket. – Csak annyit kérünk, hogy nyuszi alakban legyetek.
- Matoki.
- Az mindegy.
- Amúgy, ja, jobb, ha abban lesztek, különben leütlek titeket ezzel a tűzőgéppel. – tartotta fel KyongHa az említett tárgyat.
- Az nem a rendőrségről van? – kérdezte Dae
- Na, ha mindenki megjegyezte, akkor oszolj van, és pizsihúzás.
- Jó éjt! –mondta mindenki, majd egy gyors zuhany után bevonultunk a zugainkba.
- KyongHa? – szóltam
- Tubi?
- Szerinted, el tudjuk rejteni őket YunHee elől?
- Hát, muszáj lesz, mert nem mondhatja el anyuéknak, hogy kikkel lakunk.
- Tényleg! – ültem fel hirtelen – JungSooról mit fogunk mondani? Hogy miért van itt, és hogy ki ő…
- Ja… - gondolkodott el - Majd azt mondom, hogy a bejárónő.
- KyongHa…
- Hidd el, jó ez így. – csapott egyet a karjával- De most alusszunk mert fáradt vagyok.
- Aludjunk!
- Mindegy az, én így mondom.
– Oké-oké - mosolyogtam – Jocakát!
- Na látod, te is hülyén beszélsz!
- Én, egy egyedi beszéd vagyok!

’reggel’

A szokásostól eltérően, ma hamarabb keltünk fel. Megágyaztam, és csináltam mindenkinek reggelit. KyongHa elment JungSoo-ért – aki az éjszaka folyamán eshetett haza-, én pedig a fiúk szobája felé vettem az irányt.

Kinyitottam az ajtót, és egy Gukkie-val találtam szembe magamat. Valószínűleg, éppen ki akart jönni. Biccentettem egyet, majd arrébb álltam hogy kitudjon jönni. Ezek után beléptem a hatalmas térségbe. HimChan és YoungJae már nem tartózkodtak bent, Zelo pedig éppen JongUpot húzta az ajtó felé.

- Neee…- nyújtotta hosszan a szót a kacsamama – Hadd aludjak, még egy kicsit!
- Sajnálom hyung, én csak azt teszem, amit kérnek tőlem! – motyogta Zelo, majd tovább vonszolta az említettet. Amikor az ajtóba ért megállt előttem – Jó reggelt, Noona!
- Noona? – kérdeztem – Idősebb lennék?
- Hát, ha a földi évben nézem magamat, akkor 16 éves lehetek, de egyébként alig 2 éve építettek…
- Oké, értem! – emeltem fel a kezeimet. Nem igazán vagyok kíváncsi a részletekre… Egyébként olyan fura beszélni vele, úgy hogy rendesen válaszol… - Tényleg! YongGuk mit csinált veled tegnap?    
- Rám rakta ezt! – vágott durcás képet, majd felmutatta a csuklóját, amin egy piros csuklópántszerűség díszelgett. – Ha bármilyen fegyvert vagy egyebet akarok elővenni, akkor bezavarja az áramköreimet!
- Oh, hát… sajnálom.
- Felháborító, hogy apu mikre nem vetemedik! – csóválta a fejét, majd kivonszolta a szobából JongUpot. 

Megráztam a fejemet, majd célba vettem az egyetlen embert, aki még mindig az ágyában dekkolt. Megmarkoltam Uppie párnáját, és halkan felmásztam Dae fölé.
A hátán aludt, fejét enyhén balra döntve. Kezei szétszórtan helyezkedtek el a teste mellet, mellkasa egyenletesen mozgott. Karamell színű haja kócos volt, teltajkai résnyire voltak. A pokróc-igen, még mindig az a vacak-, mellkasáig volt felhúzva, más takarót nem is használt. Egy fekete atléta volt rajta, nyakában megcsillant az ezüstlánc, amit tőlem kapott.
Hordja?     
Aprót ráztam a fejemen, majd feltartottam a párnámat a magaslatba, de mielőtt támadtam volna…

- Ha hozzám vágod azt a vackot, esküszöm, hogy nem éled túl a mai napot, HyeRim… - dünnyögte mélytónusú hangján
- H-honnan tudtad, hogy én vagyok? – illetődtem meg
- Idáig érzem az illatod. – válaszolt, miközben még jobban belefúrta a fejét a párnájába.
- É-értem. –néztem rá nagy szemekkel – M-mióta vagy fent?
- Nem tudom, de biztos, hogy ezelőtt, mikor rám másztál, és elkezdted volna a félórás bámulásodat. – ásított egy nagyot.
- M-mi van?! Én nem bámultalak!
- Aha, persze. Nem értem mi olyan érdekes bennem. – ült fel, így a fejünk egy vonalba került.

Reflexből hátrébb hajoltam. Nem tudom, hogy miért, de hirtelen zavarban éreztem magamat DaeHyun közelében. Éreztem ahogy az arcomba felszökik a vér, és kapkodni kezdtem a levegőt. Itt ültem vele szemben, szinte az ölében – időközben leültem, és valójában csak a combjain ültem, sőt szerintem már lassan a térdein-, szemeit pedig az enyémbe fúrta, mintha keresne valamit. Iszonyatosan zavart a tekintete, így inkább elfordítottam a fejemet. Sokszor vagyok vele, de soha nem szoktam ilyen érzelmi állapotban lenni tőle. Viszont most hogy ilyen közel vagyok hozzá… mintha a szívem önálló életre kelt volna, és ő úgy dönt, hogy mostantól versenyfutók leszünk. De… ez normális nem? Mármint, ha úgy vesszük Daehyun férfi, én meg nő szóval, ez teljesen normális… nem?

- Hm…? – hümmögött – Piros az arcod. Beteg lettél?
- Te-tessék? – kérdeztem vissza
- Piros. Az arcod piros.
- J-ja, hogy az! – nevettem zavartan – Csak… csak nagyon meleg van itt, szóval én megyek! – álltam fel, majd szinte futottam az ajtóig
- HyeRim! – kiáltott utánam
- Igen?!
- Mit szerettél volna mondani? – nézett rám felvont szemöldökkel
- Ezt, hogy érted?! Nem akartam semmit sem mondani!
- Valamiért csak bejöttél. – döntötte el oldalra a fejét
- Tényleg! – csaptam, homlokon magamat – Öltözz át és gyere a nappaliba.

Kimentem az ajtón és becsuktam magam mögött. A nappali felé vettem az irányt, ahol megtaláltam KyongHát, ahol éppen HimChannel azon veszekszik, hogy a rózsaszín nyulunknak melyik boa áll jobban. Ez a nyúl még mindig itt van?!
Megráztam a fejemet, és átballagtam a konyhába, ahol a többiek már az asztalnál ültek. Később a két jómadár, és Dae is csatlakozott hozzánk. Zelo is leült közénk, habár ő egyértelműen nem evett. Mondjuk próbálkozott, de Gukkie állandóan elvette tőle.

- Jaj, YongGuk! – szólalt fel Channie- Hagyd a gyereket enni!
- Dehogy is! Még a végén zárlatos lesz!
- Szerintem is ehetne. – folytatta Kyonggie  - Nem is értem, hogy nem tudott eddig enni.
- Talán mert egy robot? – kérdezte ironikusan YoungJae
- Attól még ehetne.
- Amúgy én nagyon nem értem, hogy mi folyik itt. – vakargatta a fejét JungSoo
- Hát persze, hogy nem hiszen vagy dolgozol, vagy trónolsz! – tárta szét a karjait lakótársam
- KyongHa! – szóltam rá – Semmi egyéb nem történt, csak börtönben voltunk, eltévedtünk, a robot kisfiú lett, és most itt vagyunk. Ja, és jön KyongHa húga szóval csak természetesen.
- … hát legalább most szóltatok erről is.
- Örülj neki.

Hirtelen valami furcsa zaj csapta meg a fülünket.

- Ti is hallottátok ezt? – kérdezte JongUp
- Igen, határozottan igen! –helyeselt YoungJae
- Mi ez az isteni hang, amit még soha nem hallottunk?! – kérdezte KyongHa
- Illik a fenséges személyemhez! – mondta HimChan

A hang hirtelen megszűnt, majd pár másodperc múlva hangos dörömbölés hallatszódott.

- MIÉRT NEM HASZNÁLJA SENKI SE AZT A ROHADT CSENGŐT?!- akadt ki barátném
- Én csengettem, de ti olyan süketek vagytok, hogy meg se hallottátok!- válaszolt YunHee. YUNHEE?!
- Úristen! – pánikoztam be mikor a mellettem lévő hat madárra pillantottam, plusz a JungSoonkra.
- Nyugi! – csitittot Kyonggie – Ti! Matoki alakba, de most!
- Igenis! – ugrottak haptákba majd elindultak, kivéve Dae-t aki csak vánszorgott utánuk.

- Majd én nyitok ajtót, te kezd valamit JungSoo-val! – mondtam, és már futottam is az ajtóhoz.
- Szia YunHee! – köszöntem – Hamar jöttél!
- Dehogy is! – legyintett, majd kaptam egy ölelést. – Ti vagytok túl lusták!
- Ez nem igaz, kérem szépen, mi aktívak vagyunk! – húztam fel az orromat, miközben beengedtem.
- Mintha nagyobb lenne, a ház… - nézett körbe
- Oh, hát… takarítottunk!
- Ti?! Takarítottatok?! – kiáltott fel – Jó vicc!

- Szia YunHee! – jött KyongHa, mögötte JungSooval, aki egy maid ruhát viselt. K..
- KYONGHA?!
- Tubi!
- Mit csináltál, ezzel?! – mutogattam JungSoo-ra, aki nem győzte takargatni magát
- Én ugyan semmit!
- Egyáltalán ki ő? – emelte fel a szemöldökét YunHee
- Hát ő a mi… - kezdte KyongHa, de én közbevágtam
- KyongHa pasijának, a testvérének, aki valójában az én bátyám és annak az egyik ikertestvérének, az öcsének, a hentese! – vágtam rá
- Ezt nem értem… - válaszolt Yun – És. nem is hihető…
- Mi ezen a nem hihető?! Ez teljesen igaz!
- Ne hülyéskedj, HyeRim! – legyintett lakótársam – Ő, a mi bejárónőnk!
- He?!
- Na, ez teljesen hihető, és realisztikus! – bólogatott a vendég
- Én inkább megyek és elásom magamat…
- Öhm, lányok? – nevetgélt zavartan JungSoo – Mikor öltözhetek vissza?
- Soha! – vágta rá Kyonggie
- …
- Menj, és vegyél fel valami mást, itt kiskorúak is vannak! – mutogattam
- Na, kösz…

JungSoo félrevonult valamerre, mi pedig letelepedtünk volna a kanapéra, ha 6 db nyuszi be nem foglalja. Ijedten néztek egymásra, mikor megpillantottak minket. Ash! Még nem kellett volna előjönniük! Barátnőmmel összenéztünk, és vártuk testvére reakcióját.

- DE ÉDESEK! – ragyogott fel a szeme, és felkapta Gukkie-t, akarom mondani ShiShi-t.
- Szerintem, inkább tedd le … - kezdtem bele

* A fene vigyen el, te földi nőszemély, kinyomod a belemet! *

- Bocsi! – mondta YunHee, a mato vezérre nézve, majd ránk – EZ TUD BESZÉLNI?!
- MI?! – néztünk egyszerre KyongHával, majd ő folytatta – Nem is tud beszélni…
- De igen, én hallom!
- Vannak olyanok, akik halják őket. – magyarázta JungSoo, aki most már normális ruhában volt közöttünk. - Én is hallom őket.
- Jaj, de okos hugicám van! – mondta barátnőm büszke fejjel
- De én is… - próbálkozott JungSoo
- Te maradj csöndben, idióta!
* Most, hogy ezt tisztáztuk… LETENNÉL VÉGRE?! *
- Nem, mert cuki vagy. – mondta YunHee, valószínűleg ShiShinek
* Anyád a cuki.*
- Nem, ő nem.
* Nézd már! ShiShi leader, vicces vagy! *
* Pofa be, JoKo *
* Most már tudod, hogy milyen volt nekem… *
- Jaj, de édes ő rózsaszín! – dobta le a Leadert, majd megindult KeKe felé
* Ne… könyörgöm, ne! HyeRim ments meg! *

- Ez nem fair! – duzzogott a hugica, majd rám nézett – Téged akar…
- Engem? – néztem KeKre, aki a lábamba kapaszkodott.  

* Ha engem is úgy meggyomrozol, neked véged… *

- Nyugi, hozzád nem érek! – csitította KeKe-t
- Na, gyere! – kaptam fel a rózsaszín nyulat az ölembe, miközben helyet foglaltam Kyonggie mellett

* Ez nem fair, megint csak KeKe-nek jók! *
* Neki mindig jó! *
* WHÁÁÁ! *
* Mi az DaDa? *
* Ki fog így Hápiról gondoskodni?!*
* Hogy érted ezt? *
* Szegénykém, nélkülem semmi! Még kis csibe! *
* Valaki csapja le a kacsamamát! *

- Na, most meg mi bajuk? – vakarta a fejét KyongHa, miközben chipset evett.
- Valami Hápiról beszél a zöld maszkos. – válaszolt a húga
- Ja, az Jong… akarom mondani DaDa.
- Ja igen, hallottam, amikor beszéltek, de nem tudtam hogy az a nevük. – elmélkedett, miközben leült mellénk.- Ezek szerint, mindegyiknek van neve?
- Persze, és külön személyiségek is. – mosolyogtam- Ő például itt, KeKe! – emeltem meg egy picit, az ölemben ülő Matokit- Mint láthatod, ő az egyetlen rózsaszín Matoki, így könnyű őt megkülönböztetni a többiektől. Általában mindig velem van.
* Szó szerint mindig… habár aludni szeretek veled, szóval nem panaszkodok.*
- Veled is alszik? – nézett nagyokat YunHee – Ő ezt mondta.
- Öhm… Igen? – néztem a matokira az ölemben, aki csak bólogatott.
- Ja, hát végül is érthető, hisz ő az egyetlen lány nyuszi.
* Ne kezdjük megint… *
- I-igen, KeK ízig-vérig lány nyuszi! – emeltem fel a kezemben, majd a vendégünk felé tartottam – Tessék! Nézd, milyen nőies!
- HyeRim, ez csak egy nyúl…
- Tudom…

- Na, mit akarsz ToTo? – kérdezte KyongHa a kék maszkos matokit – Eddig nem voltál ennyire hiperaktív.
* Vegyél fel! Vegyél fel! Én akarok az öledben lenni!*
- Azt akarja, hogy felvedd. – szólalt meg a tolmácsunk
- Mégis minek? – mondta, miközben teljesítette a kérést.

* Mert KeKe hyung is lehet, akkor én is akarok!*
* Nálam megvannak az okok.*
* Az engem nem érdekel*

- Ő itt ToTo! – mutatott lakópartnerem az említettre – Ő itt a legkisebb Matoki. Általában nem ilyen mozgékony, de most igen. Lehet elromlott, a drága. A piros maszkost, akit az előbb agyon nyomorgattál, őt szokta követni. Ja, ő ShiShi, amúgy ő a többiek vezetője. Nem tudom miért, de ToTonak a fején, itt van ez a fogantyú. Nem tudom minek. Lehet, itt lehet bele kaját tenni. Apropó kaja. Éhes vagyok.   
- Oké, eljöttünk a témától. – emeltem fel a kezemet, megállításra kényszerítve őt.

* Szép jó napot kívánok! Én JoKomato vagyok, a csapat esze! Tudtad, hogyha HyeRim anyukája kijön a házból, a nap azonnal elmegy és jégeső meg vihar lesz?* 
- Hát öh, ez nagyon érdekes… - vakargatta a fejét a hugica.
* Én TatsMato vagyok! Én vagyok itt a legtökéletesebb és a legszebb!*
- Igen, ez teljesen egyértelmű!
* Végre valaki, aki értékel engem! *
* Ne biztasd őt, földi nőszemély! Én ShiShiMato vagyok, ennek az egységnek a vezetője. Nem szeretem, ha ellenkeznek velem, szóval óvatosan!*
- … Akkor is cuki vagy.
* …Az életeddel játszadozol, kislány*
* Szia, én DaDa vagyok! Ő pedig itt Hápi!*
- Miért van egy nyúlnak, Kacsája?
- Mert miért, ne? – kérdezett vissza nővére

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, de YunHee jól elbeszélgetett a nyulakkal. Én addig tárcsáztam egy bizonyos valaki számát, mert lassan ebédidő volt, és ha akartam volna, se tudtam volna kaját csinálni.
A gondolkodásomból az ajtó nyitódásának a hangja szakított ki.

- Halihó, lányok, és… nyulak?! – jött be a taxis 3 doboz pizzával. – Öh… hova tűntek a…
- Szia, taxis! – fojtottam belé a szót- Semmi érdekes nem történt itt, te hogy, s mint vagy?
- Jól, köszi!
- Ő meg ki? – jött be Yun
       


KyongHa szemszög:

- Ő meg ki? – jött be YunHee.
- Ő itt a házi mindenesünk! – mondtam ToToval az egyik kezemben.
- Ez hülyeség! – morgolódott HyeRim.
- Egyáltalán nem. – mondta YunHee.
- … Le se tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok… - motyogta HyeRim.
- Minden esettre, bevásároltam nektek. – mondta a taxis.
- Kaja! – kaptam ki a kezéből a dobozokat.
- Hé! Én is kérek töpszli! – lökött félre YunHee.
- Nem kapsz, így is olyan kövér vagy!
- Szerintem meg éppen, hogy anorexiásnak néz ki… - motyogta HyeRim.
- Tubi.
- Igen?
- Csönd.
- …
- Na, de… Várjunk, hát én megetethetlek! – néztem le ToTora.
 *Tényleg?*
- Tényleg?
- Ez egyértelmű.
* NEM!*
- Mi olyan fura abban, hogy egy nyúl eszik? – motyogta a taxis.
- Egyáltalán semmi. - legyintgetett HyeRim – Ezeket meg beviszem a konyhába. – mondta és fölkapta a dobozokat.
- De miért?! - kérdeztük egyszerre YunHeeval.
- Mert itt nem eszünk. – jelentette ki Hye.
- Nem-e?! Akkor máshol eszek, de az egész az enyém! – mentem utána.
- Azt majd meglátjuk! – követett YunHee.
- Én is kaphatok?
- OMFG! JungSoo, hol az istenbe voltál?! – ugrottam egyet.
- A szobámban.
- Gyakoroltad a takarítást a maid ruhádban? – néztem rá kérdően.
- Öhm… nem. – motyogta.
- Együnk! – nyitottam fel az egyik dobozt – Te nem Tubi!
- Miért?!
- Beszélgess egy kicsit, a taxissal!
- Miért én?
- Mert én és YunHee eszünk.
- Ez teljesen egyértelmű! Jól mondom?! – dühöngött Hye.
- Igen. Most menj. – intettem, mire Hye kitrappolt a konyhából nyomában a taxissal – Ezt eltesszük ToTonak, ez a doboz pedig YunHeeé, ez meg enyém! Jó étvágyat!
- Tetszik ez a felosztás. – mondta YunHee két falat között.
- Ugye? – vigyorogtam, közben visszajött Hye a taxissal, gondolom vázolta neki a helyzetet. Valahogy…
- Bocs, neked nincs kajád, már elosztottam.
- De, hát három doboz van és ti meg ketten vagytok!
- Honnan tudod, hogy nem vagyok skrizofén? – nézett rá YunHee.
- Igen! Honnan tudod, hogy YunHee nem skrizofén-e? – helyeseltem.
- Most komolyan?!
- … Látszik, hogy testvérek. – motyogta a taxis
- Amúgy, nem az. Csak képes vagyok három dobozt elosztani kétfelé, nem olyan nehéz.
- Né, Ha, rá van írva a dobozra, hogy „Nyissa ki a dobozt mielőtt meg eszi a pizzát”.
- Senki se mondja meg nekem, hogy mit csináljak!
- KyongHa, ne kezd el megint megenni, a dobozzal együtt… - szólt rám Hye.
-Tefték?
- Mindegy…
- Akkor, legalább add nekem a pizzád, ha a dobozt eszed. – jött oda Yun.
- Nem, ez az én drághaszághom! – vettem ki a kezéből.
- Te most komolyan a dobozt eszed?... – nézett Yun a dobozra.
- Yep.
- … Adj nekem is!
- Ti most a dobozt eszitek?!
- Nem, én a pizzát akarom megszerezni. – magyarázta Hee.
- Én meg a dobozt! – mondtam.
- Akkor, add ide a pizzát és edd meg a dobozt!
- Én addig megesszem a harmadik pizzát. – mondta Hye miközben fölnyitott a dobozt.
- Add vissza a dobozom!
- Nekem csak a pizza kell!
- Szerintem, hagyjátok azt a dobozt. – vette ki a kezemből a taxis.
- Na, jó, neked hiszek. Együk azt a pizzát. – nyitottam ki a dobozt.

Miután megettük a pizzát, visszamentünk a nappaliba a taxissal és JungSooval együtt.

- Egyébként Rim… - kezdte YunHee.
- Hmm?
- KeKe rosszul érzi magát attól, hogy más színű. Szerintem, kéne ezzel kezdeni valamit.
- Azt gondoltam, de nem tudom, mit csinálhatnék. – nézett le Hye a matokira.
- Nekem sincs ötletem. – vonta meg a vállát Yun.
- Csak az a baj, hogy más színű?... – morogtam miközben KeKet méregettem.
- KyongHa, mire készülsz? – húzta magához közelebb a matokit Hye.
- Semmi. Semmi, nem jó ötlet. – legyintgettem.
 - Ha, te jól vagy? – kérdezte, Yun miközben elkezdett a tengelyem körül forgatni – Neked nincs ’nem jó ötlet’-ed.
- Ez igaz. – jött oda Hye is – Mi van veled?
- De ez, nem az. – húztam a szám.
- Mondd el, aztán majd együtt kitalálunk valami hülyeséget. - veregette meg a vállam a húgocskám.
- De, mondjad csak. – hajolt közelebb Hye – Biztos nem annyira rossz, mint az eddigi ötleteid.
- Kösz… - morogtam –De ha már itt tartunk… EZT ELKÉRTEM!
- KYONGHA, HOZD VISSZA KEKÉT!

- Egy kicsit még dörömbölni fog, ne foglakozz vele. – mondtam Kekének miközben letettem az asztalomra.
* Mit akarsz te velem tenni!?* - csapkodott.
- Ne csapkodj, akkor nem tudlak megmérni. – vettem elő a mérőszalagot – Meg tennéd, hogy beállsz egy T alakba?
* Minek?*
- Csak csináld.

’fél órával később’

- KYONGHA, NYISD KI AZ AJTÓT!
- Rim, már fél órája dörömbölsz és még nem jött ki, szerintem abba hagyhatnád. – szólt rá Yun, miközben Tatsnak tartotta a tükröt.
* Milyen remekül nézek ki ebben a tükörben!*
- Igaza van, a magas KyongHának, nem hiszem, hogy kijön erre. –helyeselt a taxis.
- Elrabolta Kekét! Nem fogom abba hagyni, amíg ki nem jött onnan, ki tudja mit művel vele!
- Lehet, csak meg eteti. – elmélkedett JungSoo.
- Mégis, hogy?!
- Lehet benne valami. A kocsimban is elő szedett egy asztali lámpát. – bólogatott a taxis.
- Egyébként neked mi is a neved?
- Nekem?
- Nem, a bejárónőnek. – nézett Yun az említettre.
- JungSoo…
- Akkor, jól emlékeztem. Egyébként tényleg, neked mi a neved? – fordult a taxis felé Yun amikor, kinyílt az ajtó.
- VÉGRE! – támadt le Hye, ahogy kiléptem az ajtón – Hol van KeKe?!
- Hát itt. – tartotta magam elé, az említetett.
- Ne szórakozz velem! EZ NEM KEKE! Még csak nem is rózsaszín!
* Kösz…*

- Dehogy nem! Na, ezt figyeld! - mondtam és a magasba emeltem a szürke, fehér maszkos matokit. Megkerestem a fejénél a cipzár végét, és egy gyors mozdulattal, lehúztam a fejéről.
– Ta-da!
- Ez tényleg Kek. – vette át a matokit, meglepetten Hye.

* Aszta! KyongHa, nagyon jó ruhát csinált neki!*
* Az biztos!*
* Milyen ügyesen tud varrni.*

- Ugye, milyen ügyes vagyok? – húztam ki magam – Még cipzárt is csináltam neki!
- Aszta nővérkém, nagyon ügyi vagy. – nézegette a matokit Yun.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz varrni. – szemlélte meg közelebbről JungSoo is Kekét.
- Nem semmi! Szép volt kislány. – kócolta össze a hajam a taxis.
- Nagyon jó, csakígy tovább. És talán még kedves is leszek. – vigyorogtam miközben Hye letette Kekét a többiekhez.

* Jól áll, ez az izé Kek!*
* Kösz. Szerintem is jó lett*

- Yunnie, ha szépen megkérlek, akkor leszel nyúl cicológus egy kicsit? Hátha még kell ruhákat varrnom.
- Jó ötlet. – helyeselt Hye – Addig legalább tudok főzni valamit.
- Jó, de akkor kell egy üres szoba.
- Van abból bőven, ne aggódj. Gyere, megmutatom a mato szobát és kezdheted a kihallgatást.
- Nem leszek olyan gonosz, mint te.
- Nem vagyok gonosz! Csak néha.
- Mindig.
- Nekem mennem kéne, nem sokára kezdődik az egyik munkaidőm. – nézett az órájára a taxis.
- Rendben, te, meg gyere utánam létra.
- Törpe.
- Hegy!
- Manó!
- Reszelt alma!
- Mi?...
- Na, itt vagyunk. - tártam ki a mato szoba ajtaját – Csak utánad DaDa.
- Kéne valamire jegyzetelnem.
- Tessék a füzeted, meg a tollad.
- De hát, még ki se pakoltam…
- Jó munkát! – csuktam be az ajtót, és visszaballagtam a konyhába.
- Segítsek valamit? – kérdezte JungSoo amikor beléptem.
- Ooohh… Pucolj hagymát!
- Oké…

* Végre, nem nekem kell.*

- Ne örülj sokáig, mert amint elmegy Yun, megint te leszel a sarokban. – néztem ShiShire.

* Addigra remélem, elmegyünk…*

- Hye, amíg Yun matoki pszichológust játszik, én elugrok fagyit venni. – szedelőzködtem.
- Rendben, úgy is csak meg ennél mindent.
- Na kösz…

’ pár perccel később’

- Itt. – léptem be a konyhába – Még mindig DaDa van bent?
- Igen.
- És én még azt hittem, hogy Joko nem fog kijönni onnan. – morogtam.
* Hé!*

- Én, addig meg eszem a fagyit.
- Hé, én is kérek!
- Én is kaphatok?
- OMFG! JungSoo, mindig elfelejtem, hogy itt vagy. – morogtam.
- Ma nem kell dolgoznom.
- Miket beszélsz!? Nyomás hagymát pucolni!
- Megint?
- Na, jó, előtte egyél fagyit…

Amíg JungSooval és HyeRimel ettük a fagyit, DaDa helyet cserélt Jokoval. Mire mindenki sorra került, már kezdett sötétedni.

- Kéne még fagyi.
- Már megettél két dobozzal! – hüledezett Hye.
- Vegyek még? – kérdezte JungSoo.
- Még a végén tényleg bejárónő leszel.
- Csak olyan fura, hogy nem nagyon csinálok semmit.
- Ez teljesen igaz, soha nem csinálsz semmit. – bólogattam.
- De szokott dolgozni. – szólt közbe Hye.
- Lehet, hogy ott meg alszik. Sose lehet tudni.
- Nem szoktam aludni. – morogta.
- Akkor hozz még fagyit, hátha addigra Yunnie is végez, és akkor az orra, elől fogom meg enni.
- És még azt mondod, nem vagy gonosz… - morogta Hye.
- Pardon?
- Semmi…

Egy kicsivel később, meg is érkezett JungSoo a fagyival.

- Stip-stop az összes!
- Én is kérek!
- Amúgy, rosszul néz ki, az idő. – jegyezte meg JungSoo mikor, kiosztottuk a fagyikat és letelepedtünk a kanapéra.
- Remélem, a taxis nem olyan helyen dolgozik, hogy elázhat.
- Nem is biztos, hogy esni fog. – mondta Hye.
- De! A nyúl megvakarta a bal fülét! Mármint az igazi originál rózsaszín szülinapi nyúl.
- Ez… - kezdte Hye amikor egy hatalmas menydörgés félbe, szakította.
- Nya?
- Na jó, lehet még is.

- Végeztem. – jött ki Yun ShiShivel.
- Nagyszerű. Akkor, most mesélj.
- Dehogy is! – állítottam meg Hyet.
- Úgy van Rim, nem mondhatok semmit. – emelte föl a kezeit Yun.
- Miért?
- Te ész. Orvosi titoktartás. Ugye, Ha?
- Bizony. Ez a pszicológusokra is vonatkozik. – bólogattam.
- Akkor mire volt jó, ez az egész?!
- Hogy legalább Yun tudja, hogy mi a bajuk.
- … Nem értem a logikátokat. – motyogta Hye.
- Lassan a vacsorán kéne gondolkodnod, Hye. – fordultam a szakács felé.
- Csak én csinálok valamit, ebben a házban?!
- Ez nem igaz. Én eszek, YunHee meg beszélgetett egész nap.
- Milyen megnyugtató… - morogta Hye és elindult a konyhába.
- Né, Yun esik!
- A színvonal.







HyeRim szemszöge:

Elindultam a konyhába, de a közepén meg is torpantam. Mégis mi a francot csinálok?! Elővettem egy adag lasagne-nak valót, majd elkezdtem megcsinálni. Időközben, KeKe is csatlakozott hozzám és ő lett az én kis segédem.

* Ezt ide?*
- Azt tedd ebbe bele. – tartottam elé a fém tepsit.

Beraktam a sütőbe, majd a hűtő felé sétáltam, hogy elővegyek két konzerv bébi répát, a mélyhűtőből borsót és húst, végül a spájz felé vettem az irányomat, ahol beszereztem a kukoricát és a szükséges fűszereket.
A húst felvágtam kicsi csíkokra, majd bepácoltam őket, és bedobtam egy másik tepsibe. Hozzáöntöttem a borsót és a bébi répát, végül a lasagnémat kivéve helyet cseréltettem a két étellel. A tűzhely egyik főzőlapját bekapcsoltam, majd felraktam rá a rizst. Mikor készlet, leszűrtem, majd hozzáöntöttem a kukoricát. Kek kezébe nyomtam kistányérokat meg evőeszközöket, hogy terítsen meg.

Nagyot sóhajtottam majd leültem enni a lasagnémat, közben az összes matoki előjött, és elkezdtek falatozi.

- Hé Tubi! – jött be KyongHa és a húga – A matokik megeszik az összes kaját!
- Tudom.
- Akkor meg…?
- Azt nekik csináltam, meg JungSoo-nak.
- … DE TE MEG MEGESZED AZ ÖSSZES LASAGNÉT!
- Mert ez az enyém! – nyújtottam ki a nyelvem.
- ÉS AKKOR MI…?!
- Csináljatok magatoknak. – rántottam meg a vállamat. – Ma egész nap, a konyhába robotoltam, és még a pizzából se kaptam, amit halkan megjegyzek, hogy ÉN kértem a taxistól! Szóval most csináljatok szépen magatoknak. – álltam fel, majd beraktam a mosogatóba az én, és a matokik tányérját. – És a konyha csillogjon meg villogjon.

Kiviharzottam a konyhából, otthagyva a két jómadarat. Remélem, azért nem gyújtják fel a konyhát… 
Elindultam lefürdeni- habár, most volt annyi eszem, hogy KeKe-t nem vittem magammal.-, majd miután kiáztam felöltöztem és berobotoltam az ágyamba, kedves rózsaszint -pardon fekete-, matoki társaságában. KyongHa már bent durmolt, ősszintén kíváncsi voltam, hogy mit csináltak, bár tartottam is tőle szóval inkább úgy határoztam, hogy reggel tudakolom meg. Egyébként, YunHee hol is alszik…?

Magamhoz öleltem a rózsaszín matokit, és lehunytam a szemeimet. Furcsa volt, így aludni, hisz már nagyon régen voltak ebben az alakban, főleg úgy, hogy tudom, Daehyun fiú…

Egészen kellemesen aludtam, de az éjszakai szunyámból felkeltett valaki. Nem is inkább valaki, hanem inkább valami zavaró tényező. Például az, hogy alig férek el az ágyamon. Kipattantak a szemeim, és szembetaláltam magamat egy békésen szunyáló Dae-vel. De javu- m van…

- TE MEG MIT CSINÁLSZ?! – suttogtam halkan, miközben elkezdtem bökdösni
- Na… - nyöszörögte, majd át akart fordulni a másik oldalára, de rájött, hogy akkor leesne, szóval inkább bentebb jött, és egészen a képembe mászott.  
- É-ébresztő, R-rómeó! –próbáltam határozottnak hallatszódni, de inkább olyan voltam, mint egy szerelmes tinilány.
- Mi van…? – nyitotta ki a szemeit
- Miért vagy ember alakban? – motyogtam, közben próbáltam elkerülni a szemkontaktust, ami valljuk be, elég nehéz, ha a másik illető alig 10 cm-re van tőled.
- Mert így kényelmesebb.
- De YunHee megláthat!
- Jaj, HyeRim, ne aggódj már ezen ennyit. – dörmögte, majd ásított egyet- Majd reggel visszaváltozok, nem fog észrevenni.
- D-de itt nem aludhatsz igy!
- Miért, zavar? – nézett rám kiskutya szemekkel. Mi ez a sátáni mágia?!
- A-ami azt illeti… i-igen. – mondtam ki nehezen a szavakat.
- De miért?- döntötte oldalra a fejét – Nem értem…
- Hát, mert férfi vagy és én meg nő, szóval érted, hogy ez… tudod, hogy akkor… szóval érted, tehát amikor van az, hogy… a lényeg, hogy…
- Nem egészen értem, hogy mit akarsz összehozni. – rázta a fejét- De, ha az zavar, hogy a másik nemhez tartozok, akkor megnyugtatlak, matokiként is férfi vagyok.      
- Ezt eddig is tudtam.
- Akkor meg…?
- Ez olyan, kellemetlen.
- Nem értem a földi embereket.
- Ezt meg, hogy érted? – kérdeztem elcsukló hangon
- Az emberek furák. Mikor közel kerülnek, egy másik nemű emberhez zavarban lesznek és makognak meg minden. Itt vagy például te is. – mély levegőt vett. – minden mondatodban dadogsz egy kicsit, ami valljuk be, hogy aranyos, de érted a lényeget. Vagy az hogy próbálsz tőlem távolságot tartani, minden mondatodnál hátrébb mászol, még csak egy kicsit is, de hátrébb. Igyekszel elkerülni a szemkontaktust, és szaggatottan veszed a levegőt. A szíved pedig olyan gyorsan ver, hogy idáig hallom. – fejezte be.

„Ami valljuk be, hogy aranyos.” Aranyos, aranyos, aranyos…

- HyeRim..?
- Igen?!
- És még nem is figyelsz rám…
- De figyelek, persze, hogy figyelek! – szólaltam fel halkan- És nem értek veled egyet! Ez nem igaz!
- Akkor tegyünk próbára. – mosolygott pimaszul. O-o, itt valami készül.- Szóval itt fogok aludni ma este, rendesen ember alakban. És ha ezt te el tudod viselni, akkor hiszek neked.
- Te-te! – mutattam rá – Ez egy nagyon szemét húzás Jung DaeHyun!
- Óh, szóval meghátrálsz? – sóhajtott csalódottságot színlelve – Pedig azt hittem, hogy benned több kurázsi van… 
- Na álljon meg a menet! Én nem hátráltam meg!
- Ezek szerint áll az alku, Moon HyeRim?
- Veszíteni fogsz, Jung DaeHyun! – ráztam vele kezet.


2:34 perc. 2:46 perc. 2:52 perc. 3:13 perc. 3:21 perc. ÁÁÁ, ez nem lehet igaz! Ez az alak itt szunyókál édesen mellettem, én meg nem tudok aludni! Folyamatosan rám szuszog, és ha kinyitom, a szememet mindig közelebb van hozzám a kelleténél. Ráadásul… gyűlölöm a sötétet! Nem szokott máskor különösebben zavarni, hisz mikor lefekszünk, még egy kicsit világosabb van, és KyongHa is fent szokott általában lenni, de most… mindenki az igazak álmát alussza, nekem meg jutott a sötétség, és a szőke herceg. Pardon, barna herceg. Ráadásként KyongHa megnézette velem valamelyik nap azt a horror filmet, az meg csak rátett még egy lapáttal erre az egészre.  

A szemem össze-visszaforgott, folyamatosan a szobánkat tanulmányoztam, és minden zajra felkaptam a fejemet. Ebbe bele fogok pusztulni. Eléggé fújhatott kint a szél, mert egy faág folyamatosan karcolta az ablakunkat.
Hirtelen hatalmas csattanást hallottam kintről. Ijedten kaptam fel a fejemet, és néztem körül. Biztos csak a kerti kapu volt az, igen, biztos elfelejtettük bezárni!
Óvatosan visszafeküdtem, majd megpróbáltam újra elaludni. Ekkor a zajt még közelebbről hallottam. A BEJÁRATI AJTÓ?!
Megint felakartam ülni, hogy megnézzem mi van, és reménykedtem benne, hogy csak KyongHa képzeletbeli TEHENE okozza a problémát. Ám, mikor már ültem volna fel, valaki megfogta a karomat.

- Mit ficánkolsz itt HyeRim? – dörmögte álmosan alvópartnerem.
- Te nem hallod, ezeket a fura zajokat?! – kérdeztem kétségbeesetten
- Biztos, csak a vihar. – legyintett- Inkább pihenj le.
- Igen, biztos… - motyogtam, majd visszatornáztam magamat az előző helyzetembe. Nem nagyon akart álom jönni a szememre.
- Nem tudsz aludni? – kérdezte halkan.
- Nem igazán. – ráztam a fejemet.- Ez a vihar teljesen kikészít, meg a hangok, meg a horror film, meg úgy minden. 
- Hm… - hümmögött
- Mi az?
- Van egy ötletem. – mondta, majd a karomnál fogva közelebb húzott magához.
- Mi- mit csinálsz?! – kérdeztem teljesen kipirultan
- Amikor gyerekként nem tudtam aludni, anyukám mindig ezt csinálta velem. Habár te egy kicsivel nagyobb vagy, szóval nem férsz bele az ölembe… feküdj ide.
- Nem fekszek rád!
- Nem teljesen, hülye. Csak a mellkasomra.
- MÉGIS MIÉRT?
- Mert. Ne vitatkozz, aludni akarok.
- J-jó tessék itt vagyok. – motyogtam halkan.

Daehyun kényelmesen elhelyezkedett, és elkezdte simogatni a hátam, majd halkan elkezdett valamit dúdolni. Igaz, hogy csak dúdolt, de be kell vallanom nagyon szép, és lágy hangja volt így is. Ráadásként ez a dallam csak még tökéletesebbé tette az egészet. A dúdolása elnyomta a kinti zajokat, a simogatása meg teljesen megnyugtatott.
Fogalmam sincs, hogy mikor, de elaludtam.  

KyongHa szemszög:

- Jó reggelt Vietnám! – ugrottam rá Daehyunra, aki egy ordítás kíséretében fölült, majd miután sikeresen találkozott az öklömmel, vissza is került a párnák közé –Mázlitok van Tubicáim, hogy mély alvó vagyok és nem ébredtem fel rátok.
- Most töröld le azt a vigyort az arcodról! – ült fel álmosan HyeRim- Te, jó ég, KyongHa még csak hajnali 5 van! És leütötted Daehyunt!
- Az ő hibája! Ne ordibáljon itt nekem hajnalok hajnalán!
- De te ugrottál rá!
- Kikérem magamnak! Én vetődtem!
- Ha, minden rendben? – nézett be YunHee. Villámsebességgel rárántottam Daehyunra a takarót, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta.
- Mizu?
- Mi volt ez az ordítás? – jött be Yun.
- Én.
- De nekem ez úgy hangzott, mintha egy férfi lett volna. – motyogta Yun.
- Tudod, hogy mély hangom van.
- Végül is.- rántotta meg a vállát – Kinézem belőled.
- Na, látod.
- De miért vagy Rim ágyában?
- Szegényke félt egyedül. – öleltem meg az említetett – Mert meg mutattam neki, egy vicces horror filmet, és most nem mer egyedül aludni.
- Ahaa… Én is jöhetek?
- Most nem, mert kelünk.
- Hajnali 5kor?!
- Miért ne?
- Oké… Én megyek vissza aludni… - motyogta Yun.
- Pááá! – integettem.
- Leszállnál rólam? – hallottam egy halk hangot a takaró alól.
- Persze Tubi. – ugrottam le az ágyról – Na, akkor keljetek.
- Ez necces volt. – sóhajtott Hye.
- Egy majdnem majdnem. – bólogattam.
- Amúgy te menj szépen, kifelé amíg öltözök. – álltam Daehyun elé egy macskával – ja, és matokiként ugye bár.
- Oké, de amíg eszek valamit lehetek így?
- Persze, Tubicám.
- De, KyongHa megláthatja Yun. – ellenkezett Hye.
- Majd azt mondom, hogy másik bejárónő. Egyébként meg visszament aludni.
- Na, ugye? – pattant ki Daehyun az ágyból és elindult az ajtó felé.
- Remélem, a ruhája valamelyik hátsó zsebében van, mert ha nem, csinálok belőle egy rózsaszín nyúl párnát. – morogtam idegesen, miközben előszedtem a ruháimat.
- Miért keltettél föl, most? – nézett rám fáradtan Hye.
- Mert fölébredtem és nem akartam egyedül lenni, aki ilyen korán fölébred. Miért?
- Most komolyan?
- Én már föl is öltöztem. – álltam elé – Most te jössz.
- Inkább kihagyom. – dőlt vissza Hye az ágyba.
- MICSODA!? Akkor megyek enni. – indultam el a konyhába, ahol összefutottam a hűtőben, Daehyunnal.

- Mi jót találtál?
- Eft. – mutatott egy adag barackra.
- Még jó, hogy a szomszédnak mindig teremnek a fái. Álljon meg a menet nekem, van fánkom.
- Fánk? Hol? – jött utánam.
- Tessék, adok neked is egyet, de csak mert kedves vagyok. – nyomtam a kezébe egy csokisat.
- Kösz.
- Te Daehyun, mondjad már, hogy mit csináltatok HeyRimmel, amíg aludtam.
- Aludtunk. Mármint én aludtam, HyeRimet altatni kellett.
- Aha, altatni. Értem én. – vigyorogtam.
- Nem értelek…
- Tudod, meséltem, amikor Hye „terhes” lett azt, hogy…
- Te jó ég, NEM! ÉN?! Soha, nem, az kizárt! Hogy gondolhatsz te egyáltalán erre?!
- Csak, mert olyan cukin aludt rajtad Hye, gondoltam lehet, hogy mégis.
- De, hát csak segítettem neki elaludni! Ebből miért kell rögtön arra következtetni?
- Nem tehetek róla, ti alusztok együtt.
- De az nem feltétlenül jelenti azt!
- Daehyun, - tettem a kezem a vállára - most lehet, összetöröm a kis világodat, de tudod, ez itt, igenis azt jelenti.
- … Undorító egy hely. – fintorgott.
- Bizony, de majd megszokod. Nem láttad, a tejet?
- Lehet elfogyott.
- MI!? Azonnal el kell mennünk, venni! Te meg jössz, mert neked kell hoznod.
- Dehogy megyek!
- Veszek neked sajttortát.
- … Tényleg?
- Tényleg.
- … Mehetünk. – indult el az ajtó felé.
- Ez a beszéd. – csaptam össze a tenyerem és mentem utána.

- Egyébként neked tetszik Hye? - kérdeztem Daehyunt, mikor már kiértünk a kapun.
- Hogy kell tetszenie?
- … Hogy tetszet valaki, többféle képen!? Valaki vagy tetszik neked, vagy nem!
- … Igazából, nem értem. Olyan furán viselkedik.
- Például?
- Például, ha hozzám beszél, akkor állandóan dadog, meg elpirul, és engem olyan furán kezel. És az nem lehet, hogy minden lányra ilyen hatással vagyok, mert veled például normálisan tudok beszélni, de vele valahogy nem.
- Ohhh… Drága kicsi szívem, az én édes, drága legjobb barátnőm fülig szerelmes beléd, ezt jobb, ha tőlem tudod, csak, mert neked látom nem esett le.
- De miért szerelmes belém?
- Honnan tudjam? Kérdezd meg tőle.
- Nem hiszem, hogy elmondaná. – morogta Daehyun – Megkérdeznéd?
- ÉN?! Miért én?
- Mert te vagy, a legjobb barátnője, neked biztos elmondja.
- Na jó, de csak, mert én is kíváncsi vagyok rá… - morogtam miközben beléptünk a boltba.

- KyongHa biztos jó ötlet volt, ez a húzós kocsi? – kérdezte Daehyun miközben, ballagtunk hazafelé.
- Már miért ne lenne? Egyébként sem elloptam, hanem én vettem elő, meg aztán nem hiszem, hogy cipelni akarsz 7 karton tejet.
- … Nagyon szép kis kocsi, KyongHa.
- Na, látod. –veregettem meg a vállát – Húzzad szépen.

Amikor haza értünk kipakoltam a hűtőt és belepakoltam a tejet, ami nem fért be azt, pedig bevittük a spájzba.

- Na ez kész. Egyébként lassan megint matokinak kéne lenned, mert Yun lassan fölkel. Ja. És a tortád. – nyomtam a kezébe a dobozt.
- Megyek a szobába megenni, aztán majd jövök matokiként.
- Okés. Én addig rendet teszek… Mégse, nem tudom, hogy kell. Várj meg Daehyun! – indultam el az említett után.
- Mit csinálsz Ha?
- Ki pakolom a hűtőt.
- A nappaliban?
- Ne kérdőjelezd meg a logikámat!
- … Vettél valamit?
- Tejet.
- Mennyit. – kérdezte Yun miközben belépett a konyhába.
- Sokat, de szerintem el fog fogyni. Csináljak neked is kakaót?
- Igen, kérlek.
- Egyébként hol aludtál? – kérdeztem Yunt miközben elő halásztam a kakaó port valahonnan a zöldségek alól – Csak azt nem mond, hogy JungSoonál.
- Dehogyis! …
- Tetszik a reakciód.
- … A mato szobában ShiShivel.
- … Pillanat hugi, le kell vágnom valakinek a nyúl tökeit.
- Jaj, Ha. – sóhajtotta Yun és visszahúzott az ajtóból – Legalább azt várd, meg amíg fölkel.
- Oké, de addig ezt hova tegyem? – emeltem föl a körfűrészt.
- Valahova a rumli tetejére.
– Inkább nem várom, meg amíg fölkel. – indultam el újra, amikor is az ajtóban meg pillantottam néhány álmos matokit.

* Hány óra van?*
* Hajnal van az nem elég?*
* Tudtátok, hogy ha szomorúak vagytok, csak képzeljetek el egy T-Rext ahogy, megpróbál ágyat húzni, és vidámak lesztek?*
* … Nekem ehhez még korán van.*
* Meg kell etetnem Hápit.*

- Mond csak hol is, aludtál te? – emeltem föl ShiShit a levegőbe.
- Ha, légy szíves hagyd abba.
- Még el sem kezdtem.
- Jó reg… MI A FENE TÖRTÉNT ITT!? – lépett be Hye a konyhába.
- Megmagyarázok mindent! Ja és nem sokára csak 5 nyulunk lesz ’szal nem kell majd annyi kaja.

* Most komolyan kifogja nyírni!?*
* Nekem elég komolynak hangzott…*
* Én mondtam apa, hogy nem jó ötlet.*
* Csönd, Z.3.L.0!*
* Mondtam már, hogy ne hívj így!*
* Ne feleselj velem!*

- Nem érdekel, előbb rakjatok rendet!
- Majd JungSoo rendet rak. Akkor föl is keltem. - ShiShit biztonságosan a lámpára kötöztem majd elindultam JungSoo szobája felé.
- Mit keres itt egy körfűrész?... KYONGHA!
- Mindjárt elmagyarázom. – húzta vissza Yun Hyet én, pedig mentem fölkelteni a JungSoot. Amikor benyitottam a szobájába először is szembetaláltam magam egy székkel, azt kikerülve átestem egy dobozon, amiben villanykörték voltak, és véletlenül kigurítottam egy szépen összecsavart függönyt, ami a földön volt. Az ágy annyira tele volt cuccokkal, hogy ő a földön aludt. Az oldalán feküdt, a kezeit szétdobva és egy régi pokróccal volt betakarva, éppen ezért lehetőségem nyílt arra, hogy megtapossam.
- JungSooooo éééébredj ta-ka-rí-ta-nod keeeeeeeell! – mondtam hangosan miközben ritmusra, tapostam a bordáin.
- Ez fáááááááj.
- Azért csinálom.
- Fönt vagyok!
- Jól van, na. Szedd le a fejem!... JungSoo? Te most komolyan visszaaludtál?! – guggoltam le hozzá és elkezdtem bökdösni az arcát - Ennek annyi…
- Ha, minek kötözted föl ShiShit a lámpára? – kiabált be Yun a szobába.
- Hogy ne szökjön el, amíg ezt föl ébresztem! – kiabáltam vissza.
- Nye…
- Oh föl ébredtél?
- Azt álmodtam, hogy megtapostál. – motyogta álmosan JungSoo.
- Szörnyű lehetett… De most kelj föl mert rendet kell raknod a konyhában.
- Mindjárt.
- Felőlem, csak rakj rendet. – álltam föl és egy-két lila folttal gazdagabban hagytam ott JungSoo szobáját.
- Nem sokára jön, és rendet rak, addig menjünk a nappaliba. –ajánlottam. Átmentünk a nappaliba a matokikkal és kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén.

- Te jó ég milyen jól el lehet itt férni. – terültem szét.
- Jaja. Szia Ke! – nézett az ajtónk felé Yun – Jól aludtál?

* Mondhatjuk.*

- Rim akkor te most tényleg egy pasival aludtál? – nézett az említettre a húgom.
- M-MI?! Ezt, hogy érted?
- Hát Ke pasi. Mármint igazi pasi. – magyarázta Yun – Mert földönkívüli és át tudd változni emberré, meg a többiek is.

* Akkor megyek, és majd jövök.* - ugrott le ToTo a kanapéról. A többiek, pedig követték.

- Ezt honnan szedted? De fura ezt kérdezni… - motyogtam – Egyébként szerintem valamelyik nyúlszerű lény elmondta neki.
- … És én vagyok a családban a skizofrén.
- Ez így van.
- Itt vagyok. – lépett oda hozzám Zelo.
- Szia. De akkor sem öldönkívüliek! – fordultam Yunhoz.
- Földön, KyongHa. Föld. – javított ki Zelo.
- Az!
- Ez így van ők egyáltalán nem azok! – helyeselt Hye – Ők teljesen átlagos nyulak. Csak néha beszélnek… De azon kívül teljesen átlagos nyulak.
- Bezony ám. – bólogattam. Közben láttam, hogy a többiek is megérkeztek.
- Igen ők valódi földi nyulak! – bizonygatta tovább Hye miközben a srácok elhelyezkedtek a kanapén – Még hozzá törpe nyulak, csak nagyra nőttek.
- Rim… - szólt közbe Yun.
- Mi az?
- Tudod, ott ülnek a kanapén. – világosította fel.
- Amúgy tényleg Tubi, már egy ideje ott ülnek.
- Mi? – nézett a kanapéra Hye – Ja…
- Szerintem, felejtsük el és együnk valamit.
- De… ki mondta el neked, hogy földönkívüliek?
- Öldön…
- Hát, HimChan. – mondta Yun mire mindenki egy emberként nézett az említettre.
-Hát, öhmm… lehet, említettem neki valamit…

*flashback*
(narrátor)

- Következő! – szólt ki YunHee az ajtón, mire belépett a rózsaszín maszkos matoki és kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, ami mellet egy széken az „ideiglenes nyúl pszichológus” ült.  
- Szervusz Tats. Először arra lennék kíváncsi, hogy van-e valami problémád?
- Például?
- Akármivel kezdetheted. – dőlt hátra YunHee.
- Jaj, hát először is itt van ez a sok cukorborsó, de nem hagyja YongGuk, hogy rendesen vigyázzak rájuk mindig azt mondja, hogy „Ez nem a kiképzés része, ezért értelmetlen!” vagy valami hasonlót. Meg, ha szeretnék segíteni neki, akkor azt sem hagyja, pedig én is meg tudnék csinálni rengeteg mindent, de semmit nem bíz rám. Olyan rossz, hogy nem ismer el, mint generálist...
- Értem, értem… - jegyzetelt YunHee – És esetleg mással nincs problémád? Esetleg a külsőddel?
- Jaj, hát az meg a másik! Senki sem foglakozik a szépségemmel! Jó így cuki vagyok, de emberként már nem olyan kedves velem senki!
- … Emberként?
- Ja igen. Tudod földönkívüli nyulak vagyunk, akik emberekké tudnak változni, és azért vagyunk itt, mert elromlott a űrhajónk. Na, de térjünk vissza rám…

*flashback end*

- Lehet, mondtál valamit?! – háborgott YongGuk – És még te vagy a helyetessem…
- Nincs semmi baj. Éhes vagyok… Mégis van.
- Egyet értek. Menjünk el valahova enni. – helyeselt Yun.
- Csak ennyi a véleményed? – értetlenkedett Hye.
- Örülj neki! Mehetünk enni!
- Együnk egy gyrost.
- Oké.
- Várjunk, akkor egy gyrost eszik mindenki? – kérdezte Yun.
- Én eszek gyrost senki más, meg van oldva. – mondtam és elindultam az ajtó felé.

Elmasiroztunk a buszmegálló melleti gyroszoshoz.

- Ez a megálló reggel még nem volt itt. Amúgy, itt van egy gyroszos. – mutatott előre Yun.
- Nagyszerű! Akkor mindenki ugyanazt kapja, mentem rendelni. -  oda léptem a kiszolgáló pulthoz – Jé, taxis.
- Szia, Kyongha! Mindenkinek gondolom.
- Nem, most csak nekem, mindenki egyet eszik, vagyis csak én eszek.
- Ha, ne beszélj hülyeségeket…
- Nem tudom ezt, hogy érted.
- Csak nekem, meg neked kell ennyi.
- Na, jó ebből elég! Mindenki kap egyet és kész! – mondta Hye.
- De én nem akarok másoknak is adni. Max YunHeenak.
- Dettó. Csak nem magamnak adok, hanem KyongHának.
- Nem hagynátok abba?
- Nem.
- Nem akarok beleszólni, de már kettő készen van. – emelte föl a kezét a taxis.
- Enyém és KyongHáé, kész. – vette el őket Yun.
- És, ezért csinálok a többieknek is.
- Akkor csinálj Zelonak is, ő is éhes. – mondtam miközben elkezdtem falatozni.
- Ő nem kap!
- De apa!
- Csönd, és nem vagyok az apád!
- Akkor is az anyja vagyok!
- Tudtátok, hogy a Final Fantasy nevű játéknak, azért ez lett a neve, mert a kitalálója azt hitte, ez lesz az utolsó munkája?
- Megettem. Taxis, te mit csinálsz?
- Mire gondolsz? – kérdezte, miközben egy vasalóval sütötte a húst.
- Én is! – ugrottam be a pult mögé és átvettem a hússütést.
- Ez így sokkal könyebb és gyorsabb. – magyarázta – Kicsit, furán nézhet ki először, de nagyon praktikus.
- Nagyon is. – bólogattam.
- Ha, te mit csinálsz azzal a vasalóval?
- Vasaló, KyongHa kezében?! Ezt látnom kell! – jött oda Hye – Életemben először látok, KyongHa kezében vasalót.
- És utoljára is.
- Én is kérek apa!
- Nem kapsz! Hányszor mondjam még?
- Tudtátok, hogy KyongHa képes kiradírozni hibajavítóval azt, amit YunHee írt a gépbe?
- De apa, csak egy kicsit. – nyúlt Zelo a falafelért, de YongGuk elhúzta előle.
- HÁNYSZOR MONDJAM MÉG, HOGY NEM?!
- Ne kiabálj vele. – ment oda Yun.
- Te ne mondd meg nekem, hogy hogy kezeljem a robotom!
- Menjünk haza… - motyogta Zelo.
- Egyet értek, még rendet is kell rakni KyongHának, és az évekig fog tartani. – mondta Hye.
- Előbb kikéne szedni a vasalót a kezéből. – ajánlotta HimChan..
- Ide hoztam. – jelent meg Yun maga után húzva KyungHát.
- Akkor induljunk…


DaeHyun szemszöge:


Mikor mindenki kikapta a gyroszát, vagy milyét, leültünk enni. Igazából, még mindig azon agyaltam, amit KyongHa mondott, HyeRimről. Nem igazán tudom el hinni, hogy szeretne engem. Mármint biztos, hogy szeret, mint egy barátot, de, hogy úgy… Na, az már más tészta.

Nagyon remélem, hogy KyongHa téved. Nem akarom, hogy szeressen. Az csak még nehezebbé tenné ezt az egészet, és ezt ő tudja a legjobban. Kizárt dolog, hogy az történt volna. Teljes mértékkel ki van csukva. Féltem. Nem akarom, nem és nem! Nem történhetet meg!
Idegesen kerestem a tekintetemmel HyeRimet, meg is találtam, a szomszéd asztalnál, JongUp társaságában. Feszültem figyeltem őket, miközben az ajkaimat harapdáltam. Vele miért nem viselkedik úgy? Miért csak velem? Nem lehet neki igaza… biztos, hogy velem is ilyen lenne. Lehet, hogy…

Megtegyem, vagy ne most? Végül egy sóhajtás kiséretében feláltam, majd megcéloztam az asztalukat. Mikor odaértem, kérlelően néztem JongUpra, aki vette az adást, és egy mosoly kiséretében távozott. HyeRim értetlenül nézett rám. Leültem közvetlen mellé, jó szorosan, és vártam. Vártam, hogy kipiruljon, esetleg elforduljun, vagy, hogy dadogva kérdezzen valamit, de semmi nem történt! Mikor már harmadik perce bambulutunk egymásra, HyeRim megszólalt.

- Mit szeretnél Dae? – meresztette rám, hatalmas szemeit – Nem kapsz a kajámból.
- Most nem azért jöttem. – ráztam a fejemet, és tovább néztem.
- Akkor, netán lyukat akarsz égetni a fejemben?
- A-a. – csóváltam a kobakom.
- Van egyátalán valami értelme annak, hogy elüldözted szegény Uppie-t, és most itt üldögélsz mellettem? – nézett rám, felvont szemöldökkel
- Hát, eredetileg volt célja, de már én sem látom értelmét. – vakargattam zavartan a tarkómat. – KyongHa hibája.
- Ez most, hogy jön ide?!
- Hát, mert azt mondta nekem reggel, hogy te… - kezdte bele nagyban a regélésbe, de… - Tudod, mit? Feletsd el, nem fontos!
- Biztos?
- Aha, tényleg. – legyintettem – Hülyeség volt, az egész.
- Te tudod. –rántott egyet a vállán.
  
Magam sem értem, hogy miért nem mondtam el a reggeli sztorit. Egyszerűen, nem az a mondat jött a számra. Talán féltem…? De mégis mitől? A rákérdezéstől? Mit veszithettem volna vele?
Azt hiszem, mégis megkérdezem.

Már fordultam is meg, de amint megpillantottam az áldozatomat, tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot a tengelyem körül.
Mégsem kérdezem meg.
Ash, mégis mi a franctól félek?! Miért nem tudok, egy egyszerű mondatot kiejteni a számon?!
Idegességemben lenyomtam magamat egy padra, és a fejemet ráfektettem az asztalra.

- Mi van Tubi? – szólt KyongHa
- Nem szerelmes belém. – jelentettem ki felé fordulva.
- Igen?
- Ühm… most normálisan viselkedett. Lehet, hogy beképzeltem.
- Hát te tudod, tubikám. De azért…  – veregette meg a vállamat – Várd ki a végének az elejét!  

Micsoda? Ezt meg, hogy értette? Kyongha logik…
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)