26.Fejezet

HyeRim szemszöge:

Nagy nehezen hazabaktattunk. Komolyan, kész vagyok! Nem igaz, hogy nem lehet egy gyros-t, normális körülmények között elfogyasztani! Szerencsére, amikor Zelo felvetette azt az ötletet, hogy menjünk haza, mindenki egy emberként értett vele egyet.

- Valami baj van? – jött mellém DaeHyun.

- Áh, semmi csak a szokásos. – mormogtam. – Amúgy, merre jártál? Nem láttalak az előbb.

- Ja, csak beszéltem KyongHával.

- Jézus, ma mindenki ellenem van? – néztem fel az égre.

- Ezt nem értem. – csóválta a fejét. – Egyébként, ki ez a Jézus ember? Állandóan az ő nevét mondogatjátok, meg minden.

- Hát, ő egy vallásalapító. – feleletem – Ő alapította a keresztény vallást.

- Vallásalapító? – nézett rám felvont szemöldökkel – Mi az a vallás?

- Az amikor… hm, hogy is mondjam, hogy megértsd? – gondolkoztam – Ah, meg van! Jézust, Isten fiának tekintették, és isten volt az, aki megteremtette a földet, a Biblia szerint. A biblia a keresztény vallás, és a zsidók könyve, nem fogom részletezni. Szóval, aki keresztény vallású az Istenhez imádkozik, hisz benne, hisz abban hogy ő majd megsegíti, meg ilyenek.

- Ez mind, szép és jó, de én csak arra voltam kíváncsi, hogy miért mondjátok folyton az ő nevét…

- Ja, hát fogalmam sincs, mert így van, passz. – rántottam egyet a vállamon.

- Tudtátok, hogy minden ember, aki vallást alapított, hangokat hallott?- elmélkedett YoungJae- Buddha például, egy lámával beszélgetett.

- Tudja, valaki merre kell hazamenni? – kérdezte YunHee

- Ne kezdjük megint… - temette az arcát YongGuk, a tenyerébe.

Mikor sikeresen hazakallódtunk, mindenki elvonult intézni a maga kis tennivalóját. Én éppen a konyhában ücsörögtem, és nézegettem recepteket a tabomon, mikor meghallottam, hogy valaki dörömböl az ajtón.

- Kyongha! – kiáltottam

- Hallottam! – mondta és elindult az ajtó felé.

Remélem, nem a postás.

Múltkor szegényt, KyongHa megkergette, hogy miért nem használja a csengőt. Ez még nem is volt olyan nagy probléma. A probléma az volt, hogy nem vette el tőle a csekkeket, és nekem kellett elmenni érte a postára. Felháborító!

Lépteket hallottam, így automatikusan felnéztem az elfoglaltságomból. KyongHa állt a konyha küszöbén, kezében pedig…

- TaeBum? – néztem rá nagy szemekkel – Mit keres itt?

- A nővérem bepasszolta hozzánk, hogy vigyázzak rá egy kicsit. – emelte meg a kezében az alig két éves unokaöccsét.

- Tető! – mutatott KyongHára Bumb 

- Nem, Bumbika, én KyongHa vagyok.

- Tető!

- Úgy van Bumbika! – simogattam meg a fejét – Mond utánam. Alacsony Tető!

- Menj a pecsába! – mormogta KyongHa.

- Amúgy, mit kezdjünk vele?

- Hát, ő most egy teher a hátunkon, mert YunHee-t el kell vinnünk fogászatra.

- De hova? – kérdeztem, miközben átbattyogtunk a nappaliba.

- Valahová a vasútállomáshoz. – mormogta, majd letette a kicsit a földre.

- Ja, oda tudom az utat. – rántottam meg a vállamat. – De mit csináljunk vele?

- Hmm… - gondolkodott – FIÚK!

- Ne, KyongHa… ezt még te sem gondolhattad komolyan…

- Mi van? – jöttek be egyesével a helyiségbe.

- Hát annyi lenne, hogy nekünk el kell vinnünk Yun-t a fogászatra, így nektek kell vigyázni az unokaöcsémre. – magyarázta KyongHa

- Jaj, nézd milyen édes! – ragyogott HimChan szeme.

- Azt hallottam, hogy a földi babák, nagyon kényesek. – mondta YoungJae  

- Olyan kis vézna… lehet, hogy éhes! – bólogatott Daehyun

- Összeírtam, hogy mikre van szüksége és mikor. – mondta a barétnőm. - Kirakom a hűtőre.

- Meglesztek? – kérdeztem

- Egy egész bolygó hadvezére vagyok. Szerinted egy földi babával nem birok el? – nézett rám Gukkie

- Oké, bocs, hogy létezem, de tényleg. – emeltem fel a kezeimet.

- Induljunk. YUNHEE! – kiáltott a Kakukk – Stephano te vagy a főnök! Ja, és JungSoo.

- Igen? – jött elő az említett

- Vedd fel hogy mit csinálnak, ezek az idióták. – nyomott a kezébe egy kamerát.

- Ezt honnan szedted?

- Na mi elmentünk. – tette csípőre a kezét. – Pápá! Szia Bumbika. Ha valami baja lesz, mindenkit kinyírok, ezzel a mágneses szúnyoghálóval!

Szépen lassan ballagtunk le az utcán egyenesen a metrómegállóig. Mikor lementünk felmutattuk a bérletünket és megkerestük a hármas metrót. Beszálltunk majd helyet kerestünk, és elfoglaltuk azokat, mielőtt az öreg fehérbotos nénik betámadtak volna minket, és mi átadtuk volna a helyünket, de csak utána jöttünk volna rá, hogy azok a fehér botok valójában, 100 forintos felmosó nyelek! Oké, lehet ezt egy kicsit túlkomplikáltam.

- Meddig megyünk, Rim? – szólt YunHee 

- Végállomás.

- Az jó, mert mindjárt itt van. – szólt KyongHa – Két megálló.

Szépen csendben várakoztunk, mikor elérkeztük az utolsó előtti megállóhoz. Ott azt vettük észre, hogy mindenkit elkezdenek leszállítani a metróról. Mi a..?

„Tisztelt utasaink! Elnézésüket kérjük, de a mai napon, a metró nem közlekedik a végállomás fele. Ha, a vasútállomásra akarnak jutni, menjenek a hatos vágányhoz, és szálljanak át a vonatra! Megértésüket köszönjük!”     

- Hát, ezt nem hiszem el! – mondtam hangosan

- Most akkor merre? – kérdezte a hugica

- Kövessük a tömeget! – mondta KyongHa

- Szerintem, keressünk másik utat. – motyogtam magam elé, és a kijárat felé vettük az iránt.

Mikor felértünk a felszínre, körbenéztünk a villamosok, és a buszok között, de egyik se volt jó nekünk így újra lefele vettük az irányt. Éppen az ellenőrökön akartunk átmenni, mikor odajött hozzánk három srác, akik éppen pizzát ettek.

- Hé, bocsi! – jött oda a legidősebbnek kinéző

- Igen? – kérdeztem

- Ne haragudj, de megtudnád mondani, merre van a Határ út?

- Ez a Határ út.

- Akkor eltévedtünk. – nézett maga elé

- Mi is. – felelte KyongHa

- Az király. – nevetett, mire odajött a másik kettő.

- Na mi a helyezet? – kérdezte a fekete hajú.

- Ők is eltévedtek. – válaszolt az emberünk. – Ti merre is akartok menni?

- Mi a vasútállomásra.

- Mi nem tudjuk. – rántotta meg a vállát a barna hajú – Pizzát?

- Én kérek! – ment oda KyongHa de vissza fogtam.

- Nem esszük meg mások ennivalóját. – mormogtam – Hát, jó volt srácok de mi most megyünk.

- Hova? – néztek nagyokat

- Nem tudom, majd elválik. – feleltem majd visszaindultam a metróba.

- Kedves emberek voltak. – bólogatott YunHee.

Én közben bekapcsoltam a telómon a navigációt, és sikeresen megfejtettem, hogy nekünk, egy 148-as nevezetű busz kell.

- Na, szóval, ezt kell megkeresni. – mutattam eléjük a szerkezetet.

- Aha, akkor most mehetünk megint fel. – morgolódott KyongHa

Ismét felbaktattunk és elindultunk, ám ismerős arcokba botlottunk.

- Nézzétek! – szólt YunHee- Ott vannak a pizzás srácok!

- Jé, tényleg. – helyeselte a nővére

- Ooooh! – szólalt fel az idősebbik – Itt a három grácia!

- Merre mentek? – kérdezte a fekete hajú

- Valami buszt keresünk. – feleltem

- Ja, hát, az van itt sok!

- Tudom, de nekünk egy kell. – felelte Kyonggie

- Lehet, hogy nem is jár itt… - gondolkozott YunHee

- Én akkor is megtalálom! – kiáltottam fel majd elindultam egy zebra fele. –Pásztok pizzások!

- Bye-bye! – köszöntek kórusban

Nos, mint gondolhatja mindenki… nem találtuk meg a buszt. Így hát mit kell ilyenkor tenni? Hát telefonos segítséget kérni!

- Szia, anya! – szóltam bele a telefonba – Peniel ott van? És tudod adni? Oké. Szia Peniel!

- Csá, mond mi van.

- Hát az lenne, hogy nem jár a 3-mas és nekünk a vonatállomásra kéne jutni.

- Akkor, várjál.

- Mire? – kérdeztem döbbenten

- Gondolkozok.

- Ja, oké. – nevettem

- Na, szóval.

- Igen?

- Menjetek el az üllői útig. Ott kanyarodjatok le balra, és ott keressetek egy buszt, ami odavisz. – mondta – Kb, egy kilométer, és még húsz perc.

- Oké kösz, pá! – tettem le, majd a két jómadár felé fordultam – Valami üllői út.

- Na, hát ezzel sokra mentünk. – Mondta KyongHa

Szerintem nem kell részleteznem, hogy ismét sikertelen volt a próbálkozásunk, és még mindig a határúton voltunk…

- Jó akkor most én jövök. – mondta KyongHa – Szia anya! Hol vagyok?

- Ez jól kezdődik. – mondtam röhögve.

Megvártuk, míg a kakukk madár befejezi a trécselést, és elindultunk a megadott helyre. Felszálltunk az 52-es villamosra, ami elvitt minket a főtérig, és ott volt a mi 148-as buszunk. Mondtam én hogy létezik, csak nem jó helyen!

Amint megpillantottuk a buszt rögtön fel is szálltunk rá. Hátul kényelmesen helyet foglaltunk, és vártunk.

„Pannónia utca következik”

- Mennyit kell mennünk? – kérdezte YunHee

- Tizenegy megállót, de elméletileg a végállomás. – feleltem – Nézd KyongHa! Ez nekem ismerős!

- Tényleg! – mondta – Régen erre mentünk oviba! Ez a négyszög alakú körforgalom!

- Oké. – nevettünk egyszerre a hugicával.

Egy ideje már mentünk, beszélgettünk számoltuk a megállókat, de valami kezdett gyanús lenni nekünk.

- Te, ez már a tizenkettedik megálló lesz, nem? – kérdezte KyongHa

- De az előző, az nem a vonatállomás volt. – rázta a fejét Yun

- Mi következik? – kérdeztem – Mert nekem nem voltak ismerősek az utca nevek.

- Nem tudom, mindjárt bemondja.

„Ady Endre utca következik”

- He ez vicces. – néztem a telefonomat. – Ady endre útnak kellene lennie, és az kb a 4. megálló volt.

- Akkor? – kérdezte Yun

- Leszállni! – szólt a nővér

Amint leszálltunk rögtön megnéztük a kijelzőt.

- Ezt nem hiszem el! – kiáltottam – A másik buszra szálltunk. Mármint jóra csak a mentirány rossz!

- De hülyék vagyunk! – nevetett KyongHa

- Csak jussunk már oda!  

KyongHa szemszög:

Miután felszálltunk a buszra – ami a jó irányba ment – és nagyobb gondok nélkül megtaláltuk a rendelőt. Miután a kis hugim kijött mentünk is vissza és - feltehetőleg – a jó irányba tartó buszra szálltunk fel.

- Né, itt le kellet volna szállnunk! – mutatott ki Hye az ablakon.

- Leszállunk és visszasétáljuk azt az egy megállót. – mondtam – Nem akarok sétálni! Adj a jégkásádból!

- Nem!

- Ne veszekedjetek! Egyébként is miért vettél neki jégkását fogászat után?

- Mert előtte nem lehetett.

- …

- Szállunk. – vezényelt YunHee.

Visszasétáltunk a villamoshoz és miután elérkeztünk vele a végállomására úgy döntöttünk elmegyünk a közeli parkba kacsákat etetni.

- Né, már itt egy futó verseny van! – nézett körbe Yun a jégkásáját iszogatva – Tele van minden bójákkal meg futó emberekkel.

- Nem mondod!? Azt hittem, hogy a futó versenyeken úszni szoktak!

- Át kéne mennünk a másik oldalra. – mondta Hye.

- Vágjunk át most, úgyse jön senki. – indultam el az úttesten. Átgyalogoltunk a másik oldalra, amikor föl akartunk menni a járdára váratlanul egy nagydarab férfi fordult ki elénk és néhány barátja elkezdett neki szurkolni.

- Hajrá Attila! Hajrá Attila!

- Hajrá Attila! – fordultam felé vigyorogva, amikor elment mellettünk.

- Ez most mire volt jó?

- Biztattam.

- Inkább menjünk a kacsákhoz. – morogta Yun.

’a kacsáknál’

- Te, amúgy nem is biztos, hogy az a pasi volt Attila. – mondta Hye miközben dobálta a vízbe a morzsákat.

- Nem baj, nekem ő Attila marad.

- Ha, kaphatok még egy jégkását?

- Már vagy hármat megittál!

- Vagy jégkása, vagy BubbleTea.

- … Nagyon jó lesz neked még egy pohár jégkása.

- Miért nem veszel neki BubbleTea-t?

- Mert, akkor csak azt inna, és soha nem jönnénk el onnan. Tessék, vegyél magadnak. – adtam Yun kezébe egy kis pénzt. - Ki iszol a vagyonomból.

- Ha megvette, szerintem menjünk haza. – morogta Hye.

- Rendben.

Miután Yun visszajött elindultunk haza.

- Megjöttünk! – léptem be az ajtón.

- Hol voltatok? – jött oda köszönni YoungJae.

- Nem tudjuk. Csak kellet egy átvezető rész, amiben kiírjuk magunkat, hogy a gyerekkel lehessetek.

- Tessék?

- Na aggódj, a kövi rész csak rólatok fog szólni. – veregettem meg a vállát. – JungSoo, HOL VAGY!?

- Úgy, ahogy mondja. – bólogatott Hye és bement a konyhába nyomában YunHeeval.

- Legalább, kaptam egy csomó jégkását.

- Nem értem a Földi nőket…