17. Fejezet

KyongHa szemszög

Elindultam a csörömpölés irányába, ami történetesen a fürdőszoba felől jött. Amikor odaértem föltéptem az ajtót, amit előzőleg leszögeltem és beléptem. Az állólámpa sehol a kis szellőző ablak pedig kitörve… Mi a franc történt itt? Miután leellenőriztem, hogy az állólámpa nincs a szennyesben sem, kirobogtam konyhába.
- Eltűnt a fürdőszobából az állólámpa! – kiáltottam kétségbeesetten, amikor beléptem a konyhába.

- Miért van a fürdőben állólámpa? –kérdezett HyeRim apuja

- Mert azzal fürödtem! – válaszolta… JoKo?

- A lámpával?

- Miért ne? Ne mondja, hogy magának nincsenek fura szokásai…

- Hát végül is…

- Hé, álljon meg a menet! – mondtam és rámeredtem Joko-ra – TE MIT KERESEL ITT?!

- Hogy, hogy mit?- nézet rám HyeRim feszülten – Hisz ő a pasid!

- … HOGY MI VAN?! – esett le az állam. Most komolyan azt mondta, hogy Joko a pasim?! MI?! Láttam, hogy HyeRim elsápad valószínűleg a reakciómtól félve. Hát mit mondjak… KICSIT ledöbbentem. Ahogy tudtam összeszedtem magam és megszólaltam.
- HyeRim hogy teheted ezt? – mondtam drámaian. Láttam, hogy még fehérebb lesz, és a szüleim is érdeklődve figyeltek. Nos… igen anyum kicsit maradi…

 - KyongHa ne… - kezdte akadozva HyeRim. A szüleink kérdően néztek HyeRim-re, aki csak még jobban zavarba jött.
- Öhm… Izé… - próbálkozott Joko is.
- Én akartam elmondani. – préseltem ki magamból, a megsértődött hangnemet annyira nem volt nehéz fölvennem.

- Bocsánat csak hirtelen itt megjelent és azt hittem, azért mert már tudják. – vette a lapot HyeRim és egy kicsit meg könnyebbült. Még nem tudja, mit fogok én lerendezni, ha a szüleink elmennek…

- Kyonngie-kám nekem erről mért nem szóltál? – nézett rám anyum. Az előbbi alapján nem esett le?

- Jaj, tudod anyu ez bonyolult, egyébként is éppen szakítani akartunk. – mondtam összevissza hadonászva, mézesmázos hangon.

- Tényleg? – húzta föl a szemöldökét gúnyosan apum.

- Tényleg? – nézet rám értetlenül Joko és HyeRim.

- Nem csak megpróbáltam ezt hátha elmentek. – vontam meg a vállam.

- Jaj, Kyonggie-kám annyira örülök. – jött oda hozzám anyum és megölelt – De még egy ilyen szemtelenkedést ne engedj meg magadnak. –mondta szigorúan.

- Igenis! – mondtam vigyorogva – Amúgy tényleg mehetnétek, még sok dolgunk van.

- Tudtátok, hogy a nyúltilop az a mezei nyúl és egy antilop keveréke? – szólalt meg váratlanul Joko.

- Wow az milyen lehet? Egy szarvas nyúl? – csaptam le azonnal az új témára.

- Valami olyasmi.

- Vagy inkább egy föl szarvazott nyúl…? – elmélkedtem.

- Most hagyd abba! – szólt rám HyeRim.

- Amúgy, ez tényleg jó kérdés. – helyeselt Joko.

- Ne biztasd… - morogta HyeRim.

- Tudtátok, hogy mi csak egy fanfictionban vagyunk?

-  … Te meg mi a jó őskövületről beszélsz?

-  Szerintem hagyjuk rá… - motyogta HyeRim.
 Váratlanul egy hatalmas csattanás hallatszott kintről.

- O-o… Anyu, Apu örültem nekem mennem kell, csekkolom! – hadartam, gyorsan megöleltem őket és kiszaladtam a kertbe. A teraszon állva láttam, hogy a Barackfa suttogó bácsi éppen kint van. Gyorsan oda szaladtam a kerítéshez és átkiabáltam.

- Elnézést Barack… akarom mondani, szomszéd bácsi! Nem látta erre menni a kocka hasú állólámpánkat a fürdőből?

- Nem, sajnálom. – mondta nyugodtan mintha ez lenne a legnormálisabb kérdés a világon, amit föltehettek neki.

- Azért, köszönöm. – kiabáltam vissza.

- Nem kell, kiabálnod így is hallak.

- Oh, bocsánat… - motyogtam és elindultam, megkeresni az állólámpát.

Nemsokára meg is találtam a hátsó kert részben lődörögve.

- Nya gyere csak. – ragadtam meg a kezét és a terasz felé húztam.  Amikor odaértünk először benéztem, majd amikor láttam, hogy tiszta a levegő behúztam elkószált lámpánkat a nappaliba.

- Jé, ez mi ez? – néztem az asztalon lévő hatalmas csomagoló papírban lévő dobozokra.

- Én kaptam őket. – motyogta Hye.

- Miért? És én miért nem? – duzzogtam.

- Mert szülinapom van. – motyogta.

- … Öhmm Boldogat’ én nem vagyok ittenn…

- Te is elfelejteted? – nézett rám Hye hatalmas szemekkel.

- Öhmmm… remélem, ez azt jelenti te is – néztem rá.

- Nagyon úgy tűnik. – nevetett Hye.

- Akkor oké.

- Hol az ajándékom?

- Hehöheöhe. (Én sem tudom mit akartam ezzel.)

- Hmmm?

- Öhmm… Majd később odaadom… - motyogtam.

- Nem vettél még nekem semmit mi?

- Elfelejtettem, nya!

 - Csak azért bocsátok meg, mert én is elfelejtettem.

- Kösz… Amúgy hívd már ide a többi srácot.

- Miért én?

- Mert te küldted el őket. – mondtam egyszerűen.

 - Na, jó. – mondta Hye. Miközben elindult elkeríteni mindenkit én ledobtam magam a kanapéra. Nemsokára meghozta KeKe-t, ShiShi-t és Tats-ot, DaDa és Joko már ott várt.

- Mi történt? – kérdezte KeKe.

- Semmi csak kiderült hogy Hye-nek szülinapja van…. NEKEM JOKO A PASIM, MI?!?!?! – néztem HyeRim-re.

- Nem volt jobb ötletem. – pirult el HyeRim.

- Miért nem a te pasid?! – néztem rá kérdően – Te nem akartál szenvedni mi?

- Hé! – nézett rám Joko.

- Nem, csak miattad. – intettem le dühösen.

 - Ne csináld már ennél nagyobb gondunk is van. – szólt rám HyeRim.

- De, nekem nincs!! – hadonásztam a kezeimmel.

- Amúgy nincs meg mindenki. - nézet körbe HyeRim – Hol van ToTo?

- Nem tom. – vontam meg a vállam.

- Szóljak neki, hogy elő jöhet? – kérdezte ShiShi.

- Ha megtennéd. – nézett rá HyeRim.

- Kéne. – néztem rá.

Mordult egyet aztán megszólalt.

- Z.3.L.0. hol vagy?

Éreztem, ahogy váratlanul megremeg, a kanapé majd a magasba emelkedik… velem együtt!

- Itt vagyok. – hallottam egy hangot a kanapé alól. Gyorsan föltérdeltem és lehajoltam, a kanapé alá nézni.

- Hé, mini terminátorkám tegyél le, de nagyon gyorsan! – szóltam rá fejjel lefelé, durcásan.

- Tedd le. – sóhajtotta ShiShi.

- Ha lemer dobni, mindenkit, kinyírok ezzel a vonalzóval! – emeltem a magasba az említett tárgyat.

- Csak tudnám, hogy ezeket honnan szedi... - motyogta Tats.

-Én meg nem tudom, hogy ezt most komolyan vegyem-e. -morogta ShiShi.

Közben ToTo szépen letett engem és a kanapét.

- Szal, folytassuk és ha Hye esetleg kapott csokit azt kérem. - mondtam miután "földet értem".

- Ha kaptam is csokit te akkor se kapsz belőle. - mondta nyugodtan HyeRim.

- Hogy az a...

- Hé nyugalom. Egyébként is mi ez a pasis dolog? Miről maradtunk le? - érdeklődött Tats.

- Semmiről! - vágtam rá.

- A pasija lettem. - mondta nyugodtan Joko.

- Dehogy lettél! - szóltam rá.

- De azt mondtad...

- Még sem mondhattam azt, hogy egy űrlény nyúl vagy, csak most éppen nem.

- Jogos. - vonta meg vállát Joko.

- Akkor most a pasid lett? - nézett rám DaDa.

- Nem, nem és nem! Zárjuk már le a témát! - emeltem fel a hangom.

- Egyetértek, inkább beszéljünk másról... - mondta HyeRim.

- Úgy ahogy Hye mondja. - szóltam közbe.

- ... Mondjuk a szülinapomról.

- Mégse.

- De, hogy felejthettük el?

- Hát, most előbb volt az évzáró kb. egy héttel mivel elment az igazgató. – elmélkedtem – És neked ugye az évzáró után szokott lenni a szülinapod, és most meg nem volt aztán meg kiment a fejünkből. Ráadásul hat nyuszi meg egy JungSoo is ránk szakadt. – morogtam az utolsó mondatott.

 - Ja, lehet. – helyeselt HyeRim – Szegény igazgató pedig tök jó fej volt. Csak néha kicsit sokat beszélt.

- Mindig…

- Öhmm… esetleg elmagyaráznátok, hogy mi az istenről beszéltek? – kérdezte Keke.

- Hosszú. – legyintettem – Amúgy nektek kéne valami ruha… - döntöttem oldalra a fejem.

- Majd hordják JungSoo-ét. – mondta HyeRim.

- Egy: Szerintem JungSoo-nak nincs ennyi cucca főleg gatyája.

Kettő: szerinted ToTo-ra akármelyik is jó lenne?!

- Amúgy vannak rendes neveink is… - morogta Joko.

- Jó. – morogtam – Akkor elmondom, hogy mennyire emlékszem rá.

Bing JongKook, Kim HerChan, Yung DaeSung, Jó Old Joe, Sun JongDown és Zelo.

- Nem éppen. –mondta Joko.

- Mert meg kellet volna őket jegyeznem három másodperc alatt?!

- Igen.

- Hogy…

- KyongHa tedd le azt a gereblyét! – szólt rám Hye.

- Tök mindegy. Ha maradni akarnak, akkor kell nekik ruha, mert senki nem fog gatya nélkül rohangászni ebben a lakásban. PONTY.

- Nem vihetjük ki őket póló nélkül. – mondta Hye.

- Nem mondod?! Rájuk adunk valami cuccot amit találunk és visszük őket.

- Miért? – kérdezte meglepetten Tats.

- Mert szétszedtek mindent. - mondtam – Mindenki befelé a szobánkba. Na, jó nem hittem volna, hogy ilyet mondok…

Szépen fölterelgettük őket a szobánkba, és Hye-vel neki álltunk pólót nézni nekik. Mielőtt meg kérdeznétek, nem, nem voltak rájuk jók

JungSoo cuccai, mert akkora, mint Joko.

- Tessék, neked itt van ez. – mondtam és odanyújtottam Keke-nek Hye kedvenc fekete csillámos bőrdzsekijét.

- De ez nem hiszem, hogy jó. – nézegette a ruhadarabot.

- Gyömöszöld bele magad.

- Nézd, lehet, ez jó lenne valakire. – mondta Hye és a kezembe nyomta a fliterres rózsaszín ujjatlan pólómat.

- Rendben… tessék JongKook.

- YongGuk-nak hívnak, és nem veszem fel azt.

- Nem-e? Akkor nesze Her Chan.

- HimChan vagyok!  - mondta ingerülten.

- Mindegy vegyed felfele neked amúgy is jobban állna.

- Tényleg…?

- Yep.

- … Na, jó. – motyogta HerChan.

- Oké nézzünk, mi van még… nesze itt egy ULFos póló úgyis kétszer beleférnék. – mondtam JonKook-nak.

- Talán.

- Vegyed fölfele, vagy én adom rád! Ki van még? – néztem körbe. Már csak Zelo és JongDown maradt ki.

- … Na, jó JongDown-nak szerintem tökéletes az a búra a fején, Zelo-nak pedig… - mondtam miközben méregettem, nagyot sóhajtottam és elkezdtem kipakolni a szekrényünket. A legalján meg is találtam, amit kerestem. YunHee egyik régi kabátját.

- Ezt valahogy föl kéne venned. – mentem oda Zelo-hoz aki ugyan úgy állt mint eddig.

- Halló? Mars hívja Zelo-t, ennek meg mi baja? – néztem JongKook-ra aki közben felvette a pólót.

- Csak nem hallgat rád. – mondta Tats.

- Azt értem, de miért nem?

- Mert egy robot és csak YongGuk-ra hallgat mivel ő csinálta.

- … Na, jó tényleg egy mini terminátor. – nyugtáztam – De akkor meg szólj rá, hogy ez tett vegye fel, mert nekem magasan van. – néztem YongGukra, asszem így hívta az előbb DaeSung.

- Z.3.L.0 vedd föl azt, amit add neked. – mondta YongGuk Zelo-nak.

- Te, és vele mi lesz? – mutatott Hye JongDown-ra.

- Ja, neki a lámpabura tökéletes a fején. – mondtam.

- Amúgy hova megyünk vásárolni? – kérdezte HerChan miközben egy rózsaszín toll boával szemezett.

- Vedd fel nyugodtan, amúgy meg Hye anyujához, van neki egy ruha boltja és még csak fizetnünk se kell.

- Aha, és ezt nekem mikor akartad elmondani? – nézett rám Hye.

- Ha oda értünk.

- Borzalmas vagy…- csinált egy facepalmot Hye.

- Na, jó induljunk.

Mivel nem volt kedvünk átsétálni a városon ezzel a színes bandával Hye-vel fölhívattam a taxisunkat, aki nem sokára meg is érkezett. Amikor meg látott minket és a fiúkat csak mosolygott. Egy szó nélkül elvitt minket a címre. Vagyis nem kérdezte, hogy kik ezek és az egyiken miért van lámpabura a másikon meg egy rózsaszín toll boa, de azért szóval tartott minket és látszott rajta hogy jól szórakozik. Miután megérkeztünk mondta, hogy meg vár minket és leállítja az órát. Mi meg szépen bementünk és kifosztottuk a boltot. Mindenkinek vettünk legalább két nadrágot, egy csomó pólót meg cipőt, mindent föl próbáltattam velük kivéve az alsó nadrágot azt rájuk hagytam. Mielőtt visszamentünk volna a taxi-hoz Hye hagyott ez üzenet az anyujának, hogy „kiszelektáltuk azokat a darabokat, amik már nem tartoznak a mostani kollekcióba”. A taxi-ba alig fértünk be, de valahogy haza jutottunk. A taxi-s megint csak mosolygott, és csak az oda út felét kellet kifizetnünk. Azt is, csak azért mert Hye erősködött. A hülye…

Miután haza értünk én elküldtem a fiúkat átöltözni. Közben rájöttünk, hogy kajánk sincsen…

Ez érdekes lesz…