8. Fejezet - HyeRim szemszöge

HyeRim szemszöge:

Fogtam KeKe-t és elindultam a fürdő irányába. Becsuktam magunk után az ajtót, leraktam KeKe-t a pultra, majd elővettem a pizsimet, türcsimet, és a neszesszeremet. Megengedtem a kádban a meleg vizet, majd ledobtam a ruháimat. Már szálltam volna be, de eszembe jutott a kedves tapsifülesem.

- Jaj, majdnem elfelejtkeztem rólad. –kaptam le a pultról a nyuszit, aki éppen a füleivel takarta el a szemét. – Ugyan, ne légy már ilyen szégyenlős. Te is lány vagy csak te nyuszi.

*Nem… Én PASI vagyok…*

- Na, gyere!- beleültem a habbal teli kádba majd lassan KeKe-t is beültettem magam mellé. – Ugye milyen jó? Én imádok fürdeni.

*NEM, EZ ITT EGY KÍNZÁS! *

- Mi az? – magam felé fordítottam a nyulat, majd nagy nehezen, de elvettem a szeme elől a fülét. Olyan volt mintha a rózsaszín bundája átváltozott volna pirossá, a szemei meg vagy 3x akkorák lettek. – Mit bambulsz te? Ne nézd a melleimet, neked úgyse lesznek ekkorák! Sőt, ha jobban belegondolok nem is lesz neked. – nevettem a saját viccemen.  
*OMG…*

Megmosakodtam, majd KeKe-t is át suvickoltam, végül kiszálltam és felvettem a pizsimet, ami egy hosszú pólóból, és egy rövidnaciból állt. Végül kivettem a nyulamat is és belecsavartam egy türcsibe. Miután elvégeztem mindent kimentem a nyuszival a karjaimban.

- KyongHa mehetsz!- kiáltottam, majd leraktam KeKe-t a többiekhez.

*Na, milyen volt?*
*….*
*Mit láttál? *
*Mindent…* - motyogta majd elvörösödött
*Háhá, KeKe elpirult!*

*N…ne már!*
*Miről van szó? *
*Na akadjunk le szegényről! Még fel kell dolgoznia*
*Ezen nincs mit feldolgozni… Bezzeg, ha én lettem volna a helyében…*

- Woow, nézd KyongHa!- mutattam a tapsi hapsimra. –Szinváltós!

- Anyád Rubik kocka! – nevetett KyongHa

- Nem éppen. –nevettem

- Szerinted, ha megcsavarom más színe lesz? – kérdezte majd a nőstény felé sétált.  

*Menj innen!* - majd elfutott

*Menekülj KeKe! *
*Mondom, hogy mind itt halunk…*
- Neem próbálod ki!- kaptam el a karját

- Ah…- duzzogott, majd bement a fürdőbe.

Elindultam a konyha felé, majd kinyitottam a hűtőt és nekiálltam rántott sajtot készíteni, rizzsel és sült krumplival. Gyorsan megcsináltam majd megterítettem.

Nem sokkal később pedig egy, immár pizsamás KyongHa csatlakozott hozzám.

- Te… a nyulaknak nem kéne kaját adni? - kérdezte

- Lehet. – mondtam majd a hűtő elé érve kivettem egy csokor répát- Szerinted ez elég?

- Honnan van nekünk ennyi répánk?! – kérdezte felvont szemöldökkel – És egyáltalán minek?

- Fogalmam sincs. –feleltem majd leraktam a matyók elé- Egyetek!

 Először a répát nézték aztán meg engem. Úgy láttam mintha a zöld megindult volna a répa felé, de valójában csak dülöngélt.

- Hallod, ezek nem esznek. – motyogtam

- Na, add csak ide! – nyúlt a répáért, majd a piros maszkos elé dugta.- Egyél!

* Hagyjál már az istenverte répáddal! Én normális kaját akarok!*

* Éhen fogunk dögleni… Én MONDTAM, hogy mind itt halunk…*

* Éhes vagyok… *

* Mi az, az éhség?*

- Egyél!- kiáltott rá a barátnőm, mire ShiShi kirúgta a kezéből – Az anyádat!

* Ne szidd a mamit!*

- Amúgy… nem kéne róluk levenni azt a maszkot? – kérdeztem mindentudóan. –Nem hiszem, hogy maszkban tudnának enni… 

- HyeRim te egy zseni vagy! – mondta majd elindult a matokik felé, akik futásnak eredtek – Hé gyertek vissza!

És igen, nekiálltunk nyulakat kergetni este fél 10-kor a lakásban. Úgy félóra kergetőzés után, feladtuk és fáradtan huppantunk le az étkezőasztalunkhoz.

- Jól van… - liheget lakópartnerem- Fogjuk rá, hogy nem éhesek. 

- Benne vagyok. – mutattam fel a hüvelykujjam. –De azért kint hagyom nekik a répát.

- Menjünk aludni!- felelte, majd ordított egyet – Hé, nyulak pizsiidő!

A Matokikat (kivéve KeKe-t) szépen bevittük az egyik vendégszobába.

- Na jó éjt!- köszöntünk egyszerre nekik, válaszképp meg csak halk „nyusszogásokat” kaptunk

- Gyere KeK, te velem alszol! –öleltem szorosan magamhoz a matokit

- Még jó, hogy nálunk alszik! Mondtam, hogy nem akarok több nyulat!- húzogatta meg enyhén KeKe füleit - Na bye!

*Srácok segitsetek!*

* Azt a mázlista fajtádat… *

* Én vagyok a vezér ez IS nekem kéne, hogy kijárjon, szal’ pofa be KeKe és élvezd! *

* A halált élvezem… *

* Hm?*

* Igenis… Jó éjt…*

* Neked is… *

* Mennyi az idő?*

* Álmodj szépeket! Bár… azt hiszem ez nem lesz nehéz*

* Aztán ne rosszalkodj! *

* Jó-éjt*

Becsuktuk az ajtót majd a saját szobánk felé vettük az irányt. 

KyongHa szabadesést ugrott az ágyába, és magára rántotta takaróját, majd dünnyögött egy „Joccakát” és már aludt is.

Én KeK-kel együtt befeküdtem az ágyamba és magunkra rántottam a takarót, végül pedig szorosan magamhoz öleltem bundás barátomat.

- Jó éjt KyongHa!- ásítottam, majd becsuktam a szemeimet- Jó éjt KeK!

* Neked is… *

Éreztem, hogy a rózsaszín pajtásom kicsit fészkelődik a karomban. Egy rövid idő után abba maradt a mocorgása, majd pár perc elteltével már nyugton pihent a karjaim között.

Már majdnem elaludtam, mikor lefutott a szemem előtt a mai nap eseményei. Olyan gyorsan eltelt az idő amióta JungSoo ránk rontott… JungSoo… JUNGSOO!

Olyan gyorsan ültem fel az ágyamban, hogy szegény KeKe megint leesett a földre és ismét a popsijára érkezet.

*Bazd… neked ez a hobbid? *

- Bocsi KeKe!- mondtam, majd egy párnát vágtam KyongHa-hoz aki rögtön felkelt. –KyongHa!

- Igen, tessék, öhh… mi történt? – ült fel rögtön az ágyában

- Nem felejtettünk el valakit? – kérdeztem

- Nem… kit? – nézett rám bambám, majd mintha megvilágosodd volna hirtelen felkiáltott – Basszus!

- JungSoo !- kiáltottuk és rohantunk egyenesen a teraszra…

7. Fejezet - KyongHa szemszög

7. fejezet :

KyongHa:

HyeRim fölszedte az ismét a fenekét fájlaló rózsaszín nyulunkat/matokinkat vagy anyám tudja micsodánkat! Hallottam, hogy a rózsaszín maszkos és a sárga maszkos nyusszancs még mindig nevet. Vagyis valami olyasmit csinálhat, mert fura hangokat adtak ki. Úgy döntöttem kiderítem, mit mond a másik három delikvens. Először a piros maszkosat néztem ki magamnak. Éppen akkor jött be HyeRim amikor elkezdtem bökdösni egy bottal a piros maszkosat.

- Honnan a francból szerezted azt!? – csattant föl HyeRim amikor látta mit csinálok. Még mi előtt bármit is mondhattam volna a piros maszkos hangosan ellenkezni kezdett.
- Shi Shi!
- Nya te is megvagy. – mondtam elégedetten és abba hagytam a bökdösését. Most a kék maszkoshoz fordultam. Egyre erősebben bökdöstem, de nem adott ki semmi hangot.
- Mi a fene? Miért nem működik ez? – kérdeztem miközben a botot vizsgálgattam.
- A botnak semmi baja. – mondta HyeRim – De hogy a fejedben van valami gond az biztos.

Vágtam felé egy fintort. Majd úgy döntöttem másképp veszem rá a beszédre a kis nyuszimat. Meg próbáltam ellökni, de csak annyi történt, hogy kb 45 fokban eldől majd ugyanazzal a lendülettel vissza is állt a helyére és csak annyit mondott.

-ToTo.

Először föl se fogtam, hogy egyáltalán mondott valamit csak néztem ki a fejemből. Amikor végre leset, hogy mi is történt megráztam a fejem.
- Oké. Szerintem ezt hanyagoljuk. – motyogtam és elindultam utolsó áldozatom felé. Reméltem, hogy vele több sikerem lesz, de sajnos nem így volt. Egy párszor megbökdöstem, de nem adott ki hangot. Őt is megpróbáltam ellökni és legnagyobb meglepetésemre el is dőlt. Sőt! Nem is kelt föl. Egy pár pillanatig néztem majd fölemeltem a lábánál fogva magam elé.
- Te HyeRim sztem ez meghalt. – mondtam bizonytalanul – Bár fogalmam sincs hogyan mitől és mikor deeee egye fenyő. – vontam meg a vállam.
- Lehet túl erősen bökdösted. – találgatott HyeRim és közelebb jött.
- Olyan nincs. – mondtam és tovább vizsgálgattam a kezemben lévő nyulat. Amikor az hirtelen fölemelte a fejét, rám nézet és kijelentette.
- DaDa…
- Basszus ez él!! – kiáltottam és elhajítottam kedves matokinkat.
*Mind itt halunk…*
*Ne legyél ilyen pesszimista. Mi nem max Dada.*
*Milyen kedves vagy…*

HyeRim a repülő matoki után vettette magát, de nem sikerült elkapnia és tetszhalott barátom egyenesen a falnak csapódott. A földet érés után nagy nehezen feltápászkodott és visszabattyogott a többiekhez.
- Na, jó akkor meg is volnánk. – jelentettem ki diadalmasan.
- Éppen azt akartam kérdezni, hogy ez az egész mire volt jó? – zsörtölődött HyeRim valószínűleg a matoki dobálós akcióim miatt.
- Hát hogy el tudjuk, nevezne őket. – mondtam mintha ez teljesen egyértelmű lenne.
- Jaaa értem. Szóval az lesz a nevük, amit mondanak? – kérdezte HyeRim.
- Pontosan. – válaszoltam.
- … DE MIÉRT KELLET ŐKET DOBÁLNI??
- Ez nem volt része a tervnek. Így jött ki. – mondtam nyugodtan unott fejel.
- De hát az elsőnél még nem is tudtad, hogy beszélnek. Akkor őt miért dobtad el? – vágott vissza HyeRim.
- Ja tényleg az vicces volt. – mondtam.
*Egyetértek!*
*Én is!*
*Én nem...*

- Na, jó most már vannak, neveik most már csak egy helyet kell találnunk nekik akik, alszanak.
- A lány velem alszik! – szorította magához KeKe-t HyeRim.
*Nem!*
*Mázlista…*
*Egyen meg a fene…*
* Én miért nem?*
* Mi történt?*
*Velem nem akar senki se aludni?*
*???...*

Láttam, hogy HyeRim egy pillanatra elgondolkozik  majd komolyan meg kérdezi.
- Nyuszival lehet fürdeni?
Alig fejezte be a mondatott a kezében KeKe eszeveszett kapálódzásba kezdett.
*SZÓ SEM LEHET RÓLA!*
*Ekkora mázlistát…*
*Ezt nem hiszem el…*
*Én vagyok, a vezér ez engem illetne meg…*
*Szoktunk mi fürdeni?*
*csend*

- Szerintem igen. – mondtam nyugodtan.
- Oké akkor én megyek is fürdeni. Vagyis mi megyünk fürdeni. Gyere KeKe. – mondta HyeRim és szó szerint húzta befelé a matokit a fürdőbe.
*NEM! NEM! NEM!*
*Ne ellenkezz. Gondolj valaki másra, mondjuk rám.*

*…*

Amikor HyeRim becsukta az ajtót odafordultam a többi matokihoz.
- Na, akkor. – kezdtem – nézzük, hol tudnátok aludni…

6. Fejezet - HyeRim szemszöge

Hyerim szemszöge:

Éppen egy nagyon jó álomban voltam, mikor hangos dörömbölésre lettem figyelmes.

- KyongHa… - nyöszörögtem. – Egyél valamit, mert nagyon hangos a gyomrod!

- Ez nem az én bendőm! – csapkodta a hasát- Az enyémnek cuki hangja van!

- Várj akkor ez mi? – hajoltam ki az ágyamból

- Passz.. –motyogta, majd elindult a bejárati ajtó felé, én pedig követtem a példáját. - Né’ má’! Valaki kopog…

- Há’ nem mondod?- kérdeztem – Te, szerinted miért nem használja a csengőt?

- Hmm.. lehet hogy elromlott? – nézett rám kérdőn

- Lehet. –bólogattam

- Oké akkor még ma kihívjuk a szerelőt!- csapta össze a tenyerét. - Egyébként nem kéne ajtót nyitni?

- Kéne. – nevettem majd kinyitottam az ajtót.

Meglepődve tapasztaltuk, hogy JungSoo áll az ajtóban. Fehér, hentes ruhát viselt, a haja össze vissza volt kócolva. Eléggé szétszórtnak látszott. Ez csak egyet jelenthet…

- Úristen itt a Halloween!- ugráltunk és tapsikoltunk KyongHa-val

- M-mi? Nem…- motyogta JungSoo, majd bentebb tolt minket, a lakásba.

- Valami gond van? – kérdezte KyongHa miközben levetette magát a kanapéra- Eléggé feszültnek tűnsz…

- Én… - kezdte, de elnémult

- Én? –kérdeztük

- Én ezt már nem bírom!- fakadt ki- Egész nap csak dolgozok, vagy ha nem akkor meg tanulok! És mikor hazamegyek, ott vannak a matokik és ők mindent felbolygatnak, és nem hajlandók összepakolni, és nem is hallgatnák rám! Én nem birok utánuk is takarítani, ShiShi állandóan terrorizál, ToTo ki akar nyírni, Joko minden randomsággal tömi a fejemet, Tats-tól nem tudok bemenni a fürdőbe, mert állandóan a tükör előtt bambul, KeKe kiesz a vagyonomból, és DaDa… hát… ő meg DaDa!

- Ácsi, ácsi, ácsi!- nyugtatta KyongHa – Mi a francról beszélsz?! A tököm az a Matoki?

- Hát a nyulak! – nézett ránk. –Ők valójában egy Mato planet nevezetű bolygóról jöttek, csak valamiért nem tudnak visszamenni, és most itt ragadtak! És ők valójában ilyen harci nyulak, és emberré is át tudnak alakulni, és…  

És csak mondta, és mondta, és mondta… KyongHa-val tátott szájjal figyeltük azt, amit mond. Milyen harci matyók? Mi a halálról beszél ez itt nekünk?! 

- Oké… - motyogta KyongHa, majd a fülembe suttogott- Hívd a dili dokit ennek elmentek otthonról! Mondtam én hogy kattant a srác!

- Mi most hívunk neked kedves fehérköpenyes bácsikat!- jó lassan szótagolva ejtettem ki a szavakat, majd megindultam a konyha felé.

Elkezdtem keresni a telefonszámát a dili doki ismerősünknek. Hogy honnan van ilyen ismerősünk? Hát úgy, hogy múltkor kihívtuk a „Barackfa Suttogó” bácsikához is. Eléggé fura fazonokat ismerünk.

Úgy 5 perc után feladtam a keresést, mert, nem találtam sehol se a számot. Kifordultam a konyhából és a nappali felé vettem az irányt hogy megkérdjem KyongHa-t.

- Kyong…Ha…- mondtam lassan mivel eléggé érdekes látvány tárult elém. Barátosném egy bottal bökdöste, az ájult „idiótánk” fejét. – Ismétlem… Azt meg honnan szedted?! És mi történt vele?

- Fogta magát és egyszer csak beájult. –mondta majd rám nézett- Tegyük a teraszra!

KyongHa megfogta a két lábát, én pedig a két karját. Szegény JungSoo-t nem egyszer elejtettük, míg kiértünk a teraszig. Mondjuk szerintem ez már nem árthatott neki túl sokat… Leraktuk az egyik kerti puff-ra majd visszamentünk a házba.

- Te… szerintem hozzuk el a nyulait!- vetette fel az ötletet lakótársam

- Mi? – néztem rá nagy szemekkel- Minek hozzuk el őket?

- Hát láttad, hogy, hogy kivan szegény! –mutatott az offon lévő haverunkra. - Segítsünk neki annyival, hogy vigyázunk rájuk. Csak nem dől össze az életünk, ha vigyázunk pár nyuszira…

- Rendben van. –sóhajtottam. – De… A rózsaszín bundás az enyééém!
- Oké, oké. - emelte fel védekezően a kezeit. – Öltözzünk át és induljunk.

Felvettük a ruhánkat, majd elvettük JungSoo lakáskulcsát és megindultunk a háza felé.

Lassan battyogtuk végig az utat ugyanis nagyon álmosak voltunk. Komolyan ha JungSoo felébred, akkor biztos, hogy kinyírjuk, amiért hajnal 11-kor ránk ront és felzaklat minket, majd a gyilkos matyóiról, meg a dadusáról kezd el nekünk hablatyolni… 

Mikor megérkeztünk KyongHa kinyitotta az ajtót, majd a nappali felé vettük az irányt. 6 nyuszi aludt a kanapé egyéb tájain.

- Ó nézd milyen cukik. –szólaltam meg mire a piros maszkos nyitogatni kezdte a szemeit. – Hé, ez felébredt!

- Jó reggelt nyusszancsok! – ordította el magát barátném, aminek a következmény az lett, hogy az összes nyúl felriadt. –Na szóval, a gazdátok fullra K.O ezért most mi vigyázunk rátok!

Amint befejezte a mondatát, mintha puskából lőtték volna ki a nyulakat, olyan gyorsan kezdtek el szaladni. A nyulak mióta tudnak szaladni?

Végül fél óra kergetőzés után összeszedtük az összeset, majd KyongHa összekötözte őket egy kötéllel, kivéve a rózsaszín bundást, aki a karomban ücsörgött. Egyébként fogalmam sincs, hogy honnan szedte azt a kötelet…

- Na, ez kész!- mosolygott elégedetten, majd belerakta a nyulakat egy gördeszkára erősített sporttáskába- Így biztos, hogy nem fognak elmenekülni! 

- Arra mérget vehetsz!- mosolyogtam, majd a rózsaszín tapsi hapsival a karjaim közt elindultam a hazafelé vezető úton, partnerem meg utánam a nyulakkal.

Mikor hazaértünk lecsekkoltuk a vendégünket, aki még mindig az igazak álmát aludta.

- Haj, most mit csináljunk vele? – sóhajtottam majd leraktam a rózsaszín nyuszit a földre, ő meg rögtön arrébb araszolt, még a zsákban lévő többiekhez. –Várjuk, meg míg felébred? Lehet, hogy csak túl sokat dolgozott és azért hordott össze ennyi mindent… 

- Nem tudom, majd kitalálunk valamit. –válaszolt, miközben kiengedte a többi tapsifülest. –Szerintem is az lesz a legjobb, ha megvárjuk, míg felkel.

Csendben figyeltük újdonsült lakóinkat amint felfedezik az új terepet. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy összegyűlnek egy kis kupacban, mintha kupaktanács lenne. Mosolyogva figyeltem ezt az aranyos jelenséget, míg KyongHa el nem mozdult mellőlem.

Odalépet az egyetlen nőstény nyuszinkhoz, majd kiemelte a többiek közül, és mély levegőt vett.

- Nem érdekel, hogy most menstruálsz, akkor sem akarok több nyulat!- mondta komoly tekintettel

Szó szerint sírva fetrengtem a földön, de nem csak én. A nyulaink is valami nevetésszerű hangot adtak ki kivéve a piros, a kék és a zöld maszkosat. Meg persze drága rózsaszín bolyhos barátunkat…

- KeKe… KeKe… -motyogta amitől tátva maradt a szánk

- Te… ez beszél!- dobta el KyongHa az említette.

- Kyaaa! Mit csinálsz? – futottam az elrepített nyuszi után.

5.Fejezet - KyongHa szemszög

KyongHa szemszög

- Végre itthon. – sóhajtottam miközben a hátammal becsuktam a bejárati ajtót és ott helybe le is ültem.

HyeRim közben elindult a konyha felé, zacskókkal a kezében, ugyanis elugrottunk bevásárolni. Nem is lett volna feltétlenül szükséges, csakhogy jön át erre a hétvégére a húgom, YunHee, és mindhárman elég nagy evők vagyunk, szóval szépen bevásároltunk.

- KyongHa hozd be azokat is! – kiabált ki a konyhából HyeRim – Kipakolás után, még rendet kell raknunk.

Nagyot sóhajtottam és föltámaszkodtam. Összeszedtem a zacskókat és bevonszoltam őket a konyhába. Miközben lettem őket az asztalra láttam, hogy HyeRim már a hűtő előtt áll és nagyban pakol befelé. Lassan elkezdtem én is kipakolni, de a munka nagy részét HyeRimre hagytam. Csak ezért nem szolt rám a pakolásnál, mert vettem neki CheeseCake-et.  Amikor végeztünk bementem a szobába és kicsit rendet tetem az íróasztalomon, majd kimentem megnézni HyeRim mit csinál. Éppen a porszívót próbálta beüzemelni. Én szépen fogtam, ledobtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. HyeRim még egy kicsit szenvedett a porszívóval, amikor megunta fölállt beállt a képernyő elé és karba tette a kezét. Kíváncsi tekintettel fölnéztem rá.

- Mi baj Hye? – kérdeztem ártatlanul és kicsit oldalra döntöttem a fejemet.
- Már megbocsáss, de jön a húgod.
- És? –„értetlenkedtem”.
- Tán ki kéne takarítani mire ideér. - próbálkozott tovább HyeRim.
- Minek? – vontam meg a vállam. – Ha úgy érzi piszkos a ház, majd ő kitakarítja.

HyeRim döbbenten nézet rám, majd pár pillanat múlva megszólalt.

- Igazad van. – és leült mellém.
- Ugye? – mondtam büszkén.
- Na, mi megy tévében?
- Semmi érdekes. – mondtam és vágtam egy fintort – Ilyenkor már csak unalmas műsorok mennek.
- Akkor mit csináljunk.

- Van valami rágcsa? – érdeklődtem miközben fölálltam. Alig hogy befejeztem a mondatott HyeRim fölugrott és elkapta a kezemet.
- Na, mi van? Akkor is enni fogok valami rágcsát. Nem állíthatsz meg!
- Nem az. – rázta a fejét HyeRim – Nem vettünk hagymás chipset!
- Te jó ég! – sápadtam el. – HyeRim, hozd a pénzt én nyitom az ajtót!

Amint befejeztem rohantam az ajtóhoz és felvettem a cipőmet. Még éppen kötöttem mikor HyeRim odaért a pénztárcájával a kezében.

- Miért én hozzam a pénzt? – kérdezte miközben elkezdte venni a cipőjét.
- Mert nekem egy év mire fölveszem a cipőmet. – mondtam most már a a másik cipőmmel szenvedve.
- Nézd meg, még így is hamarabb fölöltöztél, mint én. – motyogtam miközben az ajtón ki fele menet majdnem elestem a cipőfűzőmben.
- Ez igaz. – helyeselt HyeRim miközben becsukta az ajtót és utánam sietett.

Kb. két perc alatt megjártuk a boltot és éppen fölfelé mentünk miközben ettük a chipset. Váratlanul egy ismerős alakot pillantottam meg az ajtónkban állva.
- UuunHeee. – kiabáltam tele szájjal. – Mar is et vgy? – HyeRim közben fuldoklott a nevetéstől.

- Igen nővérkém minden szavadat értem. – mondta a húgom miközben elindult felém.
- Bén ist törülök nyeked. - mondtam miközben megöleltem.
- Ne álljunk már itt mennyünk inkább be. – indítványozta HyeRim.

Szépen becipeltük YunHee bőröndjeit, majd én meg HyeRim leültünk a kanapéra. YunHee megállt a kanapé előtt mi pedig még néhány pillanatig nem szóltunk semmit.

- Tessék. – mondtam egy kis idő után.
YunHee értetlenül nézet rám.
- Mit?
- Takaríts. – mondtam és hátra dőltem.
- Hála Istenek. – mondta megkönnyebbülve YunHee. – Már azt hittem elraboltak az űrlények és kiszívták az agyadat.
- Miért gondoltad ezt? – érdeklődött HyeRim.
- Mert egy pillanatra azt hittem lesz egy normális megszólalásod.

HyeRim dőltünk a nevetéstől. Egész éjszaka nasiztunk és dumáltunk. A végén már sírtunk a nevetéstől. YunHeeval másnap reggel már nem találkoztunk, mert csak egy éjszakát maradt, ment tovább a nagyszüleinkhez látogatóba csak mivel útba estünk meglátogatott. Valamikor hajnalban aludhatunk el. Arra ébredtünk, hogy valaki dörömböl az ajtón.

4.Fejezet - Keke szemszög

A Matokik egymás közti beszélgetéseiket az alábbi színekkel jelöltük:

ShiShimato - piros

Tatsmato – rózsaszín

KeKemato – szürke

JoKomato – sárga

DaDamato – zöld

ToTomato - kék

Ui.: Általában az emberek nem hallják a matokikat. Ha mégis akkor vagy nagyon zizi, vagy túl okos emberkével van dolgunk.

KeKe szemszöge:

Éppen ki akarták nyitni az ajtót ekkor megjelent JungSoo. Beszéltek vele még egy kicsit majd elmentek. Amint becsukták az ajtót, ShiShi rögtön neki is esett.

* Miért nem tudtad becsukni az a roh@dt ajtót?!*

- Bocsánat elfelejtettem. –vakargatta a fejét

* Majdnem lelepleződtünk miattad, te idióta ember!* 

- Mondtam, hogy sajnálom!

* Na, na, elég lesz. Mondta, hogy elfelejtette, legközelebb jobban fog vigyázni.*
- Igen.

 Kimentem a nappaliból, át a konyhába valami kaját keresni. A fene vigye el azt a földi nőt. Még mindig sajog a fenekem. És ÉN EGY PASI VAGYOK…

Kinyitottam a hűtőszekrényt, majd kivettem egy almát és rágcsálni kezdtem.

* Mit e-szel? *

* Almát*

* Az jó? *

* Igen…*

ToTomato ShiShi robotja. Mikor elindultunk akkor készítette. A világ legfejlettebb technikáival rakták össze. Igazán kedvesnek és cukinak tűnik, de valójában nála veszélyesebb fegyvert nem ismerek. Kizárólag csak ShiShinek engedelmeskedik.

Miután befejeztem az evést, visszabattyogtam a nappaliba, és leültem DaDa mellé.

*Mit csinálsz?*

*… cirip… cirip…*

* Okéé….*

Időközben JungSoo megint elvonult valamerre. Ekkor ShiShi és Tats is bejöttek a nappaliba.

* Hogy lánynak nézett már KeKe!*

* Pofa lapos!*

* Hé, nem beszélsz vissza! * - közben gyengén megütötte a fejemet
* Bocs..*
* Amúgy sose lehetünk biztosak abban, hogy nem lány…*

* Kösz… ez igazán jól esik…*

* Na, tudod, hogy szeretünk! *

* Ja, persze…*

* Egyébként az, az ember lány nagyon odavolt érted.*

*Csak azért mert azt hitte, hogy lány vagyok… *

* Ja, te mázlista… nem is értem miért kezdtél el ficánkolni… Más pasi bármit megadott volna ezért!*

* Nem vagyok olyan típus, aki él ezzel…*

* Az enyém meg elkezdett bökdösni egy bottal… *

* Harcias… Az ilyen nők jól jönnek a bolygónkon…*
* Haj, nem fejezhetnénk ezt be? Úgy se látjuk őket többet…  *

* Igazad van*

Miután még megbeszéltünk ezt-azt, elvonultam egy csendesebb helyre ahol végre nyugton pihenhettem. Bár ez sem tartott sokáig ugyanis egy idő után a többiek veszekedésére (?) lettem figyelmes. Nagy nehezen feltápászkodtam, ugyanis még mindig sajgott a fenekem... Kimentem a többiekhez és meglepődve láttam, hogy mindenki az asztalon áll, és gondolkozik. Vagyis szerintem ezt csinálhatták…

* Mi a fene folyik itt? * 

* Hát van egy kis problémánk…*

* Mégis mi?*

* Hát… inkább gyere! *

ShiShi vezetésével kimentünk a kertbe. Mit akarnak itt? Répát termeszteni, vagy mi? Átmentünk a fészeren és egy kis ültetvényhez jutottunk. Mondom én, hogy répatermesztés lesz itt!

* Amúgy, nem azért, de… mit csinálunk itt?*

* Nem itt!*

* Még menni kell…*

* Oké…*

Szóval nem répatermesztés. Akkor meg? Átmentünk a kis ültetvényen, majd valami böhöm nagy cucchoz érkeztünk. Ez egy…

* Ez egy kút? *

* Ja. *

* Mit csinálunk mi ezzel? * - most kutat akarunk ásni?

* Hát a probléma odabent van. *

* Mi ?*

- SEGIITSÉÉG! – hallatszódott egy hang. Na ne… mond hogy nem…

* Most komolyan?! *

* Nyugi, mi is így voltunk vele.*

* De azért valahogy ki kéne szedni…*

* Mi történt? *

* ToTo nem tud valamit csinálni?*

* Ash, nem, most merült le… éppen tölti magát.*

* Akkor találjunk ki valamit, mert ez itt nem maradhat így! *

* Miért? *

* Hát… nem is tudom… *

* Tényleg miért is akarjuk mi kiszedni onnan? *

* Olyan nyugodt nélküle a légkör… *

- SRÁCOOK! – hallatszódott JungSoo éles hangja

* Nem találok okot.*

* Kaja.* - csak egy szó.. mégis mindannyijukat megindította

* Ha nincs ez az idióta, akkor nincs étel*

* És ha nincs ennivaló, akkor nincs KeKe!! * - hát igen, tipikus én..

* Végül is akkor muszáj kiszednünk… *

* Hja, rendben! *

Vagy két teljes órán át vesződtünk JungSoo kiszabadításával. Komolyan hogy lehet valaki ennyire hülye? Én sose fogom megérteni az emberi fajt az biztos…

Miután ezt elrendeztük, mi matokik a nappaliba mentünk (Közben ShiShi már végzett ToTo feltöltetésével), ugyanis mi itt szoktunk aludni. JungSoo vendégszobájában az ágy túl kényelmetlen, és ott nem is férünk el.

Bevackoltuk magunkat, és pár percen belül már aludt is mindenki.

Ui.: 

Írók között:

Nim:"Ez a rész rövid lett..."

Hee:"Akkor tegyük föl a következő két nap múlva, hogy kompenzáljunk.:3"

Nim:"...  Na jó."

Hee:"Aw ezek szerint innentől kezdve mindig így lesz?*--*"

Nim:"HAHAHAHAHAHA~     Nem."

Hee:"De..."

Nim:"Tartjuk magunkat az ütemtervhez nyomás vissza dolgozni!!"

Hee:"T.T"