3.Fejezet - HyeRim szemszög

HyeRim szemszög:

- Jé ez mi? – kérdezte hangosan barátném és elindult a valami felé, ami a földön hevert.
- Te jó ég, ne vegyél föl minden szemetet. – mondtam miközben elindultam utána. Lehajolt, majd fölvette az apró tárgyat. – Ez mi ez?

- Ez az, amit JungSoo vett. – felelte. –Vigyük vissza neki!

- Ne, már! – sóhajtottam fel. –Az előbb is voltunk nála... Meg különben is most mondtad, hogy jön a húgod…

- Igen, de akkor is vissza kéne neki vinnünk.

- Jó, de az ráér hétfőn is.

- Jaj, ne izélj már!- ragadta meg a kezemet. – Itt lakik egy köpésre. Max késünk egy kicsit, és YunHee is vár egy picit…

- Hajh… - sóhajtottam, majd követtem barátnémat.

Lassan visszagyalogoltunk a házhoz. Egész cuki ez a JungSoo… viszont… egyben furcsa is. Én is hallottam, ahogy magával próbált veszekedni. Mondjuk az emberek szoktak magukban beszélni… én is szoktam, igaz nem ennyire hangosan…

- Föld hívja HyeRimet jelentkezz! – kiáltott KyongHa

- Itt a Mars beszél.. 1, 2 .. vétel! 

- Jól van, úgy tűnik visszajöttél. – simogatta a fejemet, akár egy kutyának

- Miért elmentem? 

- Hát, már vagy 5 perce megjöttünk, de te nem mutattál semmi életjelet.  –felelte miközben megindult a bejárat felé 

- . . . Ezek szerint meghaltam? –kérdeztem „kétségbeesetten”

- Nem tudom, lehet. –válaszolt gondolkodva a barátnőm, majd nevetve az ajtóhoz fordultunk.

Egyszerre lendítettük a kezeinket, hogy kopogjunk. Mikor az ajtónak ütközött a kezünk, az spontán kitárult előttünk. KyungHa-val egymásra néztünk,és egyszerre felkiáltottunk.  

- Kib@szott Jedik vagyunk! – kiáltottunk fel, majd KyongHa indult is volna be, ha nem kapom el a kezét.

- Na, most meg mi van?

- Nem törhetünk be egy lakásba. – ráztam a fejemet

- De nem törünk be… Hisz, nyitva van az ajtó! – mutogatott, majd felemelte az aprócska tárgyat – Másrészt ezt meg be kéne vinni.

- De, de… - próbáltam indokot keresni – Akkor sem kéne bemenni. Dobd be a postaláda lyukon.

- De akkor eltörik, és csak most vette szegény.

- Hajthatatlan vagy.

Mikor bementünk KyongHa a bejárat melletti kis asztalhoz fordult, hogy biztonságba helyezze az elefántot. Én addig kicsit jobban felmértem a terepet.

- Mit csinálsz? – kérdezte a „betörő társam” miközben odalibbent mellém.

- Tanulmányozom, hogy hol lakik a „Veszekvő Suttogónk”.

- Jaj, veszekvő suttogó. –nevetett majd belecsapott a vállamba. –Mint a szomszédunk a „Barackfa suttogó” bácsi!

- Aha

„A szomszédunkban lakik egy bácsi, akinek hatalmas kertje van és egy barackfája. Egyik nap éppen kint ücsörögtünk a teraszon mikor láttuk, hogy a bácsika elmegy a fa alatt, annak meg az egyik ága beleütközik az emberünk fejébe. Erre a bácsika a fának:

- A k***a anyádat!- káromkodott a fához. –Nem meg mondtam, hogy ne nőj erre?!

Szó szerint nem tudtuk, hogy nevessünk vagy sírjunk… És emiatt KyongHa elnevezte őt ’Barackfa Suttogónak.’”   

- Áh, nézd mennyi elefántja van!- sétált a kis polchoz

- Woow, ez már túl fanatikus. –forgattam az apró tárgyat, majd visszaraktam a helyére. 

Elindultam befelé mikor megakadt valamin a szemem. Egy kicsi asztalon, velem szemben állt egy… nyúl…? Kb 30 cm lehetett a fülei nélkül, a bundája fekete, szürke terepmintás volt, és egy vörös maszkot viselt.

- Te … az mi az? – mutogattam az előttem álló, valamire…? 

- Wow, de sok játéka van ennek a figurának… Egy csaj kéne neki és máris kevesebb kacatja lenne. –bólogatott, majd tovább figyeltük a nyulat, ami hirtelen karba tette a kezét. – Hé… Te is láttad ezt?

- Kyaaaaaaaaa !- sikítottam fel.

A piros maszkos nyuszitól, balra az egyik polc tetején, egy rózsaszín bundás tapsifüles üldögélt. Odalibbentem hozzá, majd felkaptam az ölembe, és jó szorosan magamhoz öleltem. Olyan puha, és bolyhos, és jó illatú… Miközben ölelgettem magamhoz, arra lettem figyelmes, hogy valami rugdossa a hasamat. Eltoltam magamtól a nyulat, és láttam, hogy ő rugdos. Ijedtemben kiejtetem a kezemből, mire a nyusszancs nagy puffanással a földön landolt. Várt pár másodpercet, majd a popsiját dörzsölgetve, felállt és RÁM NÉZETT…

- E-ez mozog… - dadogtam – KyongHa! –fordultam a barátnőm felé, aki éppen, egy bottal bökdöste a vörös maszkosat. –Hé, azt honnan szedted?  

- Ezek, élnek…- motyogta, és abbahagyta a bökdösést

- Vettem észre. –mutogattam a sajgó fenekű bunny-ra.

Apró lépteket hallottunk. Oldalra néztünk, majd… még több nyulat láttunk…

- Jézusom, ezek szaporodnak…- léptem egyet hátrébb

- Hát, még jó, hiszen nyulak! – kopogott a fejemen barátném –Hmm… szerintem üres…

- Legalább nem kell félnem a zombi apokalipszistől. – nyújtottam ki a nyelvemet. – De… most mi lesz?

- Várj! Van egy ötletem. – mosolygott majd felkapott két tapsihapsit a hóna alá- Vigyük őket a kanapéra!

Sorban elhelyeztük őket a kanapén, kivéve a rózsaszínt, aki a kezemben volt. KyongHa a rózsaszín maszkos kezébe nyomott egy papírt, amin JungSoonak hagytunk üzenetet.

- Na szóval, ti itt maradtok, és majd átadjátok az üzenetet. – mondta. – Mi meg most megyünk úgyhogy sziasztok!

- Bye-Bye!

- HyeRim… tedd le a nyulat…

- De én ezt haza akarom vinni! 

- Hm… Nem!- felelte mosolyogva majd elvette tőlem a nyulat, lerakta a többi közé. 

 Épp távozni készültünk, mikor kinyílt a bejárati ajtó és JungSoo lépett be rajta.   

KyongHa és ShiShi első találkozása, avagy KyongHa botja XD

És egy kis gyors illusztráció a végére :3

 KyongHa HyeRim és KeKe