2.Fejezet- Kyongha szemszög

Kyongha szemszög:

- Ez lesz az. –mondtam  miután ellenőriztem a ajtó számot. – Itt kell laknia.
- Akkor mire vársz még? – sürgetett HyeRim. – Kopogj be.

Már éppen emeltem a kezemet, amikor furcsa hangokat hallottam 

kiszűrődni bentről.

- Mi az? – kérdezte HyeRim.
- Pszt! Nem hallod? – mondtam suttogva. HyeRim közelebb hajolt az ajtóhoz…
- Magában beszél. – alapítottam meg halkan.

Olyan volt mintha éppen próbálna valakivel veszekedni csak nincs kivel, mert csak az ő hangját hallottuk és nem jött reakció arra, amit mondott.
Mikor már úgy gondoltam, hogy elég hangos és HyeRim is eléggé nem figyelt hirtelen és hangosan elkezdtem dörömbölni az ajtón. Nem, nem kopogtam szó szerint vertem egyet-kettőt az ajtóba. Mire HyeRim elkapta a kezemet és rám sziszegett.

- Mit művelsz?

Hallottuk, ahogy valaki odasiet az ajtóhoz és közben még veszekszik valakivel.

- Ki az? - szólt ki egy hang
- Én vagyok az anyád!
- KyongHa ne szórakozz! – szólt rám HyeRim - Mi az osztálytársnőid vagyunk és visszahoztuk a táskádat. - mondta.

 Lassan kinyílt az ajtó. JungSoo óvatosan kicsusszant egy kis résen és becsukta maga mögött az ajtót.

- Bocsánat. – mondta - Még nem ismerek mindenkit…
- No problemo. Megesik. – nyugtattam a szokásos modoromon.
- Ti ismeritek a várost?
- Persze, miért? – érdeklődött HyeRim.
- A ruhaboltok nem számítanak bele a város ismeretébe. –szóltam közbe.
HyeRim gyilkos pillantást vetett rám amikor JungSoo megszólalt.
- Am azt illeti, olyasmi kellene nekem…
Meglepetten néztünk rá.
- Tényleg? – kérdeztem.
- H-át... i-igen.. mivel kellene pár ruha.. mert.. öhhhm … most költöztü… tem ide és… ömm.. – minél jobban próbált magyarázkodni annál inkább bele pirult. Vicces volt nézni, ahogy dadog, de HyeRim félbeszakította.
- Rendben. Mondjak néhány címet?
- Hát öhmmm.. nem tudom meg találnám- e őket..
- Mi úgyis épp boltba készültünk. Miért nem jössz velünk? – kérdeztem.
- Ömm.. oké csak összekapom magam. – mondta és befordult a lakásba.

HyeRimmel összenéztünk. A „kattant” szót tátogtam neki mire hangtalanul elkezdet nekem magyarázni, ami mit ne mondjak nagyon vicces látvány volt.
Amint kijött JungSoo már indultunk is. Miközben mentünk találtunk egy kis boltot, ami tele volt mindenféle csecsebecsékkel. JungSoo váratlanul megállt a kis bolt előtt.

- Ez milyen bolt?
- Itt mindenféle kis apró mütyürt lehet venni. – mondtam – Nincs különösebb neve szerintem.
- Ide be lehet menni?
- Nem, tilos, de csak neked.
- KyongHa! – szólt rám HyeRim – Persze hogy bemehetsz, mi megvárunk, idekint mert kicsi a bolt és úgyse férnénk el.
- Oké. – mondta JungSoo és bement a boltba.
- Na és most mi lesz? - érdeklődött HyeRim.
- Hmm? Hogy, hogy mi lesz?
- Mi nem is akartunk vásárolni.
- Tudom.
- Na és?
- Mi, na és?
- Akkor minek kísértük el? Az a bolt nincs, mesze gyalog is el lehet oda menni, miért kellet elkísérnünk?
- Jaj, most mond, hogy nem akartad elkísérni.
- Miről beszélsz? – pirult el váratlanul HyeRim.
- Ugyan már örültél neki, hogy jön nem?
- Hááát…
- Na, látod. – mondtam büszkén.
- De akkor is valahogy le kell lépnünk, mert ma hamar haza kell érünk, tudod.
- Igen tudom, ne aggódj, van egy ötletem.
- Te mindenre felkészültél.
- Bezony.
- Pszt, itt jön! –szólt hirtelen HyeRim.
- Sokáig vártatok? –kérdezte JungSoo.
- Nem, egyáltalán nem. – felelte HyeRim.
- Mi jót vettél? – érdeklődtem.
- Hát egy ilyen szerencsehozó elefántot…
- Aminek fölfelé áll az ormánya? – kérdeztem tovább.
- Igen olyat.
- Porcelánból van és aranyból van az agyara?
- I-igen.
- Jaj de jó. Olyanom nekem is van. – mondtam és rámosolyogtam mire elpirult.
- Aha értem…
- Figyelj JungSoo, a boltból haza találsz egyedül? – kérdezte HyeRim.
- Nem biztos. Miért?
- Csak mert nekünk el kéne menünk, mert jön a húgom látogatóba szeretném, hogy mire ideér rend lenne meg ilyenek. – mondtam.
- Hát, ha elmondjátok még egyszer vagy leírjátok, akkor szerintem menni fog…
- Oké. Akkor gyorsan leírjuk neked - mondta HyeRim és gyorsan elővett egy tollat és kitépett egy lapot a füzetéből. Amíg ő írt a hátamon addig én azért még egyszer elmagyaráztam JungSoonak hogy merre kell menni. Mire befejeztem HyeRim is leírta, és odaadta a papírt.

- Rendben ezzel megvagyunk. Így már menni fog? – kérdeztem.
- S-szerintem igen.
- Rendben akkor jó vásárlást. – mondta HyeRim.
- Jó utat.
- KyongHa! – szólt rám megint HyeRim.
- Köszi. Sziasztok. – mondta JungSoo és gyorsan elindult.

Amint halló távolságon kívül ért megszólaltam.

- Buggyant.
- KyongHa!
- Ma gyakorlod a nevemet vagy mi?
- Ez nem vicces, az te hazudtál neki.
- Én? – néztem rá kikerekedett szemekkel. – Én nem hazudtam neki.
- De azt hogy jön a húgod.
- Jaa, hogy az. – mondtam majd egy pillanatnyi csend után hozzá tettem – Amúgy tényleg jön.
- Micsoda? Ezt mikor tudtad meg?
- Én már a hét eleje óta tudom.
- És nekem mikor akartad elmondani!?
- Öhm most?
- Te jó ég KyongHa. –sóhajtotta HyeRim és a fejéhez emelte a kezét.
- Nyugi. – mondtam- Még van, legalább 5 óránk mire jön.
- De hát akkor már mennie is kell nem?
- Itt alszik.
- Ezt is csak most mondod?!
- Jól van na, de legalább most már tudod.
- Jobban örültem volna, ha előbb tudom. – morogta HyeRim.
- Jé ez mi? – kérdeztem hangosan és elindultam egy kis doboz felé, ami a földön hevert.
- Te jó ég, ne vegyél föl minden szemetet. – mondta HyeRim miközben elindult utánam.

Óvatosan fölvettem a földről, és ahogy kinyitottam láttam, hogy egy kis porcelán elefánt van benne aranyozott agyarakkal.