38. Fejezet

Sziasztok^^ Meghoztuk a következő fejezetet! ^^ Kicsit késtünk, amiért elnézést is kérünk... ez most egy átvezető résznek tűnik így a vége előtt, de valójában fontos dolgok fognak történni - vagy nem - szóval olvassátok figyelemmel! :3
A véleményekre most is kíváncsiak vagyunk, szóval hajrá! ^^
Jó olvasást!
Mindent az olvasókért és a sajttortáért! :3
~HeeNim

KyongHa szemszög:

- YONGGUK CSINÁLJ VALAMIT!  - kiáltottam el magam amint realizáltam, hogy mi a helyzet.
- Próbálnám! - morogta az említett.
- Várjunk. Te Bang YongGuk vagy? - mutatott az egyik fickó YongGukra.
- Igen.
- Az a Bang YongGuk?!
- Öhm, ja...
- Az a Bang YongGuk, aki be tudja maga után csapni a forgó ajtót?!
- He?
- Igen, az! - suttogtam neki.
- Igen, az! - mondta határozottan, majd közelebb hajolt hozzám - Mi bajuk van ezeknek?
- Te jó ég, srácok! - sápadt el az egyik.
- Nyugi van! A főnököm akar veled találkozni -fordult YongGukhoz az a fickó, aki először kérdezett.
- Felőlem - vontam meg a vállam.
- Mehetünk most is - mondta nyugodtan. A pacák, aki kérdezett csak bólintott és elindult, mi pedig utána.
- Te megőrültél?! - jött oda Daehyun hátán Hyerim -  Ki tudja, mik ezek, kik ezek!
- Nyugi! - csitítgatta halkan. - Tudom mit csinálok.
- Ja, tök random fickókkal, akik leállítottak egy sötét sikátorban, elmenni, egy tök random helyre teljesen logikus, nem? Úgy értem, minek ütnénk le őket és szaladnánk el? - jöttem, még mielőtt HyeRim ellenérvelni kezdhetett volna folytattam - De most viccen kívül. Inkább EZ, mint az a szociopata.
- Hát.. végül is ja - bólogatott YoungJae, mire a többiek is helyeseltek. Követtük a fura fickókat sötét sikátorok és a gyéren megvilágított utcákon át. Egy végtelenek tűnő séta után, egy hatalmas épülethez vezettek minket. Belülről hangos zene hallatszott és szinte világított az egész hely. Ahogy beléptünk, egy hosszú folyóson találtuk magunkat. Mindenki őrjöngve bulizott, de ahogy megláttak minket arrébb húzódtak. Fölmentünk két emeletet, itt szinte senki sem volt. A folyosó végén egy hatalmas ajtó volt, amin bementünk. A szoba közepén egy asztal mögött, egy fura fazon ült, körülötte kigyúrt alakok. Amint beléptünk, mindenki elcsendesedett. Mi egy tömegként az asztal elé sereglettünk, természetesen YongGuk volt elől.
- Szóval, te lennél Bang YongGuk - dőlt előrébb a középen ülő fickó - Már vártalak.
- Te Gukkie, ki ez a fazon? - kérdeztem, mert már kezdett nagyon elegem lenni ebből a menőzésből, amit ezek az alakok műveltek.
-  Ja ja, és mi ez a hely? - nézelődött értetlenül JongUp.
- Már letehetsz, jól vagyok - fordult Hye az újdonsült lovához.
- Nem teszlek le.
- A lovak nem beszélnek! - szóltam Daehyunra. - Olyanok, mint a hullák.
- Nem, mint a halak? - értetlenkedett HimChan.
- Azok is meghalnak. Mindenki meghal! - csapkodtam, mert már kezdtem fáradni.
- Egyenlőre ne öljünk meg senkit - csitítgatott YongGuk .- Majd, ha végeztem azt ásol el, akit akarsz.
- Ez az! - emeltem a magasba a kezeimet.
- Úgy halottam beszélni akartál velem - fordult vissza a fura alakhoz - Fogd rövidre, mert még ma szeretnék végezni.
- ...Nos, úgy gondolom, hogy egy hozzád hasonló hírnevű személlyel illene legalább egyszer találkoznom.
- Miért te ki vagy? - vágott közbe Zelo.
- ... A nevem Kingpin.
- Pingvin? - kérdezett vissza HyeRim.
- Azok cukik. Olyanok, mint Hápi.
- Most ne erre koncentráljatok! Szóval Pingvin...!
- Kingpin!
- Nem érdekel! Térj a lényegre!
- Először is: megfélemlítetted az embereimet és nem tudom, hogyan...!
- Mert hülyék! - háborgott YoungJae  - Le kellett őket ütni!
- Ez igaz, de ezt majd máskor megbeszéljük!
- És mi van azzal, hogy apa híres lett? Én nem hallottam róla - jött Zelo.
- APA!? - hördült fel mindenki, persze minket kivéve.
- Igen, igen az apja vagyok, lépjünk tovább. - legyintett YongGuk.
- Én meg az anya vagyok!
- NEM! - vágta rá azonnal mindenki a teremben, mire HimChan meg csak morgolódott.
- Mivel, a jelenlegi helyzet szerint sajnos csak a második leghíresebb maffiózó vagyok a városban, úgy gondolom, tiszteletet kell mutatnom irántad, és mivel, nem szeretnék semmilyen problémát köztünk, fölajánlom neked a szolgálataimat.
- Kérjél kaját! - kezdtem rángatni a karját YongGuknak.
- Akkor már valami szállást is vagy mit! - szólt közbe a potyautas.
- Lányok, meg tudom oldani.- csitítgatott minket, majd visszafordult, Kingpinhez - Nem szeretnék túl nagy feltűnést, de mint te is észreveheted, a lányok nagyon nyűgösek és kéne nekünk egy hotel vagy valami, ahol pihenhetnénk.
- Nos, szerintem ez megoldható. De remélem, hogy ez azt is jelenti, hogy nem vagyunk ellenségek.
- Ez, csak tőled függ.
- Igen, igen nagyon menci, meg király, vagy koronaherceg vagy anyám tudja, mi a szösz vagy mán, csak kérjed azt a hotelt!
- Koronaherceg?! - hüledezett mindenki.
- KyongHa, mit csináltál? - kérdezte bizonytalanul Zelo, mire az egyik fazon váratlanul felkiáltott.
- Ifjú koronaherceg!
- He? - értetlenkedett az említett.
- Ne csajozz! - szóltam rá.
- Amúgy, azért Pingvin a második, mert YongGuk az első? - jött a teknős.
- Nem, én bazdmeg!
- Khmm... visszatérve a szállás kérdésre, a közelben van egy három csillagos hotel, ha megfelel. - lépet közbe Kingpin vagy ki.
- Az nem jó! - böktük meg egyszerre Gukkiet HyeRimmel.
- Az nem jó, legalább hat kell!
Pár másodpercnyi csönd után, Kingpin szólalt meg először.
- Megoldjuk.
- Nagyszerű - húzta ki magát YongGuk.
- Nincs is hat csillagos szálloda... - morgott Rim.

Nem sokára kikísértek minket az épületből, beültünk egy kisbuszba ami hamar a célállomásunkhoz repített minket. Ahogy kiszálltunk, ott állt  a hat csillagos hotelunk bejárata mellet a valószínesíthető igazgató, akit két nagy darab fickó támogatott, mert az ájulás szélén volt. A haja fekete volt, fehér csíkokkal és holtsápadtan egyre csak egy mondatott ismételgettet elhaló hangon:
- Nem szimmetrikus... nem szimmetrikus...

Mi csak szépen berobogtunk mellettük, miközben én nagy figyelmet szenteltem a sebtiben fölfestett hatodik csillagra. Miután beszálltunk mind a liftbe és fölszáguldottunk a tizenhatodik emeletre, akkor jöttünk rá, hogy valami királyi lakosztályt kaptunk. Volt medence, pálmafák, ping-pong asztal, üvegtető, márvány lépcső, tele növényekkel, erkély, ha a kilátásra azt mondom, hogy pazar akkor nem fejeztem ki magam eléggé, a konyha pedig hatalmas és az ebédlővel egyben, moziszoba... Egyszóval minden volt. Én beszaladtam a nappali közepére, rávettem magam a kanapéra.

- Én itt maradok örökre!
- Nem maradhatsz itt örökre, nem is élsz addig - vetett ellen YoungJae.
- Megoldom.
- Ti maradjatok itt, nézettek körbe és rendezkedjetek be, én még beszélek ezzel a Kingpinnel,.. - mondta Yongguk és el is ment a lifttel.
- Uhh, szoba foglalás! Stip-stop az amelyik nekem tetszik! - kezdtem el fölszaladni a lépcsőn, mire mindenki megindult utánam.
- KyongHa, várj! - ért utol még mindig Dae hátán HyeRim - Nem ronthatsz csak úgy be mindenhova.
- Csak figyeld! - mondtam, miközben már a második szobába szaladtam át felmérni a terepet - Eztet a miénk!
- Kyo- Oh das ist wunderschön! (Ez nagyon szép!) - nézett körbe elégedetten Rim - Most már tényleg letehetsz.
- Nézd ezt a kilátást, saját fürdőszoba, telefon. Ez minek?... Lehet kaját rendelni! Ez az! - mondtam miközben fel- alá rohangásztam a szobába.
- Na, mostan én is itten vagyok, a földön. - jött a teki.
- Nagyszerű! - vetettem le magam egy szimpatikus ágyra - Hozz valamit enni!
- Dehogyis! Kenyeret sem kapsz.
- Kenyér... Hápi!
- Mi van vel... oh basszus!
- Szóljunk a fiúknak? - kérdeztem, de addigra Hye már  a szobám kívül volt én meg mentem utána.
- DaeHyun! - rontott be a szomszédos szobába HyeRim.
- Mi történt? - szaladt ki a keresett a fürdőből a pólóját hátrahagyva. Mire én beértem a szobába, a szerelmes teknősünk feje már koppant a földön.
- Te jó ég! - jött oda JongUp - Hyerim kihalt!
- DaeHyun, miért halasztottad ki Hye-t?!  Eh, most honnan szerezek sódert? Csak macska almom van - morogtam.
- Nem halasztottam ki vagy akármi. Már csinált ilyet, csak meg kell várni, amíg fölébred. - magyarázkodott - De nem tudom, miért csinálta most ezt...
- Meh vajon, miért. Menjél csak kijjebb innen hadd keljen föl. - mondtam és ki akartam tolni Dae-t, mikor már majdnem hozzá értem, Hye hirtelen föl ült.
- NE ÉRJ HOZZÁ! -  kiáltotta, majd vissza ájult amint elkaptam a kezem.
- Öhm, szerintem menjél ki magadtól. - ajánlotta HimChan, aki közben bejött a szobába.
- Várjál! - mondtam és újra elkezdtem Dae kockái felé nyúlni, mielőtt ellenkezhetett volna Hye már megelőzte.
- KYONGHA! - és már vissza is ájult.
- Szerintem ezzel ne játssz többet, még megsérülhet. - figyelmeztettet HimChan.
- Áh, kemény feje van nem véletlenül hívják fejesnek! - legyintettem. Közben Daehyun visszament a pólójáért én pedig fölkeltettem páncélos barátunkat.
- Mehh... mi történt?
- A mennyországba voltál egy kicsit, de túlélted.
- Miért is jöttünk ide?
- Nem tom. - vontam meg a vállam - Együnk.
- Jó van...

HyeRim szemszöge:

Időközben eszünkbe jutott, hogy tulajdonképpen azért jöttem át - mielőtt elájultam -, hogy tudassuk a fiúkkal, hogy Hápit ott felejtettük a lakásban... meg a rózsaszín nyulat is, mondjuk szerintem ez nem olyan nagy tragédia.
A másik dolog, amit megbeszéltünk, hogy nem tudjuk, hogy merre van most JungSoo - és mindenesetre, lehet, hogy YunHee-t is le kéne csekkolnunk, hogy jól van-e.
- Muszáj elmennünk hozzá! - kiáltott fel KyongHa. - Nem tudhatjuk, hogy jól van, amíg nem látjuk!
- Nem lenne elég csak felhívni? - mormogta Gukkie.
- Ha az az elvetemült tudta a betét márkámat, akkor simán megoldhatja, hogy úgy tűnjön, mintha Yun beszélne! - mutogattam a kezeimmel.
- De HyeRim, ezt még én is tudom, mert folyt- - kezdett bele mellettem Dae, de a kezemet a szájára tapasztottam, így belé fojtottam a szót. Gukkie olyan makacs, mint az öszvér és tuti, hogy csak fél Yunnal találkozni...
- Jó, ebben már igazatok van...
- Na, látod! - mutatott rá KyongHa. - Amúgy is, ha nem akartatok volna jönni, akkor is elmentünk volna. Jaj, szegény hugicám, lehet, hogy már most bajban van!
- Azt azért kétlem... - vakargatta a fejét YoungJae. - Oké, akkor mindenesetre, elmegyünk-
- HÁPI!
- ...és megnézzük YunHee-t-
- HÁPI!
- ...majd utána visszajövünk-
- HÁPI!
- IGEN, ÉS FELSZEDJÜK AZT A KACSÁT IS! - vágott közbe idegesen YongGuk.
- Remek - mosolygott boldogan JongUp.
- De mielőtt elindulunk, nekem be kéne vásárolnom, hogy legyen elegendő elemózsiánk az útra - kezdtem bele a regélésbe. - Mert kábé, ezalatt a másfél nap alatt felzabáltuk a hűtőnket, és a hotel fél élelmiszer készletét, szóval vennünk kéne valamit, amiből tudok útravalót csinálni.
- Rendben van, akkor menj el egy közeli boltba. DaeHyun szerintem örömmel elkísér - nézett az említettre, aki konkrétan már a kérés előtt is mellettem állt, hogy velem jön. - YoungJae és JongUp addig megtervezik az útvonalat, míg én és HimChan elmegyünk és beszélünk Kingpinnel, hogy el kell mennünk valahova, és addig tartsák nyitva a szemüket - állt fel a nyugágyból, közben bement, hogy felvegyen valami "méltóságteljes ruházatot", mert a fürdőruha+naptej+törülköző páros nem bizonyult annak... bár ezeknél a fickóknál nem lehet tudni... - Zelo, te KyongHával menj vissza a lányok házához és hozzátok el a kacsát, de csak óvatosan! Lehetnek arra csapdák, szóval figyelj minden részletre.
- Igenis! - mondtuk egyszerre, majd ki-ki elment a maga szobájába, hogy felvegyen valamit, ami nem éppen fürdőnadrág vagy bikini. Hát igen, kicsit kihasználtuk a helyzetet, míg itt bujkálunk... egy hatcsillagos hotelben. Jó persze, emellett viszont teljesen rá vagyunk feküdve erre a JungSoo-s ügyre... meg persze a taxisunkat is elő kéne szedni valahonnan.

DaeHyun és én indultunk el elsőnek - Gukkie külön kikötötte, hogy még véletlenül se induljunk el egyszerre, mert túlságosan is feltűnőek lehetünk. A hotelünk nem volt a legjobb környéken, viszont éppen ez volt a jó benne, mert JungSoo-nak meg sem fordulna a fejében, hogy ide jöttünk. Meg persze, hogy lepaktáltunk egy maffiával...
Szorosan Dae-be karolva haladtam, és a táskámat is áttettem a másik oldalamra, hogy közénk szorulva legyen. Mint mondtam, nem igazán volt ez a környék barátságos, szóval eléggé be voltam parázva, még úgy is, hogy tudtam, hogy nem igazán van itt olyan ember, aki fel tudja venni a harcot, az én rózsaszín matokimmal.

- Valami baj van? - érdeklődött halkan Dae, közben a környéket páztázta. Valószínűleg, ő jobban tartott JungSoo támadásától, mint az utcabeliekétől.
- Nem, miért?
- Hát, csak úgy... hogy is mondjam... mindjárt elszorítod a vérkeringésemet.
- Ja, bocsi! - nevettem fel zavartan, majd kicsit visszább vettem a szorításon, de még mindig nem eresztettem el. - Nem szeretem ezt a környéket. Ijesztő emberek vannak erre, és nem Pingvinékre gondolok...
- Ja, vagy úgy! Eddig észre sem vettem őket... - meresztette a szemeit, az utca sarkán álldogálókra.
- Mi a poklot néztél te eddig?!
- JungSoo félelmetesebb, mint ezek az alakok, hidd el nekem - vált komollyá a tekintete. - Nagyon megijedtem, mikor nem találtunk titeket otthon, csak a felfordulást. És iszonyatosan mérges is voltam magamra, hisz ez alig pár perccel azután történhetett, hogy elmentem!
- Nem a te hibád volt - néztem rá keserű tekintettel. - Egyikünk sem sejtette, hogy JungSoo lesz az, aki, nos... zaklat minket.
- De ott lakott velünk! Egyszer sem vettünk észre semmi gyanúsat rajta! Nem érted?! - túrta fel a haját. - HyeRim, épp ez az! Hogy nem észleltünk semmit sem! Mi, a Matokik elit osztaga, semmit sem észleltünk! YongGuk, az egész bolygó első számú hadvezére sem észlelt semmit! - magyarázott magából kikelve. Még soha sem láttam őt ennyire idegesnek, ezért teljesen le voltam döbbenve. - Nem tudjuk, hogy milyen szintű emberrel állunk szemben.
- De, de... - kezdtem bele halkan. - Azért tudtok csinálni valamit, nem?
- Mindent megfogunk próbálni... Ne aggódj, nem hagyunk így itt titeket - simított végig az arcomon, majd intett, hogy nem-e ebbe a boltba kell bemennünk.
- Jaa, igazából már két sarokkal elhagytuk, de jó lesz ez is!

Gyorsan haladtunk a sorok között - Dae tolta a kosarat, én pedig mindent beledobáltam, miközben haladtunk előre. Eléggé elszaladt velünk az idő, szóval most próbáltunk a lehető leggyorsabban végezni most mindennel. A végén már úgy szaladtunk a kosárral, hogy a matokim tolta, én pedig a kapaszkodójánál álldogáltam - és így ralliztunk el a pénztárig.
Konkrétan, mikor bestartoltunk a pénztárhoz, az eladó azt se tudta, hogy mit csináljon, főleg mikor DaeHyunnal egyszerre rákiáltottunk, hogy igyekezzen - azt se felejtsük el, hogy ő mindezt matoki nyelven tette.
Mondjuk megtette ez az egész a hatását, mert kábé egy perc alatt letudtuk ezt az egész fizetéses mizériát.

- Majd én hozok mindent.
- De nem akarom, hogy te cipekedj csak...
- Elbírom őket. Neked nehezek lennének - rántotta meg a vállát az említett, majd felkarolta a hat darab szatyrot, és az egy darab görögdinnyéset.
- Hát... te tudod, de azért majd szólj, ha kell segítsé- - sajnos nem tudtam folytatni a mondandómat, mert ekkor megéreztem, hogy valaki lekapta a vállamról a táskámat, és elakart volna szaladni. Volna szaladni. Csak hogy éppenséggel a matokim hirtelen eltűnt mellőlem - a szatyrok és a dinnye, mind a földön landoltak -, de ekkor Dae már a rabló kezét kapta el, majd átdobta a feje fölött, a táskát meg kikapta a kezéből.
Pislogva meredtem a földönkívüli barátomra, majd a szatyrokat felkapva, a dinnyét meg magam előtt gurigatva mentem oda hozzá, ahol már DaeHyun előtt térdepelt.

- Kérj elnézést! - mutatott rám a nyúlszerzet.
- Elnézést, elnézést! - hajlongott meg előttem, de ekkor befejelte a dinnyénket, ami behorpadt. A drága görögdinnyénk! - Elnézést, nem tudtam, hogy egy ninja a pasid!
- VEGYÉL ÚJ DINNYÉT, VAZZE'! - kiáltottam rá a palira, aki tüstént beszaladt a boltba.

Nos, miután lerendeztük ezt az egészet, addigra mindenki sikeresen visszatért a szállásra. YoungJae és JongUp egy konkrét térképpel álltak előttünk, miszerint ők megtervezték az egész útvonalat. Kyonggie-val egy kicsit furcsán néztünk rájuk, de nem szóltunk semmit sem. Csak nem lehet elrontani, egy félórás utat...

Azt mondtam, hogy nem lehet elrontani? TÉVEDTEM! Eleinte, mikor repülőt kértek Kingpintől, még annyira nem is gyanakodtam, de amikor ki kellett ugranunk a gépből a TENGER FELETT akkor már kezdtem úgy érezni, hogy nekem kellett volna ezt az utat megcsinálni...
Végül egy hajón landoltunk, de úgy éreztem magamat, hogy mindjárt kitaccsolok. Komolyan, nem értettem, hogy mit keresünk egy kibaszott hajón!
Miután leszálltunk a hajóról, ezek után béreltünk egy 6 személyes kisbuszt és elindultunk a sivatagon keresztül!

- Hol a pokolban vagyunk?! - őrjöngött KyongHa.
- Ne kiabálj velem, nekem ez van ide írva! - mormogott Gukkie, miközben a térképet forgatta. De akkor ki vezet?!
- Juj, gyerekek, ez olyan, mint egy családi kirándulás! Játszunk valamit! - ujjongott HimChan.
- Apa, a szenzoraim szerint, Afrika környékén vagyunk...
- Mi a lórészfánfütyülőjét keresünk ott?! - kalimpáltam, Dae ölében, mert túl kevés volt a férőhely és csak így fértünk be, hogy Kyonggie és én valakinek az ölébe kerültünk. Természetesen a kakukk madár Zelo-t választotta, mint kényelmes fotelt.
- Azt mondtátok, hogy abba a városba kell menni! - mutatott a térképen lévő városra YoungJae. - Hát mi megterveztük!
- DE NEM AFRIKÁBAN VAN!
- Hát nem is... Hanem Egyiptomban! - bólogatott mindentudóan JongUp.
- Gyerekek... - klikkelt Kyonggie szeme. - FÉL ÓRÁRA VAN TŐLÜNK VONATTAL!

Ez volt az a pillanat, mikor Gukkie rátaposott a fékre, és úgy nézett ki, mintha lángolt volna - vagy lehet tényleg lángolt is. Végül visszacsináltunk mindent, majd este felültünk egy vonatra, ami már a helyes városba vitt minket. Kétszázzal elrobogtunk Kyonggie-ek lakásáig, majd berontottunk a a házba és felvágtattunk a Húga szobájához, aztán kicsaptuk az ajtót.
YunHee már pizsamában fetrengett az ágyában és valamilyen animét nézett, majd mikor észre vett minket, eszeveszettül elkezdte eltakarni  képernyőt.
- Rendben van, mehetünk! - intett Gukkie, majd becsapta a szoba ajtót és elindultunk visszafelé...