3.Fejezet - HyeRim szemszög

HyeRim szemszög:

- Jé ez mi? – kérdezte hangosan barátném és elindult a valami felé, ami a földön hevert.
- Te jó ég, ne vegyél föl minden szemetet. – mondtam miközben elindultam utána. Lehajolt, majd fölvette az apró tárgyat. – Ez mi ez?

- Ez az, amit JungSoo vett. – felelte. –Vigyük vissza neki!

- Ne, már! – sóhajtottam fel. –Az előbb is voltunk nála... Meg különben is most mondtad, hogy jön a húgod…

- Igen, de akkor is vissza kéne neki vinnünk.

- Jó, de az ráér hétfőn is.

- Jaj, ne izélj már!- ragadta meg a kezemet. – Itt lakik egy köpésre. Max késünk egy kicsit, és YunHee is vár egy picit…

- Hajh… - sóhajtottam, majd követtem barátnémat.

Lassan visszagyalogoltunk a házhoz. Egész cuki ez a JungSoo… viszont… egyben furcsa is. Én is hallottam, ahogy magával próbált veszekedni. Mondjuk az emberek szoktak magukban beszélni… én is szoktam, igaz nem ennyire hangosan…

- Föld hívja HyeRimet jelentkezz! – kiáltott KyongHa

- Itt a Mars beszél.. 1, 2 .. vétel! 

- Jól van, úgy tűnik visszajöttél. – simogatta a fejemet, akár egy kutyának

- Miért elmentem? 

- Hát, már vagy 5 perce megjöttünk, de te nem mutattál semmi életjelet.  –felelte miközben megindult a bejárat felé 

- . . . Ezek szerint meghaltam? –kérdeztem „kétségbeesetten”

- Nem tudom, lehet. –válaszolt gondolkodva a barátnőm, majd nevetve az ajtóhoz fordultunk.

Egyszerre lendítettük a kezeinket, hogy kopogjunk. Mikor az ajtónak ütközött a kezünk, az spontán kitárult előttünk. KyungHa-val egymásra néztünk,és egyszerre felkiáltottunk.  

- Kib@szott Jedik vagyunk! – kiáltottunk fel, majd KyongHa indult is volna be, ha nem kapom el a kezét.

- Na, most meg mi van?

- Nem törhetünk be egy lakásba. – ráztam a fejemet

- De nem törünk be… Hisz, nyitva van az ajtó! – mutogatott, majd felemelte az aprócska tárgyat – Másrészt ezt meg be kéne vinni.

- De, de… - próbáltam indokot keresni – Akkor sem kéne bemenni. Dobd be a postaláda lyukon.

- De akkor eltörik, és csak most vette szegény.

- Hajthatatlan vagy.

Mikor bementünk KyongHa a bejárat melletti kis asztalhoz fordult, hogy biztonságba helyezze az elefántot. Én addig kicsit jobban felmértem a terepet.

- Mit csinálsz? – kérdezte a „betörő társam” miközben odalibbent mellém.

- Tanulmányozom, hogy hol lakik a „Veszekvő Suttogónk”.

- Jaj, veszekvő suttogó. –nevetett majd belecsapott a vállamba. –Mint a szomszédunk a „Barackfa suttogó” bácsi!

- Aha

„A szomszédunkban lakik egy bácsi, akinek hatalmas kertje van és egy barackfája. Egyik nap éppen kint ücsörögtünk a teraszon mikor láttuk, hogy a bácsika elmegy a fa alatt, annak meg az egyik ága beleütközik az emberünk fejébe. Erre a bácsika a fának:

- A k***a anyádat!- káromkodott a fához. –Nem meg mondtam, hogy ne nőj erre?!

Szó szerint nem tudtuk, hogy nevessünk vagy sírjunk… És emiatt KyongHa elnevezte őt ’Barackfa Suttogónak.’”   

- Áh, nézd mennyi elefántja van!- sétált a kis polchoz

- Woow, ez már túl fanatikus. –forgattam az apró tárgyat, majd visszaraktam a helyére. 

Elindultam befelé mikor megakadt valamin a szemem. Egy kicsi asztalon, velem szemben állt egy… nyúl…? Kb 30 cm lehetett a fülei nélkül, a bundája fekete, szürke terepmintás volt, és egy vörös maszkot viselt.

- Te … az mi az? – mutogattam az előttem álló, valamire…? 

- Wow, de sok játéka van ennek a figurának… Egy csaj kéne neki és máris kevesebb kacatja lenne. –bólogatott, majd tovább figyeltük a nyulat, ami hirtelen karba tette a kezét. – Hé… Te is láttad ezt?

- Kyaaaaaaaaa !- sikítottam fel.

A piros maszkos nyuszitól, balra az egyik polc tetején, egy rózsaszín bundás tapsifüles üldögélt. Odalibbentem hozzá, majd felkaptam az ölembe, és jó szorosan magamhoz öleltem. Olyan puha, és bolyhos, és jó illatú… Miközben ölelgettem magamhoz, arra lettem figyelmes, hogy valami rugdossa a hasamat. Eltoltam magamtól a nyulat, és láttam, hogy ő rugdos. Ijedtemben kiejtetem a kezemből, mire a nyusszancs nagy puffanással a földön landolt. Várt pár másodpercet, majd a popsiját dörzsölgetve, felállt és RÁM NÉZETT…

- E-ez mozog… - dadogtam – KyongHa! –fordultam a barátnőm felé, aki éppen, egy bottal bökdöste a vörös maszkosat. –Hé, azt honnan szedted?  

- Ezek, élnek…- motyogta, és abbahagyta a bökdösést

- Vettem észre. –mutogattam a sajgó fenekű bunny-ra.

Apró lépteket hallottunk. Oldalra néztünk, majd… még több nyulat láttunk…

- Jézusom, ezek szaporodnak…- léptem egyet hátrébb

- Hát, még jó, hiszen nyulak! – kopogott a fejemen barátném –Hmm… szerintem üres…

- Legalább nem kell félnem a zombi apokalipszistől. – nyújtottam ki a nyelvemet. – De… most mi lesz?

- Várj! Van egy ötletem. – mosolygott majd felkapott két tapsihapsit a hóna alá- Vigyük őket a kanapéra!

Sorban elhelyeztük őket a kanapén, kivéve a rózsaszínt, aki a kezemben volt. KyongHa a rózsaszín maszkos kezébe nyomott egy papírt, amin JungSoonak hagytunk üzenetet.

- Na szóval, ti itt maradtok, és majd átadjátok az üzenetet. – mondta. – Mi meg most megyünk úgyhogy sziasztok!

- Bye-Bye!

- HyeRim… tedd le a nyulat…

- De én ezt haza akarom vinni! 

- Hm… Nem!- felelte mosolyogva majd elvette tőlem a nyulat, lerakta a többi közé. 

 Épp távozni készültünk, mikor kinyílt a bejárati ajtó és JungSoo lépett be rajta.   

KyongHa és ShiShi első találkozása, avagy KyongHa botja XD

És egy kis gyors illusztráció a végére :3

 KyongHa HyeRim és KeKe

2.Fejezet- Kyongha szemszög

Kyongha szemszög:

- Ez lesz az. –mondtam  miután ellenőriztem a ajtó számot. – Itt kell laknia.
- Akkor mire vársz még? – sürgetett HyeRim. – Kopogj be.

Már éppen emeltem a kezemet, amikor furcsa hangokat hallottam 

kiszűrődni bentről.

- Mi az? – kérdezte HyeRim.
- Pszt! Nem hallod? – mondtam suttogva. HyeRim közelebb hajolt az ajtóhoz…
- Magában beszél. – alapítottam meg halkan.

Olyan volt mintha éppen próbálna valakivel veszekedni csak nincs kivel, mert csak az ő hangját hallottuk és nem jött reakció arra, amit mondott.
Mikor már úgy gondoltam, hogy elég hangos és HyeRim is eléggé nem figyelt hirtelen és hangosan elkezdtem dörömbölni az ajtón. Nem, nem kopogtam szó szerint vertem egyet-kettőt az ajtóba. Mire HyeRim elkapta a kezemet és rám sziszegett.

- Mit művelsz?

Hallottuk, ahogy valaki odasiet az ajtóhoz és közben még veszekszik valakivel.

- Ki az? - szólt ki egy hang
- Én vagyok az anyád!
- KyongHa ne szórakozz! – szólt rám HyeRim - Mi az osztálytársnőid vagyunk és visszahoztuk a táskádat. - mondta.

 Lassan kinyílt az ajtó. JungSoo óvatosan kicsusszant egy kis résen és becsukta maga mögött az ajtót.

- Bocsánat. – mondta - Még nem ismerek mindenkit…
- No problemo. Megesik. – nyugtattam a szokásos modoromon.
- Ti ismeritek a várost?
- Persze, miért? – érdeklődött HyeRim.
- A ruhaboltok nem számítanak bele a város ismeretébe. –szóltam közbe.
HyeRim gyilkos pillantást vetett rám amikor JungSoo megszólalt.
- Am azt illeti, olyasmi kellene nekem…
Meglepetten néztünk rá.
- Tényleg? – kérdeztem.
- H-át... i-igen.. mivel kellene pár ruha.. mert.. öhhhm … most költöztü… tem ide és… ömm.. – minél jobban próbált magyarázkodni annál inkább bele pirult. Vicces volt nézni, ahogy dadog, de HyeRim félbeszakította.
- Rendben. Mondjak néhány címet?
- Hát öhmmm.. nem tudom meg találnám- e őket..
- Mi úgyis épp boltba készültünk. Miért nem jössz velünk? – kérdeztem.
- Ömm.. oké csak összekapom magam. – mondta és befordult a lakásba.

HyeRimmel összenéztünk. A „kattant” szót tátogtam neki mire hangtalanul elkezdet nekem magyarázni, ami mit ne mondjak nagyon vicces látvány volt.
Amint kijött JungSoo már indultunk is. Miközben mentünk találtunk egy kis boltot, ami tele volt mindenféle csecsebecsékkel. JungSoo váratlanul megállt a kis bolt előtt.

- Ez milyen bolt?
- Itt mindenféle kis apró mütyürt lehet venni. – mondtam – Nincs különösebb neve szerintem.
- Ide be lehet menni?
- Nem, tilos, de csak neked.
- KyongHa! – szólt rám HyeRim – Persze hogy bemehetsz, mi megvárunk, idekint mert kicsi a bolt és úgyse férnénk el.
- Oké. – mondta JungSoo és bement a boltba.
- Na és most mi lesz? - érdeklődött HyeRim.
- Hmm? Hogy, hogy mi lesz?
- Mi nem is akartunk vásárolni.
- Tudom.
- Na és?
- Mi, na és?
- Akkor minek kísértük el? Az a bolt nincs, mesze gyalog is el lehet oda menni, miért kellet elkísérnünk?
- Jaj, most mond, hogy nem akartad elkísérni.
- Miről beszélsz? – pirult el váratlanul HyeRim.
- Ugyan már örültél neki, hogy jön nem?
- Hááát…
- Na, látod. – mondtam büszkén.
- De akkor is valahogy le kell lépnünk, mert ma hamar haza kell érünk, tudod.
- Igen tudom, ne aggódj, van egy ötletem.
- Te mindenre felkészültél.
- Bezony.
- Pszt, itt jön! –szólt hirtelen HyeRim.
- Sokáig vártatok? –kérdezte JungSoo.
- Nem, egyáltalán nem. – felelte HyeRim.
- Mi jót vettél? – érdeklődtem.
- Hát egy ilyen szerencsehozó elefántot…
- Aminek fölfelé áll az ormánya? – kérdeztem tovább.
- Igen olyat.
- Porcelánból van és aranyból van az agyara?
- I-igen.
- Jaj de jó. Olyanom nekem is van. – mondtam és rámosolyogtam mire elpirult.
- Aha értem…
- Figyelj JungSoo, a boltból haza találsz egyedül? – kérdezte HyeRim.
- Nem biztos. Miért?
- Csak mert nekünk el kéne menünk, mert jön a húgom látogatóba szeretném, hogy mire ideér rend lenne meg ilyenek. – mondtam.
- Hát, ha elmondjátok még egyszer vagy leírjátok, akkor szerintem menni fog…
- Oké. Akkor gyorsan leírjuk neked - mondta HyeRim és gyorsan elővett egy tollat és kitépett egy lapot a füzetéből. Amíg ő írt a hátamon addig én azért még egyszer elmagyaráztam JungSoonak hogy merre kell menni. Mire befejeztem HyeRim is leírta, és odaadta a papírt.

- Rendben ezzel megvagyunk. Így már menni fog? – kérdeztem.
- S-szerintem igen.
- Rendben akkor jó vásárlást. – mondta HyeRim.
- Jó utat.
- KyongHa! – szólt rám megint HyeRim.
- Köszi. Sziasztok. – mondta JungSoo és gyorsan elindult.

Amint halló távolságon kívül ért megszólaltam.

- Buggyant.
- KyongHa!
- Ma gyakorlod a nevemet vagy mi?
- Ez nem vicces, az te hazudtál neki.
- Én? – néztem rá kikerekedett szemekkel. – Én nem hazudtam neki.
- De azt hogy jön a húgod.
- Jaa, hogy az. – mondtam majd egy pillanatnyi csend után hozzá tettem – Amúgy tényleg jön.
- Micsoda? Ezt mikor tudtad meg?
- Én már a hét eleje óta tudom.
- És nekem mikor akartad elmondani!?
- Öhm most?
- Te jó ég KyongHa. –sóhajtotta HyeRim és a fejéhez emelte a kezét.
- Nyugi. – mondtam- Még van, legalább 5 óránk mire jön.
- De hát akkor már mennie is kell nem?
- Itt alszik.
- Ezt is csak most mondod?!
- Jól van na, de legalább most már tudod.
- Jobban örültem volna, ha előbb tudom. – morogta HyeRim.
- Jé ez mi? – kérdeztem hangosan és elindultam egy kis doboz felé, ami a földön hevert.
- Te jó ég, ne vegyél föl minden szemetet. – mondta HyeRim miközben elindult utánam.

Óvatosan fölvettem a földről, és ahogy kinyitottam láttam, hogy egy kis porcelán elefánt van benne aranyozott agyarakkal.

Előszó/1.fejezet- Narrátor szemszög

Narrátor szemszög:


*csing

- Végre utolsó csengő a mai napon! – mondta HyeRim miközben nyújtózkodott, egyet és figyelte, ahogy az osztály kivonul a teremből
- Kár hogy nem az utolsó. – sóhajtotta KyongHa , miközben, nagyon lassan pakolta össze a cuccait. - De legalább a héten az utolsó. – tette még hozzá, elmélázva. 

 Lehajolt, hogy bepakoljon a táskájába, amikor megakadt valamin a szeme a földön. Váratlanul fölpattant és a tankönyveivel a kezébe szórakozottan elindult a padsorok között, majd megállt és leguggolt.


- KyongHa, mit művelsz már megint? – kérdezte nagyot sóhajtva HyeRim, majd fölvette mindkettőjük táskáját és barátnője leszidására indult.
- Néé. – mondta KyongaHa. Fölállt és a barátnője felé fordult. A mutató és a középső ujja között egy kis táska volt. HyeRim nagyot sóhajtott.
- Tedd már le, biztos valakié.
- Nem mondod!? Amúgy meg szünet lesz, legalább a portán leadhatnánk.
HyeRim váratlanul oda lépett barátnőjéhez és elkezdte rázni.
- Ki vagy te és mit műveltél a barátnőmmel?!
- Mi? Most miért mondod ezt? 
HyeRim hátralépet és csípőre tette a kezét. 
- Kim KyongHa te soha nem lennél ilyen kedves!
KyongHának leeset az álla.
- Ezt úgy érted, hogy én gonosz vagyok?! – kérdezte „döbbenten” .
- Igen. – bólintott HyeRim.
- Most megsértődtem. – mondta KyongHa és az orrát a plafon felé fordítva elvette a táskáját HyeRimtől és hátat fordított neki.
- Most miattad nem tudok bepakolni.  – mondta még mindig a plafont nézve.
- Buggyant vagy KyongHa. . .
- Amúgy ez az új srác tasija.
- Miért vagy benne ennyire biztos?
- Hát… mondjuk, mert benne van a diákja.
- Micsoda? Te belenéztél?
- Miért ne? Tudnom kell, hogy kinek kell vissza adnom. – mondta KyongHa miközben kérdően nézett a barátnőjére és kissé oldalra döntött fejjel mosolygott rá.
HyeRim nagyot sóhajtott.
- KyongHa te javíthatatlan vagy. … Na, mutasd már!
- Jól van, na csak ne tépd ki a kezemet! – „rémült” meg KyongHa és megadóan hátralépve kinyújtotta maga el a kezét. HyeRim gondolkozás nélkül kivette a kezéből és szemügyre vette a kis képet.


- Na, cuki? – érdeklődött KyongHa.
- Jaj, ne kezd már. – pirult el HyeRim.
- Na, cuki vagy nem?
- Hát..
- Nos?
- Ig….
- Pompás! – vágott közbe KyongHa már akkor amikor HyeRim még csak a g-nél sem járt. – Akkor megyünk és visszavisszük ezt neki. – jelentette ki mosolyogva és a magasba emelte a kis táskát.


- Menyünk!



Hát ime az előszó, avagy az első fejezet :3 Reméljük tetszik :3 

Bevezetés/szereplők

Hii, és Holla :3
Ez a mi blogunk, és a művész nevünk HeeNim :3
Itt egy B.A.P fanficet olvashattok majd reméljük tetszeni fog nektek :3

Bevezetés: KyongHa, HyeRim és YunHee teljesen átlagos gimnazisták voltak, míg nem találkoznak egy furcsa figurával, és annak imádni való házi kedvenceivel. Onnantól kezdve az életük teljesen felfordult...

A szereplők : 

Kim KyongHa: 17 éves, közép iskolás diáklány, aki legjobb barátnőjével HyeRim-el lakik együtt. KyongHa a hangadó, általában ő üti bele az orrát mindenbe. Ugyanis iszonyatosan kíváncsi. Az élete jelentős részét kitölti a zene és utálja ha valaki nem hagyja hogy legalább egy számot normálisan (mindenféle zaj pl.: beszélés, hangos motorzaj, stb..) végighallgasson. Bár nem egy profi a rajzolásban azért próbálkozik.  Általában nyugodt és próbál segíteni, csak akkor van baj ha fölmérgesítik mert, kedvelt szokása hogy serpenyővel üt le mindenkit, vagy azzal ami a kezébe akad. Sokszor úgy tűnik  mindent elhülyéskedik, de valójában  nagyon is komoly személyiség, csupán próbálja oldani a hangulatot a vicceivel. magasabb mint HyeRim (2 centivel) amiért sokszor cukkolja barátnőjét. Nagyon szeret enni. Kedvenc kifejezései az "reggeli", "ebéd", "vacsora",és bármi ami étellel vagy evéssel kapcsolatos. Kedvelt mondatai : "Éhes vagyok." vagy " Van valami kaja?" és "Nyugi, tudom hol a hűtő."
Összefoglaló:
Kor: 17
Magasság: 160 cm
Súly: 59 kg
Haj szín:  barna
Szem szín: barna
Motto: Y.O.L.O.


Moon HyeRim: 17 éves, középiskolás, és KyongHa-val lakik együtt, aki egyben a legjobb barátnője. Már kicsi koruk óta ismerik egymást és azóta is a legjobb barátságban vannak. HyeRim a csendesebb a csapatban, bár ha felidegesítik mindenki menekülhet az életért. A hülyesége határtalan, KyongHa-val együtt rengeteg aranyköpést szoktak alkotni. Kedvenc étele a sajttorta, amit nem igazán szeret megosztani másokkal, és szinte ölni tud egy szeletért. Imádja az aranyos dolgokat és szinte megőrül értük. Emellett nagy hobbija még a rajzolás, és jól is csinálja. Egyébként öl azért ha valaki a rajzfüzetét akarja megnézni. Nem egy magas termet, általában azt szokta mondogatni, hogy "Nem én vagyok az alacsony, a többiek túl magasak" avagy "Nem vagyok alacsony, csak átlagon aluli méretű!" és "Én a törpék törzsébe tartozom problem?"

Összefoglaló:
Kor: 17
Magasság: 158 cm
Súly: 44 kg
Haj szín: vörös
Szem szín : zöld
Motto: A sajttorta mindenre megoldás!

Kim YunHee: 16 éves középiskolás diáklány. KyongHa húga, ő  is él-hal a zenéért.Nagyon szeret sportolni és a gyengéi a macskák. A nővérével ellentétben nagyon nyugodt természetű és nincs nagyon humora. Szereti nagyon a nővérét.  Jár úszni és szeret olvasni. Nem nagyon szeret beszélni.
Összefoglalás:
Kor: 16
Magasság: 168 cm
Súly: 48 kg
Haj szín: szőke
Szem szín: barna
Motto: nincs

B.A.P:

Bang YongGuk - ShiShimato
Kim HimChan   - Tatsmato
Jung Daehyun    - KeKemato
Yo YoungJae    - Jokomato
Moon JongUp   - DaDamato
Choi JunHong   - ToTomato 
      (Zelo)

Lee JungSoo :Nem sokat tudunk róla. A vér szerinti szüleiről nem tudunk semmit. Nevelő szülők nevelték fel, nem rég költözött el tőlük. Elégé ügyetlen és rendkívül érzékeny, nagyon hamar kiborul.