30. Fejezet

Na itten vagyunk:3 Már tegnap akartam a frisset föltenni nektek, de kedves másik írótárs felem nem engedte amíg el nem olvassa... Na, mindegy most itt van és kérte, hogy szóljak, hogy ketten írjuk a ficit, csak, mert sokan írnak nekünk egyesszámba és szeretnénk ezt a kis félreértést kijavítani, nehogy azt higgyétek, hogy az író skizofrén vagy valami:3 Ja és ez most neki szól, kérlek ingnoráljátok:3 : Nézd! Szóltam! Örülsz?!?!?!4?4?4?

Jó olvasást:3

Mindent az olvasókért és a sajttortáért:3

~Nim :3

KyongHa szemszög:

- Pá! – köszöntem el, miközben kihúztam Zelot az ajtón – Egyébként milyen étterembe megyünk?

- Meglepetés lesz. Egyébként köntösben vagy…

- Nem baj, majd az emberek azt hiszik, hogy új divatot, teremtek!

- Ez biztos így lesz… De azért nem tennéd meg, hogy átöltözöl?

- Hogyan és mibe, drága miniterminátor? – néztem rá kérdően.

- Nem tudom, keressünk valami ruhaboltot és ott valamelyik próba fülkében, vagy menjünk föl valakihez, akit ismersz.

- Ne bonyolíts ennyire túl! Menjünk, vegyünk nekem ruhát!

- Ez is egy megoldás. – vonta meg a vállát.

- Na látod. Indulás! – fogtam meg a kezét és elindultam vele egy közeli ruhaboltba.

- Nézd, ez jó lesz. És nincsenek is sokan, nem kell annyi embert kiütnöd. – húztam be ruhaboltba.

- Akkor én megyek is… - próbált Zelo elaraszolni, de én megfogtam a karját.

- Nem mész te sehova segítesz ruhát választani. – húztam magam után egy közeli ruhakupachoz – Oh, nézd ez, de cuki! Aish, nincs az én méretemben.

- Szerintem ez jobban állna. – adott a kezembe, egy szép, kék fodros ujjú pólót, amin strassz kövekkel két pillangó volt kirakva.

- Hmm… nem is olyan rossz. Akkor kell még egy nadrág is…

- Vagy szoknya.

- … Én olyat föl nem veszek.

- Mind kettő.

- És majd cserélgetem, vagy mi?

- Hát ööö… ja.

- Vagy te fölveszed…

- Tényleg?

- …A szoknyát.

- … Nem.

- Tessék itt vannak a farmerok. – mentem oda a kirakott nadrágokhoz - Ez túl rövid… túl hosszú… túl kék… túl szétvágott… túl mintás… túl ronda.

- Tessék. – adott a kezembe egy kissé koptatott, világos farmert Zelo.

- Nem rossz… a pólóhoz is megy. – néztem meg együtt a kettőt.

- Tessék egy szoknya.

- Nem kell…

- Jaj, Ha legalább, csak nézd meg, hogy hogyan áll!

- Ha? – néztem értetlenül.

- Szerintem aranyos. – vonta meg a vállát.

- Na, jó. De csak fölpróbálom! – vettem el a szoknyát és elindultam a próbafülkék felé, hogy felpróbáljam a ruhákat. Bementem az egyik üres fülkébe és elhúztam a függönyt. Úgy döntöttem, hogy előbb a szoknyát veszem föl, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Miután átöltöztem hallottam, ahogy Zelo engem keres.

- KyongHa, hol vagy?

- Itt. – húztam el a függönyt.

- Áh, tessék hoztam még ruhát. – jött oda egy hegynyi ruhával a kezében – Jól áll.

- Te jó ég mennyi cucc! – mondtam, miközben letette a fülkében lévő kis székre a ruhákat – Te fogod hozni a szatyrokat.

- Valahogy éreztem.

Miután sikeresen végig próbáltam mindent, és meg is „vettük” őket. Átmentünk a szemben lévő cipős boltba, ahonnan négy pár új cipővel távoztunk, természetesen az egyik rajtam volt.

- És most hova megyünk? – kérdeztem a karácsonyfát.

- Meglepetés lesz, ne kérdezősködj.

- Oh, nézd egy raptor!

- Az csak Ravi a VIXX-ből.

- Tudom, de úgy tartja a kezét, mint egy raptor. – bólogattam.

- Értem.

- Nézd itt a Duna! – mutattam az elénk táruló folyóra.

- Ez nem a Duna! Ez a Han folyó!

- Nekem ez a Duna! Amúgy mit csinálunk itt? – néztem körbe.

- Mondtam már, hogy meglepetés.

- Te jó ég, úszni akarsz?!

- Mi? Nem!

- Akkor jó, már megijedtem. De akkor mit? – kezdtem megint a kérdezősködést – És mikor érünk oda? És egyáltalán hova?

- Eszünk. Most. És itt. – állt meg Zelo.

- A járdán? – kérdeztem csodálkozva.

- Nem, néz jobbra. – mondta JunHong és közben arra is mutatott.

- Jé, ez a Takebayashi. - mondtam csodálkozva.

- Igen, HyeRim említtette, hogy szereted.

- De jó, ezt a helyet nagyon szeretem. – tapsoltam – Mit állsz, még itt? Menjünk be!

- Ennyi cuccal? – kérdezte Zelo amikor már bent álltunk.

- Persze, gyere, keressünk valami jó kis helyet és együnk végre!

Végül sikeresen lepakoltunk egy, az emeleten lévő asztalhoz, ahonnan, remek kilátás nyílt a folyóra, és rendeltünk, én elkezdtem a menüt vizsgálgatni, amiben rövid kis történetek is voltak így pluszba. Zelo hamarabb végzet ezzel és ő inkább nézelődött.

- Tényleg nagyon szép ez a hely. – jegyezte meg végül.

- Ugye? Nem véletlenül szeretem annyira. Az meg csak rálapátol egy gereblyével, hogy itt van mellette a folyó és a kilátás a teraszról meg innen az ablak mellől is gyönyörű.

- A pincér is kedves volt, aki fölvette a rendelést.

- Én eddig mindig másik kiszolgálóval találkoztam és mindegyik kedves volt. És az ételek is nagyon finomak. És érzi rajta az ember, hogy frissen készítik el, és nem csak a sushira gondolok.

- És ez a kis barna izé, ami itt van az asztalon az mi?

- Ja az a pincérhívó. Szerintem a leves után kérjünk egy hajót, éhes vagyok. Nézd, milyen jól néz ki. – toltam az orra alá a hajók képét.

 

- Melyiket akarod?

- Természetesen a nagyobbat, majd ha még éhesek leszünk, rendelünk tésztát vagy valamit.

- Rendben. Nézd, hozzák a ramenünk.

Kértünk még egy hajót és elkezdtük enni a ramenünk. Mire végeztünk, hozták is a hajónkat, amit két pillanat alatt meg is ettünk. Én jól lakottan nézegettem, hogy milyen desszertet kérjek, Zelo pedig elment körbe nézni, mert kíváncsi volt az alagsorra, mert említettem, hogy ott tatamis terem van, csak most ennyi cuccal nem akartam oda lecuccolni. Inkább föl jöttem.

- Igazad volt, tényleg tatamis. – ült le, amikor visszaért.

- Én megmondtam. – bólogattam, amikor eszembe jutott, hogy én még nem is sütöttem meg Zelonak a meglepetésem.

- Szerintem, most hagyjuk a desszertet és induljunk. – csaptam le a menüt az asztalra és fölálltam.

- Várj, még ne menjünk haza! – állt föl ő is.

- Miért?

- Nem akarsz még enni?

- Akármikor képes vagyok vissza jönni ide. – legyintettem – Most menjünk, meglepetést kell neked csinálnom, a desszertekről jutott eszembe. A múltkor HyeRim elásása miatt elfelejtettem.

- De nem lehetne, hogy valaki másnál készítenéd el? – kérdezte, miközben fölvette a szatyrokat és sietett utánam.

- Miért?

- Jaj, most, ha visszamennél, HyeRim rögtön lehordana, hogy minek vettél ennyi ruhát, meg nem is biztos, hogy bejutnál a konyhába és nyugodtan meg tudnád csinálni, YoungJae hyung biztos jönne a randomságaival. Engem meg apa biztos lecseszne, hogy minek hagytam, hogy vegyél ennyi ruhát, vagy valami spontán okból. – magyarázta.

- Jó, jó fölfogtam. De hova menjünk? – kérdeztem.

- Nem tudom. Van valaki, akinek használhatod a konyháját, és nem kap szívrohamot?

- Hé, nem szoktam rendetlenséget csinálni! Egyébként, most, hogy mondod, van. Gyere utánam.

’ kb. fél órával később’

- Ez nem is fél óra volt. – morogta Zelo.

- Nem szól bele, azt írok, amit akarok!

- Mikor érünk már oda?

- Már vagy ötödjére kérdezed, és mindjárt.

- Már vagy hatodjára mondod ezt. – mondta duzzogva.

- Jó, akkor te maradj itt, én meg előre megyek megnézni, hogy szabad-e a konyha, mert ha nem, akkor is bemegyünk. – mondtam, és gyorsabban kezdtem szedni a lábam.

- Ennek nincs semmi értelme. De rendben. – vonta meg a vállát.

Én végig siettem az utcán és befordultam a sarkon. Ahogy közelebb értem a házhoz láttam, hogy a fiúk a kapu előtt toporognak és készülnek valahova.

- Szisztok! – köszöntem rájuk – Mentek valahova?

- Szia, KyongHa! – köszönt vigyorogva JunMyeon – Igen, most készültünk elindulni.

- Gyakorolni megyünk. – világosított fel jobban Chen.

- Értem. Akkor jó gyakorlást.

- Köszi. Oh, indulnunk kell, szia KyongHa! – intett egyet LuHan és a többiekkel együtt elindultak.

- Sziasztoooook! – integettem nekik, majd megfordultam és visszaindultam Zeloért.

- Jöhetsz, van konyha! – kiabáltam neki a sarokról.

- És használhatjuk is?! – kérdezte miközben elindult.

- Persze, én már eldöntöttem, hogy használni fogom. – vontam meg a vállam. Bevártam Zelot és bementünk a házba. Ő lepakolta a cuccokat a nappaliba én, pedig bementem a konyhába.

- Most ne gyere be, mert csinálom a meglepetést.

- Minden meg van hozzá? – kérdezte és kicsit közelebb jött.

- Szerintem igen. Most menj, néz körül vagy valami, hamar kész leszek. – hessegettem el és nekiálltam összeszedni a hozzávalókat.

- Hmmm… nincs alma. Zelo hozz almát éhes, vagyok! – kiabáltam ki neki.

- Hányat?

-… Akkor inkább nem köszi!

- … Aish KyongHa. Hozok ötöt, annyi elég?

- Igen, de, csak ha nem hányat.

- Aj már KyongHa. – nevetett Zelo és hallottam, ahogy kimegy.

Én szépen kipakoltam mindent és elkezdtem összekeverni őket. Éppen a tej kimérésével szenvedtem, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó.

- Ne gyere be a konyhába! – mentem Zelo elé átvenni az almákat – Oh, köszi.

Visszamentem a konyhába és folytattam a sütögetést. Kb. fél óra múlva készen is voltam.

- Zeloooo. Hol vagy? – mentem a nappaliba, de nem volt ott, csak a zacskók – Hova lett ez?

- Szóltál? – jött be az udvarról.

- Nem, magamban beszéltem.

- Ja, akkor jó.

- … Kész a meglepetésed, maradj itt és csukd be a szemed. – fordultam vissza a konyhába. És kihoztam a tányért.

- Kinyithatod.

- Palacsinta? És ezt te csináltad? – nézett meglepetten.

- Bizony. Almás-fahéjas palacsinta, csak neked. – bólogattam.

- Az összes?

- Igen, neked csináltam. Na, kostóld meg. – adtam a kezébe a tányért.

- Hmmm. Nagyon finom. – mondta mosolyogva, miután meg kóstolta

- Na ugye? Tudok én sütni-főzni, csak nem hagyják. – sóhajtottam – Na, de azért most már menjünk vissza. Kíváncsi vagyok, hogy HyeRim mit csinált enni.

- Rendben. De ezt még megeszem. – tömött a szájába egy palacsintát.

- Jó. Én nem sietek. – vontam meg a vállam.

Amint Zelo megette a palacsintát, a kezébe adtam a szatyrokat és kiléptem az ajtón.

- Rendet raktál? – kérdezte, amikor utolért.

- Áh, ne aggódj nem lesz baj. Nem fognak haragudni érte. – legyintettem - Menjünk.

- Na végre itt vagyunk. – sóhajtotta Zelo, amikor beléptünk a kapun.

- Most nem mondhatod, hogy nem volt jó ötlet a fagyi. – mondtam és benyitottam az ajtón. - ITTHON VAGYOK!

- Basszus! – hallottam HyeRimet.

- Megjöt… mi a?! - döbbent le Zelo.

- MEGLEPETÉS! – kiáltotta mindenki.

- Meglepmi? – motyogtam.

- Meglepetés! – mondta HimChan – Szülinapod van!

- Jé tényleg, biztos. – vontam meg a vállam – Oh, tűz is van?

- Igen, igen. – bólogatott HyeRim – Nagyon jó ugye?

- …Neked meg mi bajod van Hye? – néztem rá értetlenül.

- S-semmi. – mosolygott idegesen.

- Makrélasütögetés? – emeltem föl az egyik kész makrélát – Ma már ettem halat.

- Inkább nézzük az ajándékokat.- morogta HyeRim.

- Jaj, de cuki róka, hát egyem meg! Ez is az ajándékom?

- Nem őt sajnos vissza kell vinni. – mondta bátortalanul HimChan.

- Aj akkor nézzük az ajándékokat. – ültem le – Egyébként miért van mindenki cowboynak beöltözve?

- Ja hát western stílusú bulit akartam. – monda Yun – De HimChan szafarisat.

- Ahaa. Akkor azért van itt róka meg teve, de minek a dzsungel?

- Ja, hát összekeverte. – vonta meg a vállát Daehyun.

- Az ablakkal nem tudom mi történt, de tetszik. Szerintem hagyjuk így.

- Nem hagyjuk így. – morogta HyeRim – Inkább nézd az ajándékaidat.

- Jó, na nézzük. - vettem a kezembe a hozzám legközelebb levő színes zacskót – Szép kis tollboa.

- HyeRimnek jobban állna. – jegyezte meg HimChan.

- Egyet értek. Tollboa támadás! – mondtam, miközben rádobtam Hyere az említett tárgyat és a nyaka köré tekertem.

- Nézzük a kövit! Hmm… Ez szerintem Hápi. – vizsgálgattam a kis kacsát.

- Te jó ég, megint becsomagoltam! – ugrott föl JongUp.

- Kövi… egy Biblia… Hye ezt is visszaszolgáltatom, nekem már van kettő. Ahogy látom ez is egy könyv… „Az 1000 legfinomabb étel a világ tájairól” hmmm éhes lettem.

- Ez nem meglepő, nézd tovább.

- Wow egy szöges bőrdzseki ezttet nem adom vissza. – szorítottam magamhoz az említett tárgyat.

- Ha, szerintem nem fogod tudni egy kézzel kinyitni azt az ajándékot. – jegyezte meg Yun.

- Már hogy ne tudnám. Ezt figyeld! Egy plüssmaci! Ezt is bebuktátok!

- Lehet, mégis új ajándékokat kellett volna beszerezni. – morogta HimChan.

- Jé itt még van egy. – húztam magam elé a dobozt – A rózsaszín oridzsinál nyúl! Tessék Daehyun. A lelki társad, nem veszem el tőled.

- Még mindig gonosz vagy. – morogta YongGuk.

- Na, együnk. - álltam föl a legújabb szerzeményeimmel és bementem a szobánkba letenni őket.

- KyongHa várj.- jött utánam Zelo – Az én ajándékomat még nem nézted meg.

- Oh, tényleg. Köszi. - vettem át tőle a kis csillogó ajándékos zacskót és belenéztem – Ooooohhh.

- Tetszik? - kérdezte bizonytalanul.

- Nem. Nem tetszik. Imádom! - dobtam el a zacsit és magam elé emeltem a kis hógömböt. A talpa mintája olyan volt. mintha fehér korallok lenének a gömb pedig egy kicsit tojás alakú volt, mintha benne csücsülne egy fehér korall fészekben, a gömbben volt két kis alak, az egyikben fölismertem magam, a másikban pedig Zelot.

- Akkor jó. - nyugodott meg – Féltem, hogy nem fog tetszeni, mert én is ott vagyok.

- Nem baj az. Az a lényeg, hogy én ott vagyok. - bólogattam – Ezt nem mutatom meg senkinek, mert el fogják törni. Most menjünk vissza enni.

- Jó. Egyébként olasz kaja van.

- Pasta! Nyomás megesznek mindent! - húztam ki a szobából magam után Zelot – Kérek kaját.

- Gyere már vissza. El kell fújnod a gyertyákat. - húzott oda az asztalhoz HimChan.

- Tényleg az is van, de addig nem eszik senki!

- Jó, csak fújd el. - mondta DaeHyun.

- Kívánj is! - figyelmeztetett JunHong.

- Jó, csak had egyek már belőle! - mondtam. Hamar eszembe is jutott mit kívánjak, majd vettem egy mély levegőt és egy szuszra elfújtam az összes gyertyát.

- Ügyi vagy tesa! - tapsolt YunHee.

- Szerintem is, de most már tényleg együnk, mert kilukad a gyomrom.

- Ma egész nap ettél, nem? - húzta maga elé húgocskám az egyik tálcát.

- Tudtátok, hogy a Gyűrűk Ura az egy film, mármint több film?

- De, de ez még nem jelent semmit.

- Ki az isten csoszog? - nézet körbe Hye – Mind ülünk...

- WÁÁÁ ITT A BESZÉLŐ WC PAPÍR! - ugrott fel JongUp ijedten – HÁPI SEGÍTS!

- Nem, hogy mentenéd a kacsád! Jaj, hát szia Mumi. - fordultam a múmiánk felé – Mizu?

- Mit keres itt egy múmia? - nézett nagyokat YoungJae.

- Ja. Hyenek kellett írnia valamit töriből TutanHamonról én meg elhoztam a múzeumból, hogy kikérdezze.

- Te elloptál egy egész múmiát?! … Minek lepődök meg? - sóhajtotta YongGuk.

- Ötöst is kapott rá.

- Jó, elhoztad, értem, de miért van még itt? - kérdezte a taxis.

- Jaaa. Hogy néz már ki, ha besétálok egy múmiával a múzeumba? Inkább föltettem a padlásra. - vontam meg a vállam.

- Majd, ha végeztünk vigyétek vissza a cuccokat. - mondta Hye.

- Öhmm... Nos igazából többet tudtam szerezni, ha megveszem őket. - nevetgélt idegesen HimChan.

- Most nem mondod komolyan?! - ugrott fel Hye – Most hova tegyük ezeket?!

- Hmm... szörnyű helyzet. - bólogattam együtt érzően – Betesszük őket JungSoohoz.

- Mi!?

- Az nem jó nem fér be. - vettet ellen Zelo.

- Tudtátok, hogy a paradicsom Amerikából származik?

- Akkor hova vigyük ahol nem lesznek útban? - tárta szét a karját HyeRim.

- … Nekem van egy ötletem.

'pár perecel később'

- Ne írj hülyeségeket!

- Nem beszél! Hozza a rókát! Ezt a fejezettet én írom!

- Egyébként meg biztos jó ötlet áthozni mindent az EXOsokhoz? - kérdezte Hye, miközben szabadon el engedte a rókát én pedig kikötöttem a tevét.

- Persze. Nem hiszem, hogy zavarná őket.

- KyongHa az ablakokkal mi legyen? - jött be YoungJae – Nem látunk ki rajta.

- Hmm... cseréjük ki az övéikkel. Szólj Zelonak, hogy hozza őket.

- Rendben. - mondta és bement a másik helyiségbe.

- HimChan óvatosan azzal a tábor tűzzel! - hallatszott YongGuk hangja.

- Biztos, hogy jó ötlet volt áthozni a tábor tüzet is? - kérdezte Hye és elindultunk kifelé.

- Persze különben elveszik a feelingje! - bólogattam – Mindent át hoztunk?

- Papagájok, rókák, tevék, tábor tűz, dzsungel, akvárium, sült makréla... ami meg maradt belőle. Most hozzák az ablakot.

- Vigyük a függönyöket is.

- Rendben. Más van?

- Szerintem mindent át hoztunk. Na akkor cseréljük ki a függönyöket és nyomás. Vár még ránk egy csomó pasta!

'még több perecel később'

- Ne szórakozz már! Így, hogy vegye akárki is komolyan a ficinket?!

- Ne vitatkozz velem! Az író társad vagyok most én írok!

- Minden át lett költöztetve? - néztem körbe a nappalinkban.

- Mumi még itt van. - monda Yun.

- Tényleg. - csapott a homlokára YoungJae – Velem mi legyen? Őt is át visszük?

- Dehogy is! Elvisszük az állatkertbe.

- Minek?

- Ott majd jó lesz neki. Mondjuk bedobhatnánk a pingvinekhez!

- Ott vannak kacsák?

- És ha csak simán elengednénk? - vetette fel Yun.

- Nem is rossz ötlet. Tudtátok, hogy a macskáknak 9 életük van?

- Na jó... De az én ötletem jobb volt!

- Gyerünk Mumi! - tárta ki az ajtót Yun – Menj amerre akarsz.

Drága múmiánk hörgött egy kicsit, majd megindult az ajtó felé és mint egy öreg komfortos macskás néni kicsoszogott, Yun pedig becsukta utána az ajtót.

- Ez meg van. - csaptam össze a kezem.

- Igen... nem mehetnénk aludni? - nyafogott JongUp

- Nem is rossz ötlet, már akartam ajánlani. Stip-stop a fürdő!

- Hé! Ez így nem ér!

- Na végre Hye. - néztem az említettre, amikor belépet a szobánk ajtaján - Kerested Némót a Wcben vagy lehúztad magad a Mágiaügyi Minisztériumba?

- Egyik sem. MissDívaHercegnéHerrChan beszökött előttem.

- Az se rossz. Mindenkit ágyba küldtél?

- Igen, JongUp be is aludt, és nyugi YongGuk a kanapén alszik Yun meg egyedül az ágyban. Le ellenőriztem neked. - mondta, miközben behuppant az ágyba.

- MissHerChanHercegnéÜgyeletesDíva hova bujdosott el? - kérdeztem, miközben letettem a könyvet és lekapcsoltam az éjjeli lámpám.

- Az ágyon amit az EXOsoktól hoztunk el.

- Nagyszerű! - bólintottam – Akkor menjünk mi is aludni. Kapcsold te le a villanyt.

- Aish jó van na. Jó éjt!

- Jó 'cakát!

Eközben az EXOsoknál:

- Miért van a nappali közepén egy tábortűz HyeRim gyerekkori albumjaiból? - nézett értetlenül a tábortűzre ChanYeol.

- Engem inkább az érdekelne, hogy mit keres a zuhanyzónkban egy TEVE!? - mutogatott az említett állatra Tao, miközben az nyugodtan állt a nyitott zuhany alatt és értetlenül nézelődött.

- Nyugi Tao mindjárt kiszedem. - indult meg Kris.

- Sivatagi rókák és dzsungel? - vakargatta a fejét SuHo – Ezek, hogy kerülnek ide?

- Mi is a nevem...?

- Te jó ég a kádak tele vannak tengeri halakkal! - hallatszódott Kai hangja a másik fürdőszobából.

- Wááá! Megvakultam nem látok ki az ablakon!

- Csak feketére lett festve Chen. - nyugtatta LuHan.

- Tudtam én... Egyébként meg mi lett a függönyeinkkel?!

- Nézzétek! Sült makréla! - jött be egy nagy tálcával Xiumin.

- Azt honnan szerezted? - kérdezte Baekhyun.

- Hát a konyhából. Mármint ami maradt belőle.

- A... A konyhám... - motyogta D.O – Az én szép kis konyhám...

- Szerintem, most kap idegösszeomlást...

- KI TETTE EZT?! MELYIK TETTE TÖNKRE AZ ÉN GYÖNYÖRŰ KONYHÁMAT!?

- Én kimentem, boldoguljatok vele ti! Pá! - indult ki Chen – Az EXO-M lelép!

- Egyetértek! Sziasztok! - fordult ki LuHan.

- Huh... Már ennyi az idő mennünk kell Tao.

- Igen, GeGe.

- Hova megyünk? - nézett értetlenül Lay, miközben mindenki kiszaladt a bejárati ajtón.

- Gyertek vissza idióták! - futott a bejárati ajtóhoz SuHo – EGY HELYEN LAKUNK!


 Na megint én:3 Csak, hogy legyen még mit olvasnotok:3 Szóval a ficiben szerepelt egy éterrem a Takebayashi, ez az étterem egy valóban létező japán étterem amit én nagyon-nagyon szeretek (nem véletlenül dicsértem picit a ficiben) és akik szeretik a japán ételeket (nem csak a sushit, vagy csak azt) szívből ajánlom:3

Itten kiteszem a facebook oldalukat (természetesen megengedték) :

Bambuszliget Japán Étterem & Sushi Bár 
link: https://www.facebook.com/bambuszligetetterem?fref=ts&rf=102813866513716

Cím: Belgrád rakpart 18., Budapest, Magyarország 1056

És itt van egy kis ízelítő az étterem kínálatából:Jó étvágyat! :3