:3 Kicsit hosszúra sikeredett, de szerintem ezt senki sem bánja. Nya már most a kövi részt ne várjátok, mert év vége van és mindenki TZ-t ír mindenből (mármint mi igen nem tom ti, hogy vagytok vele xD). Mindenesetre, amint tudjuk, hozzuk az új részt.:3
Mindent az olvasókért és a sajttortáért!:3
by Nim:3
Daehyun szemszöge:
Nem tudom mitől, de reggel valami iszonyatosan
gyorsan pattantak ki a szemeim. De ahogy kinyitottam őket, legszívesebben
rögtön vissza is csuktam volna. Borzasztóan voltam. Homályosan láttam, a szoba
forgott körülöttem, és valamilyen furcsa érzésem volt. Öklendeztem. Vagy én nem
tudom.
Nehezen, de üllőhelyzetbe tornáztam magamat. A
számon kapkodtam a levegőt, mivel nem kaptam az orromon. Teljesen kétségbe
voltam esve.
Mi történik
velem?!
Kinyújtottam a kezemet és rátettem az ágyra- ahol
ShiShi Leader és Tats aludt-, és megbökdöstem az ott alvó emberkét.
- H-hyung! – próbálkoztam beszélni, de olyan volt,
mintha csak a leheletem lett volna. – Mi-mi ez?
- Mi… van? – motyogta YongGuk hyung – Uh… mi a
franc ez?!
- Forog a világ! – mondtam miközben visszaestem a
párnám közé
- EGY HAJÓN VAGYUNK?! – riadt fel JongUp – Háápii!
Nem tudok úszni!
- Tudtátok, hogy a férfiak… - kezdte YoungJae, de
abbahagyta – Áh, nincs erőm folytatni!
- HyeRim/KyongHa! – próbálkoztunk kiáltani, de
inkább egy egér cincogásához hasonlított
- Z.3.L.0… - motyogta Hyung, miközben lassan
lecsukódtak a szemei – Hozd ide őket… gyorsan!
- Igenis! – mondta a robot és elindult kifele.
Zelo, mint egy valódi ember sétált ki a szobából, menet közben, még a kezeit is
lóbálta. Te. Jó. Ég. MÁR HALLUCINÁLOK IS!
HyeRim szemszöge:
Reggel kopogásra keltünk fel. Kinyitottam a
szemeimet, majd ránéztem az órára. Meglepődve tapasztaltam, hogy lassan dél is
elmúlt. Hogy aludhattunk ilyen sokáig? A fiúk miért nem keltettek fel minket?
Nagyon nem értem ezt. Megint kopogás hallatszódott, amire már Kyonggie is
felkelt.
- CSENGŐ! – ült fel az ágyában- Oh, hogy itt
kopognak!
- Gyere! – szóltam ki
Zelo lépett be az ajtón, majd becsukta maga után.
Kérdőn néztünk rá. Mégis mi lelte a kis robotot, hogy magától ide jött?
- YongGuk mester küldött. – kezdett bele – Azt
üzeni, hogy gyorsan menjetek oda.
- Ezt üzeni? – kérdeztem
- Hát valami ilyesmit. – motyogta, miközben
oldalra nézett
- A lusta fajtáját, hogy nem tud idejönni. –
mormogta Kyonggie
- Menjünk! – kimásztam az ágyból, majd Zelo
kíséretével elindultunk a mato szobába.
Mikor kinyitottam az ajtót, furcsa látvány tárult
elém. A fiúk még az ágyukban fetrengtek, a takaró teljesen a nyakukig felhúzva,
köhögtek, és szipogtak. Közelebb lépkedtem az ágyhoz ahol, egy piros arcú
Gukkie-val találtam szembe magamat. Résnyire kinyitotta a szemeit, majd, mintha
mondani akarna valamit, az ajkai hézagosan szétnyíltak, de végül csak egy apró
sóhaj csúszott ki rajta. Közelebb hajoltam és szinte rögtön megcsapott a testéből
áradó forró hő. A kezeimet rögtön a homlokára tapasztottam, és beigazolódott az
állításom.
- Te lázas vagy! – jelentettem ki hangosan
- Mi vagyok? – kérdezte gyengélkedve.
- Beteg. – felelte KyongHa, miközben Dae-t és
JongUpot vizsgálta- Ezek is itt.
- HyeRim… nem érzem a végtagjaimat! – kiáltott fel
HimChan
- Miért érzem úgy, hogy mindjárt meghalok?! –
motyogta Dae rekedt hangon. Jézus, mint aki a halálába készül!
- Mi a bajunk? – kérdezte YoungJae
- Betegek vagytok, már mondtam. – tárta szét a
kezeit lakótársam
KyongHával egész nap a fiúkról gondoskodtunk.
Etettük őket, vittünk be nekik gyógyszereket, főztünk húslevest nekik.
- Csak egy falatot, kérlek! – tartottam a kanalat
Gukkie szája elé.
- Nem! – vágta rá- Egész nap ezt etetted velem!
Különben is, nem vagyok éhes…
- Mert ez jót tesz! Olyan meg nincs, hogy nem vagy
éhes!
- De van! – tolta arrébb a levest – Nem eszek több
ilyet! Mi értelme van ennek?
- De edd meg, mert nem gyógyulsz meg,
tüdőgyulladást kapsz és meghalsz!
-…ide azt a levest! – kapta ki a kezemből és szó
szerint elkezdte kiinni a tálból.
- Na, látod, megy ez! – mosolyogtam büszkén
- Nem akarok meghalni…
- Ja, hogy az. Azt csak úgy mondtam.
- Most mond, hogy szívatsz…
- Nem.
- …
- EGYED! – tömte be a kanalat KyongHa, HimChan
szájába
- DE NEM KÉREK! – ellenkezett Channie
- Az engem mikor érdekelt?!
- Ah, nem értek semmit! – dőlt hátra YoungJae –
Fáj a fejem!
- Nézzétek, mennyi táncoló Hápi! – tartotta égnek
a kezeit JongUp
- Halihó, mi folyik itt? – nézett be JungSoo
- Ja, szia!- köszönetem. – A fiúk lebetegedtek.
- Nem akarjátok, orvoshoz vinni őket?
- De, lehet, hogy kéne.
- Megyek, kinézem a körzeti orvos rendelését. –
Tápászkodott fel a földről KyongHa, majd átment a szobánkba a tabletéért.
- Olyat nézz ahol téged is fogadnak! – kiáltottam
utána- Ha már ott vagyunk iratunk fel neked gyógyszert!
- Oké! – jött a válasz
- JungSoo, segítenél? – kérdeztem
- Miben?
- Segíts kivinni a fiúk leveseit, és cseréljünk
vizes ruhát a fejükön. – mutogattam. – Nincsenek maguknál, így ők nem tudják
cserélgetni.
- Oké.
DaeHyun szemszöge:
Aprót felszisszentem, mikor HyeRim a jéghideg
rongyot a fejemre terítette. Így is majd lefagyok, minek még egy hidegrongy
is?! Nem szóltam semmit,-ha akartam se tudtam volna, ugyanis elment a hangom-,
csak csendben tűrtem. Bevettem a bogyókat, amit KyongHa a kezembe nyomott, majd
visszadőltem a párnák közé. Zelo is segített a lányoknak, szorgosan pattogott
KyongHa minden mondatára.
- Van egy kis időtök aludni. – motyogta HyeRim
- Igen, mert az orvos este 6-tól rendel, szóval
majd akkor megyünk. – magyarázta KyongHa
- Mi az, az orvos?- értetlenkedett HimChan Hyung
- Tudtátok, hogy az orvosok azok… - kezdte
YoungJae - Ismét hagyjuk… még mindig nincs erőm, és fáj a fejem!
- Te jó ég, hívjunk papot, ezen már csak az
segíthet! – mutogatott a kakukkmadár YoungJae-re – Ez már elásta a sírját!
- Nem ássa a sírját? – kérdezte lakótársa
- Mindegy.
- A lényeg hogy próbáljatok egy picurit aludni.
- Jó délutáni alvást! – mondták majd kimentek, de
az ajtót nyitva hagyták.
Lehunytam a szemeimet, majd felhúztam az orromig a
takarót. De még így is hideg volt! Pedig még pulcsi is volt rajtam. A testem
lángolt, de mégis fáztam.
„Tűzben
égek, és mégis vacogok.” Azt hittem ennek az idézetnek-, amit múltkor olvastam- nincs
sok értelme, de most meg pont velem történik meg.
Összébb húztam magamat, és köhögtem egyet. Már
szinte zsibbadok, annyira fázok, de nem tudom jelét adni a szenvedésemnek.
Beszélni nem tudok, a testem meg túlságosan is gyenge ahhoz, hogy felálljak. Már
kezdtem elfogadni a tényt-, hogy itt fogok megfagyni-, és majdnem álomba
szenderültem, mikor éreztem, hogy valami rám „esik”. Pontosabban egy nagyon
vastag takaró volt. A megmentőm még jobban rám terítette a paplant, majd
letelepedett mellém, végül elkezdte simogatni a fejemet. Nem esett rosszul,
kifejezetten megnyugtatott. Annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy ki volt ő
olyan ismerős volt az érintése. Jól esett. Miközben simogatta a fejemet, néha
eljátszadozott egy-egy hajtincsemmel is. Annyira jól esett ez az egész, szinte
már félig aludtam, és észre se vettem, hogy halkan, de beszélt hozzám. Csak az
utolsó mondatott sikerült elcsípnem.
-… és meg ne fázz még jobban, itt nekem!
A simogatás abbamaradt, majd éreztem, hogy pattan mellettem
egyet a fekvőhelyem. A megmentőm valószínűleg felállt és az ajtó felé vehette
az irányt. Kinyitottam a szemeimet, de még mindig homályosan láttam, és
szédültem, így nem tudtam kivenni, hogy ki volt az.
Visszacsuktam a szemeimet, majd végül sikeresen
elaludtam.
Mikor legközelebb felébredtem már kocsiban,
pontosabban taxiban ültünk. A csapatból egyedül ShiShi Leader volt ébren, a
többiek aludtak. Én hátul ültem Uppie, és Z.3.L.0 között, és még mindig abba a
takaróba voltam bebugyolálva, amit a megmentőmtől kaptam. Szorosabban magam
köré csavartam, és ásítottam egyet.
- Felébredtél? – kérdezte KyongHa
- Ühm. – hümmögtem, ennél többre nem voltam képes.
- Mindjárt ott vagyunk, az orvosnál addig próbálj
meg egy kicsit pihenni. – beszélt a taxis. Egyáltalán ő hogy kerül ide? – Hát,
fiúk, ezt jól összeszedtétek!
- Esőben mentünk haza tegnap… - motyogta HyeRim
- De bénák vagytok! – nevetett a sofőr – Egyébként
azt a fekete hajú tagot hol hagytátok?
- Otthon. – felelte KyongHa- Mondtam neki, hogy
csináljon rendet, mire haza érünk.
- Igen? Így hallgat rád?
- Muszáj neki, különben lecsapom ezzel a
pecabottal! – tartotta fel az említett tárgyat a kakukkmadár.
- Értem én!
Mikor megérkeztünk, a
taxis, YongGuk hyung –már amennyire mozgásképes volt-, KyongHa, HyeRim, és Zelo
segített nekünk bebotorkálni a rendelőbe. Nagy nehezen, de elballagtunk a
rendelőig ahol leültettek minket a váróterem székeibe.
- Srácok, én mindjárt jövök, addig maradjatok itt!
– szólt a mindenesünk, majd elsietett valahova
- Remélem, hogy hamar visszajön, mert ezek betegen
nagyon fárasztóak… - mormogta KyongHa
- Jaj, nyugi már! – bólogatott HyeRim, mikor
megcsörrent barátnője telefonja – Ki az?
- YunHee. Vagy anyuék. – nézegette a kijelzőt –
Nem tudom melyik, mert az otthoniról hívnak.
- Menj ki, és vedd fel. Lehet, hogy fontos. Majd
én bemegyek a fiúkkal.
- Oké! – mondta KyongHa, és már ki is futott az épületből.
Szépen csendben várakoztunk, közben én jobban
szemügyre vettem a helyiséget. Fehér volt minden. A csempe, a fal, az ajtók, a
székek… minden fehér! Olyan… hátborzongató volt az egész. Már most eldöntöttem
magamban, hogy nem szeretem az orvosi rendelőket. Éppen a tanulmányozásom
közepén jártam mikor csapatunk egyetlen-jelenleg- női tagja felkiáltott.
- Basszus! – csapott a homlokára – Nektek van
betegkártyátok? Egyáltalán van valamilyen iratotok?!
- Ennyi van. – dobta elé YongGuk leader a hatalmas
irattartót.
- Honnan vannak ezek? – kérdezte HyeRim miközben
nézegette a kis téglalap alakú kártyákat – Személyitek és még betegkártyátok is
van. Mégis honnan?
- Kaptuk, mikor elindultunk a bolygótokra. –
mormogta hyung – Majd otthon mesélek, de most kérlek, maradj csendben, mert
széthasad a fejem.
- Oké, oké. – bólogatott a lány
Ekkor hirtelen kivágódott az ajtó és kilépett
rajta egy magas, kisé hosszabb barnahajú, fiatal, fehérköpenyes, alak. Na, ne…
mondd, hogy csak szívatsz!
- TE?! – kérdezte fennhangon HyeRim
HyeRim szemszöge:
- TE?!
- Igen én. – bólogatott a taxisunk. Na, jó ez már
vicc… - Heted állásban orvos vagyok.
- Ez már vicc!
- Nem, tényleg az vagyok. – nézett nagy szemekkel
a vádlott – De nem ez a lényeg most. Bang YongGuk, Kim HimChan, Jung DaeHyun, Yoo
YoungJae, és Moon JongUpot kérem, egyesével gyertek, majd a rendelőbe. HyeRim
te bejöhetsz velük.
- Oké. – bólogattam. Ez az egész egyre furcsább. –
JongUp, te menj először.
- Hmm? – nézett rám nagy szemekkel. Te jó ég,
nagyon nincs magánál.
- Gyere! – segítette fel az „orvosunk”, majd
ketten betámogattuk ót a rendelőbe.
Leültettük egy székbe, majd a kivizsgálás
elkezdődött. Uppie-n még hamar túl estünk-ugyanis az orvosunk megígérte neki,
hogy ha ügyes lesz, akkor kap kacsás matricát-, de YoungJae… na, ő már kihívás
volt! Folyton csak beszélt, és beszélt. Pedig otthon még alig élt! De itt
folyton kérdezgetett a különböző dolgokról, és egyebekről. Kész káosz volt
minden! De végül sikeresen lezajlott a kivizsgálás. Ezek után jött Gukkie. Neki
nem segítettünk bejönni, igaz, eléggé vánszorogva jött be, de megállta a sarat.
Amint beérkezet rögtön levágta magát a fehér székbe.
- Azt hittem, te valahogy szívósabb vagy. –
kuncogott a taxisunk, miközben megnézte a torkát
- Az is vagyok! – mormogott vissza a hadvezér
- Azt látom! – röhögött – Emeld fel a pólód, és
sóhajt nagyokat!
Gukkie teljesítette a kérést. Mélyeket sóhajtott
közben, néha felszisszent, mikor a bőrét érintette a hideg orvosi eszköz.
- Rendben. – csapta össze a tenyerét, a doktor
bácsi – Te voltál az, akinek fájt a hasa, igaz? – a Leader csak bólintott – Akkor
feküdj fel ide.
- Mégis minek? – nézett rá kérdőn
- Csak csináld, ne vitatkozz!
- Nekem ne parancsolgass!
- Csináld már, ne beszélj vissza! – ütötte meg
játékosan Gukkie fejét, majd felnyomkodta az asztalra. - Na, így ni!
- De még mindig nem értem, mire ez a nagy
felhajtás… - motyogta
- Jézusom… ezek szerint ez a kettő semmit sem… -
motyogott magában a taxisunk.
- Tessék?
- Semmi, nem érdekes, magamban beszéltem. –
legyintett a kérdezett, majd elkezdte nyomkodni Gukkie hasát, amit ő kíváncsi
szemekkel figyelt. – Hm… kicsit fel vagy puffadva. Hasmenési panaszok?
- Az mi?
- Oké, ezek szerint az nincs. – diktálta a
segédjének, aki az egész kivizsgálás alatt tátott szájjal nézett minket. –
Viszont csúnyán köhögsz. Arra írjunk fel egy köptetőt.
- A málnás ízű *****, jó lesz? – kérdezte az
asszisztens
- Nem, ő allergiás a málnára. – felelte – Adj neki
citrom ízűt, arra nincs problémája.
- Honnan tudod, hogy allergiás rá? – kérdezte
felvont szemöldökkel
- Tényleg! – ült fel a mato hadvezér – Egyszer sem
említettem, hogy allergiás vagyok rá.
- Öhö… hát.. – vakargatta a tarkóját- Orvos
vagyok. Én profi vagyok az ilyenben. Mellesleg… khm… - köszörülte meg a torkát
– Mellesleg allergológus is vagyok. Tudom az ilyeneket…
- Hát… végül is, ez ésszerű magyarázat. –
rántottam egyet a vállamon. Nem fogom elfelejtetni a dolgot, de egyelőre
annyiban hagyom.
- Ühüm. – bólogatott a beteg, majd felvette a
pólóját, és kiment.
- DOKTOR ÚR! – jött be siránkozva HimChan
- HimChan, ő még mindig a taxis. – világosítottam
fel
- Tudom, de az most nem lényeges. – legyintett –
Nézze mi történt az én csodaszép arcommal!
- Te jó ég, Miss HerChan akcióban… - csaptam
homlokon magamat
- Az arcom olyan, mint egy zombié!- mutogatott a
hatás kedvéért- És nézze! Mik ezek a táskák, a szemeim alatt! És ezek a
kelések?! Tönkreteszik az én fenséges kinézetemet! Azonnal csináljon vele
valamit!
- Értem.. –hátrált az orvosunk – Nos, ezekre fel
tudok írni antibiotikumos kenőcsöket… Viszont feleslegesnek tartom, ugyanis ha
meggyógyulsz, akkor eltűnnének, és…
- Ide azokkal a kenceficékkel! – ragadta meg a
köpenyénél fogva a taxist
- Oké, nyugi, nyugi felírom! – mondta majd
odaszólt az asszisztensének suttogva – És egy adag nyugtatót is!
- Hé! – csaptam az orvos hátára
- Mi van? – nézett rám értetlenül – Egész nap Miss
HerChan siránkozását akarod hallgatni?!
- Nem, de … - mondtam, majd a monitorra mutattam –
Ennyit írsz fel neki?! Miss DívaHercegnéHerChannek egy elefántnyi is kevés
lenne!
- Igazad van, HyeRim… Nem lehet olyan felírni
neki, ami jó lenne!
- Pontosan.
- Öhm… nem azért, de én még itt vagyok… - emelte
fel a jobb kezét Channie – És a végtagjaim is fájnak.
- Ez a betegség miatt van. – válaszolt a
szakember- Egy gyulladás van a testedben, és ezért fáj mindened. Adok
antibiotikumot, és ezzel majd helyre jössz.
- Köszönöm! – mondta az említett, majd távozott.
- Ki van még? – kérdezte a mindenes
- Csak Dae. – motyogtam – Ő nem egy problémás
személy.
- Tudom. – mondta. Kérdőn néztem rá, mire rögtön
bővítette a válaszát. – Úgy értem, már volt elég időm kiismerni titeket…
- Ja, így már világos!
Ekkor DaeHyun lépett be, maga köré csavarva egy
vastag pokróccal. A pokróc egészen a földig ért, teljesen betakarva őt. Barna,
fehér és pasztellszínben pompázott. A sötétbarna alapon voltak, fehér
világosabb barna, és pasztellszínű körök. Mikor leült az orvos kérdőn tekintett
rá.
- Honnan van ez a pokróc?
- Hm… ?- nézett rá Dae karikás szemekkel, majd
elhaló hangon válaszolt – Nem tudom… így keltem fel, hogy ez már rajtam volt.
- Értem. – bólintott
- Miért?
- Semmi, semmi. – rázta a fejét – Csak
összekevertem valamivel, most hogy jobban megnéztem.
- Ühm…
- Nyisd nagyra! – mondta a taxisunk, és belenézett
DaeHyun torkába- Szépen be van gyulladva a torkod. – mondta, majd folytatta a
kivizsgálást – Lázad is van. Hányinger?
- Ha az, az akar lenni, hogy mindjárt látom a hat
tonna levest, amit a lányok belém tömtek. – nézett rám gúnyosan - Akkor, igen
van.
- Akkor írjunk fel neki, torokfájás ellen,
hányinger ellen, lázcsillapítót nem írok, mert az már JongUpnak írtam fel. –
majd elvette a nyomtatóból a recepteket, és a kezembe nyomta. - Tessék HyeRim
itt az összes, ami kellhet. Még valami?
- Rá tudnál nézni KyongHa leletére? – adtam a
kezébe a papírt.
- Vashiánya van. – mondta miközben a homlokát
ráncolta
- Azt tudom. – mondtam - Fel tudsz neki írni
valamit erre?
- Ja, igen már is adom a papírt. – kontrázta, majd
a kezembe nyomta a kiváltós papírt, meg egy másikat. – Ha elfogy a gyógyszer,
akkor adtam egy beutalót a körzeti kórházatokba, és menjetek vissza KyongHának
egy újabb vérvételre.
- Oké.
- Haza vigyelek titeket?
- Azt megköszönnénk.
Összeszedtem KyongHát és haza indultunk. Miután
hazaértünk mindenkit ágyba tettünk.
DaeHyun szemszöge:
Mikor hazaértünk a lányok bedobtak minket az
ágyba. Beadták nekünk a gyógyszereket, majd jól betakargattak minket.
- N-ne! – ellenkeztem, mikor HyeRim el akarta
venni a pokrócom.
- De hisz ez olyan öreg és koszos! – nézett rám
értetlenül. – Nem is tudom, hogy honnan van ilyenünk…
- V-várj! – akartam felülni, de ő rögtön
visszarakott fekvő helyzetbe.
- Nem, most pihenned kell! Majd ha jobban leszel,
akkor elmondod, oké? – mosolygott rám – Akkor itt hagyom neked ezt. – mondta,
végül ismét a takaró óvó karjai között voltam.
Aprót bólintottam beleegyezésképp, végül
átfordultam a másik oldalamra. Késő este volt már. A lányok mikor mindenki
„leápolásával” végeztek, akkor lekapcsolták a villanyt és kimentek.
Nehezen, de sikerült elaludnom.
A Mato
planeten voltam. Nagyon rég lehetett, hisz még kisgyerek voltam. Éppen feküdtem
a szobámban, hiszen délutáni pihenő ideje volt. Viszont amint felébredtem,
mindent hallottam, ami kint történt. Anyáék valakivel veszekedtek. Nem tudtam,
hogy ki az, de anya folyton sírt, apa meg kiabált. Kikeltem az ágyamból és
elindultam a konyha felé. Mikor kiléptem meglepődve tapasztaltam, hogy egy
idegen áll a konyhapultnál.
- Anya? –
kérdeztem gyermeki vékony hangomon
- KeKe! –
nézett rám könnyes szemekkel, majd odasietette hozzám, felvett a karjaiba és
elindult a szobám felé.
- Ki az?
- Senki
kicsim, senki. – mosolygott rám miközben visszafektetett az ágyba. – Aludj vissza!
Úgy tettem,
ahogy édesanyám kérte. Aludtam és aludtam és csak aludtam. Arra ébredtem, hogy
valaki simogatta a fejemet. Kicsit meghúzogatta a fülemet, mire résnyire
kinyitottam a szemeimet.
-
Felébredtél? – kérdezte egy ismeretlen hang, viszont a fejem simogatását még
mindig nem hagyta abba.
- Uhm..?
- Hogy te
milyen kis aranyos vagy! – cirógatta meg az arcomat
- Ki vagy? –
kérdeztem álmos hanggal
- Hát persze…
szinte biztos voltam benne, hogy…
- KeKe! –
futott be anya
Ekkor
elájultam. Nem tudom, hogy mennyi időre, de mikor felkeltem már késő este volt.
Felültem az ágyamban és kimásztam. Elindultam a nappali felé, ahol megtaláltam
a szüleimet.
- Na, kialudtad
magadat? – kérdezte édesapám miközben a MatoNews nevezetű újságot olvasta
- Igen! –
bólintottam. – Hol van?
- Kicsoda? –
nézett rám értetlenül anya
- Hát ő! Aki
itt volt!
- Senki nem
járt itt, kincsem.
- De még
koradélután is beszéltetek vele, mikor felkeltem. Visszaküldtél aludni… -
döntöttem oldalra a fejemet
- Semmi
ilyesmi nem történt. – nézett rám apám, mire kicsit összébb húztam magamat. –
Biztos csak álmodtad.
- Fel sem
keltél, mióta lefeküdtél ebéd után. – helyeselt anya
- Tényleg? -
csodálkoztam
- Igen,
kincsem.
- Hm…
Biztos!
Lihegve ültem fel az ágyamban. Ez… mi volt?! Ez
egy álom volt… De biztos, hogy álom? Hisz olyan valóságos volt… mintha egy
emlékkép lett volna ez az egész. De biztos vagyok benne, hogy nincs ilyen
emlékem. Hiába kutatok, sehol nem találok ilyen emléket. Viszont amikor az a
valaki simogatta a gyerekkori énemet, tisztára olyan érzésem volt, mint amikor
ma simogatta valaki a fejemet.
Megráztam a fejemet, majd kimásztam az ágyból.
Kivánszorogtam a konyháig, és töltöttem magamnak egy pohár vizet. A fejem
iszonyatosan sajgott. Megtámasztottam a hátamat a pultnak, és mindkét kezemmel
a fejemet fogtam.
- Dae minden rendben? – hallottam meg HyeRim
hangját, majd pár percen belül meg is jelent a hang tulajdonosa, és mögötte
KyongHa
- Nem nézel ki valami fényesen. – állapította meg
KyongHa
- F-fáj a fejem… - nyöszörögtem
- Akkor vegyél be egy ilyet! – nyomott a kezembe
HyeRim egy kapszulát
- K-kösz. – motyogtam majd bevettem. Komolyan már
vagy a 10. kapszulámat veszem be. – Megyek v-vissza.
- Oké, jó éjt! – integettek
Visszamásztam az ágyamba JongUp mellé. Ledöntött a
fáradtság, szinte rögtön elaludtam.
’1 héttel később’
Lassan mindannyian kigyógyultunk ebből a
borzalomból. A lányok már megengedték, hogy mászkáljunk a házban. Éppen a
terasz felé tartottam-, hogy kiterítsem a pokrócom-, mikor észrevettem
HyeRimet. Kint ücsörgött az egyik puffon, és limonádét szürcsölt miközben
olvasott valamit a tabletjén.
- Szia. – köszöntem neki, közben kiteríttetem a
pokrócot a korlátra.
- Hi, hogy vagy? – mosolygott rám
- Jobban. – ültem le mellé
- Annak örülök.
- Kérdezhetek valamit? – szóltam félénken. Sokat filóztam
ezen, hogy rákérdezzek-e de végül mégis csak úgy döntöttem, hogy megteszem.
- Persze, nyugodtan. – csúszott közelebb hozzám
- Amikor beteg voltam. Akkor… akkor te raktad rám
azt a pokrócot?
- Mi? – értetlenkedett – Nem, nem én voltam.
- Pedig azt hittem, hogy te. – néztem rá – De ha
nem te voltál, akkor ki?
- Én azt hittem, hogy magad kerítetted elő azt a
régi vackot… bocsánat pokrócot – javította ki magát mikor csúnyán néztem rá – Mert
én éppen akkor a konyhában voltam, JungSoo ismét beragadt a WC-be, KyongHa
pedig a fürdőben volt.
- E-ez érdekes. – néztem nagyokat
- A többi matoki pedig szintén ki volt dőlve.
- De, ez lehetetlen! – álltam fel
- Biztos te voltál, csak elfelejtetted. – fogta
meg a vállamat
- Lehet.
KyongHa szemszög:
- HyeRim. – rontottam ki a teraszra – Nem érdekel,
a turbékolásotok nekem most kellesz. Jaj de cuki pokróc!
- Mi az? – állt föl Hye.
- Szerintem
én bemegyek és alszok egy kicsit. – mondta Daehyun és elindult befelé.
- Rendben. Pá! – integettem.
- Oké.
- Lehet, jön majd YunHee egy hétre hozzánk. –
kezdtem.
- Tudom, szerintem azt túléljük.
- De valószínűleg egész nyárra. Mármint ami maradt
belőle.
- ÉS ezt csak most mondod!?- akadt ki Hye
- Nekem is most szólt, hogy maradna egészen a
nyári szünet végéig. Pont ezért több kaja kell.
- Majd amikor jön. – morogta Hye.
- Vagyis most. – helyesbítettem.
- Mi!? Azt mondtad, hogy kb. 9-10 nap múlva jön!
- De már egy hét eltelt és megint nincs sok kajánk,
mert már félig meggyógyultak a fiúk. – tártam szét a karom.
- Ez igaz. Akkor kéne egy nagyobb bevásárlás, mint
általában. – mondta Hye – Mert ha YunHee itt lesz, nem rohangálhatunk állandóan
kajáért, mert föltűnne neki.
- Minden bizonnyal. – bólogattam – Akkor menjünk
vásárolni?
- Szerintem igen. – bólintott Hye – Szólok a
fiúknak, hogy elmegyünk, te hozd Zelot.
- Rendben. – mondtam és elindultam a kert végébe
ugyanis, be fogtam Zelot virágot ültetni.
- Zelo, gyere, megyünk nagy bevásárolni.
- Megint?
- Nem hisztizik, öltözik. Vedd át a pólód tiszta
föld vagy. – mondtam, miközben behúztam magam után a házba – Nyomás.
- Itt. – jelent meg Hye – Zelo?
- Elküldtem pólót cserélni. Amúgy arra gondoltam,
hogy mehetnénk abba a bevásárló központba, ami a város másik felén van. Ott
több mindent tudunk venni és van gyógyszertár is.
-Rendben. Ott néha olyan dolgok is vannak, amiket
máshol nem lehet megvenni.
- Vagy nem is létezik. Amúgy miről beszéltetek
Daehyunról? – kérdeztem.
- Csak arra volt kíváncsi, hogy ki tette rá azt a
régi vackot. – legyintett Hye.
- Pokróc. És te voltál?
- Nem és gondolom JungSoo se mert a vécén volt, te
meg a másik fürdőszobába voltál, szal’ valószínűleg ő volt csak nem emlékszik
rá. – vonta meg a vállát Hye.
- Te idióta arra nem gondoltál, hogy a TEHÉN
volt?! Még mindig itt van!
- Persze… Ez egyértelmű…
- Ugye? Né már itt is van. – mutattam a közeledő
Zelora.
- Akkor induljunk. – vezényelt Hye és kiléptünk az
ajtón.
Narrátor:
- Daehyun. – lépett be YongGuk a mato szobába –
Hol vannak a lányok?
- Elmentek valahova. – vonta meg a vállát az
említett.
- Valahova? Nem mondták hova? – lépett be a
szobába HimChan.
- Tudtátok, hogy a T-Rexek kihaltak? Ez nem vall
rájuk. – mélázott YoungJae. - És nem mondták, meddig lesznek el?
- Nem, csak azt, hogy elmennek. - mondta Daehyun.
- … Nekem hiányoznak. – görbült lefelé a szája
JongUpnak.
- Háp!
- És Hápinak is! – szipogta JongUp.
- Ne kezdj el sírni Uppie, mert én is fogok… -
kezdett hüppögni HimChan, leguggolt JongUp mellé és átölelte a vállát – És én
nem akarok sírni, mert már egész szép az arcom…
- Most nehogy itt sírjatok nekem… M-Majd visszajönnek,
és akkor látjuk őket… - kezdte törölgetni a szemét YoungJae.
- Ne sírjatok, így nem tudok aludni. – morogta
Daehyun miközben belefúrta az arcát a párnájába.
- De nekem hiányoznak! – bömbölte JongUp HimChan
ölelgetve.
- Na, jó elég! – emelte föl a hangját a mato vezér
mire mindenki elnémult – Mindenki szedje, össze magát megyünk és meg keressük
őket.
- Tényleg? – állt föl JongUp.
- Igen, de mert már elegem van, hogy állandóan
elviszik Z.3.L.0 – át. Azóta nem beszéltem vele amióta a lányok elvittek minket
az orvoshoz és remélem, nem adtak neki semmilyen parancsot, amitől
összezavarodott.
- Készen vagyok. – állt meg JongUp a Leader előtt.
- Ez gyors volt. – hőkölt hátra YongGuk.
- Mi is kész vagyunk. – jelentek meg a többiek
JongUp mögött.
- Rendben akkor indulás.
YongGuk szemszög:
Amikor kiléptük a kert kapun elindultunk a bolt felé,
ahol KyongHáék szoktak menni vásárolni, amikor odaértünk körbejártuk az egész
boltot de nem találtuk meg őket. Még egyszer körbementünk és végül a kasszák
előtt találkoztunk.
- Semmi? – néztem körbe, mire mindenki megrázta a
fejét.
- Nem látták őket itt. – jött vissza HimChan aki a
kasszásokat kérdezgette.
- Még hova mehetek? – kérdezte YoungJae.
- Lehet a cukrászdába. – mondta JongUp.
- Az nagyon messze van és azért nélkülünk csak nem
mentek volna el.
- Igaz. Akkor nem tudom. – vonta meg a vállát
JongUp.
- Lehet, hogy nem ide jöttek bevásárolni.
Hallottam, hogy egyszer KyongHa mondta, hogy van a város másik felén egy szupermarket,
ami sokkal nagyobb, mint ez és oda akart menni de HyeRim nem, mert az messzebb van,
mint a cukrászda. – mondta Daehyun, majd amikor látta, hogy mindenki értetlenül
néz rá elkezdett magyarázkodni - Csak azért emlékszem rá, mert KyongHa mondta,
hogy ott sokkal több kaját lehet venni.
- Így érthető. – bólogatott HimChan – Akkor
keressük meg azt a helyet.
- Azt se tudjuk, hogy néz ki! – háborogtam.
-
Nagy és sok kaját lehet venni… - morogta HimChan –
Plusz
egy magas robot egy KyongHa+HyeRim párost szerintem meg nem lehet nem észrevenni.
-
Teljesen igaza van. – bólogatott YoungJae – Szerintem megtaláljuk őket.
-
… Na, jó akkor menjünk vissza a házhoz, és onnan induljunk el. – adtam ki a
parancsot és kitereltem mindenkit a boltból. Elindultunk visszafelé, de nem a
házhoz érkeztünk vissza.
-
Nem itt kéne lennie? – nézett nagy szemekkel JongUp.
-
De… - motyogta HimChan – Itt valami nem stimmel.
- Lehet, hogy egy utcával hamarabb fordultunk
be, mint kellet volna, vagy később… De nem lehetünk messze szóval innen már
mehetünk megkeresni a szupermarketet. – ugrált YoungJae. Megköszörültem a
torkomat, mire abba hagyta.
-
Megkeressük őket, mivel mást nem is nagyon tudnánk tenni, de ennek nem kéne
örülni! – néztem YoungJaere aki, behúzta a nyakát.
-
Akkor most merre? – nézett körbe HimChan.
-
Ha tovább megyünk, lehet, találunk valami ismerős helyet, de az biztos, hogy jó
irányba megyünk csak az utcákat tévesztettük el. – magyarázta miközben
elindultam tovább az utcában. Két óra múlva megálltunk megnézni, hogy hol is
vagyunk…
-
Hmm… nekem ismerős ez utca. – morogtam miközben az utcatáblát vizsgáltam.
-
Akkor eltévedtünk? – kérdezte rekedten HimChan.
-
Minden valószínűség szerint igen. – mondtam még mindig a táblát szemlélve.
-
TE JÓ ÉG SOHA NEM TALÁLUNK HAZA ITT FOGUNK MEGHALNI!
-
Nincs semmi baj Hyung, csak keressünk valamit, ami alapján ki találhatjuk, hogy
merre kell mennünk. – nyugtatta YoungJae HimChant.
-
És, hogy hol vagyunk. – morogta JongUp.
Körbenéztem
és próbáltam valami olyasmit keresni, ami alapján tudunk tájékozódni, ugyanis a
tábla nem sokat segített.
-
Nézettek arra az autóra az volt írva, hogy Krt. az nem a körút rövidítése?
Hallottam, hogy KyongHa egyszer beszélt valamit valami körútról HyeRimnek. Vagy
fordítva. – mutatott YoungJae egy fehér furgonra, aminek az oldalán nagy
betűkkel ott díszelgett a Krt. felirat is.
-
Az nem körforgalom?
-
De a körút, az kör alakú, nem?
-
Lehet olyasmi, mint a körforgalom.
-
Akkor mi körbe-körbe megyünk!?
-
Nem, mert ez eddig nem volt itt.
-
Akkor lehet, most lett csak körút.
-
Csak így átnevezték hirtelen?
-
Na, jó ebből elég! – szóltam bele a társalgásba – Szerintem induljunk el arra
és próbáljunk meg haza jutni.
Elindultunk
egy nagy kereszteződés felé miközben a fiúk tovább vitatkoztak arról, hogy a
Krt. az most körút, körforgalom vagy egy egyenes útszakasz-e, aminek ez a neve.
-
Most már tényleg elég! – fordultam meg, amikor már az egyik zebra közepén jártunk
– Nem hagynátok abba! A Krt. nem körút nem körforgalom és nem is egy utcanév
vagy mi! Az ügy lezárva!
-
Jó, jó, de akkor az mi volt azon a kocsin? – kérdezte HimChan.
-
Mit tudjam én! Lehet valami kiszállító vállalat kocsija volt vagy valami! De
most már tényleg hagyjátok abba! –emeltem föl a hangom, mert az autók
körülöttünk elkezdtek dudálni.
-
Mi a bajuk ezeknek?! – morogtam.
-
Nem tudom, ne foglalkozzunk velük. – legyintett HimChan.
-
Nem lehet, hogy rossz helyen állunk? – nézett körbe JongUp.
-
Persze, hogy nem! A zebrán át lehet menni. – mutogatott YoungJae a fehér
csíkokra – Tudtátok, hogy a Britek furcsák?
-
Menjetek már az útból idióták! – kiáltott ránk valaki az egyik kocsiablakából.
-
Menjünk utána és nyírjuk ki! – csikorgatta a fogát HimChan.
-
Mit csináltok itt az út közepén fiúk? – lépett oda hozzánk egy egyenruhás
férfi.
-
A körutat keressük. – mondta JongUp.
-
Körutat? – nézett rá furán a férfi.
-
Na, ugye, hogy mondtam, hogy az nem az, és nem is egyenes út! – tettem hozzá
gyorsan mielőtt YoungJae közbeszólhatott volna.
-
Na, jó… gyertek le szépen az útról és beszéljük meg ezt a körutat. – próbált
minket a járda irányába terelni a ismeretlen személy.
-
NEM! – emelte az égnek a kezét JongUp – Itt ez a csiga! Meg kell védeni! –
mutatott a földre.
-
TE JÓ ÉG MICSODA RONDA DÖG ÖLD MEG! – visította HimChan miközben a karjaimba
ugrott.
-
Ez csak egy primitív gerinctelen földi élőlény teljesen ártalmatlan. –
nyugtatta YoungJae.
-
Na, látod! – néztem HimChanre.
-
Nem érdekel ez olyan csúnya. ÁÁÁÁÁ! Elindult erre nyírd ki! – kezdett kapálózni
HimChan a karomban.
-
Ha megrúgsz el is doblak! - szóltam rá.
-
Majd én biztonságba helyezem. – mondta JongUp és lehajolt, a kis lényhez, ami
mellesleg egy meztelen csiga volt.
-
Úgy hallottam valahol meg eszik őket. Bár nem tudom, hogy. – magyarázott
YoungJae.
-
Tényleg? – kapta föl a fejét Daehyun, aki már nagyon éhes volt.
-
De nem hiszem, hogy… - kezdte, de Daehyun kikapta JongUp kezéből a csigát és
betette a szájába -… nyersen.
- Nyem baj az. – legyintett tele szájjal – Hmm, nem is olyan rossz.
-
Fúújjj! Kérlek legalább ne nyitott szájjal! EZ UNDORÍTÓ! – visítozott HimChan.
-
NEEEEEEEE! SZEGÉNY CSIGA! – kezdett bömbölni JongUp.
-
De tényleg Daehyun ne csámcsogj. – szóltam rá.
-
Fiúk, szerintem gyertek velem. Azt hiszem el kéne beszélgetnünk az őrsön. –
mondta a rendőr kissé sápadtan.
-
Tudtátok, hogy a csigák hímnősek és kölcsönösen termékenyítik meg egymást?
-
Na, jó… - vakargatta a fejét a rendőr – Szerintem, gyertek velem.
-
NE TEGYÉL LE! – ellenkezett HimChan amikor le akartam tenni – Az a dög is ott
mászott és olyan nyálkás cuccot húzott maga után! Belelépek és olyan lesz a
cipőm! Pedig ez új cipő! Látod!? LÁTOD?!
-
Jó, de a járdán már leteszlek. – morogtam miközben az egyenruhás férfi után,
lépkedtünk.
-
Dehogy teszel! – hápogott HimChan – Mi van, ha járdáról ment le az úttestre?!
Akkor ott is van trutyi! Te engem nem teszel le SEHOL!
-
Most szépen beültök a kocsiba és elmegyünk az őrsre. – mondta a férfi és
kitárta nekünk a kocsi ajtaját - Csak utánatok.
-
Most már leteszlek. – gyömöszöltem be HimChant a kocsiba és beküldtem utána a
többieket, majd beültem én is. A férfi beült a vezető melletti ülésbe egymásra
néztek és elindultunk.
-
Menjetek, arrébb tönkre megy a ruhám! Összegyűritek! – fészkelődött HimChan.
-
Kicsit sós volt ez a csiga. – cuppogott Daehyun – Nincs valakinek vize vagy
valami édes kajája?
-
Csak az van, de tényleg. – morogtam.
-
Tudtátok, hogy a televízió németül Der Farfernseher, ami azt jelenti, hogy
„színes távol látó”?
-
Hiányzik Hápi. – nyafogott JongUp.
Egész
úton ez ment. Nem tudom meddig mentünk, csak arra emlékszem, hogy a rendőr
konyítja az ajtót.
-
Na, ki lehet szállni. – intett a fejével. Kikászálódtam a kocsiból a rendőr,
pedig betessékelt egy hatalmas épületbe minket. Amikor beléptem egy nagy recepcióféleség
volt a baloldalon mögötte, pedig rengetek műanyag szék és mindenféle emberek
ültek rajtuk közöttük pedig egyenruhás emberek járkáltak.
-
Na, ide üljetek le szépen és várjatok egy kicsit. – vezetett minket öt műanyag
székhez a rendőr – Az irataitok?
-
Mik? – vágtam értetlen fejet. A Mato Planeten nem kellet semmilyen papír
mindenki ismert engem, bár KyongHa mondta, hogy itt mindenkinek kellenek
papírok.
-
Akkor ezek szerint felejtős ez a dolog… - morogta a férfi – Nem sokára jövök,
várjatok itt.
-
Rendben, pá! – integetett neki JongUp.
-
Milyen fura hely ez. – nézett körbe YoungJae – Tudtátok, hogy nem tudom, hol
vagyok?
-
Nem volt olyan jó ez a csiga… - morogta Daehyun – Vagyis, csak az utó íze
rossz.
-
Minek etted meg egyáltalán azt A RONDA DÖGÖT?! AZT MONDTAM TAPOSD EL! –
háborgott HimChan.
-
Ez is egy megoldás volt. – vonta meg a vállát Daehyun.
-
Lenyugodnátok, gondolkodom. – szóltam rájuk ma már nagyon sokadára.
-
Hiányzik Hápi!
-
Hallhatóan korog a gyomrom. – morogta Daehyun.
Körbenéztem
a helyiségben. Akinek nem volt semmi dolga az minket bámult, ebből a teremből
egy vasajtó mögött valami nagyobb terem is lehetett, de nem tudtam rendesen
kivenni.
-
Sziasztok! - lépett be egy nagyon mosolygó férfi az ajtón hatalmas dobozokkal a
kezében, amiket letett az asztalra – Hoztam egy csomó finom fánkot akciósak
voltak…
-
FÁNK!? – ugrott föl Daehyun és már a dobozoknál is volt. Föltépte a tetejüket
és elkezdte betömni a tartalmukat.
-
Meg fog enni mindent. – morogtam.
-
Mi az istent csinál ez!? – jött oda az egyik rendőr és megpróbálta Daehyun
lerángatni a dobozokról, aki az egyik lábával eltolta miközben evett tovább.
-
Ift ugyfem jöf áftt! – mondta tele szájal majd evett tovább.
-
Ne szórakozz velem otthon, már megettél mindent! – ugrott fel YoungJae –
Tudtátok, hogy a Mikulás nem létezik?!
-
El fogod rontani a pocid! – hüledezett HimChan – Ne egyél ilyen gyorsan!
-
De mindig ilyen gyorsan eszik. – vettet ellen YoungJae – Tudtátok, hogy a
Húsvéti nyúl sem létezik?!
-
Ne feleselj velem!
-
Nem feleselek csak szerintem nem baj, ha gyorsan eszik.
-
Az anyád vagyok, én mondom, meg mit csinálj!
-
Ez most, hogy jön ide?! – háborgott JongUp – Nincs itt Hápi!
-
A te anyád is vagyok, ne feleselj velem!
-
Hiányzik Hápi!
-
Mindenki nyugodjon le a picsába! – álltam már föl én is a helyemről.
-
Egy fánk mindenek felett! – emelt a magasba Daehyun az utolsó fánkot mielőtt
azt is eltüntette volna.
-
Mi a fenét műveltek?! – jelent meg egy furcsa férfi, akit eddig még nem láttam
– Vigyétek mindegyiket külön cellákba ezek tuti valamit szívtak.
-
Ne gyűrje össze a DZSEKIM!- sikítozott HimChan amikor hat rendőr körbefogott
minket bekísértek a vasajtó mögé. Ez hosszú folyosó érkeztünk, amin végig
cellák voltak. Mindegyikben volt legalább 4-5 ember. Kinyitották előttem az
egyik ajtót én, pedig beléptem, de azonnal be is csukták mögöttem,
megfordultam, és ahogy kinéztem láttam, hogy mindenkit külön cellákba teszik.
-
Így talán nem lesznek olyan hangosak. – szólt oda az egyik rendőr a társának,
amikor mentek ki. Most komolyan csak azért tettek minket külön, mert szerintük
hangosak voltunk?! Mekkora hülyeség! Hátat fordítottam a rácsoknak és végig
mértem a cellában lévő embereket. Nem kis meglepetésemre egy nálam kétszer
nagyobb férfi lépet elém.
-
Ezt figyeljétek srácok. – szólt hátra a haverjainak- Egy új fiú…
HimChan:
Amikor
beléptem a cellába azonnal láttam, hogy nem lesz kellemes, az itt eltöltöd idő.
Öt hatalmas bőr ruhás, szakállas fickó állt velem szembe a falnál. Az biztos,
hogy kéne nekik egy kis divat tanácsadás…
-
Szióka! – köszöntem az egyikkőjüknek, aki kicsit messzebb állt a többiektől –
Te tudod, hogy meddig leszünk itt?
-
Na, mi ez? Egy cicafiút zártak be hozzánk? – nevettet az egyik férfi.
-
Nem kérem szépen én egy nyúl, vagyok.
-
Aha, értem. – vigyorgott – Hogy erre nem gondoltam.
-
Ugye milyen egyértelmű? Egyébként ez a bajusz már kiment a divatból lehet kezdened,
kéne vele valamit. – ajánlottam.
-
Majd észben tartom. – röhögött.
-
Egyébként itt miért néz ki mindenki úgy, mint egy majom? Szörnyűek ezek a
ruhák. Ráadásul iszonyatos bűz van. Szoktatok ti fürdeni? Van itt egyáltalán
tükör? Biztos tönkre ment a hajam. És nektek sem ártana, hogy rendbe tegyétek
magatokat, borzalmasan néztek ki. Hol lehet itt fogat mosni? Ha sokáig itt
leszünk nekem szükségem lesz rá. Te jó ég nincs itt a neszesszerem! Remélem,
nem leszek sokáig. Kéne egy hajvasaló is, fésűm sincs. De várjunk, van itt
konnektor? Gondolom nincs micsoda hely… Legalább fürdőszoba van valahol?...
-
Most hagyd abba, mert már, kurvára idegesítesz! – állt föl az egyik szakállas
napszemüveges férfi.
-
Csücsülj vissza, ha gyorsan állsz föl, akkor elszédülhetsz. – figyelmeztettem.
-
Na, jó most már komolyan elegem van! – ragadta meg a dzsekim a férfi, amire
reflexből egy bal egyessel válaszoltam mire a férfi elterült a földön.
-
NE NYÚLJ A DZSEKIMHEZ! – ordította el magam miközben a ráncokat próbáltam
kisimítani – ÖSSZE GYÚRTED, MOST ,HOGY NÉZ MÁR EZ KI?! ÍGY NEM LEHET FÖLVENNI!
-
Oké szerintem nyugodj le… - emelte föl a kezét az egyik bőrgatyás fickó.
-
MI AZ, HOGY NYUGODJAK LE?! TE NEKEM CSAK NE MONDD MEG MIT CSINÁLJAK MERT
KITÖRÖM A NYAKAD! ARGHH AZ IDEGESSÉG ŐREGITI A BŐRŐM ÉS RÁADÁSUL A KABÁTOM IS
GYŰRÖT! MI JÖHET MÉG?!
-
Ne ordítoz… - próbált valaki nyugtatni miközben a többiek az ájult társukat
ébresztgették.
-
Nem ordítozok csak emelt hangon beszélek, mert valaki ÖSSZEGYŰRTE A DZSEKIM! –
háborogtam tovább – EZ A CUCC VA-DO-NAT
ÚJ VOLT! ÉRTED?! És most már nem fogom tudni használni!
-
De csak kicsit gyűrött lett…
-
ÉN IS ERRŐL BESZÉLEK!
-
De…
-
NEM AKAROK MÉG EGY SZÓT MEG HALLANI MERT ISTENEMRE MONDOM, HOGY MINDENKIT
KINYÍROK! – üvöltöttem magamból kikelve, mire az összes rab behúzta a nyakát és
eltámogatták a még félig ájult társukat a sarokba én pedig dühöngtem tovább
magamba.
YoungJae:
Besétáltam
a cellába, amit a rendőr mutatott nekem, és boldogan konstatáltam, hogy lesz
kihez beszélnem. Gyorsan végig mértem őket és látszott rajtuk, hogy agyatlan
tuskók. Rám vár a feladat, hogy észt tegyek a fejükbe.
-
Jó napot mindenkinek! – köszöntem mire mindenki felém, fordította a tekintetét
– Önök itt laknak?
-Ugye
ezt most nem komolyan kérdezed? – nézet rám furán az egyik férfi.
-
Hagyjad, biztos drogos. – legyintett egy másik cellatársam.
-
Tudtátok, hogy a Kis Vuk egy teljes drakfuv hadjárat?
-
Mi az istenről beszélsz te? – kérdezte meg az egyik bőrdzsekis fickó.
-
Arról, hogy esik az eső. Tudtátok, hogy a bronzból készült kilincsek átlagosan
8 óra alatt fertőtlenítik önmagukat? Tudtátok, hogy a pillangók a lábukkal
ízlelnek?
-
…A pillangóknak van lábuk? – nézett az előbbi bőrdzsekis férfi a mellette
állóra.
-
Azt isten szerelmére! Hagyjad! Majd csak abba hagyja a dumát. – legyintett a
kérdezett.
-
Tudtátok, hogy a csótány 9 napig képes fej nélkül élni és utána éhen hal? Tudtátok,
hogy 500 évvel ez előtt a nap csak 20.6 órából állt? Tudtátok, hogy a
kacsahápogás nem visszhangzik, és senki nem tudja miért? Tudtátok, hogy a T-Rex
ma élő legközelebbi rokona a csirke? Tudtátok, hogy az acélban 15-ször
gyorsabban terjed a hang, mint a levegőben? Tudtátok, hogy az eddigi
leghosszabb emberben talált bélféreg 33 méter hosszú volt?
-
Szerintem nem fogja… - morogta a bőrdzsekis fickó.
-
Tudtátok, hogy csak a rovarok rendelkeznek igazi szárnyakkal, a többi repülő
állatfaj például: madarak, denevérek, szárnyai igazából módosult lábak?
Tudtátok, hogyha a hajatok mosolyog, akkor ti is mosolyogtok? Tudtátok, hogy a
disznó egy indokolatlanul áramvonalas állat?
-
Miért? – hökkent meg az egyik rab.
-
Láttál te már disznót 40-el futni? – kérdeztem.
-
Nem.
-
Na, látod…
KyongHa
szemszög
-
De ha egyszer nincsenek itt! – kiabáltam HyeRimnek az ajtóból – Most megyünk és
megkeressük őket, mert ezek a hülyék még lecsukatják magukat vagy valami
ilyesmi!
-
És mégis hogyan? – kérdezte Hye miközben a kajákat dobálta be a spájzba.
-
Szerinted Miss HerChant nem veszik észre? De ha mégse, mert annyira vakok akkor
egy OldJoe vagy Uppie Hápival beleolvad a környezetbe? – néztem kérdően
HyeRimre, aki egy pillanatra meg állt, majd abba hagyta a pakolást.
-
Teljesen igazad van azonnal meg kell őket találnunk! – mondta miközben a
táskáját kereste.
-
Na, ugye? Stephano vigyáz a házra!
-
Háp! Háp!
-
Mi volt ez? – nézet körbe Hye.
-
Né itt van Hápi… Hápi!?
-
Ha itthon hagyta JongUp akkor valami nincs rendben. – morogta Hye.
-
Egyetértek! De legalább megtalálja nekünk JongUpot. – mondtam, fölemeltem a kis
kacsát, kivittem és lettem az ajtó elé.
-
Mit csinálsz? – szaladt utánam Hye és Zelo.
-
Keresed a gazdit Hápi!
-
Te meg vagy húzatva ez egy kacsa! – háborgott Hye.
-
Né elindult.
-
De akkor is kacsa!
-
Van jobb ötleted? Majd meglátjuk, hol kötünk ki.
-
Na, jó…
Hápi
először elvezett minket abba a boltba a hova bevásárolni jártunk, majd
ismeretlen utcákon jöttünk visszafelé és egy nagy kereszteződésnél elakadtunk.
-
Mi baj Tubi? Nem tudod hogyan tovább? – néztem a kis kacsaára.
-
Ez nem galamb! És szerintem meg eltévedt. – mondta Hye miközben nézelődött.
-
Akkor kérdezzünk meg valakit. – mondtam, majd körbenéztem és kiszemeltem egy
megfelelő embert erre a feladatra. Fölkaptam Hápit és oda siette hozzá.
-
Elnézést.- rángattam meg egy kicsit az egyen ruháját – Nem látott erre felé
véletlenül öt srácot, akik furán viselkedtek?
-
Nos, ami azt illeti láttam… - mondta a rendőr miközben Hápit nézte a kezemben –
Én vittem be őket.
-
Ne nézze berögződött. És pontosan hova?
-
Talán ismered őket?
-
Elég jól. De tessék, már megmondani hol vannak, mert vinném őket haza.
-
Hát, na jó...
*Kicsit
később*
-
Nem hiszem el, hogy bevitték őket a rendőrségre! – hüledezett Hye – Szegénykéim
biztos halálra vannak rémülve!
-
Daehyun meg olyan éhes lett, hogy megevett mindenkit, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Kannibalizmus
a köbön!
-
Nyugodj már le nem evett meg senkit!
-
Ne véd a pasidat!
-
Nem a pasim!
-
Na, itt is van. – mutattam egy nagy épültre – Tuti ez az, rá van írva!
-
Nem mondod?! – morogta Hye.
-
Menjünk be.
-
Jó napot! – köszöntem a recepciós hölgynek – Öt beszívott srácot keresek.
-
KyongHa! – bökött oldalba Hye.
-
De ha egyszer úgy viselkednek! – mondtam.
-
Nos, valóban hoztak be öt furcsán viselkedő fiút. – mondat a recepciós – De hangosak
voltak és nem voltak papírjaik ezért a főkapitány bezárazta őket a cellákba.
-
Szegények!
-
Eddig nem nagyon sajnáltad őket. – jegyezte meg Hye.
-
Most se őket sajnálom, a cellatársaikat. – mondtam Hyenek majd visszafordultam
a recepcióshoz – Vinnék őket haza.
-
Szerintem ezzel nem lesz gond. – morogta a recepciós.
-
Majd én kihozom őket. – mondta egy rendőr, aki eddig hallgatta a
beszélgetésünket most elindult a helyiség másik felén lévő ajtóhoz – Gyertek.
-
Remélem nem lesz esett semmi bajuk. – aggódott Hye.
-
Ne aggódj már ennyit! – mondtam miközben utol értük a rendőrt.
A
férfi kinyitotta az ajtót és azonnal föltűnt, hogy nincs valami rendben. Az
egész folyosón csönd volt.
-
Mi a fene van itt? – morogta a rendőr és oda lépett az első cellához és tátva
maradt a szája. A cella közepén egy hegyméretű férfi feküdt kidőlve a többiek,
pedig a fal mellet ültek a földön.
-
YongGuk. – léptem oda a rácsokhoz – Hányszor kértelek már, hogy ne nyírj ki
spontán embereket!?
-
Mi történt? – lépett mellém Hye, közben YongGuk kijött az ajtón.
-
Majd elmeséli, előbb hozzuk ki a többieket. – ajánlottam.
Végig
mentünk a többi cellán, amiben voltak és mindegyik helyen ugyan ez a felállás
volt. Valaki a földön vagy sérülten kuporgott a többiekkel, aki nem volt kiütve
a sarokban, vagy a falnál, a matokik pedig az egész közepén nyugodtan
ültek/álltak. Kivéve YoungJaet aki beszélt és láthatóan föl lélegeztek a cella
társai, amikor kiment. Mikor mindenkit összeszedtünk gyorsan leráztuk a
rendőröket és elindultunk hazafelé.
-
De most tényleg mi történt azzal az emberel YongGuk? – fordultam az említett
felé miután Hápit visszaadtam a mamájának.
-
Azt mondta erősebb nálam. – mondta teljesen nyugodtan a Leader.
-
És ezért betörted a fejét? – hüledezet Hye.
-
Mi az, hogy? Ki mer olyat mondani, hogy erősebb Bang YongGuknál?! Meg mondtad
neki ezt mielőtt leütötted ugye? – néztem YongGukra.
-
Mi az, hogy! – felelte.
-
Pacsit! - emeltem a magasba a kezem.
-
Pacsi! – csapott bele a tenyerembe a Leader vigyorogva.
-
Ne pacsizgassatok! – szólt ránk Hye.
-
Na, és nálad mi volt HimChan? – fordultam a díva felé.
-
Összegyűrték a bőrdzsekim! – háborgott Miss HerChan.
-
Erre gondolhattam volna… Na, de meséljetek, ne csak én kérdezgessek.
-
Nálam mindenki kedves volt. Meg hallgatták, amit mondtam. – mondta YoungJae –
Csak egy valaki akart közbeszólni, de annak eltört az orra. Nálam ennyi elég
volt.
-
Értem.
-
Engem kinevettek Hápi miatt… De utána már nem… - morogta JongUp.
-
Oké Uppie nyugi van itt már Hápi. – nyugtatgattam – Na, és te Daehyun? …Várj,
kitalálom, nem adtak neked enni.
-
Nos, igen. De szereztem. – mondta a hasát simogatva.
-
Nem is te lennél. – nevettem.
-Itt
nem jobbra kellet, volna menni?... – nézet körbe YoungJae – Vagy előbb kellet,
volna?...
-
Nem, nem. – ingatta a fejét HimChan – Határozottan emlékszem, hogy még tovább
kell mennünk.
-
Nem, a következő utcán kell befordulnunk és balra. – magyarázta YoungGuk.
-
Szerintem kövessük Hápit! – emelte a magasba a kiskacsát JongUp.
-
Egyetértek a kacsamamával! – emeltem a magasba a kezem – És akkor már lehetne
gyíkunk is.
-
Szerintem kérdezzünk meg valaki… - motyogta HyeRim.
-
Hogy mersz ilyet mondani?! Persze, hogy nem, inkább tévedjünk el. – morogtam.
-
Beszéljük meg. – állt meg HimChan – Akkor merre menjünk?
-
Balra.
-
Tudtátok, hogy a lovak nem tudnak hányni?
-
Menjünk tovább.
-
Hápi után.
-
Nekem mindegy. – vonta meg a vállát Daehyun.
-
Kéne egy kutya is…
-
KyongHa fejezd be!
-
Akkor is balra!
-
Határozottan egyenesen!
-
Tudtátok, hogy a delfineknek az egyik szemük nyitva van, miközben alszanak?
-
A múltkor is eltévedtünk! Menjünk, arra amerre én mondom! Én vagyok a Leader és
az mondom, hogy menjünk balra!
-
De ha rosszul tudod az utat, akkor nincs értelme téged követni! Én tisztán
emlékszem, hogy tovább kell mennünk! – vitatkozott HimChan.
-
Tudtátok, hogy óránként 150 kalóriát égetsz el azzal, hogy vered a fejed a
falba?
-
BALRA!
-
EGYENESEN!
-
HÁPI UTÁN!
-
NEM KÖVETÜNK KACSÁKAT! – szólt közbe Hye.
-
NEKEM MÉG MINDIG MINDEGY! - jött
Daehyun.
-
Szerintem jobbra kell mennünk. – szólalt meg Zelo.
-
Te ne szólj bele! – legyintette le HimChan – Akkor is EGYENESEN!
-
BALRA ÉS KÉSZ! NE VITATKOZZ VELEM!
-
NEM VITATKOZOK CSAK MEG MONDOM A VÉLEMÉNYEM!
-
Hápi után kell mennünk! Ha elvezette KyongHáékat hozzánk, akkor haza is tud
minket vezetni! – mondta JongUp.
-
BALRA! NINCS VITA!
-
EGYENESEN TOVÁBB!
-
Jobbra kell mennünk! ÉN VAGYOK A ROBOT BAZDMEG! – toppantott egyet Zelo… TE JÓ
ÉG, ZELO!
-
ZELO, MONDTAM, HOGY MOST… Zelo…? – nézett döbbenten HimChan.
-
Ezt most ide hallucinálom, ugye...? – motyogta Daehyun.
-
Igen?
-
Te jó ég… EZ ÉL! – sikította HimChan.
