Ayo, kedves Bumbberek :3
Ez nem ficivel kapcsolatos, de:
Nem tudom hogy közületek jön bárki is MondoConra de mi ott leszünk mindkèt nap, szóóval a lènyeg hogyha valaki szeretne velünk találkozni az irjon ide vagy majd a fejezet alá, akár csak úgy a Conon megkereshet minket. Èn (Hee) fekete parókát fogok viselni, ès ChanYeol os Wolf os pólóban leszek ( ha kèsz leszek vele XD). A kèzfejemen rajta lesz ChanYeol jele, a karomra meg ráakarom irni hogy BUMB (LOL ismertető jel XD) Írótársam (Nim) öltözetèről fogalmam sincs, nekem is meglepetès lesz XD Engem közvetlen a megnyitó alatt a vásárló rèszlegnèl lehet majd megtalálni a SoundOfJapán CD pultnál Nimet meg szerintem a megnyitón de miután megvettem amit akartam èn is ott leszek XD utána meg bárhol Szóval ha láttok olyanokat akikre illik ez a leírás nyugodtan gyertek oda :3Valtozaas tortent ! :3 En (Hee) Nem a fekete parokaban vagyok (majd holnap XD) Ma normalisan vagyok: Vorosmfrufrus haj, viragos szoknya B.A.P s polo (fekete szovetkabat) rozsaszintaaka ea fekete szurke feher eaenrnyo :3 Kezfejemen a bumb felirat :3
Jelszó: BUMB ! ( Mily meglepő XD)
Ha mi vagyunk ezt a választ fogjátok kapni: Yep ! Szerkesztősèg :3
(Ui.: Spoiler nincs:3)
KyongHa szemszög:
- KI VOLT AZ A HÜLYE, AKI HAGYMÁT SÜTÖTT A
TORTÁBA?! – pattant föl YoungJae, miután megkóstolta a tortát.
- YongGuk! – néztem azonnal az említettre.
- Hé, nem én voltam, egyébként is te vetted. Hogy
lehetem volna én?! – mondta.
- Nem tudom, megoldottad. – vontam meg a vállam.
- Hé, itt a cukrászda száma. Kérdezzük meg őket. –
mondta HimChan, miközben a torta dobozát vizsgálgatta.
- Jó ötlet. – helyeselt JongUp, miközben tovább
ette a tortát.
- Na jó, én hívom őket. – mondtam, majd felkaptam
a telóm és tárcsáztam a számot. Kétszer kicsöngött, végül egy ismerős hang
szólt bele.
- Jó napot ez…
- Hé, te most már cukrász is vagy, vagy mi? –
szakítottam félbe a taxisunk monológját.
- Oh, szia KyongHa, nos igen cukrászdában is
dolgozom. – magyarázta.
- Nem akarok tolakodó lenni, vagy ilyesmi de… nem
te sütöttél véletlenül hagymát a tortánkba? – tértem a lényegre.
- Ja, hogy az ti kaptátok meg! – nevetett – Azt
egy barátomnak szántam, csak ezek szerint, te elvitted.
- Jó tudni. – morogtam.
- De én azért ennék egy tortát. – mondta HimChan.
- Jó, jó, jó. Hallod, gyere már át hozzánk egy
tortával, éhesek vagyunk. – mondtam a telefonba.
- Rendben indulok. – válaszolta a taxis és letette
a telefont.
- Na. Nem sokára lesz tortánk. – mondtam és visszaültem
a kanapéra – JongUp… szerintem ezt a tortát ne edd meg.
- Hagyjad csak. – legyintett YongGuk.
- Oké. – motyogtam – Né, kik jönnek itt.
A teraszról Hye és DaeHyun jött befele, az üres
tortás tányérral együtt.
- Na, mi az Tubi? – néztem föl HyeRimre, ahogy
mellém lépet.
- Ne hívj így!
- Oké Fejes!
- … Most, hogy belegondolok, a Tubicám nem is
olyan rossz… - morogta HyeRim.
- Na ugye? - vigyorogtam.
- Szerintem menjünk aludni. - morogta YoungJae,
miután látta, hogy Daehyun, a mato szoba felé veszi az irányt.
- Na jó. - mondtam - Hagyok egy üzenetet a
taxisnak, hogy ne hozza a tortát.
- Álljunk meg, a taxis dolgozik abban a
cukrászdában, ahol vetted a plusz tortát? - kérdezte HyeRim.
- Nos, igen. - vonta meg a vállát HimChan.
- Na jó, akkor én mentem fürdeni. - mondta HyeRim
és elindulta a fürdőszoba felé. Én pedig tárcsáztam a taxist.
- Hallo?
- Bocs, megint én. Annyi lenne, hogy majd mi
holnap átmegyünk a tortáért, de most az ünnepelt bedepizet, mert egy rózsaszín
nyulat kapott tőlem, mert hímnős, és mindenki szerint gonosz vagyok, de ez nem igaz, na szóval az a lényeg, hogy holnap majd
megyünk a cukrászdába tortáért.
- Rendben, akkor félretetetem nektek.
- Szupi. Na, de amúgy meséld már el ezt hagyma a
tortában sztorit, hogy honnan jött az ötlet.
- Van egy tipped mi?
- Na ná,
hogy van!
A tortás sztori után, még szóba jött megint a
rózsaszín nyúl, a vidámpark, nagy lila pandák, békák, tömegközlekedés,
újraélesztés, tűzoltók, házfelgyújtás, nagymama minigunnal, szobanövények és
Stephano.
- Nem hiszed
el, de Stephano az egyetlen értelmes lény, ebben a házban! - mondtam.
- Ami azt illeti, elhiszem. - válaszolta nevetve.
- KyongHa. - kocogtatta meg Hye a vállamat - Menni
kéne aludni, mert úgy jössz be a szobánkba, mint egy tank, és tuti fölkeltesz.
- Micsoda!?
Ez nem is igaz, én mindenhova úgy megyek be, mint egy tank! - háborogtam.
- Hallom KyongHa, menned kell. Akkor, majd jöttök
a tortáért.
- Ja,
valamikor.
- Páá.
- Holla. - mondtam és letettem a telefont.
- Ugye Miss HerChan nincs bent? - fordultam
Hyehez.
- Szerintem már végzet. - legyintett HyeRim.
- Ez azt jelenti, hogy siessek, ugye?
- Igen.
- Már itt sem vagyok. - emeltem föl a kezeimet, és futó lépésben
indultam a fürdő felé. Amint az ajtó elé értem az kitárult előttem, és kilépet
rajta egy JungSoo.
- Hogy az istenbe kerülsz te ide? - néztem rá az
említettre.
- Már lejárt a munkaidőm, és egy ideje már
megérkeztem. - mondta JungSoo.
- Az oké. Amúgy te...
- KyongHa!
- Oké! Mindenki félre! - toltam arrébb JungSoot az
ajtóból, és becsaptam magam után. Gyorsan letudtam az egészet, és amint
végeztem kilöktem az ajtót, ami azzal a lendülettel kiesett a helyéről.
- Az anyád! – morogtam, majd visszatettem és
fölsétáltam a szobámba.
- Na végre.
- nézett föl Hye amikor beléptem a szobánkba.
- Na végre?
Rekordidő alatt végeztem! - mondtam,
miközben bevetődtem az ágyamba.
- Tényleg. Amúgy mi volt DaeHyunnel? - nézetem
Hyere, közben oldalra döntöttem a fejem.
- Ez, hogy
érted? - pirult el Hye.
- Miről dumáltatok?
- Hát, izé, bocsánatot kértem miattad...
- Minek? Én
nem kértem volna.
- Éppen
ezért. - morogta Hye - Na meg azt is mondta, hogy honvágya van...
- Nem rendezünk neki „ne légy szomorú Mato Planet”
partit. - morogtam.
- Had fejezem be! Na és utána meg megkért, hogy
karcoljam bele a nevem a nyakláncába, az övé mellé, mert ha elmennek, emlékezni
akar rám.
- Ahaaa... – nyújtottam el a szó végét, majd
fölpattantam az ágyamból és kiviharzottam a szobánkból, egyenesen a Mato szoba
felé. Feltéptem az ajtót és odarohantam a rózsaszín matoki helyéhez.
- Gyere Tubicám, ezt meg kell nézned! - mondtam
miközben fölrángattam és elindultam vele a szobánk felé. Amint beértem a szobánkba,
láttam, hogy Hye még az ágyában fekszik és értetlenkedve néz rám.
- Maradj
úgy! - szóltam rá Hyere, miközben odarángattam az illetőt Hye ágyához és
rálöktem őt.
- Hajrá
Tubicáim, én itt se vagyok! – mondtam, majd kiszaladtam a szobából és becsuktam
magam mögött az ajtót.
- Mi folyik itt? – jelent meg YongGuk.
- Szerintem action lesz.
- Mi az, az action? – kérdezte JongUp.
- Tudtátok, hogy két test között fellépő
gravitációs erő egyenesen arányos a testek tömegével és fordítottan arányos a
testek közötti távolság négyzetével?
- Szerintem ez ilyen emberi dolog… - morogta
HimChan.
- Ti nem tujátok mire gondolok, amikor az mondom
action? – néztem rájuk értetlenkedve.
- Azt tudom, hogy egy szó… De amúgy nem értem. –
mondta YoungJae.
- Na jó, akkor készüljetek fel a
„KyongHa-féle-felvilágosító-órára”. – mondtam, amikor váratlanul, furcsa
hangokat hallottam a szobából.
*Uh…
- Ez mi ez, ez…? – motyogtam, és közelebb mentem
az ajtóhoz a matokikkal együtt.
*Hmmm…
- Ez Daehyun volt. – mondta YoungJae.
* M-mit
csinálsz?
- Ez meg HyeRim… - mondta HimChan.
- Mit csinálnak ezek ketten?! – kérdezte
értetlenkedve YongGuk.
- Köszönöm, hogy feltetted a kérdést. – mondtam
teljes nyugalommal.
*… itt? - hallottuk Hye hangját.
*De itt jó
lesz!
*Menj
kintebb!
*Ugh…
- De most komolyan! Mi folyik itt?! – kérdezte
HimChan.
- Kérlek szépen, Hye és DaeHyun éppen azt csinálják. – mondtam perverz
vigyorral.
- Az mi…? – kérdezte meg óvatosan JongUp – Lehet,
hogy tudom, de nem biztos…
- Nos, akkor mondom úgy, hogy éppen gyereket
csinálnak. – mondtam.
- De… - kezdte HimChan, amikor megint hallottuk
Daehyun hangját.
* De itt!
*Mhááw.
Daehyun!
*Istenem!
*Át veszem
az irányítást!
- KyongHa, azonnali magyarázatott követelek! –
mondta YongGuk.
- Nagyon szívesen! – mondtam vigyorogva – De előbb
még ezt végig hallgatom.
*Eh… -
hallatszódott megint Daehyun hangja.
*Jézus!
*Folytatom.
- Te szent isten! – fehéredett el HimChan.
- Ennek soha nem lesz vége? – motyogta YoungJae,
mire hirtelen kicsapódott az ajtó és kilépet rajta egy csapzott HyeRim és
partnere.
- Itt meg mi folyik?! – nézet rám lakópartnerem,
én csak egy perverz mosolyt villantottam rá, a matokik meg fal fehéren meredtek
csapattársukra.
- Mi van? – kérdezte Daehyun.
- Se-semmi! – vágta rá YoungJae
- Ja, oké… - fordult meg- Akkor én megyek aludni!
- Hye éhes vagyok, menjél kaját csinálni!- mondtam
- Emberek, pardon nyulak, megyünk a matoki szobába megvilágosodni! Vagyis
inkább csak folytatni.
HyeRim szemszög:
- KYONGHA! – kiáltottam fel, mikor DaeHyun rajtam
landolt – Uh.. NEHÉZ VAGY!
- Bocs… - tápászkodott fel
- Öhm… Dae?- suttogtam, bár fogalmam sincs, hogy
miért.
- Hmmm…?
– válaszolt-szintén- suttogva
- Nem akarnál, nem is tudom… LESZÁLLNI RÓLAM?! –
kérdeztem paradicsom vörös fejjel.
- Ja, de. – mondta, majd mellém huppant az ágyban.
- M-mit
csinálsz? – könyököltem fel. Még mindig suttogva beszéltünk egymáshoz,
néha-néha egy-egy hangosabb szó hagyta el a szánkat.
- Alszok. – motyogta, majd belefúrta a fejét a
párnámba.
- De itt?!
- Aj, de
itt jó lesz! – dörmögte
- Menj
kintebb!
– löktem arrébb
- Uhg…
- mordult fel mikor, beleütöttem a hasába- Na!
- Ez az én ágyam! – mordultam fel
- De itt
jobban alszok!- most ő taszított arrébb
- Mháááw! – estem le ez ágyról.
Harcolni akarsz? Hát megkapod kisapám!
- DaeHyun!- vettem rá magamat
- Mi a… ?!- kezdte volna, de én már rajta feküdtem
– Istenem! Mi csinálsz?!
- Átveszem
az irányítást
és kitúrlak! – motyogtam majd elkezdtem a mellkasát ütni.
- Eh… ennél többre nem futja? –
húzódott mosolyra az ajka, majd fordított a helyzetűnkön, és elkezdett
csikizni. Nevettem és összevissza forgolódtam, mire leestünk az ágyról-
szerencsére Dae-re estem-, és abbamaradt a támadása.
- Jézus, ne csinálj ilyen
váratlanokat! - motyogtam
- Te kezdted, én csak folytatom!
- KyongHa kezdte az egészet! – tártam szét a
kezeimet – Amúgy… Szerintem jobb, ha kimegyünk.
Mindketten feltápászkodtuk –hozzáteszem a kis
akciónknak hála eléggé csapzottan néztünk ki- majd kitártam az ajtót.
- Itt meg mi folyik?! – néztem Kyonggie-ra, aki
csak egy perverz mosolyt villantott rám, a matokik meg fal fehéren meredtek
Dae-re.
- Mi van? – kérdezte
- Se-semmi! – vágta rá YoungJae
- Ja oké… - fordult meg- Akkor én megyek aludni!
- Hye éhes vagyok, menjél kaját csinálni!- mondta
barátnőm- Emberek, pardon nyulak, megyünk a matoki szobába megvilágosodni!
Vagyis inkább csak folytatni.
- Nekem mindegy. – mondtam majd bebattyogtam a
konyhába
Elkezdtem felhúzni a zöldségeket, meg a húst,
szalonnát a pálcára. Összesen 36 darabot csináltam meg. Ebből még Kyonggie is
max 4-et tud megenni. Átmentem a nappalihoz- a terasz elé-, és begyújtottam a
grillsütőt. Ne kérdezzétek meg, miért van egy grillsütő a nappaliban, én sem
tudom, valami nagy baja lehetett a háztervező fejével…
Bepakoltam az összes saslikot, majd elvonultam
csinálni hozzá chipses krumplit. Imádoooom!
Mire kész lettem mindennel, megterítettem.
Kerestem a fiúkat, de egyedül JungSoot találtam meg- őt is csak a wc ajtón
keresztül hallottam, azt hiszem egy darabig még nem fog kijönni-, majd hirtelen
kivágódott az ajtó és kijött 5 darab liszteszsák, egy bádogember, meg egy
boldogan dalolászó jótündérkeresztanya.
- Na mizujs? – néztem rájuk- KyongHa mit tettél
velük?!
- Én semmit! – emelte fel a kezeit – Együnk!
- Én… nem vagyok éhes. – pásztázta a földet
DaeHyun
- Jézusom, KyongHa mit tettél velük?! – mondtam majd
megsimiztem Daehyun fejét, mire ő csak elhúzta azt- Ha ez a zabagép nem éhes, akkor
valamit nagyon mondhattál nekik!
- A zabagép az bók! – suttogta KyongHa- de persze
hallottam-, mire a fiúk összeugrottak, és még fehérebbek lettek.
- Na jó… ezt most nagyon nem értem. – ráztam a
fejemet. – Mind egy én eszek, mert farkas éhes vagyok!
- Ez az első számú bizonyíték arra, amit mondtam.
– mondott megint valamit KyongHa
- Tudom, emlékszem… - motyogta HimChan
- Na, akkor gyere Kyonggie együnk. – mosolyogtam
- Hirtelen hangulatváltás! – bólogatott a jómadár
- Gyere már, te féleszű, mert holnap korán reggel
jön a postás és hozza a leleteket!
Amint befejeztem a mondatomat, a fiúk sikítva
szaladtak be a szobájukba- kivéve Dae-t aki csak a fejét vakargatva ballagott
utánuk, na meg Zelot -, majd olyan kiáltások hangzottak ki mint a „Az is onnan
jön! ” , „Nem akarok, nem aludni este!”
- Komolyan nem értem őket. – ráztam a fejemet,
mikor Kyonggie helyet foglalt.
- Én sem. – vágott ártatlan fejet, majd nekilátott
a saslikjának. – Amúgy JungSoo merre?
- A WC-n . – feleltem – Szerintem meggyűlik a baja
a gyomrával a hangokból ítélve, avagy Sátánizmust hajt végre, vagy le akarja
magát húzni a WC-n.
- Szerintem az utolsó.
Ezután eltakarítottuk a maradékot, majd elmentünk
aludni. Holnap száz százalék, hogy kiderítem mi volt a fiúknak a baja. Egyébként…
NEM TUDOK ALUDNI, MERT DAEHYUN ILLATA VAN AZ ÁGYAMNAK! Aish, olyan bódító illata van… Komolyan ezt be
kéne tiltani. Zavarja a nózimat az illata. Igaz, hogy kellemes és megnyugtató,
de jelen esetben csak felzaklat. Aj, azt hiszem ki kéne cserélni az ágyneműt.
KyongHa szemszög:
Miután eltakarítottuk a kaja maradékát, elmentünk
aludni. Ahogy forgolódtam az ágyamban, egyszer csak azt hallom, hogy HyeRim
nagyon ficereg.
- Mi az isten csinálsz már? – kérdeztem, miközben
fölkapcsoltam a lámpát.
- Semmit, csak nem tudok aludni. – mondta Hye,
miközben az ágyneműjével a kezében kiment a fürdőszobába.
- Csak nem lett piszok az ágyad? – kérdeztem
vigyorogva Hyet, amikor visszajött.
- Nem, csak rossz illata van. Most aludjunk. -
morogta és lekapcsolta a villanyt.
’Reggel’
Amikor fölébredtem, már hétágra sütött a nap és
pont az én arcomba. Ki pattantam az ágyból és miután halkan fölöltöztem-mert
Hye még aludt-, kiosontam a szobánkból. A konyha felé vettem az irányt, ahol a
fiúk már javában „falatoztak”.
- Nekem is hagytok valamit, vagy mennünk kell
vásárolni? – kérdeztem vigyorogva, közben leültem közéjük.
- Én… még… nem vagyok éhes… - motyogta YoungJae.
- Nem baj az, majd elmúlik. – veregettem meg a
vállát – Amúgy, majd mennünk kell a tortáért…
- Az jó. – vágta rá YoungJae.
- Miután megjöttek a leleteeeeeeeek. – fejeztem be
mondatott.
- Ez már nem olyan jó… - morogta YongGuk.
- Főleg, ha pozitív lesz… - morogta HimChan.
- Nincs gáz srácok, annyira nem rossz a helyzet. –
mondtam.
- Tényleg? – kérdezte JongUp.
- Nem, csak azért mondtam, hogy ne legyetek ilyen
letörtek.
- Ahaa… majdnem sikerült… - mondta HimChan.
- Az is valami.
- KyongHa. Ja, itt vagy… - lépet be Hye a konyhába
– Hogy, hogy ilyen korán fölkeltél?
- Ja, éhes vagyok. – válaszoltam.
- Jellemző... Amúgy, még nem volt a postás? –
kérdezte Hye.
- Még nem. – mondtam mire hallottuk, hogy valaki
kopog az ajtón.
- MIÉRT. NEM. HASZNÁLJA. A. CSENGŐT. SOHA. SENKI?!
– mondtam, közben fölálltam az asztaltól és elindultam ajtót nyitni.
- Jó napot. – köszönt a postás – Moon HyeRimet
keresem.
- Ja, az nem én vagyok. HYERIM TE KELLESZ.
Mindjárt jön. – mondtam, majd félreálltam.
- Itt vagyok. – jött oda az említett. Láttam, hogy
YoungJae nagyon integet nekem, ezért oda mentem a fiúkhoz.
- Mi van?
- Ezek a kórházból jöttek? – kérdezte halkan.
- Szerintem, ja. – vontam meg a vállam – Elköszönt
a postástól, rohanok! – mondtam eközben visszarohantam az ajtóhoz, kikaptam Hye
kezéből a levelet és kinyitottam.
- Pozitív lett! – emeltem a magasba a lapot.
- Mi, ez most komoly?! – próbálta Hye kiszedni a
lapot a kezemből.
- Azt hiszem, nekem levegő kell! – sápadozott
HimChan és a többiekkel a nyomában kiment a teraszra.
- Én mentem utánuk. Te nézd meg ezt jobban. –
mondtam, majd HyeRim kezébe nyomtam a lapot, és kisiettem a fiúk után.
- El kell venned HyeRimet. – mondta éppen YongGuk,
mire Daehyun kiköpte az ásványvizet.
- Mi-Micsoda?! – háborgott.
- Wow, mi van itt? – léptem ki az ajtón.
- Miért kéne elvennem HyeRimet? – mondta Daehyun
aki mérges, ideges, összezavarodott, felháborodott, és nyugodt volt egyszerre.
- …Hogy tudsz te egyszerre ennyi érzelmet
közvetítetni?! – emeltem az égnek a kezem.
- Akkor is el kell venned őt, ha nem akarod! –
jelentette ki YongGuk.
- Te jó ég, YongGuk, nagypapa leszek… és te is!
Mind ketten nagypapák leszünk! A kicsi fiúnk fölnőtt! – szipogta HimChan.
- HimChan, kérlek, ne most. – szólt rá a Leader.
- De én nem akarom elvenni! – mondta Daehyun, még
mindig ugyan olyan hangulatban.
- Már pedig muszáj lesz. – helyeselt YoungJae is.
- Nagypapa leszek.
- De miért?! – kérdezte feszülten Daehyun.
- Mert én azt mondtam. – mondta YongGuk.
- Ez nekem nem elég!
- Mert gyereke lesz tőled, szerinted miért? – jött
JongUp.
- Már, hogy lenne?!
- De ha egyszer az lesz! – mondta a Barackfa
Suttogó bácsi.
- …Na jó, én megkérdezem. – állt föl Daehyun,
közben nagyokat fujtatott
- De ha egyszer el kell venned! – magyarázta
tovább a mato hadvezér, miközben a leendő apajelölt után, belépett az ajtón.
- Kit kell elvenned? – nézett nagyokat Hye.
- Téged. – mondta Daehyun sokkos, és feszült
érzelmi állapotban.
- ENGEM?! MIÉRT!? – akadt ki HyeRim.
- Mert terhes vagy…
- MÁR, HOGY LENNÉK!? – vágott közbe az anyajelölt
- …tőlem.
- … KYONGHA, MI AZ ISTENT MŰVELTÉL?!
- KyongHa intézte el, hogy Daehyuntól terhes
legyen, HyeRim? – nézett nagyot JongUp.
- Most mit vagy úgy oda? Te mondtad, hogy jó pasi,
örülj neki, hogy magától elvesz. – vontam meg a vállam.
- De akkor is!
- HyeRim szerint, Daehyun jó pasi… Az jó, akkor
annyira nem kell kényszeríteni. – elmélkedett YoungJae.
- De nem akarok hozzá menni!
- De ha egyszer teherbe estél tőle, akkor kell. –
mondta HimChan – Nálunk, ha egy nőnek gyereke lesz, és az apa nem veszi el,
akkor egy részt kiközösítik őket, az apát pedig megfosztják a rangjától.
- … Ez felesleges információ volt, és NEM VAGYOK
TERHES!
- De az előbb még az voltál! – tárta szét a karját
Daehyun – Akkor el kell vegyelek… Hogy kell itt házasodni vagy mi…
- Nem házasodunk össze, mert nem vagyok terhes!
Hányszor mondjam még el?!
- De az, az izé pozitív lett. – mutatott JongUp a
lapra.
- Az KyongHa lelete. – mondta Hye.
- … KyongHa terhes? Akkor őt kell el vennem?! –
nézet rám Daehyun.
- Nem is biztos, hogy tőled. – mondta YoungJae.
- Akkor jó. – vonta meg a vállát az apajelölt.
- Nem vagyok terhes… – jelentettem ki pszichopata
tekintettel, egy Scooby Dooval a kezemben, mire mindenki hátrált egy lépést.
- Én hiszek neki. – mondta YoungJae.
- Akkor, most ki terhes? – kérdezte JongUp.
- Senki. – vágta rá Hye.
- Akkor nem kell elvennem senki? – nézett rám Dae.
- Nem. – ráztam meg a fejem.
- Sziasztok!
- Te szent úristen! – ugrott egy hatalmasat
YoungJae – Te, hogy kerülsz ide?
- Bejöttem. – válaszolta a taxis – És, hoztam a
tortát.
- Köszönjük. – mondta HimChan majd elvonult a
tortával – Úgy érzem, megérdemlem, ha már nem leszek nagypapa.
- Nagypapa?... Egyébként mi volt ez a nagy
veszekedés? Csak a végére értem ide.
- Ja, hát először felkeltünk, ettünk, aztán HyeRim
terhes lett Daehyuntól, utána meg KyongHa, és most meg senki, vagy én nem
tudom… - mondta JongUp.
- Értem. Akkor csak vak lárma volt. – mondta a
taxis.
- Igen, és nem leszek nagypapa. – jelent meg
HimChan egy fél tortával a kezében – És YongGuk se.
- Engem hagyj ki ebből! - jelentette ki az
említett.
- Ne edd meg a tortát! – szedtem ki HimChan
kezéből a tortát – Én is akarok enni!
- Ha akarjátok, elviszlek titeket a cukrászdába,
ahol dolgozom… – kezdte a taxis.
- És nem kell fizetnünk. – jöttem.
- Nos, igen.
- Akkor indulás! Mindenki szedje össze a holmiját,
és gyerünk. – vezényeltem.
Miután mindenkit összeszedtem - és bedobtam Hápit
a spájzba -, elindultunk a cukrászda felé, szerencsére kocsival, mert a
cukrászda a város másik felén volt. Az oda úton nem történt semmi, mindenki
hülye volt, én éhes, JongUp sírt, hogy nincs itt Hápi, Daehyun nem értette,
hogy kit kell elvennie, YongGuk nem hagyta, hogy irányítsam Zelot, HimChan
nagypapa akart lenni, YoungJae mondta a magáét, Hye meg magyarázta Daehyunnak,
hogy még nem terhes. MÉG.
- Meg is jöttünk. – állt meg a kocsival a taxis.
- De nagy ez cukrászda! – ámuldozott YoungJae.
- Menjünk be. – ment előre a taxis.
A cukrászda hatalmas volt, és nagyon sok mindent
lehetett kapni. Volt csomó féle fagylalt, süti, torták, pudingok, minyonok,
vicces alakú szívószál és HÁPI?!
Nagy nehezen kiszabadítottuk a fagylaltok közül,
és a taxisnak hála bent maradhatott. Miközben ettünk a taxis mondta, hogy
kezdődik egy másik munka ideje, és el kell mennie, úgyhogy, majd haza kell
sétálnunk.
- Na jó, emberek induljunk el, mert már sötétedik.
– állt föl Hye az asztaltól, amikor mindenki befejezte az evést.
- Még nincs is késő. – mondtam – Csak szürke az
ég.
- Akkor pláne induljunk el, mert eső lesz és meg
fogunk fázni. -
- Na jó. – morogtam. Összeszedtünk mindenkit és
elindultunk hazafelé. Alig mentünk két utcát, elkezdett ömleni az eső.
- Megmond…
- Ha végig mered mondani, kinyírlak – morogtam.
- Tessék. – mondta YongGuk, miközben rám terítette
a kabátját – Nehogy megfázz!
- Jaj, hogy egyelek meg. Köszönöm. – mondtam
vigyorogva.
- Daehyun, odaadod a kabátod? – fordult Hye
Daehyun felé.
- Nekem is kell. – morogta az említett.
- Ad oda feleségednek! – szólt rá YoungJae.
- Akkor mégis nagypapa leszek? – csillant fel
HimChan szeme.
- Hányszor mondjam még el, hogy nem vagyok
terhes?!
- Daehyun, add neki oda a kabátod. – szólt rá
YongGuk.
- Na végre. – mondta Hye, miközben átvette
Daehyuntől a bőrdzsekit – Amúgy köszi.
- Tudtátok, hogy az egyensúlyi koncentrációinak
megfelelő hatványosan vett szorzatát osztva a kiindulási anyagok egyensúlyi
koncentrációinak megfelelő hatványon vett szorzatával adott hőmérsékleten
állandót kapunk a tömeghatás törvénye?
- Szerintem arra kell mennünk. – mutatott valamerre
JongUp.
- Szerintem meg arra. – mutatott a másik irányba
YoungJae.
- Szerintem meg erre. – mutatott egy harmadik
irányba HimChan.
- Egyik sem, mert amarra megyünk és kész. –
jelentettem ki és elindultam amarra.
- De KyongHa nem arról jöttünk. – mondta Hye.
- Nem baj csak ezért sem arra megyek, amerre ők
akarnak! – mondtam.
- KyongHa logic… - morogta Hye.
- Akkor… menjünk utána. – mondta YongGuk és mindenki
elindult utánam.
Másfél óra séta után kikötöttünk valahol…
- Mondtam, hogy nem erre kell jönni. – morogta Hye
akinek már nagyon fájhatott a lába, mert magas sarkúban jött.
- Nem baj nem sokára haza érünk. – nyugtattam –
Már nem vagyunk messze.
- Tényleg? – kérdezte HimChan akinek már kezdett
kékülni a szája.
- Egyébként nem tudom, hogy hol az istenbe vagyunk
szal’ még megyünk egy kicsit. – méláztam.
- Nem kéne vissza mennünk… - próbálkozott
YoungJae.
- Én vissza nem sétálok. – duzzogott HyeRim.
- Mondom, hogy arra kell menni! – mondta már vagy
sokadszorra JongUp – Hápi hazatalál.
- Most már GPS is ez a kacsa vagy mi? – kérdezte
Hye.
- GPS… YongGuk Zelonak nincs véletlenül GPSe?... –
néztem a Leaderre.
- Szerintem van. – motyogta.
- És csak m-most szólsssssz. – kérdezte dühösen a
már reszkető HimChan ugyanis amíg sétáltunk rendesen lehűlt az idő.
- Zelo vezess minket haza! – fordultam a mini terminátorunkhoz.
- Igenis. – mondat majd elindult mi pedig
követtük.
- Ez-zért ha ha vissza értün-k kinyírlak… - mondta
ingerülten HimChan YonGuknak miközben ugyanolyan pszichopata fejet vágott, mint
én szoktam. Zelo vezetésével még másfél óra alatt hazaértünk.
- Végre. – dőltem be a lakásba utánam Hyevel és
hat agyonázott sráccal – Na, én mentem fürdeni. Pá.
- Én szerintem… most… kihagyom- mondta HimChan elhaló
hangon és a többiekkel együtt elindult a mato szobába.
- Nem baj akkor több ideig lehetek bent. – vontam meg
a vállam és bezárkóztam a fürdőszobába kb. egy órára. Amikor kijöttem Hye már
fél órája dörömbölt az ajtón. Meg lehet szokni.
- Na, végre! – támadt le - Nem hallottad, hogy
kopogok?
- De. De, nem érdekelt. – vontam meg a vállam és
elindultam leccsekolni a matokikat. Amikor benyitottam a szobába mindenki,
ahogy volt ruhástul ágyba dőlve alukált. Óvatosan becsuktam az ajtót és
visszamentem a szobánkba és vártam Hyet aki egész hamar megérkezet.
- De hamar végeztél.
- Fáradt vagyok. – motyogta Hye – Amúgy a korházi
teszt pozitív lett…
- Jaja.
- KyongHa az a te leleted volt…
- Értem én.
- De akkor neked lett pozitív.
- Mondom értem.
- KyongHa basszus a pozitív kórházi leleteken sose
jó.
- Tudom én azt.
- Te egyáltalán emlékszál rá miért is kellet leletet
várnunk?
- Persze.
- …
- Amúgy miért is?
- Vas hiányod van. – sóhajtotta HyeRim.
- Micsoda!? Na adj gyorsan egy marék szöget.
- Te hülye majd finom csoki ízű tablettát fogsz
kapni. – teremtett le Hye.
- Jól van na. De most alvás. – bújtam be a takaró
alá.
- Igazad van.
- Jó éjszakát.
- Jó éjt. – mondta Hye és lekapcsolta a villanyt
