KyongHa
szemszög
-
Na, jó. Akkor én hívok egy pizzát. – mondtam és elindultam a telefon felé a
nappaliba és tárcsáztam.
-
HYERIIIIIIM MILYET KÉRJEK?! – kiabáltam vissza a konyhába.
-
SONKÁS-SAJTOS-KUKORICÁS! - jött a válasz.
-
OKÉ! – mondtam és visszafordultam a telefon felé – Minden legyen rajta és
extra-über nagy legyen, mert éhes vagyok… Rendben, köszönöm.
-
Na? – jött oda Hye egy lábossal a fején.
-
Megrendeltem. – mondtam – Amúgy… miajószentségesúristenszentalbínójegesmedvéje
történt itt?!
-
Hát…öhmm… ilyen nem tudom.
-
Spontán-kajacsata-láncreakció? – érdeklődtem.
-
Ja. – vonta meg a vállát.
-
Akkor oké. De én nem fogok takarítani!
-
Tudtátok, hogy amúgy én nem is létezek?
-
Hagyjál már abba.
-
KyongHa egyébként… mondtál címet? – kérdezte Hye.
-…
nem…
*kopp,
kopp
-
MIÉRT NEM HASZNÁLJA SENKI AZT A ROHADT CSENGŐT?! – morgolódtam, miközben
elmentem ajtót nyitni. Amikor kinyitottam nem kis meglepetésemre a taxisunkkal
találtam szembe magam.
-
Ehh…? – néztem rá hatalmas szemekkel – Te nem taxi-t vezetsz?
-
Másodállásban pizzát is kiszállítok. – vonta meg a vállát.
-
Ja, akkor oké. Mindjárt… - sajnos nem tudtam befejezni a mondatott, mert valaki
bentről félbeszakított.
-
KINYÍRLAK DAEHYUN!
-
Úgysem kapsz eeeeeeeeeeeeeel~.
Hátra
néztem és éppen elkaptam azt a pillanatot amikor HimChan arcába egy hatalmas
tál spagetti landol.
-
Miért akar mindenki spontán-kajacsatát ma? – morogtam. Kivettem a taxi/pizzás
srác kezéből a pizzát és elvonultam a sarokba és elkezdtem befalni miközben
néztem a műsort. Közben a taxis (nekem már az marad) követte a példámat, beállt
az ajtó mellé, nekidőlt a falnak és onnan figyelte a kajacsatát. YoungJae és
Daehyun olyan sebességgel dobálták egymásak a cuccokat, hogy egy kisebb tornádó
keletkezet, amiben úgy véltem JongUpot is fölfedezetem Hápival a kezében.
-
Mizu Zelo? – néztem föl a mini terminátorra, aki valahogy mellém keveredett.
–
Te nem vagy éhes? – érdeklődtem teleszájal – Me ha igeny akkor fegyél kif effet
nyugommmmannny…
Zelo
lenézett az előttem nyitva levő pizzás dobozra, majd óvatosan kivett egy
szeletet.
-
Nya edd is meg. – szóltam rá, amikor eszembe jutott, hogy még nem is láttam
enni lehet nem is tudja, hogyan kell.
-
Nézd, úgy ahogy én. – mondtam és egy hatalmasat haraptam a kezemben levő pizza
szeletbe – Nya próbáld meg.
Zelo
lassan elkezdte a szájához emelni a pizza szeletet és már éppen beleharapott
volna amikor YongGuk váratlanul kiverte a kezéből.
-
Nya mit csinálsz?! Már majdnem evett! – néztem rá dühösen.
-
Már ezerszer elmondtam, hogy robot nem kell enni! Az is lehet, hogy elrontod
ezzel. – mondta komolyan, karba tett kézzel.
-
Én nem rontok rajta semmit.
-
Amúgy akkor most kire is hallgat? – jött oda Hye.
-
Rám és KyongHára is. – mondta YongGuk – Mivel KyongHa sokat viszi vásárolni
olyan parancsot adtam neki, hogy mindkettőnkre hallgasson.
-
Végül is ez így egyszerűbb. – mondta HyeRim.
-
Az biztos. – mondtam vigyorogva. – Tessék Zelo itt egy másik.
-
Nem.
-
Aj.
-
Amúgy… TE MEG ETTED AZ EGÉSZ PIZZÁT?! – nézett rám HyeRim.
-
Mé? Ezt magamnak kértem.
-
Nem is kértél sonkás-sajtos-kukoricásat?
-
Nem.
-
Hogy teheted ezt, én is éhes vagyok! – temette a kezébe az arcát Hye.
-
Nyugi megoldom. – mondtam. Odamentem a taxisunkhoz és megbökdöstem.
-
Tudnál hozni egy sonkás-sajtos-kukoricás pizzát?- kérdeztem tőle.
-
Persze csak ezt még végig nézem. – mondta nyugodtan.
-
Oké.
-
Hé… Hogy kerül ő ide? – kérdezte Hye.
-
Ő hozta a pizzát. – válaszoltam.
-
De ő nem…?
-
Másodállásban pizzás. Én is meglepődtem.
-
Lehet le kéne őket állítani… - morogta Hye.
-
Miért? – kérdezte azonnal a taxis.
-
Mert tönkreteszik a házunkat. Te meg addig hozz szépen egy pizzát. – mondta
HyeRim, a taxis pedig pufogva kiment az ajtón.
-
Na, jó elég lesz! – fordult Hye a csatázókhoz – Ha folytatjátok, többet kell
takarítanotok!
-
Tudtátok, hogy a földi nők naponta 30.000 szót használnak, míg a földi férfiak
csak 15.000 szót?
-
Mi? Nekünk kell ezt föltakarítanunk? – háborodott fel HimChan.
-
Mivel ti csináltátok.
-
Meg Hyenek mert ő is benne volt. – mondtam.
-
Hé.
-
Én nem takarítok. – jelentette ki YongGuk.
-
Pedig muszáj lesz. – néztem rá.
-
Én sem Hápinak aludni kell. – jött JongUp.
-
Tudtátok, hogy a prérifarkas a valóságban gyorsabb, mint a gyalogkakukk? - kérdezte YoungJae – Amúgy én se fogok.
-
Én pláne nem! – mondta HimChan.
-
Ény sze! – kontrázott Dahyun teleszájal.
-
Na jó. Mondok egy feladatott, nevezzük így, és ha megoldjátok, én takarítom ki
az egész házat és nektek semmit se kell csinálnotok, ha viszont nem akkor, ha tetszik,
ha nem takarítani fogtok. – mondtam.
A
fiúk összenéztek aztán Hyere aki meglepetten pislogott rám párat, majd a fiúkra
nézet és bólintott.
-
Oké. Zelo nem segíthetsz nekik, mert te amúgy se takarítanál. Na, szóval,
mondjátok ki azt, hogy ping-pong a nélkül, hogy összeérne a szátok. – adta ki a
feladatott.
-
Első nekifutásra kell vagy lehet hangosan próbálkozni? – kérdezte végül HimChan
néhány másodperc meglepett csönd után.
-
Lehet próbálkozni hangosan.
-
Nem tűnik nehéznek. – mondta YoungJae.
-
Akkor próbáld meg. – mondtam.
-
Ping-pong.
-
Nem, nem. – mondtam – Nem érhet össze a felső és az alsó ajkad.
-
Na, várjunk csak. – mondta YoungGuk - Ing-ong...
-
Hing-hong… - próbálkozott Himchan.
-
King-kong… - morogta JongUp.
-
Hong… Kong…? – nézet rám YoungJae kérdően.
-
Ming… nem nem… öhmm… ding-dong… vagy mi? – próbálkozott Daehyun is, nagyon nem
akart takarítani.
-
Egyik sem – ráztam a fejem vigyorogva – Hye?
-
Nem tudom. Ismerem én ezt? – nézet rám.
-
Honnan tudjam, aranyhal vagy ami a memóriádat illeti. – vontam meg a vállam.
-
Én nem tudom. – mondta JongUp.
-
Uppie nem adhatod föl, akkor takarítanunk kell! – mondta HimChan.
-
De nem tudom. – mondta JongUp lefelé görbülő szájal.
-
Lehet, hogy ez valami földi becsapós kérdés? – morogta YoungJae.
-
De akkor nem kell rá válaszolnunk, mivel nem vagyunk emberek. – mondta Daehyun.
-
Nana! Elfogadtátok a feltétel, akármi is az válaszolnotok kell rá, egy, kettő:
a Földön vagytok, már egy jó ideje éppen ezért nem kifogás, hogy ultra-sexy-űrlénynyúl-pasik
vagytok.
-
Ugye ez mindenkire vonatozik? – kérdezte HimChan – Mármint…
-
Nyugi mindenkire. – nyugtattam meg.
-
Akkor jó. De rám duplán!
-
Jó, akkor te ultra-über-sexy-űrlénynyúl-pasi vagy, így jó?
-
Tökéletes. – mondta elégedetten.
-
Na de ne tereljétek a témát! – szóltam rájuk.
-
Oké… szerintem nem fogunk tudni rájönni, ha ilyen „emberi” dolog… - morogta
YongGuk.
-
Akkor takarítotok végre?! - tártam szét
a akarom.
-
De előbb szeretnénk hallani a megoldást! – emelte föl a kezét JongUp.
-
Oké mondom: asztali tenisz.
-
Baszus pedig én ezt már hallottam. – csapot a homlokára YoungJae egy percnyi
csend után.
-
Tudtam én, hogy ez valami ember hülyeség! – háborgott HimChan – Ez így nem
igazság!
-
Nincs hiszti Miss HerChan mindenki nyomás takarítani! Te ne Zelo..
-
Új ötlet! Ha elkapunk, nem kell takarítanunk! – mondta Daehyun.
-
Mi ezt honnan veszed?! – néztem rá kérdően.
-
Most találtam ki. – mondta vigyorogva Daehyun – Elkapni!
-
Mi a… ? – sajnos nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy JongUp+Hápi
„támadás” elől tértem ki és futottam a konyába.
Ahol
szembetalálkoztam egy habverővel felfegyverkezett YoungJaeel aki nem igazán volt
biztos a dolgában.
-
Álljon meg és emelje föl a kezeit!
-
Ügyi, hol tanultad?
-
A TV-ben hallottam. – mondta büszke fejjel.
Egy
gyors mozdulattal a fejébe húztam egy vödröt és átsietem a folyosóra. Itt
HimChan várt… Stephanozval a kezében!
-
Teszed le! – szóltam rá – Ő az egyetlen értelmes élőlény a házban!!
Mivel
nem reagált előkaptam egy kézitükröt és a kezébe nyomtam. A többit szerintem
nem kell részletezni. Átbagyogtam a nappaliba Stephanoval a kezemben és szépen
lettem a sarokba, majd elindultam kifelé, de összetalálkoztam YongGukkal.
-
Ki engedsz vagy hozom a serpenyőt. – néztem rá. YongGuk egy pár pillanatig még
karba tett kézzel állt előttem aztán óvatosan körbenézett és félreállt.
-
Köszönöm. – biccentettem és kisiettem az udvarunkba. Alig értem ki már jött is
utánam az öt nyúlpasink + egy Hápi.
-
Nézzétek Hápi megtalálja. – mutatott JongUp büszkén kis kacsájára, aki mindenki
előtt hangosan hápogva hallatd.
-
Akkor ez most kutya vagy kacsa?! – pufogtam.
-
Léci KyongHa mi csak nem akarunk takarítani. – mondat Daehyun.
-
Egyszer úgy is meg kell tanulnotok. – mondtam – Na de, hogy addig se
unatkozzunk…
-
Tudtátok, hogy a T-Rex utálja a fekvőtámaszt?
-
Ezek szerint most nem kell? – csillant fel HimChan szeme.
-
Majd meglátjuk. – mondtam vigyorogva és a fiúk felé irányítottam a slagot.
-
Ezt meg, hogy… ? – kezdte HimChan mire ráirányítottam a vízsugarat, ami
beléfojtotta a szót. Szép sorban lelocsoltam mindenkit, amikor meghallottam Hye
hangját.
-
KyongHa te meg mit művelsz?! – kérdezte miután kijött a teraszra.
-
Oszlatok – mondtam és lelocsoltam Daehyunt.
-
Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, de nekem nem tetszik. – mondat YoungJae
miközben megint lelocsoltam.
-
Tiszta víz lettem!! – háborgott HimChan.
-
Mert én nem ugye? – morogta neki YongGuk.
-
Ahhoz képes, hogy harci nyusszancsok vagytok, egész könnyen le lehet titeket
győzni. – mondtam miközben a kertet is szépen meglocsoltam.
-
Tényleg? Akkor ezt figyeld. – mondta valaki a hátam mögött. Megfordultam és egy
hatalmas adag vizet kaptam az arcomba…
-
J-JongUp…? – makogtam – Te mióta tudsz gondolkodni?
-
Nem is olyan nehéz. – vonta meg a vállát.
-
Szerintem visszatért. – morogtam miközben a fiúk dőltek a nevetéstől mögöttem.
-
Persze ez vicces. De megint én jövök! -
mondtam és újra rájuk irányítottam a slagot. A következő kb. 20 perc azzal
telt, hogy hol én locsoltam őket hol tőlük kaptam egy nagy adag vizet a
nyakamba.
-
Ez nem ér! - nyafogtam vigyorogva - Ti többen vagytok.
-
Kérd meg Hye-t, hogy segítsen. – mondta YongGuk miközben vigyorogva leöntött egy
nagy adag vízzel és elindult egy újabb adagért.
-
Áh, ő nem fog túl lusta. Tényleg hát a mini! – hirtelen eszembe jutott, hogy
kit is hívjak.
-
A ki… NE ŐT NE! –próbált megállítani YongGuk, de én már kiabáltam is az
említett felé.
-
ZELOOOOOOOOOOOO! SEGÍTS LEGYŐZNI ŐKET!
Sajnos
rosszul fogalmazhattam, mert Zelo megindult YoungJae felé, mivel ő volt a
legközelebb hozzá, és mielőtt akárki akármit csinálhatott volna Zelo egy
hatalmasat behúzott YoungJaenak aki ettől elterült a földön. Már lépett volna
oda HimChanhez aki teljesen letaglózva állt az eset miatt, amikor YongGukkal
egyszerre rákiabáltunk Zelora.
- ÁLLJ!!
Én
és YoongGuk odarohantunk Zelohoz és HimChanhez.
-
Te meg őrültél meg akarsz ölni minket?! – rivallt rám HimChan miután fölfogta
mi történt.
-
Jól van na nem gondoltam, hogy ezt fogja csinálni! – mondtam.
-
Már ezerszer elmondtuk, hogy ROBOT! Mit nem értesz ebből?! – kelt ki magából
HimChan.
-
Mondtam nem tudtam, hogy ezt fogja csinálni! Fene gondolta volna ilyen
agresszív lesz!
-
Igaza van. – mondta YongGuk.
-
Tessék?! – döbbent meg HimChan.
-
Nem így kellet volna lereagálni amit KyongHa mondott. – mondta nyugodtan YounGuk.
-
Majd máskor megjavítod, inkább nézzük meg YoungJaet. – ajánlottam. Oda
seregletünk YoungJaehez aki még kiütve feküdt a földön, Daehyun, JongUp és Hye
már ott voltak.
-
Elég rendesen kiütötte. – morogta Daehyun, miközben óvatosan pofozgatta
YoungJaet.
-
Szerintem vigyük be. – mondta Hye.
-
De minden szét van bombázva. – mondta HimChan.
-
A Mato szoba csak nincs. – mondtam - Majd ott leápoljátok… Ez félreérthető volt.
– mondtam egy perverz mosoly kíséretében.
-
Kyonggie léci ne most legyél perverz. – nézet rám HyeRim.
-
Oké majd később kiélem valakin a perverzségem… Megint.
-
Értjük, félreérthető menjünk. – vezényelte Hye.
Daehyun
óvatosan fölemelte YoungJaet és bevitte a szobájukba, mi pedig mentünk utána.
-
Szegénykém. - lépett oda HimChan YoungJaehez amikor Daehyun letette az ágyra –
Te jó ég vérzik a szája!
-
Szerintem ez érthető. – morogtam, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati
ajtó.
-
Pardon ha betörő megölöm, ha a taxis megeszem a pizzát. – mondtam, ki fordultam
az ajtón és elindultam a nappaliba ahol egy meglepődött JungSoo fogadott.
-
Mi történt itt? – nézet körbe.
-
Ja, spontán-kajacsata-láncreakció. – mondtam – Meg egy kis baleset…
-
Valaki lesérült?
-
Ja, csak a minitől.
-
A mini?... Ja értem vagyis valamennyire…
-
Majd elmesélem. – legyintettem – Hoznál, egy kis jeget léci lehet, majd kell.
-
Persze, a ti szobátokba vagy a másikba?
-
A másikba léci.
-
Oké.
JungSoo
elindult a konyhába én pedig visszamentem a Mato szobába.
-
Csak JungSoo volt. – léptem Hye mellé éppen jókor ugyanis elkaptam a pillanatot
ahogy YongGuk egy hatalmas pofont ad YoungJaenek, amit újabb három követett.
- Te jó ég YongGuk nagyobb kárt teszel benne,
mint az a hülye robot állj már le!!!!!! – sápadozott HimChan, amit megértek,
mert YongGuk olyan pofonokat adott YoungJaenek, hogy visszhangzott tőlük a
szoba.
-
Nyehhh… - nyögte YoungJae.
-
Na, tessék fölkeltettem. – mondta YongGuk és ellépet az ágytól.
-
Te szent ég!! – ugrott oda HimChan a sérülthez.
-
Semmi baja csak rájátszik. – legyintet YongGuk, mint egy valódi orvos.
-
Itt a jég, ha kell. – lépet be JungSoo – Egyébként mi volt ez a hang?
-
YongGuk fölpofozta YoungJaet a csipkerózsika állapotból. – magyaráztam.
-
Ja… elég durva hangja volt.
-
Jaja. – bólogattam.
-
Ide azt a jeget. – tépte ki HimChan JungSoo kezéből a jeget és futott vissza a
sérülthez.
-
Mondom semmi baja. – emelte az égnek a tekintetét YongGuk.
-
Miért vizes mindenki?: - nézet körbe JungSoo.
-
Majd elmondom. Addig is takaríts.
-
Mi?! Dehogy takarítok!! Csak kajáért ugrottam haza, de ahogy elnézem, nem fogok
találni. – morogta JungSoo.
-
Azért nézd meg a hűtőt, meg a földet is, de ha kimegyek és még itt vagy
befoglak takarítani. – mondtam.
-
Itt se vagyok. – mondta JungSoo és már kint is volt a szobából.
-
Szerintem nem fog takarítani. – mondta Hye.
-
Akkor maradtok ti. – mondtam – Mert én sem fogok.
-
Kifelé mindenki. – utasított minket váratlanul HimChan – YoungJaenek pihennie kell!
-
Jól van, na Channie csak ne tépd le a fejem. – morogtam és kivonultam a
többiekkel a napaliba.
-
Na és most… - kezdte Hye amikor nyílt a bejárati ajtó.
-
Itt vagyok. – lépet be a taxis.
-
Végre! Tessék. –mondtam és Hye kezébe nyomtam a pizzás dobozt, mert nagyon
csúnyán nézett rám.
-
Nem biztos az lesz, amit kértetek, mert siettem vissza, és ahogy megálltam a
kocsival a pizzériánál, pont jött ki egy másik kiszállító és elvettem tőle a
pizzát. –magyarázta – Szóval nem tudom milyen.
-
Nem baj. Így kell ezt csinálni. – veregettem meg a vállát.
-
Ez trópusi. – fintorgott Hye.
-
Gondold azt, hogy csak ízesített sonka van rajta. De még takarítanod kell, te
meg elmehetsz. – fordultam a taxis felé.
-
Jó csak egy pillanat. – mondta a taxis és kiment (az ajtón jegyzem meg).
-
Mit akar már megint? – kérdezte YongGuk – Így is eleget volt itt.
-
Lehet hoz még több kaját. – elmélkedet Daehyun és kivett egy szeletet a
dobozból.
-
Ajánlom is. – morogta Hye.
-
Kuss és tömd a fejed vagy én eszem meg!
Váratlanul
kinyílt az ajtó és megjelent a taxis egy kis kocsit vagy mit húzva mag után be
az ajtónkon.
-
Ez meg mi ez ez? – néztem rá.
-
Úgyis szabad napom lenne, kitakarítok nektek. – vonta meg a vállát.
-
De te nem taxis… meg pizzás vagy? – kezdte HimChan.
-
De. De takarító is.
-
Takarító… - döntöttem oldalra a fejem. Közben a „takarítónk” nekikezdet a
munkának.
-
KyongHa nem! – próbált megállítani Hye.
-
Fölvehetnél egy maid ruhát.
-
Na na, azért mindent nem. – mondat a taxisunk pirulva.
-
Aj. – duzzogtam.
A
taxis/pizzás/takarító egész gyorsan végzett, de mivel főzni is tudod befogtuk
szakácsnak, szóval most már taxis/pizzás/takarító/szakács. Miután a még fölélhető
alapanyagokból egy kiadós vacsorát. Nos... igen már vacsinál jártunk. Mikor
végeztünk éppen távozni készült, kinyitotta az ajtót és szembetalálkozott
JungSooval. Egy szó nélkül kiment még csak rá se nézett JungSoora aki
meglepetten állt az ajtóban, és csak kicsit később jött be.
-
Ez meg ki volt? – kérdezte.
- A… a mindenesünk – válaszoltam.
Miközben
Hye rendet rakott a konyhában én a fürdőajtóval szenvedtem.
-
Hogy az a… Jé kinyílt! Megjavítottam! – kiabáltam be a konyhába.
-
Akkor mehetek? - lépett oda HimChan.
-
Hogyne, hogy benn legyél egy hétig? Dehogy is. Én megyek először, pá! – mondtam
és behúztam magam után az ajtót.
Miután
kijöttem gyorsan berugdostam Daehyunt, hogy HimChan ne jusson be.
-
Szólj, ha nem tudod kinyitni. Kicsit szorul. – mondtam neki majd rácsuktam az
ajtót.
-
Ez megoldva.
Szépen
sorba mindenki elment fürdeni én pedig addig elmeséltem JungSoonak, hogy mik történtek,
amíg nem volt otthon.
-
Hát.. nem unatkoztatok. – mondta végül.
-
Hát nem. De szerintem menj fürdeni mielőtt HimChan meggondolja magát és visszamegy.
-
Ja, jó oké. – mondta fölállt és elindult a fürdő felé.
Én
is fölkeltem a kanapéról és elindultam a Mato szobába ahol Hye már mindenkit a
helyére küldött.
-
Na jó, hát akkor jó éjt mindenkinek. – mondtam.
-
Hé… - kezdte HimChan.
-
Tudom, tudom, kapjátok a puszikat na. – morogtam.
-
A te hibád rászoktattad őket. – mondta Daehyun.
-
Oké. Mindenki kapott puszit most már jó éjt. – mondtam, amire egy hatalmas „Jó
éjt!” volt a válasz majd becsuktam az ajtót és besiettem a szobánkba.
-
Jelentem az összes mato ágyban és puszit is kaptak. – mondtam Hyenek – És most
alvás.
-
Egyet értek ásított egy hatalmasat Hye – Jó éjt!
-
Jó szakát! – mondtam és lekapcsoltam a villanyt.
