38. Fejezet

Sziasztok^^ Meghoztuk a következő fejezetet! ^^ Kicsit késtünk, amiért elnézést is kérünk... ez most egy átvezető résznek tűnik így a vége előtt, de valójában fontos dolgok fognak történni - vagy nem - szóval olvassátok figyelemmel! :3
A véleményekre most is kíváncsiak vagyunk, szóval hajrá! ^^
Jó olvasást!
Mindent az olvasókért és a sajttortáért! :3
~HeeNim

KyongHa szemszög:

- YONGGUK CSINÁLJ VALAMIT!  - kiáltottam el magam amint realizáltam, hogy mi a helyzet.
- Próbálnám! - morogta az említett.
- Várjunk. Te Bang YongGuk vagy? - mutatott az egyik fickó YongGukra.
- Igen.
- Az a Bang YongGuk?!
- Öhm, ja...
- Az a Bang YongGuk, aki be tudja maga után csapni a forgó ajtót?!
- He?
- Igen, az! - suttogtam neki.
- Igen, az! - mondta határozottan, majd közelebb hajolt hozzám - Mi bajuk van ezeknek?
- Te jó ég, srácok! - sápadt el az egyik.
- Nyugi van! A főnököm akar veled találkozni -fordult YongGukhoz az a fickó, aki először kérdezett.
- Felőlem - vontam meg a vállam.
- Mehetünk most is - mondta nyugodtan. A pacák, aki kérdezett csak bólintott és elindult, mi pedig utána.
- Te megőrültél?! - jött oda Daehyun hátán Hyerim -  Ki tudja, mik ezek, kik ezek!
- Nyugi! - csitítgatta halkan. - Tudom mit csinálok.
- Ja, tök random fickókkal, akik leállítottak egy sötét sikátorban, elmenni, egy tök random helyre teljesen logikus, nem? Úgy értem, minek ütnénk le őket és szaladnánk el? - jöttem, még mielőtt HyeRim ellenérvelni kezdhetett volna folytattam - De most viccen kívül. Inkább EZ, mint az a szociopata.
- Hát.. végül is ja - bólogatott YoungJae, mire a többiek is helyeseltek. Követtük a fura fickókat sötét sikátorok és a gyéren megvilágított utcákon át. Egy végtelenek tűnő séta után, egy hatalmas épülethez vezettek minket. Belülről hangos zene hallatszott és szinte világított az egész hely. Ahogy beléptünk, egy hosszú folyóson találtuk magunkat. Mindenki őrjöngve bulizott, de ahogy megláttak minket arrébb húzódtak. Fölmentünk két emeletet, itt szinte senki sem volt. A folyosó végén egy hatalmas ajtó volt, amin bementünk. A szoba közepén egy asztal mögött, egy fura fazon ült, körülötte kigyúrt alakok. Amint beléptünk, mindenki elcsendesedett. Mi egy tömegként az asztal elé sereglettünk, természetesen YongGuk volt elől.
- Szóval, te lennél Bang YongGuk - dőlt előrébb a középen ülő fickó - Már vártalak.
- Te Gukkie, ki ez a fazon? - kérdeztem, mert már kezdett nagyon elegem lenni ebből a menőzésből, amit ezek az alakok műveltek.
-  Ja ja, és mi ez a hely? - nézelődött értetlenül JongUp.
- Már letehetsz, jól vagyok - fordult Hye az újdonsült lovához.
- Nem teszlek le.
- A lovak nem beszélnek! - szóltam Daehyunra. - Olyanok, mint a hullák.
- Nem, mint a halak? - értetlenkedett HimChan.
- Azok is meghalnak. Mindenki meghal! - csapkodtam, mert már kezdtem fáradni.
- Egyenlőre ne öljünk meg senkit - csitítgatott YongGuk .- Majd, ha végeztem azt ásol el, akit akarsz.
- Ez az! - emeltem a magasba a kezeimet.
- Úgy halottam beszélni akartál velem - fordult vissza a fura alakhoz - Fogd rövidre, mert még ma szeretnék végezni.
- ...Nos, úgy gondolom, hogy egy hozzád hasonló hírnevű személlyel illene legalább egyszer találkoznom.
- Miért te ki vagy? - vágott közbe Zelo.
- ... A nevem Kingpin.
- Pingvin? - kérdezett vissza HyeRim.
- Azok cukik. Olyanok, mint Hápi.
- Most ne erre koncentráljatok! Szóval Pingvin...!
- Kingpin!
- Nem érdekel! Térj a lényegre!
- Először is: megfélemlítetted az embereimet és nem tudom, hogyan...!
- Mert hülyék! - háborgott YoungJae  - Le kellett őket ütni!
- Ez igaz, de ezt majd máskor megbeszéljük!
- És mi van azzal, hogy apa híres lett? Én nem hallottam róla - jött Zelo.
- APA!? - hördült fel mindenki, persze minket kivéve.
- Igen, igen az apja vagyok, lépjünk tovább. - legyintett YongGuk.
- Én meg az anya vagyok!
- NEM! - vágta rá azonnal mindenki a teremben, mire HimChan meg csak morgolódott.
- Mivel, a jelenlegi helyzet szerint sajnos csak a második leghíresebb maffiózó vagyok a városban, úgy gondolom, tiszteletet kell mutatnom irántad, és mivel, nem szeretnék semmilyen problémát köztünk, fölajánlom neked a szolgálataimat.
- Kérjél kaját! - kezdtem rángatni a karját YongGuknak.
- Akkor már valami szállást is vagy mit! - szólt közbe a potyautas.
- Lányok, meg tudom oldani.- csitítgatott minket, majd visszafordult, Kingpinhez - Nem szeretnék túl nagy feltűnést, de mint te is észreveheted, a lányok nagyon nyűgösek és kéne nekünk egy hotel vagy valami, ahol pihenhetnénk.
- Nos, szerintem ez megoldható. De remélem, hogy ez azt is jelenti, hogy nem vagyunk ellenségek.
- Ez, csak tőled függ.
- Igen, igen nagyon menci, meg király, vagy koronaherceg vagy anyám tudja, mi a szösz vagy mán, csak kérjed azt a hotelt!
- Koronaherceg?! - hüledezett mindenki.
- KyongHa, mit csináltál? - kérdezte bizonytalanul Zelo, mire az egyik fazon váratlanul felkiáltott.
- Ifjú koronaherceg!
- He? - értetlenkedett az említett.
- Ne csajozz! - szóltam rá.
- Amúgy, azért Pingvin a második, mert YongGuk az első? - jött a teknős.
- Nem, én bazdmeg!
- Khmm... visszatérve a szállás kérdésre, a közelben van egy három csillagos hotel, ha megfelel. - lépet közbe Kingpin vagy ki.
- Az nem jó! - böktük meg egyszerre Gukkiet HyeRimmel.
- Az nem jó, legalább hat kell!
Pár másodpercnyi csönd után, Kingpin szólalt meg először.
- Megoldjuk.
- Nagyszerű - húzta ki magát YongGuk.
- Nincs is hat csillagos szálloda... - morgott Rim.

Nem sokára kikísértek minket az épületből, beültünk egy kisbuszba ami hamar a célállomásunkhoz repített minket. Ahogy kiszálltunk, ott állt  a hat csillagos hotelunk bejárata mellet a valószínesíthető igazgató, akit két nagy darab fickó támogatott, mert az ájulás szélén volt. A haja fekete volt, fehér csíkokkal és holtsápadtan egyre csak egy mondatott ismételgettet elhaló hangon:
- Nem szimmetrikus... nem szimmetrikus...

Mi csak szépen berobogtunk mellettük, miközben én nagy figyelmet szenteltem a sebtiben fölfestett hatodik csillagra. Miután beszálltunk mind a liftbe és fölszáguldottunk a tizenhatodik emeletre, akkor jöttünk rá, hogy valami királyi lakosztályt kaptunk. Volt medence, pálmafák, ping-pong asztal, üvegtető, márvány lépcső, tele növényekkel, erkély, ha a kilátásra azt mondom, hogy pazar akkor nem fejeztem ki magam eléggé, a konyha pedig hatalmas és az ebédlővel egyben, moziszoba... Egyszóval minden volt. Én beszaladtam a nappali közepére, rávettem magam a kanapéra.

- Én itt maradok örökre!
- Nem maradhatsz itt örökre, nem is élsz addig - vetett ellen YoungJae.
- Megoldom.
- Ti maradjatok itt, nézettek körbe és rendezkedjetek be, én még beszélek ezzel a Kingpinnel,.. - mondta Yongguk és el is ment a lifttel.
- Uhh, szoba foglalás! Stip-stop az amelyik nekem tetszik! - kezdtem el fölszaladni a lépcsőn, mire mindenki megindult utánam.
- KyongHa, várj! - ért utol még mindig Dae hátán HyeRim - Nem ronthatsz csak úgy be mindenhova.
- Csak figyeld! - mondtam, miközben már a második szobába szaladtam át felmérni a terepet - Eztet a miénk!
- Kyo- Oh das ist wunderschön! (Ez nagyon szép!) - nézett körbe elégedetten Rim - Most már tényleg letehetsz.
- Nézd ezt a kilátást, saját fürdőszoba, telefon. Ez minek?... Lehet kaját rendelni! Ez az! - mondtam miközben fel- alá rohangásztam a szobába.
- Na, mostan én is itten vagyok, a földön. - jött a teki.
- Nagyszerű! - vetettem le magam egy szimpatikus ágyra - Hozz valamit enni!
- Dehogyis! Kenyeret sem kapsz.
- Kenyér... Hápi!
- Mi van vel... oh basszus!
- Szóljunk a fiúknak? - kérdeztem, de addigra Hye már  a szobám kívül volt én meg mentem utána.
- DaeHyun! - rontott be a szomszédos szobába HyeRim.
- Mi történt? - szaladt ki a keresett a fürdőből a pólóját hátrahagyva. Mire én beértem a szobába, a szerelmes teknősünk feje már koppant a földön.
- Te jó ég! - jött oda JongUp - Hyerim kihalt!
- DaeHyun, miért halasztottad ki Hye-t?!  Eh, most honnan szerezek sódert? Csak macska almom van - morogtam.
- Nem halasztottam ki vagy akármi. Már csinált ilyet, csak meg kell várni, amíg fölébred. - magyarázkodott - De nem tudom, miért csinálta most ezt...
- Meh vajon, miért. Menjél csak kijjebb innen hadd keljen föl. - mondtam és ki akartam tolni Dae-t, mikor már majdnem hozzá értem, Hye hirtelen föl ült.
- NE ÉRJ HOZZÁ! -  kiáltotta, majd vissza ájult amint elkaptam a kezem.
- Öhm, szerintem menjél ki magadtól. - ajánlotta HimChan, aki közben bejött a szobába.
- Várjál! - mondtam és újra elkezdtem Dae kockái felé nyúlni, mielőtt ellenkezhetett volna Hye már megelőzte.
- KYONGHA! - és már vissza is ájult.
- Szerintem ezzel ne játssz többet, még megsérülhet. - figyelmeztettet HimChan.
- Áh, kemény feje van nem véletlenül hívják fejesnek! - legyintettem. Közben Daehyun visszament a pólójáért én pedig fölkeltettem páncélos barátunkat.
- Mehh... mi történt?
- A mennyországba voltál egy kicsit, de túlélted.
- Miért is jöttünk ide?
- Nem tom. - vontam meg a vállam - Együnk.
- Jó van...

HyeRim szemszöge:

Időközben eszünkbe jutott, hogy tulajdonképpen azért jöttem át - mielőtt elájultam -, hogy tudassuk a fiúkkal, hogy Hápit ott felejtettük a lakásban... meg a rózsaszín nyulat is, mondjuk szerintem ez nem olyan nagy tragédia.
A másik dolog, amit megbeszéltünk, hogy nem tudjuk, hogy merre van most JungSoo - és mindenesetre, lehet, hogy YunHee-t is le kéne csekkolnunk, hogy jól van-e.
- Muszáj elmennünk hozzá! - kiáltott fel KyongHa. - Nem tudhatjuk, hogy jól van, amíg nem látjuk!
- Nem lenne elég csak felhívni? - mormogta Gukkie.
- Ha az az elvetemült tudta a betét márkámat, akkor simán megoldhatja, hogy úgy tűnjön, mintha Yun beszélne! - mutogattam a kezeimmel.
- De HyeRim, ezt még én is tudom, mert folyt- - kezdett bele mellettem Dae, de a kezemet a szájára tapasztottam, így belé fojtottam a szót. Gukkie olyan makacs, mint az öszvér és tuti, hogy csak fél Yunnal találkozni...
- Jó, ebben már igazatok van...
- Na, látod! - mutatott rá KyongHa. - Amúgy is, ha nem akartatok volna jönni, akkor is elmentünk volna. Jaj, szegény hugicám, lehet, hogy már most bajban van!
- Azt azért kétlem... - vakargatta a fejét YoungJae. - Oké, akkor mindenesetre, elmegyünk-
- HÁPI!
- ...és megnézzük YunHee-t-
- HÁPI!
- ...majd utána visszajövünk-
- HÁPI!
- IGEN, ÉS FELSZEDJÜK AZT A KACSÁT IS! - vágott közbe idegesen YongGuk.
- Remek - mosolygott boldogan JongUp.
- De mielőtt elindulunk, nekem be kéne vásárolnom, hogy legyen elegendő elemózsiánk az útra - kezdtem bele a regélésbe. - Mert kábé, ezalatt a másfél nap alatt felzabáltuk a hűtőnket, és a hotel fél élelmiszer készletét, szóval vennünk kéne valamit, amiből tudok útravalót csinálni.
- Rendben van, akkor menj el egy közeli boltba. DaeHyun szerintem örömmel elkísér - nézett az említettre, aki konkrétan már a kérés előtt is mellettem állt, hogy velem jön. - YoungJae és JongUp addig megtervezik az útvonalat, míg én és HimChan elmegyünk és beszélünk Kingpinnel, hogy el kell mennünk valahova, és addig tartsák nyitva a szemüket - állt fel a nyugágyból, közben bement, hogy felvegyen valami "méltóságteljes ruházatot", mert a fürdőruha+naptej+törülköző páros nem bizonyult annak... bár ezeknél a fickóknál nem lehet tudni... - Zelo, te KyongHával menj vissza a lányok házához és hozzátok el a kacsát, de csak óvatosan! Lehetnek arra csapdák, szóval figyelj minden részletre.
- Igenis! - mondtuk egyszerre, majd ki-ki elment a maga szobájába, hogy felvegyen valamit, ami nem éppen fürdőnadrág vagy bikini. Hát igen, kicsit kihasználtuk a helyzetet, míg itt bujkálunk... egy hatcsillagos hotelben. Jó persze, emellett viszont teljesen rá vagyunk feküdve erre a JungSoo-s ügyre... meg persze a taxisunkat is elő kéne szedni valahonnan.

DaeHyun és én indultunk el elsőnek - Gukkie külön kikötötte, hogy még véletlenül se induljunk el egyszerre, mert túlságosan is feltűnőek lehetünk. A hotelünk nem volt a legjobb környéken, viszont éppen ez volt a jó benne, mert JungSoo-nak meg sem fordulna a fejében, hogy ide jöttünk. Meg persze, hogy lepaktáltunk egy maffiával...
Szorosan Dae-be karolva haladtam, és a táskámat is áttettem a másik oldalamra, hogy közénk szorulva legyen. Mint mondtam, nem igazán volt ez a környék barátságos, szóval eléggé be voltam parázva, még úgy is, hogy tudtam, hogy nem igazán van itt olyan ember, aki fel tudja venni a harcot, az én rózsaszín matokimmal.

- Valami baj van? - érdeklődött halkan Dae, közben a környéket páztázta. Valószínűleg, ő jobban tartott JungSoo támadásától, mint az utcabeliekétől.
- Nem, miért?
- Hát, csak úgy... hogy is mondjam... mindjárt elszorítod a vérkeringésemet.
- Ja, bocsi! - nevettem fel zavartan, majd kicsit visszább vettem a szorításon, de még mindig nem eresztettem el. - Nem szeretem ezt a környéket. Ijesztő emberek vannak erre, és nem Pingvinékre gondolok...
- Ja, vagy úgy! Eddig észre sem vettem őket... - meresztette a szemeit, az utca sarkán álldogálókra.
- Mi a poklot néztél te eddig?!
- JungSoo félelmetesebb, mint ezek az alakok, hidd el nekem - vált komollyá a tekintete. - Nagyon megijedtem, mikor nem találtunk titeket otthon, csak a felfordulást. És iszonyatosan mérges is voltam magamra, hisz ez alig pár perccel azután történhetett, hogy elmentem!
- Nem a te hibád volt - néztem rá keserű tekintettel. - Egyikünk sem sejtette, hogy JungSoo lesz az, aki, nos... zaklat minket.
- De ott lakott velünk! Egyszer sem vettünk észre semmi gyanúsat rajta! Nem érted?! - túrta fel a haját. - HyeRim, épp ez az! Hogy nem észleltünk semmit sem! Mi, a Matokik elit osztaga, semmit sem észleltünk! YongGuk, az egész bolygó első számú hadvezére sem észlelt semmit! - magyarázott magából kikelve. Még soha sem láttam őt ennyire idegesnek, ezért teljesen le voltam döbbenve. - Nem tudjuk, hogy milyen szintű emberrel állunk szemben.
- De, de... - kezdtem bele halkan. - Azért tudtok csinálni valamit, nem?
- Mindent megfogunk próbálni... Ne aggódj, nem hagyunk így itt titeket - simított végig az arcomon, majd intett, hogy nem-e ebbe a boltba kell bemennünk.
- Jaa, igazából már két sarokkal elhagytuk, de jó lesz ez is!

Gyorsan haladtunk a sorok között - Dae tolta a kosarat, én pedig mindent beledobáltam, miközben haladtunk előre. Eléggé elszaladt velünk az idő, szóval most próbáltunk a lehető leggyorsabban végezni most mindennel. A végén már úgy szaladtunk a kosárral, hogy a matokim tolta, én pedig a kapaszkodójánál álldogáltam - és így ralliztunk el a pénztárig.
Konkrétan, mikor bestartoltunk a pénztárhoz, az eladó azt se tudta, hogy mit csináljon, főleg mikor DaeHyunnal egyszerre rákiáltottunk, hogy igyekezzen - azt se felejtsük el, hogy ő mindezt matoki nyelven tette.
Mondjuk megtette ez az egész a hatását, mert kábé egy perc alatt letudtuk ezt az egész fizetéses mizériát.

- Majd én hozok mindent.
- De nem akarom, hogy te cipekedj csak...
- Elbírom őket. Neked nehezek lennének - rántotta meg a vállát az említett, majd felkarolta a hat darab szatyrot, és az egy darab görögdinnyéset.
- Hát... te tudod, de azért majd szólj, ha kell segítsé- - sajnos nem tudtam folytatni a mondandómat, mert ekkor megéreztem, hogy valaki lekapta a vállamról a táskámat, és elakart volna szaladni. Volna szaladni. Csak hogy éppenséggel a matokim hirtelen eltűnt mellőlem - a szatyrok és a dinnye, mind a földön landoltak -, de ekkor Dae már a rabló kezét kapta el, majd átdobta a feje fölött, a táskát meg kikapta a kezéből.
Pislogva meredtem a földönkívüli barátomra, majd a szatyrokat felkapva, a dinnyét meg magam előtt gurigatva mentem oda hozzá, ahol már DaeHyun előtt térdepelt.

- Kérj elnézést! - mutatott rám a nyúlszerzet.
- Elnézést, elnézést! - hajlongott meg előttem, de ekkor befejelte a dinnyénket, ami behorpadt. A drága görögdinnyénk! - Elnézést, nem tudtam, hogy egy ninja a pasid!
- VEGYÉL ÚJ DINNYÉT, VAZZE'! - kiáltottam rá a palira, aki tüstént beszaladt a boltba.

Nos, miután lerendeztük ezt az egészet, addigra mindenki sikeresen visszatért a szállásra. YoungJae és JongUp egy konkrét térképpel álltak előttünk, miszerint ők megtervezték az egész útvonalat. Kyonggie-val egy kicsit furcsán néztünk rájuk, de nem szóltunk semmit sem. Csak nem lehet elrontani, egy félórás utat...

Azt mondtam, hogy nem lehet elrontani? TÉVEDTEM! Eleinte, mikor repülőt kértek Kingpintől, még annyira nem is gyanakodtam, de amikor ki kellett ugranunk a gépből a TENGER FELETT akkor már kezdtem úgy érezni, hogy nekem kellett volna ezt az utat megcsinálni...
Végül egy hajón landoltunk, de úgy éreztem magamat, hogy mindjárt kitaccsolok. Komolyan, nem értettem, hogy mit keresünk egy kibaszott hajón!
Miután leszálltunk a hajóról, ezek után béreltünk egy 6 személyes kisbuszt és elindultunk a sivatagon keresztül!

- Hol a pokolban vagyunk?! - őrjöngött KyongHa.
- Ne kiabálj velem, nekem ez van ide írva! - mormogott Gukkie, miközben a térképet forgatta. De akkor ki vezet?!
- Juj, gyerekek, ez olyan, mint egy családi kirándulás! Játszunk valamit! - ujjongott HimChan.
- Apa, a szenzoraim szerint, Afrika környékén vagyunk...
- Mi a lórészfánfütyülőjét keresünk ott?! - kalimpáltam, Dae ölében, mert túl kevés volt a férőhely és csak így fértünk be, hogy Kyonggie és én valakinek az ölébe kerültünk. Természetesen a kakukk madár Zelo-t választotta, mint kényelmes fotelt.
- Azt mondtátok, hogy abba a városba kell menni! - mutatott a térképen lévő városra YoungJae. - Hát mi megterveztük!
- DE NEM AFRIKÁBAN VAN!
- Hát nem is... Hanem Egyiptomban! - bólogatott mindentudóan JongUp.
- Gyerekek... - klikkelt Kyonggie szeme. - FÉL ÓRÁRA VAN TŐLÜNK VONATTAL!

Ez volt az a pillanat, mikor Gukkie rátaposott a fékre, és úgy nézett ki, mintha lángolt volna - vagy lehet tényleg lángolt is. Végül visszacsináltunk mindent, majd este felültünk egy vonatra, ami már a helyes városba vitt minket. Kétszázzal elrobogtunk Kyonggie-ek lakásáig, majd berontottunk a a házba és felvágtattunk a Húga szobájához, aztán kicsaptuk az ajtót.
YunHee már pizsamában fetrengett az ágyában és valamilyen animét nézett, majd mikor észre vett minket, eszeveszettül elkezdte eltakarni  képernyőt.
- Rendben van, mehetünk! - intett Gukkie, majd becsapta a szoba ajtót és elindultunk visszafelé...

37. Fejezet

-------Folytatás ittan:3-----
Véleményeket szívesen látunk! :3 

YongGuk szemszög: 

Miután Daehyun és HyeRim elmentek, neki álltunk Zeloval bejelölni a térképen azokat a helyeket, amiket sokat látogatnak. Csak mi ketten maradtunk a szobába, lehet, hogy a csönd miatt, lehet azért, mert még mindig nem értettem, hogy hogyan változhatott meg ilyen gyorsan, de valamiért beszélni kezdtem. Nem hangosan, inkább mintha csak magamnak mondanám vissza a dolgokat, hogy jobban megmaradjanak. Beszéltem a levelekről, hogy szerintem inkább arra mennek ki, hogy a házat hagyják el a lányok, és az egyikben írja is, hogy valami előző helyet kellene keresniük. Aztán pedig a jelenlegi helyzetünkről is mondtam dolgokat, hangot adtam annak, hogy féltem a lányokat, hogy nem örülök neki, ami vele történt és, hogy minél inkább többet tudunk, annál több minden zavarosabb. Nem tudod mióta mondhattam a magamét, amikor is betoppant HimChan.

- Nem találtam semmi használhatót. - mondta, miközben odajött az asztalhoz - Hosszan és választékosan fogalmazza meg a leveleket, hogy inkább elgondolkodtassák a helyzetről azt, aki megkapja őket, de ebből max az derül ki, hogy valószínűleg művelt és/vagy intelligensebb, de ezt már eddig is tudtuk. - túrt a hajába idegesen - Te jó ég...

- Hé, nyugi! - álltam föl, és a vállaira tettem a kezem - Ma este oda megyünk, és vigyázunk, rájuk nem lesz bajuk.

- De... mi van, ha már ott van? - kérdezte elfúló hangon. Fal fehér volt, a szemei alatt hatalmas karikák és már gyűlni is kezdtek a könnyek a szemében - Tudom, hogy nem fog tetszeni, de én most azonnal haza akarok menni! Nem bírom én ezt! Minek is jelentkeztem... agh!

- HimChan, kérlek, ne most legyél nekem depressziós, mert nem szeretnélek a hátamon cipelni! Daehyun meg most kíséri haza Rimet, ha valami van, ő majd vigyázz rájuk. Ja, és ne stresszelj annyit, nem tesz jót a ráncaidnak.

- A mijeimnek?! - kapott az arcához - Már haldoklom...

- Semmi baja az arcodnak. - nevettem - Te tartod a legjobban magad... kinézetileg.

- Bah, Bang YongGuk, hogy lehetsz te a főnök?! - háborgott, mire én csak vigyorogva megrántottam a vállam.

- Pihenj egy kicsit. Ha a többiek visszajöttek, összepakolunk egy pár dolgot és indulunk.

- Hja, rendben. De te se hajszold túl magad! - mondta, odament a kanapéhoz, és ledőlt én pedig visszafordultam az asztalhoz, ahol Zelo ült mozdulatlanul. Egy kis sóhaj kíséretében visszaültem, és csak fogtam a fejem.

  Hogy nem vettem észre, hogy valaki figyel minket! Hiszen, ebbe is a második voltam, ami nagyon jó helyezés volt tekintve, hogy... De én csak azt nem vettem észre, amikor valaki átalakítót használt... Nem, az nem lehet, az egy lehetetlen helyzet volt, be van tiltva! És ha mégis... valahogy...Ez abszurd!

Egy furcsa hang zökkentett ki a gondolataimból. Mintha valami... kattogna? Azonnal Zelora kaptam a tekintettem, olyan volt mintha ki akarta volna nyitni a száját, de az mindig visszazárult.

- Zelo? - mondtam halkan, és közelebb hajoltam hozzá. A kezemet a fejére tettem, mire abba hagyta a kattogást. Még vártam egy kicsit, de nem folytatta ezért bizonytalanul vissza ültem.

- Mi volt ez? - hallottam HimChan hangját.

- Nem tudom - fordultam hátra mire, Zelo, olyan sebességgel állt föl, hogy a széke szinte elrepült. Én azonnal fölugrottam és HimChan is. Megállt, de megint elkezdett kattogni.

- YongGuk az istenért, mi van vele?!

- Mondom, hogy fogalmam sincs. - néztem továbbra is Zelora bizonytalanul.

- Nem találtunk semmit egy csapat motoroson meg egy kóbor kutyán kívül. - lépett be YoungJae és a nyomában JungUp - Mi a... ?!

Amint meghallotta YoungJae hangját megint abba hagyta a kattogást.

- Menjetek ki - mondtam nyugodtan.

- Tessék? -lepődött meg HimChan - Egy robotot...

- Csak menjetek ki, mind! - alig fejeztem be a mondatott Zelo elkezdett akadozva beszélni.

- Jjjjjjjjjuuuuu.......l...l....l...áááá.. nyeh...kkkkkkkkkkkkkKKKkkkkKKKkkkk

- Mi? Mi van a lányokkal? - léptem közelebb hozzá.

- J...JJ-Juuuunnnngggggghhh.... tttt... ta.. ta.. iii.. is ....lá...láá...kkkkkk...JJjjjuuunnnnggghhgggggg...

Odamentem mellé. miközben próbált beszélni egyre lejjebb hajtotta a fejét.

- Zelo?  - tettem bizonytalanul a vállára a kezem. Legnagyobb meglepetésemre elkapta a csuklómat, valahogy megállta, hogy elhajítson, de felém fordult. A többiek már mellettünk is voltak.

- Ne csináljatok semmit! - szóltam rájuk, mire megálltak, már repült felém Zelo ökle. Csak pár milliméterrel a homlokom előtt állt meg a keze.

- Zelo? - mondtam óvatosan, miután egy kis ideig nem mozdult.

- Vészleállító rendszer. Helyrehozhatatlan hiba. Sajnálom - mondta monoton hangon, majd becsukta a szemeit és nem mozdult.

- Zelo? - vettem el a kezét az arcom elől, a feje kicsit előre dőlt, az arca nyugodt volt, a szemei csukva, mintha csak aludna.

- Most... Most megállt? ... Vagy mi... - motyogta bizonytalanul JongUp.

- Asszem... ja - motyogta YoungJae.

- De... - akadt el a hangom - De... Ilyet nem kellet volna csinálnia! Nem is tud ilyet! NINCS IS BENNE VÉSZLEÁLLÍTÓ RENDSZER, MI A FRANC EZ!? AZ A HELYREHOZHATATLAN HIBA MEG MI?! NE MONDJA NEKEM, HOGY NEM TUDOM MEGJAVÍTANI! SAJNÁLNI, MEG SAJNÁLJA A...!

- YONGGUK! - harsogott túl HimChan, mire megdermedtem - Nyugodj meg, biztosan van rá magyarázat, hogy miért viselkedett így.

- Nem tudom! Nem érted HimChan!? Amióta a Földön vagyunk, nem tudom, hogy mi a fene van vele, vagy, hogy elromlott-e vagy nem, mert ilyeneket nem kéne csinálnia! - nem tudtam, mit csináljak csak fogtam a fejem és próbáltam összeszedni magam és reméltem, hogy ez nem azt jelentette, hogy... vége...

- Össze kell szedned magad! - emelte föl a hangját YoungJae, mire mindenki meglepetten nézett rá - A lányok az is lehet, hogy már most bajban vannak, hogy segítsünk nekik, ha nincs vezetőnk?! Zelo, meg egy több mázsás robot! Senki nem bírja el, kész csoda, hogy a Föld nem szakadt még le alatta.

- Azt mondod, hogy hagyjam csak így itt? - kérdeztem dühösen.

- Nem. De most nem tudjuk magunkkal hozni, de az isten szerelmére YungGuk ezeket te is tudod, sőt te jobban! Ezért vagy te a vezető, nem HimChan, vagy én, vagy akárki más!

- Jól van - fújtam ki lassan a levegőt - Menjetek le és szedjétek össze magatokat, amint meg van Dae megyünk a lányokhoz.

- Igenis! - mondták egyszerre és kimentek, HimChan még bizonytalanul visszafordult, de végül is kiment és becsukta maga után az ajtót.

- Zelo? - mondtam halkan és közelebb léptem hozza - Ne csináld ezt velem. Kérlek, mondd, hogy ez egy vicc. Jó? Nevetni fogok hidd el. Csak... ne tedd ezt velem... kérlek.

Nem mozdult, akármit csináltam... Nem mozdult. Óvatosan fölvettem. Egyre homályosabban láttam, de valahogy eljutottam vele a kanapéhoz. Valahogy még nehezebb volt, mint amikor megépítettem. Már remegő kézzel fektettem le a kanapéra, a könnyeim pedig megállíthatatlanul folytak végig az arcomon. Alig bírtam megfogni a pokrócot, hogy betakargassam. A mellkasa közepéig takartam be, már amennyire láttam, hogy mit csinálok. Leültem mellé és elkezdtem simogatni a fejét, nem bírtam tovább, halkan zokogni kezdtem. Senkinek... de tényleg senkinek nem kívánom ezt az érzést. Rosszabb volt, mint bármi, amit eddig valaha éreztem és sehogy se akart elmúlni...

HyeRim Szemszöge:

- Mégis merre menjünk?! - rohantunk végig a "Francba" utcán. - Ötletem sincs, hogy Dae honnan hozott vissza engem!

- Egyáltalán miért voltál ott, és miért nem mondtad el nekem?! - kérdezte ingerülten KyongHa.

- Mert akartam, de ekkor jött JungSoo, akiről később kiderült, hogy ő a gyanúsítottunk! 

- Aj, mindegy! - kiáltotta a barátnőm, majd megállt a sarkon és elmutatott a távolba. – Menjünk a vonat állomásra! 

- Minek?! 

- Lehet, hogy ott lesznek, ki tudja – rántotta meg a vállát. 

- Azért annyira csak nem hülyék! 

- Nem lehet tudni, hogy mennyire azok! Na, futás! 

Gondolom, mindenkinek az jár a fejében, hogy hogy a csudában tudtunk elszökni. Hát, elmesélem nektek! 

*Flashback* 

- JungSoo... ne gyere közelebb, mert serpenyő van nálam és nem félek használni! – emelte fel a kezében a serpenyőt Kyongha. 

- Az előbb még nem kés volt? – néztem rá érdeklődve.

- Az egy résszel ezelőtt volt. Azóta már kicseréltem. 

- Lányok... – jött közelebb JungSoo, mire mindketten hátrálni kezdtünk. Az istenért, miért nincsenek még itt a fiúk?! 

- NE GYERE KÖZELEBB! 

Ekkor furcsa és váratlan dolog történt. Hangos csattanást hallottunk, majd a támadónk, akár egy rongybaba terült szét a földön. Meghökkenve néztünk az előttünk fekvőre, majd Kyonggie óvatosan megpiszkálta a serpenyő végével -, mivel nem volt kéznél a botja. Mikor megbizonyosodtunk arról, hogy nem fog fölkelni, akkor a megmentőnk felé fordultunk. 

- Stephano! – kiáltottuk egyszerre. A virágcserép a padlón hevert darabokban, a földje pedig minden felé szétszóródott. Bizony, Stephano ráesett JungSoo fejére, az meg beájult tőle. 

- KyongHa, nincs időnk! – szóltam rá, majd megfogtam a karját és kifutottam vele az udvarra. – Meneküljünk! 

- De várjál, várjál! – rántott vissza a barátnőm. Most meg mi van?! – Ott maradt Stephano! Vissza kell érte mennünk! 

- …mi van? 

- Megmentett minket! – érvelt, miközben mutogatni kezdett. – Nem hagyhatjuk őt magára azzal az elvetemülttel!

- Jó, oké, igazad van – csitítottam. – Menjünk vissza és kaparjuk össze, utána adjuk be a Barackfasuttogó bácsihoz felügyeletre. Ott biztonságban lesz.   

- Rendben.

Visszafutottunk a házba, majd be a konyhába, de több furcsa dolgot is tapasztaltunk. Az első az volt, hogy be volt zárva a lakásajtónk. A másik az, hogy nekimentem kétszer is a falnak, mire betaláltam a konyhába. A harmadik pedig, hogy rend volt a konyhában és sehol senki nem volt. Ez csak egyet jelenthetett.

- Basszus, a másik házunkba jöttünk be! – csaptuk homlokon magunkat, majd sietősen kirohantunk és átmentünk a másik házba. 

Igazából még a fiúknak sem tűnt fel nagyon, de egy ikerházban laktunk és gyakran váltogattuk, hogy melyikben vagyunk. Ezért van az, hogy egyszer van pincénk, egyszer meg nincs – és még sorolhatnám a furcsaságokat. 

Befutottam a jó lakásba, majd óvatosan a konyha felé vettük az irányt –, azért Kyonggie a biztonság kedvéért hozott egy hólapátot. Az ajtó sarkában belestünk a konyhába, de senki sem volt ott az összetört cserepes virágon kívül. Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy ennek most örülnünk kéne vagy sem. JungSoo már nem tartózkodott a lakásban, de ez azt jelentette, hogy felébredt…

Mindenesetre összekapartuk a növényt, majd gyorsan átrongyoltunk a szomszédhoz. KyongHa párszor rávert a csengőre, meg az ajtóra is amúgy, de most nem ez volt a lényeg. Amint a bácsi ajtót nyitott, szinte rögtön neki estünk a problémánkkal – azaz, valamilyen hülye mesét kezdtünk el beadni neki. 

- Tessék már megnevelni a Fikuszunkat, mert nagyon szemtelen! – mondta KyongHa, miközben a kezébe nyomta szegény Stephano-t.

- De hát ez nem is Fikusz, hanem egy Mikulás virág! – mondta csodálkozva a Barackfasuttogó bácsi. 

- … ERRŐL IS HAZUDTÁL NEKÜNK! – kiáltottuk a virágra nézve. 

- Na a lényeg, hogy próbáljon már meg kezdeni vele valamit. Sajnos, ránk már nem hallgat! – ráztam a fejemet, közben pedig próbáltam szomorú arcot vágni.

- Megértelek titeket – bólintott a bácsi. – Ez a növény az előbb hülyének nevezett!

- Na, látja, hogy mi a problémánk – bólogatott sűrűn KyongHa, majd megfogta a kezemet és a másik irányba kezdett el húzni. – Akkor mi nem is zavarunk tovább! Majd jövünk valamikor!

*Flashback end*

KyongHa és én tovább futottunk a vasútállomás felé. Hogy miért nem közlekedési eszközzel mentünk azt én sem tudom – talán mert elfelejtettük, hogy milyen jármű visz minket oda, az íróink meg elhagyták a város térképét… így esett meg az, hogy futva kellett mennünk.

Már jó ideje futhattunk, mikor végre megpillantottuk a pályaudvart. A térdeimen támaszkodva jeleztem a barátnőmnek, hogy még ennyi és én meghaltam.

KyongHa mondta, hogy lassíthatunk addig, amíg az aluljáróban megyünk, mivel ott úgyis tömeg van, így eltudunk vegyülni -, viszont a lépcsőknél már megint futnunk kellett.

Nos, a lépcsők… annyira koncentráltam arra, hogy ne köpjem ki a belemet, hogy előre estem és bevertem a lábamat. Alig bírtam feltápászkodni, mondhatjuk úgy, hogy a lakótársam cipelt végig az infópulthoz. Nagy nehezen mi is sorra kerültünk – bár én még mindig hülyeségnek tartottam -, de azért rá kérdeztünk a dolgokra.

- Jó napot! – köszönt a barátnőm, majd minden kertelés nélkül rákérdezett. – Véletlenül nem járt erre hat srác, akik egy furcsa nevezetű helyre akartak eljutni?

- Hát, ha hat nem is, de egy járt erre felé – vakargatta meg a fejét. – Valami Matyó, vagy nem is tudom, de valami ilyesmi helyre akart jegyet venni.

- JongUp – mondtuk egyszerre, miközben pofán csaptuk magunkat. Én folytattam tovább a kérdezősködést. – És nem tudja, hogy merre ment? Vagy hogy hol van?

- Hát, miután közöltem vele, hogy ilyen jegyet nem tudok adni, elment arra – mutatott a túlsó kijárat felé.

Megköszöntük a segítséget, utána mentünk is volna tovább, de ekkor megláttunk valakit velünk szemben. Egy olyas valakit, akit most végképp nem szerettünk volna látni.

- JungSoo! – mutogatott KyongHa, majd megragadta a kezemet. – Futás!

- Nem tudok futni! – állítottam meg, közben a lábamat lóbáltam előtte. – Egy helyben alig bírok állni, nem hogy futni!

- Ash, akkor gyere!

Nos, ekkor olyat csináltunk, amit soha nem gondoltam volna, hogy tenni fogunk. Elkötöttünk egy csomagszállító kocsit. Egy csomagszállító kocsit! Ez az egész mind szép és jó lett volna, ha a kergetőnk meg nem jelenik gyalogosan mellettünk, ugyanis az egész kocsi, körül-belül öttel haladhatott. 

- A Francba menj innen! – kiáltott rá Kyongha, és megpróbált gyorsítani, bár ezzel nem nagyon lehetett.

- Onnan jöttem! – tárta szét a kezét a fiú. Ja, említettem már, hogy az utcánk neve „A Francba”? – Lányok, figyeljetek ide…

- Na, bazd meg! – szólalt meg a barátnőm, majd kicsapta az autó ajtaját és egyenesen fejen találta vele JungSoo-t, aki ennek következtében orra bukott. KyongHa kiszállt és még rá is taposott egyszer-kétszer, majd rohant volna tovább, de ekkor leesett neki, hogy engem ott felejtett. Kiszedett engem a járműből, majd felkapott a hátára és kimentünk azon az ajtón, amit a nőci mutatott.

Egy ideje, már mehettünk, mikor észrevettük, hogy JungSoo megint mögöttünk van – és a fiúkat még mindig nem találtuk meg. Így esett meg, hogy  azt találtuk ki, hogy ketté válunk – mindkettőnket csak nem követhet!

Én befordultam a „Vak Tyúk”, míg KyongHa az „Is talál szemet” utcára, mivel az utunk ketté nyílt. Megbeszéltük, hogyha megvannak a fiúk vagy, ha gáz van, akkor felhívjuk egymást. Nos, remélem az előbbi miatt kell, majd hívnom…

Egy ideje már botorkáltam – ugyanis a menés az még mindig nehezen ment -, mikor nekimentem valakinek. Először csak a lábát pillantottam meg és a fekete nadrág miatt azt hittem, hogy JungSoo -, de szerencsére kellemeset csalódtam. Ilyen nincs, ekkora mázlista nem lehetek! 

- DaeHyun, el sem hiszem, hogy te vagy az! – ugrottam nehézkesen a nyakába, mert a lábam még mindig nem volt a legjobb.

- Én pedig azt, hogy egyben vagy… vagyis majdnem egyben – nézett le a lábamra. – Mi történt? Ezt JungSoo tette? És hol van KyongHa?!

- Külön váltunk – mutattam a hátam mögé, arra, amerre elváltunk. – Nem, csak elestem, miközben üldözött minket. De úgy látom, hogy Kyonggie-t vette üldözőbe és nem engem. 

- Sietnünk kell! – szólalt fel határozottan. – Ki tudja, hogy mit akar az az elvetemült! – harapott rá a szájára, majd leguggolt elém. – Gyere, mássz fel a hátamra! Utána megyünk és megkeressük a többieket. Mindenkire szükségünk lesz, hogy letudjunk JungSoo-t győzni! 

KyongHa szemszög:

- Mi ez a szöveg?! Hol vagyunk az Én kicsi pónimban? Bahh, éhes vagyok, rendelnem kéne egy pizzát - nyomkodtam a telefonomat, miközben szedtem a lábam valamerre.

- KyongHa, nem tudsz pizzát rendelni, ha állandóan mész.

- Bah, mit jössz te utánam?! - kaptam elő egy vasvillát - Távozz!

- Hé! Hé! Nem kell begurulni, csak beszélni akarok veled. - emelte föl védekezőleg a kezeit.

- Én meg a Mikulás vagyok.

- Aha! Akkor már tudom, miért nem kaptam csokit.

- Én próbáltam nem megenni, de nem ment - vontam meg a vállam.

- Kérlek, KyongHa én tényleg csak beszélni akarok veled.

- Nem hiszek azoknak, akiken átsétáltam!

- Ez nem indok! 

- Nesze! - dobtam JungSoo felé a vasvillát és elkezdtem futni. Lefutottam vagy két utcát. Nem tudom, hogy hogyan, amikor is a következő kanyaromnál szembetalálkoztam egy gödörrel és én is kifordítottam a bokámat.

- Aztarohadt! - szalad ki a számon, majd megijedve attól, hogy megsérültem tovább futottam. Pár lépés után rájöttem, hogy ez így nem lesz jó és leültem a földre, JungSoo addigra, pedig már mellettem állt.

- Várjál, mindjárt megyek tovább! 

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - csóválta a fejét - Gyere, menjünk be ide.

- Menjé... - alig kezdtem el tiltakozni, már föl is kapott és bevitt a mellettem lévő kávéház szerűségbe.

- Tessék, itt jó leszel - tett le egy üres asztalhoz.

- Ne emelgess! - vágtam hozzá egy forró tepsit - Hova hoztál?!

- Úgy látom, ez valami kávéház...

- Kyaaaaa! Cicák! - kaptam föl egy óvatlan macskát a földről - Sziszaa.

-  Méghozzá egy macska kávézó - nézett körbe JungSoo - Csak te tudsz egy ilyen hely mellett lesérülni.

- MI?! Nekem semmi bajom - álltam föl, de gyorsan vissza is ültem - Most, csak pihenek, mert éhes vagyok! Sziszaaaaa. 

- Na, jó. - ült le velem szembe - Legalább most már nyugodtan beszélgethetünk. Addig rendelj magadnak valamit nyugodtan.

- Kérek barackos tejberizst! - mondtam, miközben hol a menüt néztem, hol Jungsoot figyeltem.

- Itt lehet olyat kapni?!

- Meg csokit. Már mint ilyen ihatót.

- Jó, de minek a kés?

- Vészhelyzet esetére.

Miután leadtuk a rendelésem, én még egy darabig dögönyöztem a macskákat, majd JungSoo megszólal.

- Ugye tudod, hogy nem akartalak titeket bántani?

- Ja, pont úgy nézel ki.

- Most ne mond, hogy így ijesztő vagyok?

- Hát, nem az volt az ijesztő ahogy kinéztél, hanem az, hogy kiderült, hogy okos vagy!

- Most nem tudom, hogy örüljek-e annak, hogy hülyének tartottatok.

- Te mondtad - vontam meg a vállam.

- Figyelj KyongHa, szeretnék tőled kérni valamit. - hajolt közelebb, és fojtott hangon beszélt tovább - Ami nagyon fontos lenne, nem csak magatok miatt, hanem a fiúk miatt is. Én nem akarom, hogy bárkinek is baja essen, egyikőtöknek se, éppen ezért lenne fontos, hogy most hallgass rám.

- Mégis miért? Te küldözgeted a leveleket, meg figyeltél minket, és szerintem te csináltál valamit a taxisal is!

- Az utóbbiban tévedsz, de engem most, az nem érdekel, hogy az a hülye mit hozott össze magának. A megfigyelés pedig túlzás, a barátnőd előszeretettel hagyja azon dolgait elől, amiket jobb esetben, csak nők használnak. De ezt most itt le is zárnám - tette le egy kicsit erőteljesebben az asztalra a kezét, a pincérnő ekkor jött oda és tette le elém a rendelésem.

- Hát, öhmm jó van... addig én itt eszek - motyogtam. 

- A lényeg az, hogy a fiúknak minél hamarabb el kell menniük innen.

- Már nem azért, de ők is ezt szeretnék - vágtam közbe.

- És akkor eddig miért nem mentek el?

- Mert te valami ketyós vagy?

- Nem. Már előtte is elmehetek volna. Azért vannak itt, mert nincs meg a hajójuk és nem is tudják használni.

- Eladtad színesfémnek, mi?

- Nem. Én nem nyúltam hozzá, az a minden munkában négy kanál haverotok kavar mindig!

- De hát ő mostan el van tűnve.

- A nagy lószart van eltűnve! - csattant föl JungSoo, rácsapott az asztalra és föl is állt, de azonnal az ajtóra kapta a tekintetét, ahol éppen egy párocska lépett be, majd gyorsan visszaült és halkan folytatta - Lehet, hogy a fiúknak, nincsen hajójuk, de az EXOsoknak van! Tudom, hogy van, mert láttam és azt szeretném kérni tőled, hogy erre valahogy vezesd rá a többieket. Ne úgy, hogy megtalálnak és menjünk az EXOhoz, hanem, majd akkor amikor megállnak szusszanni egyet, hozd föl a témát! Nekem mindegy, hogy hogyan csak érd el, hogy elmenjenek amilyen gyorsan csak lehet!

- Jó, de... - kezdtem volna kérdezősködni, amikor is kicsapódott az ajtó és egy nagyon is ismerős alak lépet be rajta.

- Később, mindent elmondok! Megígérem, csak segíts nekem! - kezdett kérlelni JungSoo.

- Hát, öhm izé... - nagyon váratlanul ért ez az egész annyira... más lett hirtelen a minden, egyszerűen nem tudtam, hogy mit kéne most csinálnom.

- Khm. - lépett mellénk Zelo - Ugye nem zavarok?

- Hát, de... hát, de... ne mán! - álltam föl - Te meg hunan kerülsz ide?!

- Ez egy kicsit hosszú sztori, majd elmondom.

- Bah, az ilyenektől megyek a sírba! - toppantottam - Jaj! - kaptam föl a lábam.

- Megsérültél? - ugrott oda.

- Nem, gólyát játszom! 

- Had nézzem!

- Semmi bajom, csak közelebbi kapcsolatba kerültem egy gödörrel. - morogtam, ahogy Zelo vissza ültetett - Hé, aztatt hova lett?!

- Mi?... Ah, nem érdekes - legyintett - Mutasd. Hol fáj?

- Nem fáj sehol. Aucs! - csaptam fejbe, mire meglepetten nézett föl rám - Ne nyomkod a fájós lábam!

- Na jó. Gyere megkeressük a többieket. - vett föl - Siessünk!

- Ne kezd te is az Én kicsi pónimat!

YongGuk szemszög:

Nehezen, de össze szedtem magam és lementem a többiekhez. Daehyun, közben már csatlakozott hozzájuk, mire leértem így azonnal elindultunk. Nem szólt senki egy szót se az egész út alatt. Minél közelebb értünk a házhoz, annál inkább eluralkodott rajtam valami rossz érzés. Amikor oda értünk, azonnal elindultam befelé, amin mindenki meglepődött, de szó nélkül követtek. Amikor beléptem, meglepett csönd fogadott. Elsőnek a lányok szobájába mentem be, amit üresen találtam. Második lehetőségként - remélve, hogy hátha legalább KyongHát megtalálom félig a hűtőben-, azonnal a konyhába robogtam, ahol csak egy kis földet és cserépdarabokat találtam. Látszott, hogy főzni készültek, mert félig megpucolt krumplik és előkészített edények is voltak a konyhapulton. Azonnal tudtam, hogy elkéstünk. Amikor megfordultam, mindenki ott állt mögöttem falfehéren. 

- Most mi lesz? - kérdezte halkan YoungJae.

- Átmegyünk a szomszédokhoz, hátha láttak valamit - mondtam határozottan és elindultam kifelé. Egyre idegesebb lettem. Párszor megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy ő az, de mit akarna a lányoktól? Lehet, hogy csak velem akart kiszúrni, de az meg nem vall rá. Átrobogtam a Barackfasuttogó bácsihoz, mivel gyanítottam, hogy a cserép, az Stephano maradványai és mivel a növény nem volt meg, ez volt az egyetlen hely, ahol kereshettem. 

- Jó napot kívánok! Nem tetszett látni Stephanot? - álltam hirtelen mellé, miközben locsolta a virágokat.

- Jó lenne, ha már elvinnétek, mert ritka szemtelen egy növény ez! - háborgott - Állandóan lehülyéz és káromkodik, értem miért kérték a lányok, hogy beszéljek a fejével.

- Ők hozták ide?

- Igen. Cserép nélkül, nem tudom, mit csinált ez a növény.

- És volt velük valaki?

- Senki - rázta a fejét - Csak az a fura szektatag sietett nagyon utánuk...

- Sz-szektatag? - hebegte HimChan.

- JungSoo - rándult meg az arca Daehyunnak.

- Mi történt? - kérdeztem gyorsan a Barackfa suttogó bácsit.

- Nem tudom, mi lelhette őket, de talán az a szemtelen növény tudja, mivel, ha jól tudom benti virág - nézett rá az asztalon árválkodó Stephanora, mire JongUp odaugrott a növényhez és két kézzel megragadta szárát.

- BESZÉLJ! - kezdte el rázni.

- Nem értjük, amit mond! - szólt közbe YoungJae.

- FORDÍTS! - fordult, azonnal Daehyun a Barackfasuttogó bácsihoz.

- Bolondnak hívott!

- Beszélj! - ugrott Stephanonak YoungJae is.

- Szemtelen növény! - hüledezett a Barackfasuttogó bácsi.

- Beszéljen vele, hogy mondja el, hogy mi történt vagy kivágjuk. - mondtam.

- Amint abba hagyja a káromkodás, én mindent fordítok.

- JongUp, hagyd abba! Te meg beszélj! - soha nem hittem volna, hogy egy növényt fogok kihallgatni.

- Eléggé hadar, nem tudom ki tanította beszélni. - csóválta a fejét - De valami olyasmit mond, hogy valami JungSoo megtámadta a lányokat, ezért ő ráugrott a fejére, utána a lányok ide hozták. Ki a fene az a JungSoo?! És mi a bajod a tujámmal? 

- Eltértünk a tárgytól - szóltam közbe - Mást nem tud? Miért támadta meg őket és hogyan? Meg sérültek?

- Amikor elmentek nem volt bajuk szerinte. Meg valami Daehyunt emlegetett ez a  JungSoo. Mi ez a sok név?! Mi ez a sok ember?! Meg valami matyókat keresnek most a lányok és a pályaudvar felé mentek, ha jól emlékszem. Megint lehülyézett!

- Köszönjük, majd később jövünk! - köszöntem el és elhagytam a kertet a többiekkel együtt.

- Hogy lehet ez?! - fogta a fejét Daehyun - Nem vettem észre senkit!

- Most nem ez a lényeg, meg kell őket találnunk! - intettem le - Menjünk a pályaudvarra, hátha még utol érjük őket.

Mikor kilyukadtunk a pályaudvaron JongUp az információs pultos rohant.

- Jó napot! Volt ma itt két lány, aki keresett valakit, aki a Mato bolygóra akart jegyet kérni? - hadarta el mire odaértünk.

- Nem hiszem, hogy... - kezdte HimChan.

- Ami azt illeti, igen. - vakargatta a fejét.

- Merre mentek?! - löktem félre JongUpot, mire a pultos elmutatott a vasút állomás másik kijáratta felé, aztán mindenki egy emberként rohant abba az irányba. Csakhogy két kijáratott találtunk és két utcába is tovább lehetett haladni. 

- Daehyun, YoungJae, JongUp ti menjetek arra, HimChan te jössz velem! - adtam ki a parancsokat, majd mindenki elindult. Miközben haladtunk HimChannel, az utca ketté vált és éppen mondtam volna, hogy váljunk szét, amikor is megláttam az egyik utcában egy vasvillát, azonnal tudtam, hogy ez KyongHa műve volt. Már mentem volna arra, amikor is meghallottam YoungJae hangját, ahogy minket keres. 

- Menjél csak, lehet bajban vannak én addig keresem KyongHát - mondta HimChan komolyan és már el is indult abba az utcába ahol a vasvilla hevert. Én sarkon fordultam és a többiek keresésére indultam. Amikor befordultam az egyik sarkon és megláttam őket, kissé megnyugodtam, mert Daehyun hátán ott csücsült HyeRim.

- Jól vagy? - szaladtam oda hozzá.

- Én igen, de nem tudom Kyonggie hol van, mert elváltunk.

- Fenéket vagy jól, megsérültél! - szólt közbe Daehyun.

- Mi megtaláltunk merre mehetett. HimChan már keresi. 

- Oh, anyám... biztos utána ment JungSoo - sápadt el HyeRim.

- Megkeressük, gyerünk! - indultam vissza a többiek pedig követtek. A vasvillás utca után HimChannel is össze futottunk és együtt folytattuk a keresést. Éppen átrohantam egy utcán amikor is meghallottam KyongHa hangját.

- Tegyél le! Semmi bajom!

Megnyugodva fékeztem le és ahogy fordultam meg egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Nem, teszlek! Nem tudsz járni!

- Majd repülök! 

Döbbenten fordultam meg. Ott állt Zelo az út közepén KyongHával az ölében, aki erőteljesen ellenkezett. A földbe gyökerezett a lábam. Semmi baja nem volt neki. Még egy pár másodpercig figyeltem, ahogy KyongHával vitatkozik, amikor is sikerült magamhoz térnem és szinte azonnal előttük termettem. Lehet túl gyorsan is mentem, mert mind ketten azonnal csöndbe maradtak. Egy ideig, csak bámultam föl rá, KyongHa, közben kimászott az öléből és kicsit hátrébb lépet.

- Meg tudom magyarázni... - kezdte Zelo. Szó nélkül nyújtottam ki a kezem és átkarolva a nyakát magamhoz húztam, majd a másik kezemmel is átöleltem.

- Majd, elmondod - suttogtam, miközben, miközben ő is megölelt, talán kicsit erősebben is, de most nem szóltam érte.

- Öhm... nem akarok beleszólni, mert nagyon cukik vagytok meg minden, DE VAN ITT EGY SZOCIOPATA, AKI A VÁROSBAN GARÁZDÁLKODIK! Khmm... szóval, ha nem bánnátok vele kéne foglalkozni. 

- Meg keressük a többieket, és keresünk egy biztonságos helyet- engedtem el Zelot - Tőled meg még egy ilyet nem akarok látni!

- Hé itt vagy... ZELO?! - jelent meg YoungJae.

- Hellóka.

- Hívd ide a többieket is. Most azonnal! - alig fejeztem be mindenki előre is került az utca valamelyik feléből.

- KyongHa, jól vagy?

- Ettem tejberizst. Látom, te szereztél egy utazó eszközt. 

- Semmi baja - állapította meg HimChan.

- Zelo, tudsz egy biztonságos helyet? - fordultam az említett felé. Ahol eddig voltunk oda most nem szívesen mennék vissza.

- Persze. - bólintott - Menjünk.

Ahogy haladtunk kissé besötétedett, Zelo-t pedig kértem, hogy a lehetőleg a legrövidebb úton vigyen minket. Ahogy éppen áthaladtunk egy kisebb sikátoron. Váratlanul négy nagy darab sötét alak elénk állt. Hátra pillantottam és a mögöttünk lévő utat is elzárta vagy öt fickó.

- Nocsak, nocsak. Kik járnak erre felé? - kérdezte fenyegetően az egyik fickó. Pár másodpercnyi csönd után KyongHa szólalt meg először.

- YONGGUK CSINÁLJ VALAMIT!

36. Fejezet

Sziasztok, itten vagyunk! :D Elnézést, hogy sokáig tartott, de volt egy két rész, amivel nagyon sokat bajlódtam >< De cserébe jó hosszú fejezet lett, és sok mindenre fény derül... Nagy szeretnénk, ha sokan kommentelnétek, mert kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, és hogy ti kire "számítottatok", mint zaklató. Meg arra is hogy 10-es skálán mennyire kaptok tőlünk idegösszeroppanást xD
További jó olvasást! ^^ (Egyébként, conon megtalálhatóak leszünk ismét, ha valaki zaklatni akar minket az nyugodtan jelezze! ^^) 



HyeRim szemszöge:

Ellöktem magamat az idegentől és megfordultam. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy... itt áll előttem. A szívemről egy hatalmas kő gördült le, és éreztem, ahogy az arcomon végigfolyik egy könnycsepp. A kezeimet kinyújtottam előre, majd az előttem lévő emberhez sétáltam, és szorosan átöleltem, aztán a mellkasába fúrtam a fejemet - már amennyire a bőrdzsekije engedte.

- DaeHyun... - sírtam el magamat. Ebben a pillanatban annyira megkönnyebbültem, hogy el sem tudom mondani.

- HyeRim, valami baj van? H-hé, miért sírsz? - kérdezte megijedve, miközben az egyik kezét felvezette a hátamra, a másikkal, meg a derekam környékén ölelt át - N-ne haragudj, nem gondoltam volna, hogy ennyire megijedsz!

Nem válaszoltam, csak még jobban bújtam hozzá. Ismeritek azt az érzést, mikor lekerül minden teher a vállatoktól, és megnyugodtok? Na, most engem is ilyen érzés járt át. Ahogy a karjai között voltam, tudtam, hogy többé nem kell félnem senkitől sem. Éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy nem tud bántani senki, mert bármi is történne ő megvédene.

Kicsit enyhítettem a szorításomon, majd végleg eltávolodtam tőle. Elővettem egy zsebkendőt, közben kifújtam az orromat. DaeHyun türelmesen várt, míg befejezem a matatásomat, utána kérdő, de egyben félő pillantásokkal illetett.

- N-nem, nem a te hibád volt - ráztam a fejemet - Csak... annyira megörültem, hogy te vagy az és megkönnyebbültem.

- Ki más lett volna, ha nem én? - kérdezte csodálkozva, közben hagyta, hogy újra közelebb bújjak hozzá. Egyszerűen annyira sokkban voltam még mindig, hogy muszáj volt éreznem, hogy itt van mellettem. - Azt hittem egyértelmű lesz, hogy én vagyok az...

- Nem egészen - motyogtam kétségbeesetten - Dae, el sem tudod képzelni, hogy mi történt azalatt amíg nem voltatok velünk!

A fiú arcára kiült a meglepettség, majd pár másodperc múlva, rögtön faggatni kezdett mindenről. Elmeséltem neki mindent, ráadásul elég részletesen, semmit sem hagytam ki. Még pár levelet is megmutattam neki - magammal hoztam arra az esetre, hogy ha ténylegesen a "zaklatónkkal" találkoztam volna, akkor kérdőre vontam volna. A matokim figyelmesen végig futtatta a tekinetét rajtuk, majd akkora szemekkel nézett rám, hogy azt hittem kiesnek neki.

- Mindent tud rólunk Dae... mindent! - suttogtam elhalóan, közben átkaroltam magamat. - Bejutott a lakásunkba, érted? Azért ijedtem meg annyira, mikor elkaptál, mert azt hittem, hogy te vagy ő!

- Mégis, hogyan és miért titeket zaklat? - kérdezte rökönyödve, aztán elkomorult az arca és rám emelte a tekintetét. - Te... te eljöttél ide egyedül?!

- Igen...? - motyogtam egy kicsit halkabban.

- HyeRim, hogy lehetsz ennyire felelőtlen?! - akadt ki - Mi lett volna, ha tényleg az az őrült küldte azt a levelet, és nem én? - nézett rám vádlóan - Bármi, ismétlem, bármi bajod eshetett volna!

- Megtudom védeni magamat...!

- Igen, azt láttam - húzta cinikus mosolyra az arcát - De tényleg, ez ellen - emelte fel az egyik levelet - Ez ellen az őrült ellen, nem tudod megvédeni magadat! Ez bejutott a házatokba, úgy, hogy nem vettétek észre! Egy ilyen ellen lehetetlen lenne, hogy megvédd magadat! - tárta szét a kezeit. Az egész teste megremegett az arca pedig egy kicsit piros volt. Látszott rajta, hogy nagyon ideges - RiRi, ne csinálj máskor ilyen butaságot, komolyan... mi lett volna, ha történik veled valami?

Leszegeztem a fejemet, és nem néztem rá. Jogos volt a szidása teljesen, még ha rosszul is estek tőle ezek a szavak... de mégis melegséggel töltött el, hogy a tőle kapott beceneven hívott. Nem szóltam semmit sem, hisz tudtam, hogy igaza volt. Dae elhallatott egy hosszabb sóhajt, majd közelebb húzott magához. Iszonyatosan vert a szíve.

- Csak... ne csinálj még egyszer ilyen butaságot - motyogta halkan. A fejét a hajamba fektette, és úgy folytatta tovább - Nem leszek... sőt! Már most sem vagyok melletted, hogy megvédjelek.

- De miért? - kérdeztem halkan - Miért tűntetek el ennyire nyomtalanul?

- Muszáj volt - húnyta le a szemeit. - A Taxisnál találtunk feljegyzéseket magunkról... most azokat próbáljuk meg összeszedni - magyarázott - Azt hittük, hogy az a bizonyos valaki minket akar... de akkor miért titeket zaklat?

- Én nem tudom - ráztam a fejemet - De a taxis még mindig nem került elő és ez aggaszt...

- Engem inkább az, hogy ennyire kifigyelt minket...

- Lehet, hogy nem is ő volt! - szólaltam fel, mire rám kapta a tekintetét - Én hiszek abban, hogy nem ő volt... hiszen az nem is az ő lakása.

- Nem...?

- Nem - helyeseltem - Mikor múltkor nála voltam, akkor is káosz volt; persze nem ennyire. Akkor mesélte, hogy egy barátjáé a lakás, csak ritkán van otthon.

- Ezt eddig miért nem mondtad?!

- Mert talán eltűntetek, és nem volt alkalmam? - kérdeztem vissza ironikusan. Már éppen válaszolt volna, mikor valami zajt hallottunk. Dae rögtön betolt a háta mögé, és körülnézett az egész terepen. - Nem megyünk innen?

A matokimat nem kellett sokáig győzködni, így elindultunk kifelé a parkból - már lassan, így is sötétedett. Az egész kivezető utat úgy tettem meg, hogy erősen belekaroltam. Sokan ismerhetik ezt a "biztonságban vagyok" érzést, de ez nálam más volt. Hiába féltem, vele az oldalamon nem kellett tartanom semmitől. Most gondoljatok bele: ha még meg is támadna, minket a "zaklató", akkor sem tudna mit tenni egy földönkívüli matoki ellen. Habár még sosem láttam őket valódi harc közben, de abból következtetve, amit meséltek... én bíztam abban, hogy Daehyun megtudná állni a helyét, egy közelharcban.

Amint kiértünk a sötétebb részekről fellélegeztem. Kisétáltunk egy sétáló utcába és leültünk egy kávézóba - nem voltam benne biztos, hogy nem figyelt e minket most is, viszont egy ilyen helyen, ahol sok az ember, nem tudna minket megtalálni. Amint kihozták a rendelésünket, ismét beszélni kezdtem hozzá; egyszerűen hajtott a kíváncsiság főleg most, hogy nem éreztem magamat veszélyben.

- Merre vagytok most? - kérdeztem halkan. A pillantásom a fagylaltomra esett; hirtelen elszorult a gyomrom. - Ugye van mit ennetek?

- Messze vagyunk innen, de azt nem mondhatom el, hogy merre, ne haragudj - nézett rám bűnbánóan - Csak nem akarunk ennél is nagyobb veszélynek kitenni benneteket... bár belegondolva már megtettük - harapta be az ajkait, majd ivott egy kortyot a kávéjából - Persze, hogy van. Nem vagyunk ennyire esetlenek, tudunk gondoskodni magunkról.

- Értem - nyugtáztam. Kíváncsi voltam, de tiszteletben tartottam azt, amit mondott - De ha nem akarjátok, hogy bajunk essen, akkor miért találkoztál most velem?

- Igazából - köszörülte meg a torkát - A többiek nem tudják, hogy itt vagyok veled.

- Mi?

- Nincsenek a bázison - felelte - Elmentek mind az űrhajónk után kutatni és még több bizonyítékot szerezni, én meg ott maradtam egyedül, hogy a taxis papírjait ragasztgassam...

- De akkor mégis miért jöttél ide?

- T-tudni, akartam, hogy minden rendben van-e... v-veled... - nézett el oldalra. Zavarában a pohara után nyúlt és a benne lévő szívószálat rágcsálta. Látszott rajta, hogy nem volt könnyű ezt beismernie magának, mégis melegséggel töltött el engem, hogy csak miattam szökött el. - De, mint ahogy kiderült a legjobb döntést hoztam azzal, hogy eljöttem.

- De így sem fog változni semmi sem... gondolom, nem jöttök vissza - motyogtam halkan.

- Nem mehetünk HyeRim - sóhajtott lemondóan - Jelenleg... vagyis akkor, azt tartottuk a legjobb megoldás, hogyha eltűnűnk tőlek jó messzire... de őszintén szólva most már nem vagyok abban biztos, hogy mi a helyes - túrta fel a haját, majd rám nézett - Lehet, hogy beszélni kéne YongGukkal...de ő csak holnap délután jön vissza.

- Akkor majd beszélünk vele holnap délután!

- Nem is tudom...

- Dae, ezt Gukkie-nak mindenképp el kell mondani - néztem rá komolyan - Ha megtudja, hogy mi történt biztos, hogy kitalál valamit! - főleg, ha megtudja, hogy YunHee-t fenyegették a legtöbbször... Biztos vagyok benne, hogy YongGukban fel fog éledni valami gyilkoló vágy. Hiába titkolja... az érzéseit nem tudja elrejteni.

- Valamit tennünk kell az biztos - tördelte a kezeit - Ez az egész egyre rosszabb! Amikor találkozni hívtalak, nem gondoltam, hogy ilyennel állsz elő...

- Én meg nem gondoltam, hogy valaha látlak még - vallottam be őszintén, mire DaeHyun szemei elkerekedtek.

- Hogy-hogy?

- Hát... mivel annyira haza akartok menni, én azt hittem, hogy már... nos, elrepültetek.

- Nem mennénk el köszönés nélkül. Na, jó, gondoltunk rá, de még van itt dolgunk... bőven. Ezt az ügyet meg kell oldanunk.

Erre nem válaszoltam semmit sem. Miután megettük és megittuk a dolgainkat, Dae és én tovább sétálgattunk az utcában. Sokat beszélgettünk mindenféle lényegtelen dolgokról, csak hogy eltereljük egymás gondolatait. Útközben sokszor megálltunk az utcai árusoknál szerezni pár finomságot -, tényleg eltudott terelődni a figyelmünk.

Néha elgondolkozok azon, hogy az emberek, milyen békésen élik az életüket, mit sem sejtve arról, hogy földönkívüliek ténylegesen léteznek - és közöttük élnek. Ha valaki megnéz minket kívülről akkor csak egy "tinédzser párt" lát, akik kéz a kézben sétálgatnak a főutcában - nem pedig egy űrlénysrácot és egy emberlányt, akik éppen igyekszenek elfelejteni a gondjaikat.

Éppen az utca végén jártunk mikor megláttam az órát. Már elmúlt este tizenegy is. Egy pillanatra aggódni kezdtem, de KyongHa még nem hívott, ezért olyan nagy gond nem lehet, hisz JungSoo is vele van - és remélhetőleg már mindketten alszanak.

Dae elsétált a szemközti buszmegállóig, majd a táblát kezdte el sasolni. Mivel láttam, hogy nem nagyon tud rajta kiigazodni, ezért odamentem és segítettem neki.

- Mikor megy a busz? - kérdezte, közben pedig hunyorított a táblára nézve - Nem tudok kiigazodni, ezeken a földi cuccokon.

- Itt oldalt az óra van, középen meg a perc - mutogattam, mikor észrevettem valamit - Öhm... ma már nem jár több busz.

- Mi? - jött hozzám közelebb. - Ash, lehetetlenség, hogy pont ma nem járnának! Az egész városban tele van minden hely buszmegállókkal!

- Az metró.

- Nem ugyanaz?!

- Nem, mert a metró az föld alatt megy - magyaráztam - De se gáz, haza sétálok. Gondolom sietned kell vissza, mert túlságosan is kapkodsz.

- JongUp ér hamarosan vissza és nem lenne jó, ha nem találna - túrta fel a haját - De egyedül meg semmiképp nem engedlek haza. Akkor inkább már elkísérlek.

- De... nem maradhatnánk még egy kicsit? - kérdeztem félénken - Nem akarok önző lenni csak... tudom, hogy sietsz, de...

- HyeRim... – kezdett bele, miközben idegesen a hajába túrt. – Hidd el, én sem szeretnélek itt hagyni, de... – a mondatát nem fejezte be. Szinte láttam, ahogy a kötelesség tudata és az érzési vívódnak egymással. Már éppen ott tartottam, hogy visszavonom, amit az előbb kértem, de ekkor megszólalt. – HyeRim, mikor szokott kelni KyongHa?

- Mi? Mármint, órakor? – kérdeztem vissza, mire bólintott – Azt hiszem, olyan kilenc fele mostanság. De minek kell ez neked?

- Jó – fújta ki a levegőt. – Akkor kilencre mész haza – jelentette ki határozottan, majd magához intett. Kicsit meglepődtem, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy mit tervez. – Bízol bennem?

- Persze – jelentettem ki gondolkodás nélkül, közben mellé lépkedtem. Kikötötte  a kendőjét a nyakából, ezután megfordított és a szememre akarta tenni. – Héj, mit csinálsz?

- Mondtam, hogy nem mondhatok el semmit a tartózkodási helyünkről – felelte – Ebbe beletartozik az is, hogy nem látod az útvonalat – ecsetelte, közben pedig hagytam, hogy bekösse a szememet. – Meg persze azért is van, hogy ne teljesen halálozz le halálféleledben...

- ... Mégis mi a poklot tervezel?! – pánikoltam be és hadonászni kezdtem magam előtt, ugyanis nem láttam semmit sem. – Remélem nem megyünk semmilyen magas helyre, mert tériszonyom van!

- HyeRim, ha mennénk se látnád.

- Mindegy az, az érzés megvan.

- Túlkomplikálod – mondta és legyinthetett egyet, mert éreztem, ahogy megcsap egy kis levegő. Ezután megéreztem a kezeit a térdeim alatt, meg a derekamnál, a következő pillanatban meg már a levegőben mondtam.

- Hé! – kezdtem el kapálódzni a lábaimmal, a kezeimet meg szorosan a nyaka köré fontam – Mondtam, hogy tériszonyom van!

- Száznyolcvan centi lehetek maximum – nevetett fel halkan – Maradj nyugton és kapaszkodj erősen, akkor hamarabb oda érünk.

- Könnyű azt mondani...

Kifújtam hosszan a levegőt, majd bólintottam egy kisebet, hogy készen állok. Hallottam, ahogy DaeHyun mély levegőt vett, és az izmai megfeszültek körülöttem. Ezután  furcsa dolog történt – már csak azt éreztem, ahogy a levegő az arcomba süvít és, mintha kiakarnék esni Dae kezei közül. Próbáltam minél jobban szorítani, de akkora nyomás nehezedett rám, hogy mozdulni is alig bírtam – még a levegővétel is nehezemre esett. Éppen jelezni akartam neki valahogy, hogy nekem ez nem annyira tetszik, mikor hirtelen minden súly leesett rólam, és újra tudtam normálisan levegőt venni. Köhögni kezdtem, mire Dae megtorpant.

- Jól vagy? – kérdezte halkan. Hallatszódott a hangjából, hogy kicsit bepánikolt.

- I-igen – motyogtam – Csak kicsit megszédültem, meg... nos, friss levegőhöz jutottam.

- Nem kaptál levegőt?!

- Nem nagyon – ráztam meg a fejemet, majd leintettem – Amúgy is tüdő problémáim vannak, szóval ne foglalkozz vele.

- Erről szólhattál volna...

- Azt sem tudtam, hogy mit akarsz, vagyis jelenleg sem tudom, hogy mit csináltál!

- Mindegy – fújta ki gondterhelten a levegőt, ezután elindult valamerre – Mindjárt bent vagyunk, ott meg pihenhetsz.

 Erre nem válaszoltam semmit, csak hümmögtem egyet – őszintén szólva, kíváncsi voltam arra a „bentre”. Hallottam, ahogy Dae berúg(?) vagy valami ilyesmit csinál valószínűleg egy ajtóval. Utólag már biztos voltam abban, hogy az egy ajtó volt – ugyanis volt szerencséje a fejemnek közelebbről is megismerkedni vele, mert a drága matokim kicsit elmérte magát.

Ezután valami lépcsőszerűségen caplathattunk fel, a lépéseiből ítélkezve. Ismét egy szobába mehettünk be, de most vigyázott, hogy ne menjek még ennél is jobban tönkre.

Amint a lábaim biztos talajt értek, rögtön levette nekem a kendőt. Egy, hogy is mondjam... nem éppen takaros szobában találtam magamat. A szoba félhomályban úszott, mivel csak egyetlen pislákoló lámpa és a hold világította be az egészet. A hátsó sarokban volt egy íróasztalszerűség, mellette zsákok, ragasztó és egy rakat papírfecni – gondolom, ezeket találták a taxisnál. Az íróasztaltól jobbra volt egy kanapészerűség, ami bár öregnek tűnt, mégis egészen jó állapotban volt. A függönyök félig megvoltak tépve, mégis úgy véltem, hogy még most is jól szolgálnák a sötétítő szerepét. Ahogy előre kezdtem lépkedni, a parketta lécei megnyikordultak alattam – néhányuk még be is süppedt egy kicsit.

- Ez biztonságos, vagy zuhanni fogok egy emeletet? – érdeklődtem, miközben az alattam lévő deszkát bökdöstem a lábammal.

- Eddig még egyikünk sem zuhant le, ezért kétlem, hogy pont alattad fog betörni – rántotta meg a vállát, majd a kanapé felé vette az irány és ledőlt rá. Megpaskolta a maga mellett lévő helyet, mire odalépkedtem hozzá, és leültem. – Jobban vagy már?

- Fogjuk rá – feleltem, közben megböktem, hogy menjen bentebb, mert én is leakarok dőlni. – De mit csináltál?

- Ez ilyen matoki dolog – motyogta ásítva. – Gyorsaság. Gyorsabbak vagyunk nálatok jóval, de úgy tűnik, hogy ti ezt nem nagyon bírjátok...

- Hát igazából olyan érzésem volt, mintha bármelyik pillanatban kinyúlnék – nevettem fel halkan, mire csúnyán nézett rám – Oké, annyira nem vicces. De így utólag igen.

- Még utólag se.

Hosszasan sóhajtottam, majd próbáltam bentebb csúszni, de ez a kanapé eléggé keskeny volt, pedig egyikünk se volt valami nagy darab. Dae észrevette a kínlódásomat, majd megszánva engem, átkarolt, hogy ne essek le. Ezzel mindössze annyi bajom volt, hogy még a közelnél is közelebb voltam hozzá – bár őt ez nem nagyon zavarhatta, mert ahogy elnéztem, már réges-rég félálomba volt.

- DaeHyun...

- Hm...?

- Meddig... meddig maradtok még? – kérdeztem rá óvatosan. A szemei lassan kinyíltak, majd rám emelte a tekintetét.

- Nem tudom – rázta meg enyhén a fejét. – Ez... kiszámíthatatlan. Én megszeretném ezt az egész ügyet oldani, mert nem merlek titeket itt hagyni...

- Tényleg beszélni kéne Gukkie-val erről...  – motyogtam halkan. – Biztos vagyok benne, hogy ő tudna mit kezdeni a helyzettel. Ő Bang YongGuk.

- Mondasz valamit – motyogta két ásítás között. Iszonyatosan fáradt lehetett, de próbáltam továbbra is szóval tartani, mert nem akartam, hogy egyedül maradjak fent.

- És ha elmentek... – kezdtem bele. – Akkor... valaha visszajöttök?

DaeHyun szemei jobban kinyíltak – úgy tűnik ez a kérdésem felkeltette az érdeklődését, no meg a figyelmét. Átfordult egy picit a jobb oldalára, majd a hajamat kezdte el birizgálni -, talán idegességében? Nem tudtam megmondani, de furcsa mozdulatsor volt ez tőle.

- N-nem tudom – felelte bizonytalanul – Sose terveztünk huzamosabb időre itt maradni, és mindig csak azt tartottuk szem előtt, hogy megtaláljuk a hajónkat és elmenjünk... de most... fogalmam sincs, hogy mi lesz később.

- Ne akadj ki ennyire, csak kíváncsi voltam – kuncogtam fel halkan.

- Nem vagyok kiakadva... csak ez nehéz.

- Micsoda?

- El sem tudom képzelni, hogy mi lesz ha visszamegyünk a Mato Bolygóra – túrta fel barnás haját. – Én... túl sokat változtam. Nem tudom, hogy képes lennék-e ugyanabba a rendszerbe visszailleszkedni.

- Az a DaeHyun, akit én ismerek mindenre képes – vettem ki a kezét a tincsei közül, mert féltem, hogy ténylegesen megtépi magát. – Viszont annyit ígérj meg, hogy nem leszel olyan, mint régen.

- Milyen?

- Ilyen, zárkózott, mogorva, érzelemmentes... – próbáltam definiálni. – Mosolyogj sokat!

Dae halkan felnevetett. Kérdőn néztem rá, mire a mosoly lassan eltűnt az arcáról, és egy keserves sóhajt hallatott.

- Mégis min mosolyogjak és miért?

- Hát... bármin, ami csak felvidít és ne foglalkozz azzal, ha hülyének néznek! – böktem rá a mellkasára, majd beharaptam az ajkaimat. Amit most készültem mondani, az rettenetesen fájt és nagy erőt kellett vennem, ahhoz, hogy kimondjam – Meg... iszonyatosan szívdöglesztő mosolyod van... ha... ha rámosolyogsz valamelyik matoki lányra... akkor tuti, hogy leveszed a lábáról – motyogtam el a végét, még én is alig hallottam. De persze, ő teljességgel hallott mindent, szerintem még jobban is mint én, mert enyhén felkönyökölt és rám kapta a tekintetét.

- HyeRim, miről beszélsz? – vont kérdőre.

- Hát... egyszer mindenkinek el kell köteleznie magát... nálatok meg főként, vagy nem? – próbáltam magyarázni, habár eléggé képletes voltam, láttam rajta, hogy leesett neki miről beszélek – Én szerintem apácának megyek.

- Nem tervezek megházasodni – rázta a fejét – De mi az az apáca?

- Hát... ez bonyolult lenne, de a lényeg az, hogy nem fogok megházasodni, nem lesznek gyerekeim, és elzárom magamat a külvilágtól...

- Ne légy hülye, ezt nem csinálhatod meg!

- Miért, te nem ezt fogod csinálni?!

- De én katona vagyok! Nálam ez lenne a természetes! – fakadt ki – Másrészt meg... nem tudnék egy olyannal lenni, akit a szüleim választottak számomra...! Eddig is kevés matokit tűrtem meg magam mellett...

- Na látod! – tártam szét a kezeimet – Én meg nem hiszem, hogy találnék egy olyan embert, aki tud űberelni egy földönkívülit...

- RiRi... – fogta az arcomat a két keze közé, és könyörgően nézett rám – Kérlek, ne mond ezt! Miattam ne mondj ilyen butaságokat! Látod? Ezért mondtam, hogy veszélyes lesz, ha érezni fogsz irántam valamit...

- Lehet igazad volt – kezdtem bele, közben megfogtam az arcomon lévő kezét – De nem bántam meg. Még most sem. És lehet, hogy nagy az egóm, de – emeltem a másik kezemet a szívére. Iszonyatosan erősen és gyorsan dübörgött a mellkasa alatt - De tudom, hogy miattam verdes így.

Azt hittem, hogy nem tudom majd mit kezdeni a helyzettel, de ekkor lehajtotta a fejét és mély levegőt vett majd kifújta. Aztán közelebb húzott magához, majd a másik kezemet is a szívéhez húzta, majd rám emelte a tekintetét.

- Amíg élek, csak érted fog így dobogni ezt megigérhetem – suttogta, és tudtam, hogy halálosan komolyan gondolta. – Egész eddigi életemben a szabályok, a szüleim és a rendszer követelményeinek megfelelően éltem. Sose gondoltam saját magamra. De jöttél te, és elérted, hogy teljesen máshogy lássam a világot, hogy végre észre vegyem; nekem is van életem. És azt is elérted, hogy meghatározó és fontos szereped legyen benne; mindörökre.

Mondani akartam valamit, de tudtam, hogy felesleges lenni, hisz már tudja -, ezért csak átöleltem őt, és szorosan hozzábújtam. Lehunytam a szemeimet és próbáltam nem gondolni az előbb elhangzottakra -, hogy bármikor elmehetnek, vagy hogy nem látom őt többet. Egyszerűen csak a jelenre akartam koncentrálni, arra, hogy most velem van és még velem is lesz, még ha nem is sokáig...

Arra keltem fel, hogy fénycsóvák sütnek bele a szemeimbe. Először próbáltam KyongHának szólni, hogy úgy maradt a függöny, de aztán rájöttem, hogy feleslegesen próbálkozok, hisz nem otthon vagyok. Egyébként mennyi az idő?

Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet és észrevettem, hogy Dae még az igazak álmát aludta. Olyan kis édesen aludt, nem volt szívem felébreszteni, tehát óvatosan kimásztam mellőle, majd a táskámhoz sétáltam és kivettem belőle a telefonomat. Nos, ebben a pillanatban véget ért a gondterhelt reggelem, ugyanis, mikor megláttam a kijelzőn villogó „tizenegy óra hét perc” feliratot, azt hittem kiesik a szemem. Kilencre otthon kellett volna lennem, elkéstünk! De KyongHa még mindig nem keresett, ami furcsa volt...

Gyorsan visszarohantam a kanapéhoz és felráztam a matokimat, aki nyöszörögve, de amikor felfogta, hogy miről beszélek kimászott az ágyból.

- Hát... ha már elkéstünk, akkor minek sietni? – kérdezte meg egy ásítás közben, de félúton megdermedt és nyelt egyet – Oké, inkább készülj fel lelkileg. Ha jól hallom, márpedig nem tévedek, akkor pár pillanat múlva betoppannak YongGukék...

Már épp válaszolni, akartam, mikor DaeHyun jóslata beigazolódott és előttünk termedt HimChan, YoungJae, Zelo, JongUp és persze Gukkie. Ezután nagyon bizarr jelenet következett. Gukkie elkezdett engem meg DaeHyunt – bár főleg őt – osztani, hogy hogy lehet ennyire felelőtlen, de eközben engem ölelgetett, és folyamatosan azt nézegette, hogy megvagyok-e sérülve valahol.

- Én is örülök neked, YongGuk! – veregettem meg a vállát, hogy most már igazán felállhatna előlem, mert biztos, hogy nincs bokasüllyedésem és szoknyában vagyok; szóval szép a kilátás lentről.

- HyeRim, tudod, hogy nagyon szeretlek, de ez iszonyatosan veszélyes és felelő-

- Okkal van még itt – szólalt fel Dae mögülem – Nem vagyok hülye. Okkal van itt – jelentette ki határozottan. Na, ez azért nem teljesen így volt, de egye fenyő, fátylat rá.

- Miért, mi történt? – vonta fel kérdőn a szemöldökét – Az, hogy KyongHa kigyújtotta a müzlit, JungSoo-t kint felejtettétek a teraszon és megint zizi lett, vagy, hogy Yunnie... vagyis YunHee megint csinált valami butaságot... az nem vészhelyzet.

- Hát akkor olvasd el ezeket – vettem ki a leveleket a táskámból, majd átnyújtottam neki – És döntsd el te, hogy vészhelyzet van-e.

YongGuk kivette a kezemből a leveleket és olvasni kezdett. Az arcvonásai egyre jobban megkeményedtek és egyre gyorsabban futtatta végig a szemeit a papírokon – látszott, ahogy az idegesség próbál eluralkodni rajta, de egy jó vezetőhöz híven tartotta magát.

- Mióta kapjátok ezeket a leveleket? Pontosan hol találjátok meg őket? Mennyi időközönként érkeznek? – kezdett el vallatni – Minden részletet tudni akarok, ne felejts ki semmit!

- YongGuk mégis mi folyik itt? – lépkedett mellé HimChan, mire leintettem mindenkit; most én beszélek.

És elmeséltem ugyanazt a történetet, mint Dae-nek, csak próbáltam minél pontosabban idő pontokat mondani, már amennyire tőlem telt -, és persze "valamiért" YunHee nevét is többször megemlítettem. Hiába voltak megkeményítve az arcvonásai, akárhányszor a lány nevét kiejtettem a számon, annyiszor rándult meg a kemény maszk az arcán.

Mikor végeztem a mondandómmal, mindenkin eluralkodott a pánik. Próbáltak értelmes magyarázatot találni erre, de senkinek sem volt semmi ötlete, hogy ki lehet, ezért úgy döntöttek, hogy felhagynak a taxis ügyével és egyenlőre velünk fognak foglalkozni.

- HimChan! – szólt a Leader – Vidd az összes levelet, és próbáld meg kielemezni az írást! Minden apró részletet nézz meg, az összes betűt és írásjelet! Ha kell másold le hatvannyolcszor is csak adj bele mindent!

- Értettem, és számíthatsz rám! – jelentette ki határozottan, majd fogta a leveleket és elindult valamerre.

- JongUp és YoungJae! – hívta őket magához. – Ti nézzetek szét a környéken, hogy nincs-e semmi gyanús a környéken. Kérdezősködjetek is, mert lehetetlen észrevétlenül betörni egy lakásba!

- Igenis! – tisztelegtek, majd elindultak a kijárat felé.

- Zelo... ash, Z.3.L.0, gyere ide! – kiáltott a robotnak, mire szomorúan jegyeztem meg, hogy Zelo még mindig nem volt a régi – Mi készítünk egy térképet azokról a helyekről, ahova járni szoktatok, és amik közel vannak hozzátok. Hátha találunk valamit – mondta és a tervező asztalszerűséghez ment. – DaeHyun, te vidd haza HyeRimet. HyeRim, neked meg cipzár a szádon erről, és nem láttál minket!

- Értettem, főnök! – tettem úgy mintha becipzároznám a számat.

- Este... későn átnézünk hozzátok, és őrködni fogunk. Senki se be, se ki nem juthat.

Mielőtt végleg kimentem volna Gukkie megállított.

- HyeRim, legyetek nagyon óvatosak – fogta meg a vállamat – Ez... ez nem földi lény.

- Azt mondod, hogy... az a valaki valószínűleg egy... űrlény, mint ti?

- Minden bizonnyal. Ha ember lenne, akkor észleltétek volna – vakargatta a tarkóját. Bólintottam, és indultam volna tovább, de elkapta a csuklómat. Láttam, hogy még van mondanivalója.

- Igen?

- Yunnie... ash YunHee... ugye ő jól van? Megviseli ez az egész? Nem esett baja? – zúdította rám a kérdéseit, de a szemembe nem nézett. Elmosolyodtam ezen a megmozdulásán.

- Ne aggódj, rendben van, erős lány – veregettem meg a vállát. – Viszont már nincs nálunk. Hazaküldtük nem rég, mert ott nagyobb biztonságban van.

- Ennek... khm.. örülök – köszörülte meg a torkát, majd a megfordult. Hah, a nagy Bang YongGuk. – Mindenki munkára!

Amint Gukkie végzett a parancsosztogatással, Dae hazavitt engem, úgy ahogy jöttünk – bár most már valamivel jobb volt, de tudom, hogy ez sose lesz ínyemre. Az utca sarkában tett ki engem. Egyikünk se nagyon tudta, hogy mit mondjon, ezért  fogtam magamat és átkaroltam a nyakát – emellett még jó szorosan hozzá is bújtam. Dae visszaölelt és így ácsorogtunk pár percig. Furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha... mintha végleg búcsúzkodnánk... nem látnánk egymást többet. Megráztam a fejemet és próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat. Dae is észrevette rajtam, hogy aggódok, mert lehajolt hozzám és közölte, hogy nem kell semmitől sem félnem, mert ők itt lesznek és vigyáznak ránk. Senki nem tud majd betörni...

Én pedig hittem neki. Hiszen, akkor ki ne hitt volna?

Éppen a házunk felé caplattam, mikor észrevettem, hogy a szomszéd srácok háza előtt leparkolt egy kilenc személyes kisbusz, és kiszállt belőle hét fiú. Eléggé furcsák voltak: az egyik folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő milyen „SWAG”, a másik szerintem egy törpe volt, de amennyire kicsi volt annyira volt kidolgozott teste. Annak, aki meg legelöl ment olyan feje volt, mint egy lónak. Ráadásul, az egyikük megpróbált kommunikálni a kapucsengővel. A kapucsengővel! Szerintem ő is valami földönkívüli származék, az biztos...

- CSÁÁÁÁ, TESAAAA! – üvöltötte a lófejű, amit kinyílt az ajtó.

- Te meg mit keresel itt?! – vonta kérdőre a fekete hajú. Esküszöm, ezen a gyereken én még életemben nem láttam mosolyt. Össze kellett volna anno zárni DaeHyunnal...

- Há’ születésnapom van! Happy birthday to meee, happy birthday to meee wwáááhááá! – kezdett el idiótán táncolni, majd a végén csinált egy röhejes pózt.

- ... most már emlékszem miért nem kedvellek.

- Naa, ne izélj már uncsitesaa! Hát, keblemre! – próbálta megölelni a fiút, de az elhúzódott előle.

Én most döntöttem úgy, hogy félbeszakítom ezt a gyönyörű családi drámát, és bemegyek a házunkba. Amint beestem az ajtón, KyongHa persze rögtön letámadott, hogy éhes és merre voltam. Azt mondtam, hogy boltban voltam, de furcsa mód nem is kételkedett a szavaimban. Átmentünk a konyhába, ahol nekiálltunk kaját csinálni – sajnos, Gukkie híján Kyonggie-nak kellett hagymát pucolnia.

- Egyébként jó korán elmentél a boltba – fintorodott el pucolás közben.

- Ja, igen... olyan kilenc körül? – nevetgéltem idegesen.

- Kilenc? Én már nyolckor megtaláltam a leveledet.

- Milyen levelemet?! – fordultam meg rögtön. Kérlek, mond, hogy csak rosszul hallottam...

- Hát azt, amit reggel hagytál, hogy boltba mész...

- KyongHa... – kezdtem bele halkan, mire felpillantott rám – Én nem hagytam semmilyen levelet.

- Ettől tartottam... csodálkoztam volna is, ha a disztelsziáddal le tudtál volna írni egy helyes mondatot.

- Diszlexia.

- Az mindegy.

- Egyébként gondolkodtam, míg sétáltam... és arra jutottam, hogy lehet van egy téglánk... – kezdtem bele valami hülyeségbe, csak hogy eltereljem KyongHa gondolatait.

- Egy tégla? – vonta fel a szemöldökét – Mégis ki lehetne az...?

- Nem tudom... valaki, aki okos...

- Úristen! – csapott rá az asztalra – YOUNGJAE A TÉGLA!

- NEM!

- De akkor, mégis ki len... – kezdett bele Kyonggie, de ebben a pillanatban bejött JungSoo a konyhába.

- Jé, HyeRim! – nézett rám mosolyogva – Már kezdtem megijedni, hogy nem láttalak egy ideje... és, hogy megint KyongHa főz...

- Mi bajod a főztömmel?!

- Szia, JungSoo! – mosolyogtam rá, közben leültem KyongHa mellé répát pucolni – Nyugi, már itt vagyok és nem haltok meg ételmérgezésben.

- Ennek örülök – mondta vidáman – Segíthetek valamiben?

- A rizst mosd meg, kérlek!

JungSoo teljesítette a kérésemet, közben pedig minden random dologról kezdtünk el beszélgetni. Elmesélték, hogy hogy töltötték az időt, amíg nem voltam itt – végig járták az egész állatkertet, és fagyit vacsoráztak. Jót nevettem ezeken a kis beszélgetéseken. Aztán... valami olyasmi következett, amitől megfagyott bennem minden.

- Na, és te HyeRim? – kérdezte JungSoo meg sem fordulva a csaptól – Hogy mulattál DaeHyunnal?

A hámozó megállt a kezemben, és úgy éreztem, mintha megfagytam volna. Mereven bámultam magam előtt a tálcát, amire a répa héja esett le. Úgy éreztem, hogy mindent ellep a hidegség, és mintha belassult volna körülöttem minden. Az agyamban lassan kattogtak a fogaskerekek, próbálva helyretenni minden információt... aztán... egyre jobban eluralkodott rajtam a félelem és a pánik. Sírhatnékom lett.

KyongHára emeltem a tekintetemet, aki a kést már annyira szorította, hogy elfehéredtek az ujjai. Fogalma sem lehetett arról, hogy én hol voltam. Mégis, ő is össze tudta rakni a képet. Óvatosan felálltunk, és barátnőm a kést maga előtt tartva, kezdett el hátrálni velem együtt.

JungSoo megfordult – valószínűleg furcsállta, hogy nem kapott választ -, majd kérdőn nézett ránk.

- J-jungSoo... – kezdtem bele el-el csukló hangon. Szinte mindenem remegett. – Honnan tudod, hogy DaeHyunnal találkoztam?

Hittem a fiúknak, hittem DaeHyunnak, mikor azt mondták, hogy megvédenek minket. Hogy senki sem fog bejönni. Hát tévedtek... ők sem sejtették, hogy az igazi veszély már rég bent volt a lakásunkban... pedig én hittem nekik... 

----- Folytatás következik -----